Vita Emil: A hazai munkásszakszervezetek, azok fejlődése és a nemzeti eszme - Comenius páholy (Budapest, 1907)
I. EGYESÜLETI TÖRVÉNYÜNK ezideig nincs s a társadalmi élet nem fogja már sokáig nélkülözhetni az egyesülési jognak, ezen elsőrangú szükségletének törvényes rendezését. Hogy ez a kérdés napjainkig nem fordult meg a napi politika és a társadalmi kívánságok homlokterében, annak legfőbb oka, hogy egészen a 90-es évekig élénk egyesületi élet nem is volt hazánkban, az újabban fellendült egyesületi élet különösebb akadályokra nem talált s az egyesülési jog szabad gyakorlatát kormányaink nemcsak hangoztatták, de azt, ahol nemzet- vagy társadalomellenes tendenciákat nem gyanítottak, mindig elismerték, csak a közönség s a rendfentartás érdekének szempontjából ellenőrizték, arra igyekezvén, hogy az egyesülési szabadság és a rendfentartás érdekei összeütközésbe ne jöjjenek. Szigorúbb ellenőrzési rendszabályok csak az u. n. „jótékonysági“, betegsegélyező és temetkezési egyesületek ellen hozattak, melyeknek botrányai egyidőben igen sűrűn következtek egymásután s a socialisták által alapított u. n. „szakegyesületek“ ellen, melyek a Perczel belügyminiszter által 1898. évi április hó 17-én 2219. sz. a. kiadott rendelet szerint „nem az alapszabályokban megjelölt közművelődési