Dunaferr, 2010 (59. évfolyam, 1-52. szám)

2010-05-28 / 22. szám

­szente - műsortervében hat bemutató szerepel. Az Intercisa Múzeum rendhagyó múzeumi órái, a múzeumpedagógiai foglal­kozások, a História-sorozat, a Múzeumegyesületi előadá­sok, ismeretbővítő kiállítá­sok, a Múzeumok Éjszakája, a Kulturális Örökség Napja, a Múzeumok Őszi Fesztiválja és Őszi Éjszakája méltán nagy nép­szerűségnek örvendenek. A kis­térségünk településeinek népraj­zi gyűjtéseit bemutató tárlatok közül a Gyöngyök, csipkék a 19. és 20. századból, a Győry család Perkátán kiállítások szerepelnek az idei kínálatban. A kulturális élet sokszí­nűségének bemutatásá­ból a média is kiveszi a ré­szét, így a Dunaújvárosi Hírlap, a Dunaferr hetilap, a Dunaújvárosi Maraton, a Mezőföldi Élet, a www.duna­­ujvaros.com, a www.lazulj.com, valamint a helyi televíziók és rádiók. Természetesen az intézmények saját honlapján keresztül is tájékozódhatunk, mit, hol lehet megnézni, min lehet részt venni, hol és mi történt, hogy aztán a króniká­soknak forrásként szolgáljanak a beszámolók. Sz.T. tak. Nem csupán archív, ha­nem friss fotókkal él a könyv. A kötetet Szondi Miklós szerkesztette, az előszót Kaán Zsuzsa tánctörténész,­­kriti­kus jegyzi. A könyvkülönle­gesség a Tourinform dunaúj­városi irodájában (Vasmű út 10/A) vásárolható meg. ÉLETREVALÓ ÉLMÉNYEK A MISSZIÓ SEGÍTSÉGÉVEL Egy könyv, amely elindította a lavinát Igazi sikertörténet az Életrevaló Gyermek­misszió kétéves múltja. Itt-ott már hallhattunk róluk, ám sokáig valahogy mégsem állt össze az egész. Mostanra viszont igen, s mondhatni kikerekedett, de inkább folyammá vált, amit nem lehet megállítani. Mert aki megismeri a szervezet céljait, úgy érzi, neki is hozzá kell tenni valamit. És hozzá is tesz. Én is rájuk találtam. Pontosabban a már töb­bek által emlegetett Szenczy Tiborra, aki elin­dította a folyamat, na nem a mesefolyamat. Az MMK-ban ment előttem egy fiatalember, a kabátja hátán az Életrevaló Gyermekmisszió emblémájával. Megszólítottam, hogy én írnék róluk. Azt hitte, a Riportersuli miatt kere­sem. A médiakurzust a Dunaújvárosi Hírlap­pal közösen indították márciusban. Azoknak a tizenkét-tizennyolc éveseknek hirdették meg, akiket érdekel az írás és a fotózás. Már van, akinek meg is jelent a dolgozata a Mezőföldi Életben. — Van egy kis ideje? — kérdezem. — A misszióra mindig! — érkezik a válasz, és már készül is az interjú. — Mi keltette életre az újszerű kezdeményezést? — Pálhalmáról szabadult egy ismerősöm, s látszott rajta, hogy megváltozott, megjavult. Kiderült, hogy elolvasott egy könyvet, amely hihetetlen hatással volt rá. A kötetet feltet­tük a Keresztény Fórum honlapjára, s arra szólítottam másokat, hogy küldjenek hasonló könyveket a börtönkönyvtárakba. Ezerötszáz kötet érkezett be. Ezek után meghívtak bör­tönmissziós konferenciákra, s belefolytam a börtönmissziós munkába. — Mi volt a következő állomás? — 2008-ban Dunaújváros rendezte az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját, az EFOTT-ot. Meghívtam több zenekart, olyanokat, ame­lyeknek tagjai korábban veszélyes életet él­tek, hogy vegyenek részt a rendezvényen. Harmincöten ingyen el is jöttek... volna. Végül technikai okok miatt meghiúsult az ötlet. De ez sem volt hiábavaló, ugyanis a kapcsolat­­rendszerem szélesedett. Mivel eredetileg szín­játszókat is meghívtam, az EFOTT-tal egy idő­ben a Civil Házba háromnapos gyermeknapot szerveztünk a színjátszók közreműködésével. — A híradásokból értesültünk az erdélyi útjukról. Ez hogyan sikerült? — Felvettük a kapcsolatot Böjte Csabával, az erdélyi árvaházak vezetőjével, s ősszel a dunaújvárosi óvodák ajándékaival útnak in­dultunk. A „Dévai gyerekek” című filmet a gyermek- és bábműsorunk fogadtatásáról, ott­létünkről forgattuk. Azóta huszonöt televíziós társaság vetítette le. — Ezzel nem ért véget a misszió. Mi volt a folytatás? — Összeült egy tizenkét fős csapat átgon­dolni a „hogyan tovább?”-ot. Kitaláltuk, hogy vigyünk el nehéz körülmények között élő kör­nyékbeli gyermekeket nyaralni. Nyolcvannégy gyerek vett részt a Szigetközben, a Duna-szige­­ti Pisztráng Park kalandtáborában. Hazaérve a gyerekek továbbra is igényt tartottak ránk, így hosszú hétvégés programokat szervez­tünk. S ezzel sem ért véget a tevékenységünk. Mentoráljuk őket, bejuttatjuk sportegyesüle­tekbe, működő klubokba, szakkörökbe, tan­folyamokra. Támogatóink által segítjük őket. Riporteriskolát indítottunk a városi napilap­pal közösen. Nagyon sok sportban, tanulás­ban, egyéb tevékenységben tehetséges fiatal él Dunaújvárosban. Arra gondoltunk, hogy helyet kaphatnának saját blogunkban, a Rádió 24-ben, a Dunaújvárosi Hírlapban. Ígéretet kaptunk arra, hogy a National Geographic Kid’s Magazin is megjelentet tőlük íráso­kat. Most indul a teljesítménytúra-klubunk. Dokumentum- és riportfilmeket forgatunk, érdekes történeteket dolgozunk fel. Forgattunk a váci börtönben megjavult elítéltekkel, Száva Lajos megtért maffiózóval, az ózdi nyomorte­lepeken élőkkel. Legközelebb a ráckeresztúri bentlakásos drogosotthonba megyünk. Ezeket a filmeket ingyen felajánljuk a televíziós tár­saságok részére. Drogprevenciós és felvilá­gosító munkához önkénteseket toborzunk a Dunaújvárosi Kábítószer Egyeztető Fórummal közösen, akik a hétvégeken szórakozóhelye­ken, fesztiválokon, városi rendezvényeken könnyebben szót értenek a veszélyeztetett fi­atalokkal. Sokan azért drogoznak, mert unat­koznak, nincs más alternatívájuk. Mi érdekes dolgokba vezetjük be a fiatalokat. Figyelemreméltó honlapjukon (www.gyer­­mekmisszio.hu) többek között olvasható, hogy folyamatosan várják azokat az önkénteseket, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy ne­héz sorsú, kallódó fiataloknak hasznos idő­töltést, élményekben gazdag elfoglaltságot nyújtsanak. Szente Tünde DUNAFERR 2010. május 28. — 22. szám 9

Next