Dunaferr, 2009 (58. évfolyam, 1-52. szám)
2009-01-30 / 5. szám
VÉLEMÉNY Az alábbiakban településünk egyik ismert szociológusa, elismert lokálpatrióta, lapunk rendszeres külső munkatársa írja le véleményét egy Dunaújvárosról szóló elemzésről. DUNAÚJVÁROSI TORZÓ Szerephez való visszatalálásról és miegymásról A közelmúltban látott napvilágot Laki Ildikó: Dunaújváros a sikeresség felé című kötete a „Duna menti iparvárosok — Városok az ipar szolgálatában" elnevezéssel útjára indított sorozaton belül. A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Állítása szerint „egy megírt munka legyen igényes és olvasható". Egyetértek vele, azonban a nevezett kötetben ezt nem sikerült érvényre juttatnia. A szerző arra vállalkozott, hogy megmutassa városunkat abból az aspektusból, hogy saját kezdeményezései, lobbitevékenysége nyomán miként vette fel a versenyt a térség fejlődéséért. Végül is arra a következtetésre jut, hogy az itt élők lokálpatriotizmusa, a város vezetőinek lobbitevékenysége folytán nem eredménytelenül küzd Dunaújváros a fennmaradásért. Ez eddig dicséretes, azonban tárgyi tévedések és helytelen következtetések terhelik a tanulmányt. Ennek nyomán felháborodásának ad hangot az, aki ismeri a város múltját és jelenét. A Dunaújvárosi Kulturális Egyesület elnöke, Klein András Miklós szerint a városról ilyen igénytelen munka még nem jelent meg. Felmerült benne a kérdés: — Mi támogatjuk, és nem kontrolláljuk? Tudniillik a szerző a kötet elején köszönetet mond a Dunaújvárosi Polgármesteri Hivatalnak, a Dunaújvárosi Tourinform Irodának és a városlakóknak. A József Attila Könyvtár vezetője, Szécsenfalviné Lukács Mária a hozzájuk is eljuttatott kiadványról elmondta, hogy a helytörténeti gyűjteménybe kerül, mint minden, a városról szóló dokumentum, azonban beleteszik az észrevételeiket, illetve kollégái felhívják a figyelmet arra, hogy fenntartásokkal kezelendők a benne foglaltak. Ízelítő a kiadványban leírtakból, különös tekintettel a Dunaferrt érintő kérdésekre (a várossal kapcsolatos észrevételeit már Pekarek János újságíró a Dunaújvárosi Hírlapban közölte. A Dunaújvárosi Főiskolára vonatkozó részt Lak Gyöngyi, az intézmény kommunikációs vezetője pontosítja): „A város legnagyobb foglalkoztatója és egyben a térség egyik potenciális szereplője a Dunaferr Zrt., mely az 1990- es évek után komoly válságba került, így az iparvállalat által foglalkoztatott városi lakosság jelentős része munkanélkülivé vált." — Ez nem igaz. Az iparvállalat a '90- es évek elején is megtartotta foglalkoztatási szintjét, és mind a térségben, mind pedig az országban ritka kivételként növelte export- és belföldi kibocsátását. 1995 és 2000 között a konszolidált saját tőkéjét közel 15 Mrd Ft-tal növelte, fenntartotta a foglalkoztatás színvonalát, és biztosította dolgozói részére az országos átlagot meghaladó jóléti, szociális és bérszínvonal-növekedést. „A Dunaferr történetét tekintve elmondhatjuk, hogy az 1990-es évek itt is a változás évei voltak, valójában a szerephez való visszatalálás időszaka, így joggal vetődhet fel az a kérdés, sikerült-e az ezredforduló után meglelni." — Értelmetlen, megfejthetetlen felvetés. Vajon mit értsünk a szerephez való visszataláláson? „2002. év végén kormánydöntés született a cég privatizációjáról, a korábban nem egyértelmű helyzetben létrejött Acélművek Kft. beolvadása megtörtént a Dunaferr Rt.be, amelyet 2003. év elején az ÁPV Rt. privatizált." 2001-től már elkezdődött, és később is folytatódott a korábban decentralizált társaságcsoport vissza- vagy újraközpontosítása, amelynek csupán egyik állomása az Acélművek Kft. integrálása, önálló működésének megszüntetése, de a folyamat annál sokkal átfogóbb, mint azt itt leegyszerűsítette a szerző. A privatizáció dátuma is hibás. Egyszer már készített egy fővárosi történész úgy a vasműről jubileumi kötetet, hogy zúzdába került a teljes nyomdai mennyiség. A mostanihoz hasonló „hozzáértésről" adott tanúbizonyságot az akkori megbízott, de a vasműsök nem fogadták el a felületes és hamis történeti elemzést... Szente Tünde Műszakiak versenye A Dunaújvárosi Főiskolával együttműködésben megrendezi az első Robotino Olimpiát a Festő magyarországi képviselete. A győztes csapat a grazi világversenyen képviselheti hazánkat. A programozási versenyt, amelyet április 27-28-án tartanak, a magyar felsőoktatási intézmények műszaki szakos hallgatói számára hirdetik meg. A megmérettetés lényege, hogy a csapatok — a szervezők által rendelkezésre bocsátott — azonos kvalitású robotokat programozzanak, és ügyességi, logikai akadálypályákon, valamint egy küzdőtéren is összemérjék tudásukat. A győztes csapat nevezési lehetőséget kap a júniusi grazi világversenyre. A szervezők célja, hogy egy komoly kihívást jelentő, mégis játékos logikai vetélkedő keretében a kutatás-fejlesztésbe is bevonják a műszaki pályára készülő hallgatókat. Az ipari automatizálással foglalkozó cég fejlesztésében elkészült mobil robot a Robotino nevet viseli. A mindössze 30 cm magas önjáró szerkezet érzékeli a környezetét és reagál is rá: akadályokat észlel, képes kikerülni azokat, vagy célt tud megközelíteni. A kifejezetten oktatási eszközként használt szerkezet számítógépen keresztül programozható — mondta Németh Attila, a Festő magyarországi képviseletének Didactic vezetője. Valenta László, a Dunaújvárosi Főiskola Gépészeti Intézetének vezetője elmondta: ezt a versenyt elsősorban a műszaki pályára készülő hallgatók szakmai fejlődésének érdekében hirdetik meg 13 magyarországi felsőoktatási intézmény számára. Hosszú távú együttműködésük van a Festával, terveik szerint a hallgatók szakmai versenyét évente megrendeznék és a jövőben a közép- és kelet európai régió országainak hallgatóit is bevonnák, nemzetközi szintre emelve a rendezvényt. DUNAFERR 2009. január 30. — 5. szám 11