Dolgozó Nő, 1971 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
NŐK KÉT FONTOS ŐRHELYEN A marosvásárhelyi Azomures Vegyipari Kombinátban az ötéves terv folyamán új részlegek lépnek működésbe, megsokszorozván a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges nitrogén tartalmú műtrágya mennyiségét s a kombinát dolgozói lehetőségeik jobb kihasználásával is hozzájárulnak a minőség javításához és az előállítási költségek csökkentéséhez. — A mi esetünkben — mondja Octavian Moraru mérnök, a kutatás koncepciós kérdéseivel foglalkozó osztály vezetője — a lehetőségek jobb kihasználása kissé mást jelent, mint a kombinátok és üzemek többsége számára. Modern, automatizált üzem lévén, termelési kapacitásunkat eddig is maximálisan kihasználtuk, az előállítási költségek csökkentése pedig csak úgy oldható meg, ha új technológiai eljárásokat dolgozunk ki. Minél modernebb egy üzem, annál könynyebben lehet elérni, hogy teljes kapacitással műrvödjék, az adott szintet meghaladni viszont annál nehezebb üzemi kutatórészlegünk szerteágazó tevékenységéből most csupán egy olyan területet említenék, ami közvetlenül kapcsolódik ehhez a célkitűzéshez. Hosszabb ideje dolgozunk, hogy az ammóniák-gyártás első fázisában a széndioxid kiküszöbölését ne vízzel, hanem forró káliumkarbonáttal érjük el. A technológiának ez a megváltoztatása évi 3 000 000 lej megtakarítást eredményez. 1971 második évnegyedében jutunk el a kutatási és tervezési feladatok befejezéséhez, és 1973 negyedik évnegyedében alkalmazzuk az új eljárást ipari méretekben is. — Úgy vettem észre, hogy Önöknél elég sok nő tevékenykedik. Az új eljárást kidolgozó kollektívában akad-e olyan nő, akinek a hozzájárulása jelentős? — Vannak többen is. Nálunk általában két fontos őrhelyen találni meg őket egyrészt itt,a kutató munkában, másrészt a különböző minőségi ellenőrző részlegeken. A jó eredményt elérő kutatónők közül kettőt említenék név szerint is: Lungu Paraschivát és Pano Venerát. — Nekünk, a szerkesztőségnek, külön öröm, hogy mindkettő munkájáról és problémáiról írtunk már az elmúlt év folyamán, s hogy most is a legjobbak között találjuk őket. fedő gödrök mellett töltötték, s talán ők sem vették észre, hogy egy idő után együtt drukkoltak az építők-kel az alapok öntésénél, a falak emelkedésénél, az első beköltözéseknél. S annyira «ott voltak», hogy személyesen ismerték Weninger Józsefet, az építőtelep vezetőjét («naponta érdeklődnek a munkálatok menetéről» — mondta egy alkalommal Weninger József), és tőlük, zilahiaktól hallottam először egy «csodálatos asszony»-ról, aki «csak úgy röpköd az építőállványokon». ,, Mondom Nadia Stădinicănak, hogy nevezik a zilahiak, kacag: — Hát éppen nem röpködök, bár sokszor nem ártana röpülni tudni. Mester vagyok, jó néhány ember munkájáért felelek. Nézze csak, most fél nyolc van, nyolcig még el kell intéznem egyet s mást, tartson velem. Nos, ez alatt a fél óra alatt Nadia Stădinică négy csoportvezetővel beszélt termelési ügyben, két anyagkivételezőként írt alá, megnézte, hogy valamennyi embere a helyén van-e, és a betonkeverőknél ellenőrizte az anyag minőségét. Közben beszélgettünk. — Az igazság az, hogy ebben a szakmában, pontosabban ebben a beosztásban még nem találkoztam nővel... — kezdem a beszélgetést. Pillanatra megállt, rám nézett. — És arra kíváncsi, hogy véletlenül vagy tudatosan lettem építőmester? — Igen. Arra. — Akkor döntsön maga. Fizikamatematikatanári képesítésem van. A férjem építőmester, járta az országot, ez a szakma nem köti helyhez az embert. Befejeztek valamit, indultak tovább. Ott is végeztek — tovább. Egy szép nap aztán (tizenhét éve ennek) felkerestem a férjemet s azt mondtam: ezentúl együtt járjuk az épitőtelepeket. Mellette aztán megtanultam én is a mesterséget, s nemcsak megtanultam, hanem meg is szerettem. — Merre jártak eddig? — Tordán, Aranyosgyéresen, Enyeden, Nagybányán, Slatinán, Piteşti-en... — A tanügy már nem érdekli? — Dehogynem. Az építőtelepek továbbképző tanfolyamain tanítok fizikát és matematikát. Tanítványaim jórészt meglett emberek, megértjük egymást. — Itt, a zilahi építőtelepen mik a feladatai? — Három tömbház és egy orvosi , rendelő felépítésével vagyok meg- s bízva. - — Komoly feladat... — Az. De szép! Ha tudsz gazdát !