A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
16 zoityittya, hogy a’ tűz melegsége még egy részét meg érlelte. ' 1 . Második tapasztalás az , hogy a’ bányászok némelykor bizonyos éretlen erekre akadván, azt mondgyák , magok bányászi beszédgyek módgya szerint: igen korán jöttünk (wir sind lufrüh kommen) ol ilyankor osztán ismét bé töltik a’ mit ástanak, és sok esztendők múlva újra oda menvén, megérve talállyák a’ metallumokat, és folytattyák ásásokat. Nem külömben történik az is , hogy a’ gazdag ereknek végét érik , de meg esmérvén bizonyos jelekből , hogy idővel ismét fognak ezüstöt és aranyat adni, hasonlóképpen bétöltik, és annyi esztendők múlva ujjalag dolgozni kezdvén, ismét jutalmasan mívelik. Ezekből elég nyilván kitettzik, nem tsak az, hogy mindenik metallum ugyan azon alkotó részekből áll, hanem az is, hogy vagyon valami ollyas, a’ mi őket, a’ melegséggel edgyütt, neveli és érleli. Azért éppen nem lehet oly meg foghatatlan nagy tsndónak tartani, ha ki valamelly dolgot, maga nemében nagyobb tökélletességre viszen, annyival is inkább, hogy azt a’ mindennapi tapasztalás is bizonyíttya. * Báttyuk, és már most éppen semmi titok sem tovább, hogy a’ mezeji gazdák a’ gabona magat holmi lúgokban meg áztatván, újra meg szárasztván, és úgy osztán el vetvén, annyiszor többet terem, mint rend szerint. .. Lányuk hogy a’ kertész, az oltás által, mind nagyobb, mind jobb ízű gyűmöltsöt termeszt.— Láttyuk, hogy az üveg házakban rendes idejénél sokkal hamarább megérleli. látjuk hogy a’ petrezselyem