Dunaferr, 2005 (54. évfolyam, 1-52. szám)

2005-04-01 / 13. szám

KEZDŐDIK AZ ÚJMASSA-PROJEKT Hagyományápolás a kohászat bölcsőjénél Nem is olyan régen, 1979 és 1988 között élt az a hagyomány, hogy az újmassai őskohónál rend­szeresen csapoltak. A hagyományápolás azon­ban a diósgyőri kohászat hanyatlásával abbama­radt, s mára az ország kiemelkedően fontos tör­téneti és műemléki objektuma olyan állapotba került, amely sem műszakilag, sem funkcionális működés tekintetében nem alkalmas a meg­növekedett turisztikai igények ellátására. Újmassán, az észak-magyaror­szági vaskohászat bölcsőjében interaktív műemléki környeze­tet szeretnének kialakítani, ahol nemcsak megszemlélhető a vasverő, hanem akár ki is próbálható, így a látogatók sze­mélyesen élhetnék át, tapasz­talhatnák meg azokat az élmé­nyeket, amelyeket a vas olvasz­tása, formálása jelent. Előtte persze filmvetítés és működő modellek révén ismerhetnék meg az elméletet. Többek között ez is elhang­zott azon a múlt heti rendez­vényen, amelyen több mint negyvenen vettek részt, s ahol döntően az újmassai projekt előkészítéséről volt szó. A tanácskozás a Közpon­ti Kohászati Múzeum kezde­ményezésére, a Kincstári Va­gyoni Igazgatóság Észak-ma­­gyarországi Regionális Igaz­gatóságával közösen valósult meg. Idegenforgalmi és fej­lesztési hivatalok szakembe­rei vettek részt a rendezvé­nyen, emellett önkormányza­ti építészek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársai, civil szerveze­tek, valamint a Bükki Nemze­ti Park képviselői fogadták el a meghívást. Az előzmények : Tavaly több mint har­mincmillió forintos értékmentő felújítás valósult meg a kohó­nál, mert 2002-ben beomlott az egyik fala, korábban pedig ös­­­szeszakadt a vasverőt működ­tető vízikerék, és leomlott az őskohóhoz kapcsolódó támfal egy része. A kohó teljes felújí­tása, valamint a vízikerék, a támfal és a múzeum tetőzeté­nek részleges felújítása valósult meg az összegből, de nagyon sok tennivaló, felújítás és fej­lesztés van még hátra. A tám­falrendszer megerősítését ugyanis pénz híján nem tud­tuk befejezni, így állapota to­vábbra is kritikus, mi több ba­leset- és életveszélyessé válhat. Éppen ezért ezt folytatandó kezdődött el a projekt — tud­tuk meg Porkoláb Lászlótól, a Központi Kohászati Múzeum igazgatójától. Mint mondja, évente 15-20 ezer ember látogat el az ősko­hóhoz, és sajnos szomorú hiá­nyosságokkal találják magukat szembe. A műemlék nincs kör­bekerítve, nincs kulturált mos­dóhelyiség, nincs fedett rész, ahová a látogatók beállhatná­nak az eső elől, és a múzeum állandó rongálásnak van kité­ve. A célokról — A cél az eredeti állapot részbeni rekonstruálása és helyreállítása, a megfelelő környezet kialakítása, ezzel párhuzamosan kereskedelmi egységek és turisztikai elemek bevonása, parkoló kialakítása, valamint a skanzen területé­nek bővítése — összegez Por­koláb László. Hozzáteszi: mindez azért is nagyon fontos, hogy ápoljuk, megőrizzük a kohászhagyo­mányokat az utókor számára. Hiszen ha nincs Fazola Henrik és Fazola Frigyes, akkor nincs őskohó, ha nincs őskohó, akkor nincs Hámori-tó sem, s ha nincs Hámori-tó, akkor nincs Lillafüred sem. Illetve ha nincs őskohó, nincs diósgyőri kohá­szat, s ha nincs diósgyőri kohá­szat, nem fejlődik Miskolc a térség kereskedelmi és ipari központjává. Azaz nem lehet, hogy a „bölcsőt" ilyen állapot­ban hagyjuk. A projektről — A projekt 2007-ben kezdőd­ne, pontosabban az előkészítési és tervezési időszak után ekkor kezdődhetne meg a tényleges munka, amit túlnyomórészt uniós forrásból finanszíroz­nánk. Addig azonban nagyon sok mindent rendezni kell, töb­bek között a tulajdoni viszo­nyokat, mert az őskohó a Kincstári Vagyoni Igazgatóság területén van, amelynek keze­lője a Kohászati Múzeum — magyarázta az igazgató. Egy tervezői gárda már el­kezdte a tervezést, azaz elkez­dődött az előkészítő munka. — A projekt legfontosabb feladata, hogy az eredeti álla­potoknak megfelelően állítsuk vissza részben a kohót. Leg­alább ilyen fontos azonban a szükséges infrastruktúra meg­teremtése, az ivóvíz- és szennyvíz-hálózatba való be­kapcsolás, a mosdók kialakítá­sa, és a logisztikai háttér meg­teremtése. Jelenleg ugyanis nem tudunk hova pakolni, rak­tározni. Pedig sok berendezést és kohászathoz köthető tárgyi emléket meg kellene menteni a leépülő kohászati cégektől és az elbocsátott emberektől, még mielőtt az enyészeté lesznek ezek az értékek — tette hozzá. A finanszírozásról — A költségvetést illetően több száz millió, de inkább a milli­árdhoz közeli az a fejlesztési igény, ami felmerült, bár egye­sek az elsőként megfogalmazott 120 milliós terveket is sokallták. A finanszírozáshoz elsősorban uniós pályázati pénzeket hasz­nálnánk fel, ami 95 százalékos támogatást jelent, s a projekt megvalósítására már született egy együttműködési szándék­­nyilatkozat, amit a DAM 2004 Kft., a Kincstári Vagyoni Igaz­gatóság, az Országos Műszaki Múzeum, a miskolci önkor­mányzat, a Rotary Club, a Kul­turális és Örökségvédelmi Hi­vatal, a MTESZ, a megyei Tour­­inform, valamint az Északerdő Rt. vezetése írt alá — ismertette az eddigi történéseket. A megfogalmazás szerint a partnerség végső célja az Ős­kohó és Massa Múzeum épü­letegyüttesének, valamint a skanzen területén ipartörténeti emlékpark létrehozása. Ezzel egy olyan egyedi turisztikai lát­ványosság jöhet létre, amely jól illeszkedik az Európai Vaskul­túra útja elnevezésű tervezett hálózatba is. U. M. 8­1 DUNAFERR 2005. április 1. — 13. szám

Next