Dolgozó Nő, 1980 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

KERESZTREJTVÉNY • Az 1930-ban, 50 évvel ezelőtt Temesváron elhunyt Szabolcska Mihály Tanulmányút c. kötetéből idézünk: Dánfi-Hunyad mellett, a patak vizében. Szép barna kislány a lábát mosogatja S ahogy a vonatunk elrepül mellette. Átkaczérkodik ránk inge-fodrozatra. A diáklegénynek szeme fölcsillámlik, S látszik, hogy elméjét törnie sem kellett: «Nekem, édesapám... (folytatása a rejtvényben, a vízsz. 1.,32.és függ. 36. sz. alatt, az első nyit kockájában két azonos betű) VÍZSZINTES: 12. Légszennyező anyag. 13. Vezetője, főnöke. 14. Egy mesterség. 16. Lajos, becézve. 17. Borit. 18 van, bíznak benne. 21. Utód páros hangzói. 22. E, e. e. 24. Félig tart. 25. Francesco Paolo .... 1916-ban elhunyt olasz zeneszerző, olasz és angol dalokat irt (pl. a Mattinata). 27. Ókori görög törzs. 29. Kicsinyítő képző. 31. Elviseli. 37. Kegyetlen római császár volt. 38. Zeke fele. 39. Szürke, románul. 40. Aki odanyújtja. 43. Római ötven és ezer. 45. Fordított 3,14. 46. Nátrium. 47. Nem ért a mesterséghez. 50. Francia, román és magyar autójelzés. 52. Férfinév. 53. Takarmánytároló. 55. Szeszt fogyasztunk. 58. Korszerű. FÜGGŐLEGES: 1. A hősköltemény, az eposz régebbi elnevezése. 2. ...cső, mikroszkóp. 3. Vissza: Kodálydaljáték címe kezdődik Így. 4. F. 5. Személyével. 6. Nahát tejha!, francia eredetű felkiáltás. 7. Néni , románul. 8. Tót, keverve. 9. S.T. 10. Z.E.F. 11. Zuhogott. 15. ... tibi terra levis — legyen neked könnyű a föld. 19. Pokróc. 20. Főnök — cigányul. 23. Részben kopogó. 25. Lett. 26. Régi hossz mérték. 28. Zola-regény címe. 30. Űrmérték volt. 31. Tucatnál kevesebb. 33. Cselekedő. 34. Hozzányúl. 35. Túróféle, tárgyesetben. 41. Észt város a Szovjetunióban. 42. Piac, népgyűlések helye régi római városokban. 44. Nem ilyen, nem olyan. 47. Megteszi az első lépést. 48 Szeretne növekedni. 49. Verskelléke. 51. Vendégfogadó. 52. India egyik szövetségi területe, volt portugál gyarmat. 54. Régi súlymérték. 56. Kettősbetű. 57. Kiló páratlan hangzás. (keresztes) Kérjük olvasóinkat, hogy a megfejtéseket a következő hónap elsejéig levelezőlapon küldjék el a szerkesztőség címére. Augusztusi keresztrejtvényünk helyes megfejtése: vízsz 1 Paganini, 8. Lehár, 29. Liza, 34. Mazur, 38. Komárom, 52. Danilo 53. Zorika: függ. 12. Apukám, 14. Szép a világ, 16. Girot, 33. Éva A sorsoláson könyvjutalmat nyert: GUTI ÉVA Zerénd (Arad m.), LUX ZSUZSANNA. Csíkszereda; MANGEL KÁROLY Margitta; SIKÓ LÁSZLÓ, Kolozsvár; TŐKÉS EMILNÉ, Papfai (Bihar m.) Jeencbey Júlia Petőfi meghalt .El fogom hagyni nemsokára gyermekemet, hogy férjem sorsát megtudhassam; még csak arra sem számíthatok bizonyosan, hogy őt életben találjam. Talán már régen nyugodni költözött s nekem el kell hagynom élő gyermekemet, hogy holt fériem poraihoz vándoroljak... Ha igy van, mi lesz énbelőlem? inkább, oh, ezerszerte inkább osztanám meg ővele a sírt, mint gyermekemmel az életet. Hogyan tudnék elélni szerelem nélkül? olyan szerelem nélkül, mint milyen az ő szerelme volt! Mi lenne belőlem, ha élve maradnék! Elvetődném, eltiportatnám, mint a fájáról lehervadt levél. Ki mondhatná el jobban, mint én: «Ha fájáról leszakad a levél, mindegy már akkor neki, akárhova fújja a szél . » Mit is gondolnék én aztán magammal! Vagy hátha leroskadok e nagy vállalat alatt? Ha meg nem bírom ez utat tenni a legkeményebb téli időben, a legvadabb havasok között, s ott veszek el valahol, idegen földön, idegen emberek között? Férjem és fiam még csak nem is sejtenék halálomat. Nem csókolná föl utolsó leheletemet senki, siratatlanul tennének le a sírba...» November 10-én írta Júlia a naplóba. Már kezében volt Urbán ezredes levele, amivel elindulhatott Petőfi keresésére. Útját mindenki reménytelennek tartotta, csak ő bizakodott, hogy Petőfi él és ha él, akkor ő megtalálja, bárhol bujdosik. November közepén kocsi állt meg a Horváth-ház előtt, várta utasát. Odafent a második emeleti kis szobában, középmagas, karcsú fiatalember búcsúzkodott a gyermektől és dajkájától akinek gondjaira bízta legnagyobb kincsét. A fiatalember Petőfiné volt, aki bátorságosabbnak vélte férfiruhába öltözve tenni meg a hosszú utat, amiről csak annyit tudott, hogy hosszú lesz, nehéz út lesz, de végét nem látta, eredményét nem tudta, amit sejtett, azt nem akarta elhinni. Elbúcsúzott Vadadiéktól is, azután kocsiba ült és elindult Torda irányába, Székelyudvarhely felé, ahol Heydte báró az udvarhelyszéki katonai parancsnok székelt... Marosvásárhelyen találkozott először osztrák csapatokkal. Megállították a kocsiját, igazoltatták. Az írások egy asszony igazolványai voltak s a kocsiban férfiruhás utas ült. Bevitték a parancsnokságra, ahol egy fiatal osztrák tiszt előtt magyarázkodnia kellett. Keserves óra volt, de elmúlt. Nem mertek kellemetlenkedni Júliának, mert kezében volt Urbán levele s Urbán ekkor igen nagy hatalmasság volt Erdélyben. Júlia harmadnap megérkezett Segesvárra. Hívta a csatatér, ahol Petőfi utolsó csatáját vívta, de bizonyosságot akart s a bizonyosságot nem adhatta meg neki a néma föld, amely már régen hantjai alá zárta a segesvári csata halottad... Két nap múlva megérkezett Székelyudvarhelyre. Heydte báró minden késedelem nélkül fogadta a fiatalasszonyt, udvariasan, figyelmesen bánt vele. Júlia átadta Urbán ezredes levelét, Heydte elolvasta a levelet, közben talán azokra a levelekre gondolt, amelyek már más úton érkeztek hozzá: nagyszámban, sürgető tartalommal Haynau mindenkit ki akart irtani, aki veszedelmesnek látszott. Petőfi neve benne volt a fekete könyvben és a hiénának semmi érzéke nem volt az olyan regényes eltűnésekhez, amilyennek Petőfi eltűnését látta... Heydte jelentést tett Kolozsvárra s a Petőiinével folytatott beszélgetés során körülbelül ugyanazokat mondotta el az asszonynak, mint amit Kolozsvárra jelentett. — Nyugodjon meg, asszonyom, a végzet hatalma ellen nem harcolhat senki, — mondta Petőfinének. — Petőfi, a költő, meghalt, ön fiatalon jutott özvegységre de ezt az özvegységet éppen ezért könnyebben viselheti el — Petőfit nem pótolhatja, nem feledtetheti senki. — mondta Júlia. — Kegyed egy katonatiszt felesége volt, — válaszolt Heydre. — Kegyed férje elkövette azt az őrültséget, hogy nemcsak irt a szabadságharcról, hanem ő maga is harcolni akart. A harcosok élete állandó veszedelemben forog. Mikor Petőfi megírta első forradalmár versét, akkor eljegyezte magát a balszerencsével és a halállal. Kétszeres lett ez az eljegyzés akkor, amikor a forradalmár bűnét azzal tetőzte, hogy kardot kötött. Aki háború idején kardot köt, az félig meghal. A szerencsések kigyógyulnak ebből a halálos állapotból, a szerencsétlenek odavesznek. — Nem tudom elhinni, hogy Sándorom meghalt... — mondta Júlia. Heydte részvéttel nézte az asszonyt. — Én láttam Petőfi Sándor holttestét Fejéregyháza és Holmsfilva között az országúton Mikor Bem seregét szétkergették az oroszok, végigjártám a segesvári csatatereket. A háborúk hiénái fosztogatták a halottakat, néhányat összefogattam közülük, megásattam a sírjukat, agyonlövettem őket. Szörnyű volt a csatamező. A kozákok borzalmas mészárlást végeztek. Tudom, hogy császári tiszthez nem illik ez a megrendülés, de engem megrendített a csatatér, megrendített az a sok halott ember, akik élve maradhattak volna, akik élhetnének ma is. Vadállati munka volt az a tömegmészárlás, ami Segesvár és Fejéregyháza között történt. A katonák nagy tömegsírokat ástak, összehordták a halottakat, bedobálták a sírba, elhantolták őket. Negyven-ötven ember fekszik egy-egy sírban és mire a temetkezés vége felé jártak, az egész csatatér egy szörnyű tömegsír volt. Ilyen tömegsírba hantolták el az ön férjét is. Az asszony égő szemmel, de könnyek nélkül nézte Heydtet. — Civilruhában volt... — Civilruhában indult Tordáról, — mondta nehezen érthető, színtelen hangon az asszony. — Úgy látszik, mégis ő volt... Biztos, hogy ő volt? — kérdezte magától. Júlia inkább halott volt, mint eleven, amikor elbúcsúzott az osztrák főtiszttől. A szállására ment, az ágyra vetette magát és azok a könnyek, amelyek Heydte előtt nem törtek ki a szeméből, most utat találtak, elöntötték az arcát. Az asszonyt kegyetlen erővel rázta a zokogás. Másnap délig nem mutatkozott. Szállásadója benézett hozzá, mikor látta, hogy mozdulatlanul fekszik az ágyon, hozzálépett, megragadta a vállát. Júlia felnézett. Szomorú hangon nyugtatta meg az asszonyt — Élek... még nem öltem meg magam... Világ proletárjai, egyesüljetek társadalmi-politikai és kulturális folyóirat Kiadja Románia Szocialista Köztársaság Országos Nótanácsa Szerkesztő bizottság: Képszerkesztő: CSEH GUSZTÁV Műszaki szerkesztő: e JAKAB IRMA SÁNDOR GYULA főszerkesztő e FÁBIÁN MAGDOLNA• főszerkesztő-helyettes e MÁRTON ILONA A címlapon: felelős titkár Al maszuret • DERZSI ELZA • KOVÁCS MAGDA (IOAN MICLEA MIHALE felvétele) NE MULASSZA EL MEGRENDELNI a DOLGOZÓ NŐ-t! A hónap 15-ig előfizethet a levélkézbesítőnál, a postahivatalok sajtóterjesztési osztályán, a vállalatok vagy intézmények sajtófelelősénél. Előfizetési díj: egy évre 36 lej, fél évre 18 lej, negyedévre 6 lej. • Külföldi olvasóink előfizethetnek lapunkra a következő címen: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presă. P O.Box 136—137 Telex: 11 226. București, str. 13 Decembrie nr. 3 41 214 Szerkesztőség: POSTACÍM: Redacţia DOLGOZO NO. 34M CLUJ-NAPOCA, STR. NAPOCA NR. 16 Telefon: 44 84; 1 17 34 Nyomda: Combinatul Poligrafic CASA SCINTEII Reménytelen bolyongás 1849-ben korán beköszöntött a tél. Olyan szomorú volt az ország, annyira gyászba öltöztette az élet s az osztrák zsarnokság, hogy a természet valami keveset akart adni a magyaroknak, december első napjaiban hóval borította a pesti új épületet, az aradi vesztőhelyet, a világosi fegyverletétel szomorú emlékezetű mezejét, a csatatereket, ahol annyi vér folyt el hiába, a segesvári csatateret is. Szelíd hóesésben indult a szán Székelyudvarhelyről Keresztúr, Fejéregyháza felé. A szánnak egyetlen utasa volt, az a férfiruhába öltözött szomorú asszony. Az utolsó hetek — ha ez lehetséges — még jobban összetörték, mint ahogy összetörte a búcsú és Petőfi halálának első híre. Halálsápadt, gyűrött volt az arca, hires szép szemei mint két fekete karbunkulus ültek a sápadt arcon, mély szemüregükben... Megérkezett Segesvárra... Aznap ki akart menni a határba, a csatatérre. Nem mert kimenni. Másnap reggel elhatározta, hogy mégis csak menni kell. Másnap sem merte megkeresni azt a helyet, amit a térképen kereszttel jelölt Heydte báró... Jelentkezett a katonai parancsnokságnál, felmutatta az igazoló írásait és aznap már nem volt titok, hogy Petőfi Sándor felesége Segesváron van, keresi az urát... Engedélyt kért a katonai parancsnokságtól, hogy kutathasson az ura után Megkapta az engedélyt, néhány katonát adtak mellé, ezekkel kiment a csatatérre s a háborított mezőn kereste azt a tömegsírt, amit Heydte megjelölt Sírdomb sírdomb mellett állt, minden domb alatt utolsó álmát aludta negyven-ötven honvéd. Melyik volt Petőfi sírja? Júlia leült egy kőre, nézte a sírokat. A sírok nem beszéltek. A háborított mező nem adott tanácsot. Szó nélkül mozdulat nélkül, szinte megkövesedve ült és várt valami csudát. A katonák darabig várták, majd szólongatni kezdték, szerették volna tudni, hogy melyik sírt kell felbontani. Az asszony nem válaszolt. Az osztrák bakák összebeszéltek, azután otthagyták az asszonyt. Visszamentek Segesvárra, a parancsnokságnak jelentették, hogy nem találták meg Petőfi holttestét. A csatamezőre leszállt az este. Egy férfiruhába öltözött asszony járt-kelt a sírok között, fel-felsírt, kérdezett mindenfélét összevissza a néma síroktól és a néma mezőtől. Késő éjszaka került haza. Ágynak dőlt és egy hétig betegen feküdt... Január vége felé beidézték a parancsnokságra, megkérdezték, hogy mit akar még? Mennyi ideig marad Segesváron?... Pár nap múlva elzüllötten, lépetten, teljesen összetörve, félőrülten érkezett meg Kolozsvárra a Horváth-házh. Azok, akik előbb ismerték, most alig tudták megismerni Petőfinét... Vadadiné üzenetet küldött Erdődre Szendrey Ignáchoz, hogy küldjön a leányáért, amíg nem késő... Pár nap múlva megérkezett egy kocsi és egy uradalmi tiszt Erdődről Hozta Szendrey üzenetét: — Várja Júliát. (Folytatjuk)