Dolgozó Nő, 1980 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Amikor nagymosáskor egy hatalmas teknőnyi beáztatott ruha vár arra, hogy tisztára dörzsöljük, öblítsük, keményítsük, szárítsuk, simára vasaljuk, ezt a hihetetlenül nehéz munkát is, azt hiszem, rendkívüli módon megkönnyíti az a gondolat, hogy milyen kellemes a szekrény polcain szépen sorba rakva látni, onnan bármikor elővenni, magunkra ölteni, gyermekeinkre adni a tiszta ruhát. (Még jó, hogy a mosóteknő előtti keserves nehéztesti munkától hovatovább mentesítenek bennünket a korszerű háztartási gépek és szolgáltatások.) De így vagyunk ezzel más nehéz feladatok esetében is, ha elképzeljük, előre látjuk a sikeres végkifejlődést, ez megsokszorozza, erőnket, akaratunkat. Ezért szeretném most én is szép szavakkal, hűen ecsetelni mindazt az örömöt, elégtételt, ami az esztendő során ránk vár munkánk becsületes elvégzése, feladataink, közös terveink sikeres teljesítése folyamán. Igaz, kissé szokatlan még leírni az 1980-at, de rövid idő kérdése, hogy megszokjuk, hiszen már benne járunk az évtizedet záró új esztendőben. S igyekszünk, igyekeznünk kell mihamarabb hozzáilleszteni lépteink ütemét az új év ritmusához, követelményeihez. Mert ezek a követelmények tagadhatatlanul nagyok gazdasági téren, az országfejlesztés minden vonatkozásában, s nem kevésbé azok a tudomány, a kultúra gyarapítása, az új ember nevelése, kialakítása irányában. Nem véletlenül hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs az egész néphez intézett újévi rádió- és televízióüzenetében, hogy: «A most kezdődő új esztendő az egész ötéves terv sikeres teljesítésének döntő éve.» S ezért szólított fel bennünket arra, hogy: «Vessük latba minden erőnket az 1980-as tervelőirányzatok sikeres teljesítéséért, valósítsunk meg új, magasabb minőséget az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, az építkezésben, a tudományban és az oktatásban, a szocialista építés összes területein. Alkalmazzuk határozottan az új gazdasági-pénzügyi mechanizmust, erősítsük szüntelenül az önigazgatást és az önálló gazdálkodást fokozzuk az egész anyagi termelés hatékonyságát. Tartsuk fenn az élénk forradalmi szellemet a munkában és az alkotásban egyaránt, harcoljunk lankadatlanul a tömegek tudatszínvonalának emeléséért, a szocialista etika és méltányosság elveinek érvényesítéséért minden tevékenységi területen. A párt főtitkára ez alkalommal arra is felhívta a figyelmet, hogy a küszöbön álló nagy nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőválasztások előkészítése és lebonyolítása, előtte pedig a Szocialista Egységfront II. kongreszszusa, az Egységfront saját szerveinek megalakítása s tevékenységének kiszélesítése hozzá kell járuljon szocialista demokráciánk még erőteljesebb fejlesztéséhez, ahhoz, hogy népünk, nemzetiségi különbség nélkül még aktívabban részt vegyen a társadalom vezetésében, saját történelmének alakításában. Közös célunk, akaratunk az — amit e felhívásra tettekkel válaszolva minden bizonnyal elérünk —, hogy az új esztendő sokrétű feladatait megvalósítva biztosítsuk az új ötéves terv alapos előkészítését, a XII. pártkongresszus Irányelveinek és e magas pártfórumon egyöntetűen elfogadott többi irányelv programnak a sikeres életbeültetését. S lehetne előttünk ennél biztatóbb, jó munkára serkentőbb perspektíva? Hiszen valamennyiünk számára már rég bizonyossá vált, hogy a párt egész politikája a dolgozó nép közvetlen érdekeit szolgálja, az életszínvonal emelését, az ország lakóinak jólétét a béke és a boldogság megteremtését hazánk földjén, kivétel nélkül minden román, magyar, német és más nemzetiségű családban. Persze ehhez az idén talán még inkább, mint eddig, szükség van minden ember lelkes hozzájárulására, minden dolgozó becsületes munkájára, erőfeszítésére. Ne feledjük, milyen bonyolult nemzetközi körülmények közepette építjük hazánkban az új társadalmat hogy a világot az egyre jobban elmélyülő gazdasági válság, kőolaj- és pénzügyi válság rázkódtatja meg, amikor az immár 35 esztendős világ békét a föld különböző térségeiben kiéleződő ellentmondások, súlyosbodó konfliktusok fenyegetik. A jelenlegi körülmények között arról sem feledkezhetünk meg, hogy népünk, hazánkban a szocialista és a kommunista társadalom sikeres felépítésével s külpolitikai irányvonalunk következetes alkalmazásával egyaránt történelmi internacionalista hivatását teljesíti, s mindenkor a társadalmi haladásért, az enyhülésért és a békéért folytatott forradalmi küzdelem erős osztagaként jelentkezik nemzetközi téren. Említettük, hogy ezekben a napokban szokatlan még az 1980-at leírni. De meg kell mondanunk, hogy megújuló életünk más vonatkozásaiban is érezzük néha, hogy bele kell szokjunk a szép új ruhába, meg kell tanulnunk élni lehetőségeinkkel, kellő hatékonysággal szolgálatunkba állítani mindazokat a korszerű eszközöket, amelyek rendelkezésünkre állanak és amelyek segítségével meggyorsíthatjuk az ország lendületes építését. Ismeretes például, hogy a párt milyen átfogó intézkedéseket foganatosított az utóbbi időben azért, hogy megfelelőbben értékesítsük a társadalom összes erőtartalékait, az ország erőforrásait. Szocialista demokráciánk fejlesztésével igyekszünk oda hatni, hogy a dolgozók széles tömegei kortól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül ténylegesen részt vegyenek nemcsak az anyagi javak előállításában, de a társadalom, az ország vezetésében is. Az utóbbi időben a dolgozó nők is egyre méltányosabb helyet foglaltak el gazdasági, szociális és kulturális életünk, a gyakorlati és a vezető munka minden szintjén. Ennek az egészséges folyamatnak újabb lendületet adott a párt XII. kongresszusa, amelynek alkotó, újító szellemében további vezető helyekre, párt- és tömegszervezetek, intézmények és gazdasági egységek élére, kerültek arra rátermett nők. Mindenekelőtt igyekeztünk országszerte felszámolni azt a visszás helyzetet, hogy a szinte kizárólagosan női munkaerőt foglalkoztató gyárak, iparvállalatok vezető beosztásaiba is csaknem kizárólagosan férfiakat neveztek ki, vagy hogy olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetését is férfiakra bízták, ahol a gépesítésen s az állattenyésztő farmokon kívül, minden munkát nők végeztek. Nyilván serkentő megelégedéssel szereznek tudomást a dolgozó nők arról, hogy képviselőik nyomatékosabban hallatják szavukat a Központi Bizottság plénumain és a Nagy Nemzetgyűlésben, a pártszervezetek megyei bizottságaiban, a vállalati vezetőtanácsokban, a közgyűléseken és a néptanácsi ülésszakokon. Természetesen mozgósító erőként hat ez minden dolgozó nőre, növeli felelősségérzetét saját munkája és az országos közös problémák iránt is. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy milyen nagy szükség van a jelenlegi gazdasági helyzetben mindenütt a nők józan beosztására, leleményességére, takarékos szellemére, háziasságára. S nemcsak arra, hogy ők maguk figyelmesen, fegyelmezetten végezzék munkájukat, szűkmarkú takarékossággal bánjanak a rájuk bízott javakkal, nyersanyagokkal, fűtőanyagokkal, hanem arra is, hogy maguk körül terjesszék ezt a szellemet, s munkatársaikat, beosztottjaikat, gyermekeiket is ebben a szellemben neveljék, szoktassák, fegyelmezzék. Az a megnövekedett bizalom, amiről egész társadalmunk tesz tanúbizonyságot a dolgozó nőkkel szemben, minden bizonnyal arra ösztönöz mindenkit, hogy késedelem nélkül hozzáillessze lépteinek ütemét az új év ritmusához, követelményeihez, igyekezzék minél hamarabb beleszokni új, felelősségteljes megbízatásaiba, s magas szinten, a társadalmi elvárásoknak megfelelően, tegyen eleget feladatainak, függetlenül munkahelyétől, funkciójától, beosztásától. Ehhez kívánunk az új esztendőben a Dolgozó Nő minden kedves olvasójának erőt, egészséget, sok-sok sikert és örömöt, a jól végzett munka után érzett megelégedést! ILLÉS JÓZSEF MUNKÁNK ÖRÖME, SIKEREINK BIZONYOSSÁGA