Katolikus Esterházy gimnázium, Dombóvár, 1936
nagyok odasereglettek közénk. Csak álltak és nevettek , új volt és tetszett nekik . . . Felnőttekké a Harmonia Sacra tett bennünket. Fülledt levegőhöz szokott tüdőnknek éles volt, fülünknek szokatlan, furcsa és érdekes. Csak azért csináltuk először, hogy ambíciónk meg ne fulladjon. Az Áriont pedig a Népdalkórusok váltotta fel. S most újra mondom: nem lehet beszámolni átalakulásunkról. Csak azt érezzük, hogy régi könyveinkhez sohasem tudnánk visszatérni ! Most énekkarunknak 122 tagja van. Ez a nagy vegyeskar, amely szeptemberben tevődik össze. A kisebb 75 tagú, válogatott énekesekből áll. Gyermekkarunk az I—II—III. o. tanulói. A IV. o. külön vegyeskart alakított az idén, többször nyilvánosan is szerepelt. Voltak triók: Märcz— Foltényi—Pelcz, Merényi—Foltényi—Rothermel, Zdeborszky—Riba—Liptovszky. Műsorainkon az utóbbi három esztendőben a következő művek szerepeltek : A H. S.-ból kb. 47 ének. (Köztük: Roselli: Adoramus. Palestrina: Jesu, rex admirabilis. Pitoni: Laudate Dominum. Mozart: Ave verum. Liszt: Ave Maria.) Kánonok : Beethoven : Ünnepélyre. Gloria szálljon. Karácsony ünnepén. Aki magát felmagasztalja. Ember nem épít házat. Légy pásztorunk. Nyárkánon. Nevető kánon. Csalogány az erdőn. Még azt mondják. Forr a világ. (Kodály). Tyúkkergető. Madarak voltunk. A Körbe-körbe c. gyűjteményből 8 db. Gyermekkarok : Nyulacska. Játék. Gyászba magyarok. Ima a hazáért. Őszi harmat után. Tegnap harangoztak. Sárga csikó. Szőlőhegyen fű a szél. Tücsöklakodalom. Kossuth toborzója. Hajnalozó. Hej sárelő. Kétágú Sípból 6 db. Vegyeskarok. Cifra nóta. Azt gondolod. Jól van dolga. Esik eső. Horthy Miklós táborában. Három szabó legények. Recitus vives. Jézus és a kufárok. Székely keserves. Haydn : Hálaének. Gyakran szerepelt az énekkar. Az idén 7 esetben. Fegyelmi eset sohasem fordult elő. Általában az érdeklődés, az ambíció, az éneklőkedv szépen kifejlődött. Magam igazán meleg szeretettel, testvéri érzéssel gondolok az énekkar minden egyes apró és nagydarab tagjára. Úgy érzem, kölcsönösen szerettük egymást. Énekszertárunk lassan-lassan gyarapszik. Ami van, mind modern, mindent az Énekesrend repertoárjából szereztünk be. A szertárt Paul L. és Cseke L. VII. o. tanulók gondozták, szeretettel, odaadó gonddal. Évente kb. 40—45 P-t fordítunk beszerzésre. * * * Nem lehet kihagynunk az énekkar pártfogóját. Buzdítására, bizalmára, elismerésére szükségünk volt. Érezték a gyermekek, hogy igazgatójuk figyelő, biztató, elismerő szeme rajtuk van. Értékeli és érti igyekezetüket, a sport sem, de még a latin sem több a szemében. Tudja, hogy a modern iskola nevelve tanít, s a tárgyak harmóniájában az ének éppen nem az utolsó nevelőérték. A dalárdák halálára, a kórusművészet új irányára ő hívta fel figyelmünket. * * * Aki odaadta magát az Énekesrend irányának, az méltán tekinti sötétségben tévelygőknek azokat, akik még nem vettek róla tudomást.