Kabos: A szabadkőművesség a kulisszák mögött (Budapest, 1910)
3 Napfényre a vakondokkal! A földalatti üregek és bújókák birodalmában tudvalevőleg nagy ur a vakond, minden földmivelő mesélhetne rólal — de ez a nagyuraság csak addig terjed, mig vakond ő kegyelmét a sötétség palástja födi, mig az odvak és titkos alagutak homálya rejti földalatti settenkedéseit, aknamunkáit. Jaj neki, ha világosságra kerül, bezzeg hamar elbánik vele a földmíves vagy a kertész, kinek mezejét, virágágyát a földtáró oly otromba érzéketlenséggel eléktelenítette. Fél is ékelme a világosságtól, mint az ördög a szenteltvíztől; a bujkálás, a sötétség, az alattomosság ránézve életkérdés. Társadalmi életünknek is vannak alattomos vakondjai: a szabadkőművesek. Páholyaik rejtekébe bújva élik titkos életüket, szövik alattomos terveiket, ott túrnak, fúrnak társadalmi életünk minden fontos kultúrintézményei közelében s egész szövevényes aknamunkával ássák alá a keresztény nép ideig való s örök boldogulásának alapját. Vakondok módjára, látatlanul ott bújkálnak minden társadalmi állásban, minden osztályban, minden körben; maholnap nincs a köz-és magánélet egész mezején egy talpalatnyi föld, melyet fel nem forgattak, feldúlják a vallási békét, aláássák a politikai fejlődés alaposzlopait, a tekintélyt, társadalmi igazságot és becsületet, megszentségtelenítik a családi tűzhelyt ; a tudomány, művészet, sőt még a humanisztikus törekvések is át meg át vannak túrva-fúrva szabadkőműves vakondtúrásokkal. Befurakodtak mindenhová, elhatalmasodtak mindenütt, s mindennek tetejébe még nekik áll fölebb, még ők jajgatnak s panaszkodnak, hogy a napvilág még mindig nem az ő kizárólagos birtokuk. Keresztények! Magyarok! Meddig tűrjük ezt a vakmerő vakonduralmat ? Meddig hagyjuk köz- és magánéletünk legszebb virágoskertjeit e földtáró népség prédájára? Napfényre velük! Elő a föld alól! Ki az odúkból! Nézzünk a szemükbe teljes világosságnál, rántsuk le a leplet a titkolózó sötétencek regútjáról. Aki becsületes ember, az nem fél a napfény világától. Csak a nemrégiben ülték a magyarországi szabadkőművesek újjászervezésük 25 éves jubileumát s amit ez alkalommal önmagukról mondtak, felette jellemző rájuk nézve. Náluk úgyszólva páratlan nyíltsággal szögezték le feladataikat és terveiket. A dolog egyrészt roppant tanulságos, másrészt azon kellemes helyzetbe juttat, hogy saját szavaikból ismerhetjük meg, mi is voltaképpen a szabadkőművesség. Azért igenis ez legyen jelszavunk: „Szabadkőművesség, napfényre veled!"