A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
6- ra. Hogy Pál, Péter, János, ralnyájan tanult emberek eleget próbálták, de nem vihették semmire fSim- me. Hogy ha ki tanáltatik, ki ezzel a’ tudománnyal bir, miért nem" (ingái *) közönségeseit az egész világ láttára, hogy , ily szemmel látott próbától meg győzettetvén , ne lenne az embereknek oka, a’ mesterség* valóságában kételkedni, és azokat, kik erre a’tudományra adgyák magokat, hanem minnyájokati, mint tsalárdokat, legalább mint gyáva vízeszű embereket olybá fogadni. 8- re. Hogy itt egy Alchymista az aranyat abban a’szénbe rejtette, mellyel azután az olvasztó edényt, a’ tőzben hevítvén, bé takarta és el égése után az több szerek közzé olvadott; amott pedig porrá tévén, előre a’ szerek közzé elegyítette etc, és végtére ' 9- re. Hogy itt egy ollyan arany tsinálót örökös fogságra ítéltének, amott pedig Aranyos akasztófára függesztettenek fel, azért csupa hazugság az egész tudomány. . Ezekből állanak az Oppositions pártáinak okai, mellyekkel rend szerint szokták az arany tsinálásnak lehetőségét ostromolni, halljuk meg már ait is, mivel védelmezik az Alchymisták (kiknek képekben az írás módgyának könnyebb folytathatása végett , én szóltak magok ügyeket. Azértis elsőre: Hogy a’ dolognak neme (species return) nem változhatok. Ha a’ nemek változására azt *) A' mesterség' szava szerint azt teszi, mikor az arannyá változtató port az elolvasott iát all ital - t’a vetik, hogy arannyá váljék.