Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-31 / 31. szám
Előfizetési árak: egész évre 52 ■— korona ; * félévre 26*— korona ; negyedévre 13*— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mindért vasárnap. Szerkesztőség: Szent László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy utca 17. szám Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Pécsi krónika, 1921. július 28. A pécsi városi tanács 143 milliós költségvetést terjesztett elő. Az összeg nem is oly horribilis, ha tudjuk azt, hogy a városi pénztár üres, a kiadások pedig napról-napra emelkednek. A város háztartása teljes gazdasági csőd előtt áll, amit tetéz a vezető pártban kitört személyi és elvi ellentét. A nagy hangon bejelentett programon — egy szebb, dicsőbb és gazdagabb jövő szeparáltan Magyarországtól — megdőlt, a hiú ábrándok, csalfa remények szappanbuborékként foszlottak szét, a szociális, termelő munkából nem maradt meg más, mint a benyújtott 143 milliós költségvetés, nem maradt más, mint egy irtózatos khaosz, amiből kint sincsen. A kereskedelem, ipar, ami annyira sajátja volt a városnak, a pang, az úgynevezett szocialista vezetés odáig juttatta, hogy a kereskedelem és ipar jövője a lehető legsötétebb. Az adók kíméletlen nagyok és a takarékosság lármás kürtölése mellett a legféktelenebb pazarlás és pocsékolás történik a befolyt adókból. Takarékosságból a vezetőség egész csomó városi alkalmazottat bocsátott el, egzisztenciákat téve tönkre, családokat nyomorba döntve, csak azért, hogy a nagyhangúak és kegyeltek részére jól dotált állásokat szervezhessenek a színházaknál, a moziknál, mulatóhelyeknél — egyszóval ott, ahol a „produktív“ munka érvényesül, csak azért, hogy a tisztviselők és családjaiknak bőrén megtakarított pénzt egy városi zenekar felállítására fordíthassák, csak azért, hogy az emigránsokat, az elmenekült hazaárulókat foglalkoztatni, pénzelni tudják. Friss erőket visznek a vezetőségbe a kimerültek helyett, akik folytatják a megváltó igék hirdetését, akik fokozott energiával, a szélhámosság minden elképzelhető eszközét felhasználva igyekeznek a köztudatba átvinni a tartós szerb megszállás szükségességét, a kommunista eszmék egyedüli létjogosultságát, a Magyarországtól való tökéletes elszakadást. Levitézlett belgrádi demokrata politikusokat járatnak Pécsre, akik kihallgatásokat tartanak a pártok vezetőinél, nem hivatalosan ugyan, de viszik magukkal az egész lakosság nevében megfogalmazott »hivatalos« kiáltványokat a szerb kormányhoz, a belgrádi, párisi ántant-missziókhoz, amely kiáltványok a legrutabb és leggyávább hazaárulást tartalmazzák. Most már, amikor szomorú uralmuk a végét járja, egy lépéssel tovább mennek. Ugyanakkor, amikor a munkásság komoly eleme is undorral fordul el a vezetőségtől, polgárság és kisgazda társadalom eddigi passzív rezisztenciáját óhajtanák megtörni a vezetőségbe való bevonással és együttműködéssel. E cél elérésére egy szociális polgári párt bontott zászlót, újabb és az eddiginél is hangzatosabb jelszók világgá kürtölésével. Szabadság, egyenlőség és testvériség jelszóval a kibontott zászlón, ugyanakkor, amikor a legocsmányabb kémrendszerrel aggokat és fiatalokat, gyerekeket és nőket juttatnak a jugoszláv hatóságok kezére a legképtelenebb cselekedetekkel megvádolva, ugyanakkor, amikor köztiszteletben és közbecsülésben álló férfiakat megszijazva vezettetnek végig fényes nappal a város legforgalmasabb utcáin, mint a közönséges rablógyilkosokat szokás. Csakhogy a józan és hazafias elem nem nyújt segítséget a végvonaglóknak. Továbbra is passzív rezisztenciában marad, mindaddig, amig a város meg nem tisztul azoktól, akiknek köszönhető, hogy a szerbek még mindig Pécsett, Baranyában és Baján vannak, akik a nyomornak és kétségbeesett helyzetnek előidézői voltak. Károlyi Mihály gróf is közbelépett volt hadügyminiszterének, Linder Bélának és társaságának megmentése érdekében. Nyílt levelet küldött jelenlegi tartózkodási helyéről, Spalatóból, amiben kitartásra buzdítja és bátorítja a további és egyúttal végső küzdelemre. A levélben macskakörmök között beszél a szent koronáról, annak országairól, területi integritásról és minden sorából a Magyarország és a magyarok iránti engesztelhetetlen gyűlölet csepeg. Siklóson megtartott pártgyűlés, a pécsvidéki bányászok két heti sztrájkja, ha nem is közvetlenül, de megadta a levélre is, meg a mostani rezsimre is a csattanó feleletet. A kiábrándulás megtörtént, a bomlás megkezdődött, ütött a végórája a meddő kommunista uralomnak. Régi nóta — uj köntös. (Válasz egy tisztaságkedvelő urnak.) Mert hát semmi sem uj ám a nap alatt! Megmondom a gyengébbek kedvéért: olyan öregek Dombóvár problémái, mint Dombóvár „várossálendülése“ maga és a „Dombóvári Hírlap“ is éppen olyan, mint megindulásakor. Régiek a témák, az örökös jajongások, csak az írók újak, csak a köntös uj. Aki idekerül, beáll a gárdába, felfedezi újra a már régen felfedezett bajokat s azt hiszi, hogy az ő dallamára ez megváltozik. A régi harcos meg bánatos búcsút int s lemondó kézlegyintéssel helyezi tollát örök nyugalomra. * * * Tisztelt Uram / A múltkor kezembe került a ,,D. H. -nak pont egy esztendővel ezelőtti száma. Roppant aktuális, szellemes írások tárják fel az olvasó előtt, hogy micsoda baj a rettenetes por és mekkora hátrány az, hogy nem találták még fel az öntözést. Bizony, bizony, öreg Bajtárs, hosszú sor következik utánad és hosszú sor fog következni még ön után is, igen tisztelt „Tisztaságkedvelő“ levélíró úr. Ha csak személyesen nem fogja kézbe venni a seprőt és felseperni az utcákat és felöntözni azokat napjában háromszor, úgy tessék csak kérem szeretettel belenyugodni abba, hogy Dombóváron senki sem seper a maga háza előtt s hogy itten porban jár a halandó egészen addig, míg csak a jótékony eső nem érkezik meg. De biztosítom: az őszi esőzés véget vet a pornak, mert akkor a nagyobb változatosság kedvéért jön a sár. Azért nem tudok önnek más tanácsot adni, csak azt, hogy mielőtt kedvét vesztené, üljön le az íróasztalához és írjon meg nyilvánosság számára még két levelet. Az egyiket ,,A feneketlen sár és az utcai átjárók karbantartása“ címmel, a másodikat a leesett hő eltakarításának kívánatos volta érdekében. Sőt mindjárt vehet egy hektográfot és lehúzhatja 15—15 példányban a következő esztendők anyagát is. Pá! További porfürdőzést kíván sok jóakarattal: Dombóvári Pál, Tolnavármegye községi és körjegyzők egyesületi közgyűlése. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyesületének közgyűlése június 26-án folyt le Simontornyán a községháza tanácstermében. A közgyűlést kitüntették megjelenésükkel : dr. Éry Márton vmegyei főjegyző, dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, Haypál István, a gyönki választókerület képviselője, az Országos Jegyzői Árvaház Egyesület részéről Brógfi József, árvaházegyesületi ügyv. igazgató, Komoróczy Péter árv. egyes. titkár. A megyei jegyzők közül mintegy 70 vett részt a népes közgyülésen. Reggel 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést Illés Gyula alelnök. Megnyitó beszédében kidomborodott a kari összetartásra való serkentés s az odaadó munkára való felhívás, a községek érdekében. Meleghangú elparentálásban részesültek elhunyt Csukly Ignác nyug. jegyző és ifj. Arany Károly felsőiregi jegyző. Az elnöki jelentés foglalkozott az utolsó közgyűlés óta lefolyt események fontosabb mozzanataival s beszámolt a múlt közgyűlésen kapott megbízatásokról. A bő és tartalmas tárgysorozat nevezetesebb és kiemelkedőbb határozatai a következők voltak. Megállapították az egyesületi 1911. és 1922. évi költségvetéseket, az egyesületi számadások megvizsgálását kiadták a számvizsgáló bizottságnak. Az alispáni leiratot a napidíjak ügyében tudomásul vették és ez ügyben egységes eljárást javasoltak. Fontos pontja volt a közgyűlésnek a Jegyzők Orsz. Árvaház Egyesületének Jegyző Otthon létesítése ügyében hozott megkeresése. Elfogadta a közgyűlés azt a javaslatot, hogy a Jegyző Otthonban egy szoba berendezését, ami megfelel kb. 320. kft. h-nak, magára vállalja és arányos kivetés utáán biztosítják az összeget, még pedig olyanformán, hogy a vezető jegyzők 107., jegyzők 307., jegyzői alkalmazottak 1076 arányban járulnak hozzá. Gróf Tisza István emlékének megörökítésére alapítványt létesit az Egyesület s az alapítványi összeget 2 év alatt fizeti be. Tudomásul vették, hogy a Falutájékoztató iroda a felek bármely ügyének elintézését dijtalanul végzi s ennek fejében csak önkéntes adományokat fogad el a jegyzői árvaház javára. Erre való tekintettel a közgyűlés a jegyzői kart ezen nemes intézmény támogatására felhívja. Az árvaházi hat alapítvány kamatát a kérelmezőknek kiutalták. Súlyos és régi nehézséget kívántak megoldani a nyugdíj szabályrendeletek egységesítése ügyében. A nyugdíj mizériák mindig fájók voltak a jegyzői karban. Állati nyugdíjalap nem volt. Minden vármegye külön nyugdíjalappal rendelkezett és ez sokszor viszás helyzetet teremtett, mert az egyes vármegyék nyugdíjalapja között nagy volt az eltérés és nem volt meg a viszonosság. Különösen most érzik ezt a menekült jegyzők. Ennek szanálása érdekében kimondta a közgyűlés, hogy minél előbb meg kell teremteni az országos közös, minden vármegyére egyforma nyugdíj-alap szabályrendeletet. Ez ügyben megkeresést intéztek az Orsz. Jegyzőegyesülethez. Egyéb apró ügyek elintézése után Illés Gyula alelnök, dombóvári főjegyző bezárta a szépen sikerült közgyűlést, amely a Himnusz eléneklésével ért véget.