Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
Március 1. Péntek. DUNÁNTÚL akkori elnök Justh Gyula azon az állásponton volt igen helyesen, hogy magyar és horvát képviselő között nincs különbség, (Általános taps és helyeslés a jobb oldalon.) ami jó volt a horvátok ellen, annak jónak kell lennie most is. Felolvassa Justh Gyulának a koalíció alatt az elnöki székből tett nyilatkozatát, mely így hangzik: Az elnök úgy tegye fel a kérdést, hogy a többség akarata érvényesüljön. (Viharos taps a jobboldalon.) Én ehhez hű maradok, úgy fogom fel a kérdést, ahogy akkor felfogták. (Megújuló taps a jobboldalon.) Vertán Endre szól a házszabályokhoz hosszasabban. Beöthy Pál veszi át ezután az elnöki széket. Végül Szmrecsányi György kér szót a házszabályokhoz. Az ülés végén Batthyány Pál tesz napirendinditványt. Az ülés 2 órakor ért véget. Iini mitt piáit Az 1907. évi XXVII. t.-c. 4. §-a értelmében: „A vallás és közoktatásügyi miniszter feljogosíttatik, hogy a községi és felekezeti elemi népiskoláknál huzamos időn át kiváló érdemeket szerzett néptanítók részére az állami költségvetésben e célra megállapított hitel keretében a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelő javaslatára évi 200 kor. fizetés természetével bíró személyes pótlékot engedélyezhet.“ Hát ez mind igen szép. S én azt hiszem, egyházmegyénknek vannak számosan ilyen érdemes és kevésbbé érdemes tanítói, akik huzamosabb és kevésbbé huzamos időn át „kiváló érdemeket“ szereztek. Megszokott dolog volt előttünk, hogy azokat a tanítókat tartottuk eddig legérdemesebbeknek erre a minden esetre kitüntető figyelemre, akik leghuzamosabban működtek az elemi népoktatás terén. Bíztunk úgy a közigazgatási bizottság, valamint a kir. tanfelügyelőség tapintatában, hogy meg fogja tudni válogatni a legérdemesebb embereket. Hanem újabb időben olyan jelenségek merültek fel, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy itt nem a huzamos és talán huzamosabb időn át kiváló érdemeket szerzett néptanítók kapják a személyi pótlékot, hanem kapják a kevésbbé huzamos időn át működöttek is — rovására azoknak, akik náluk huzamosabb időn át s talán hasonló kiváló érdemeket szereztek, — de az elemi népoktatás terén. Önkéntelenül is fölmerül az a kérdés, hogy mi ok szól a mellett, hogy amazok emezeknek elébük helyeztessenek? Hol? Miféle érdemeket szereztek arra, hogy a náluk idősebb kollégáknak mellőzésével így kitüntettessenek? Ki intézi, ki vezeti ezt az ügyet? Kinek a befolyása érvényesülhet itt? Sem a közigazgatási bizottságról, sem a kir. tanfelügyelőségről nem tételezhetünk fel olyan tapintatlanságot, hogy érdemes tanítókat egyenlő érdemeik mellett náluk fiatalabb tanítókkal szemben mellőzzenek. Más befolyásoknak is kell itt érvényesülni, melyek a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelőség hatáskörén kívül is megtalálják az utat a minisztériumig. Vajjon miféle befolyások? Aztán miféle érdemek? Talán képviselőválasztáskor szerzett kortes-érdemek? De hát azokért adjon kárpótlást maga a képviselő és ne használja fel befolyását a minisztériumban, ne írassa a saját kontóját az ország költségére. Szomorú dolog, de bizony ilyen gondolatokat keltenek föl az emberben azok az újabb időben fölmerült jelenségek. Hiszen, ha ezeknek lehetősége úgy áll is, mint egy: a millióhoz, ki van téve ama gyanúnak a legérdemesebb tanító is, hogy személyi pótlékát kortes-szolgálatokkal szerezte. Hát hogyan fogadhassa el azután önérzetes tanító azt a személyi pótlékot, amit csak huzamosabb időn át elemi népiskoláknál kiválóbb érdemeket szerzett tanítóknak szánt a törvény? Értsük meg egymást! Nem hajtom én itt a magam malmára a vizet! Én is javaslatba hozattam a királyi tanfelügyelő úr útján a személyi pótlékra. De látva a fenti jelenségeket, magam kértem, hogy fölterjesztésemet vonja vissza. Nem mondom én azt, hogy az illetőknek nincsenek érdemeik. De ugyanannyi érdemeik másoknak is lehetnek, de náluk idősebbek és huzamosabb idő óta működőknek! Hogy jut hozzá az a fiatalabb tanító, hogy egy vele legalább is egyenlő érdemű, de korosabb tanítóval szemben 5—6 esztendővel tovább élvezhesse — egyenlő életkort feltéve — azt a személyi pótlékot? Hát ennek bizony nagyon szomorú következményei lehetnek, mert majd az érdemesebb tanítók, látva azt, hogy ilyen eshetőségek is fennállanak, egyenként visszalépnek a közügy terén eddig kifejtett működésüktől. Bodonyi Nándor: HÍREK. (Személyi hírek.) Apponyi Gyula gróf Zichy Gyula gróf megyéspüspök látogatására ma délben Pécsre érkezett. — Oberhammer Antal rendőrfőkapitány, aki torokgyulladásban több napig betegen feküdt a lakásán, betegségéből felgyógyult s ismét átvette a rendőrség ügyeinek vezetését. (A kalocsai érsek segédpüspöke.) A Magyar Kurír jelenti: X. Pius pápa az apostoli király előzetes hozzájárulásával dr. Horváth Győző kalocsai ifjabb mesterkanonokot, a nagyszeminárium igazgatóját dr. Csernoch János kalocsai érsek segédpüspökévé nevezte ki. A processus canonicus legközelebb lesz Bécsben, a nunciaturán. (Uj magyar báró.) A király Mengersen Ármin magyar testőr és századosnak, valamint törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot díjmentesen adományozta. (Plébánosok kitüntetése.) A király Krasznecz József esperesnek, liptónagybobróci plébánosnak a Szent Móricról nevezett bothi címzetes apátságot és Kriszt Jenő pápai esperes-plébánosnak, a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. (Tanári előléptetés.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter Petrich Béla dr. pécsi állami főreáliskolai és Scharbert Vilmos szekszárdi állami főgimnáziumi tanárokat a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába kinevezte. (A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Kardos Imre ügyvédet, Pécs székhellyel, dr. Vas Géza ügyvédet, Dombóvár székhellyel és dr. Zinszky Vidor ügyvédet, Dunaföldvár székhellyel, a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvette. (A „Dunántúl“ részvényeseinek figyelmébe.) Figyelmeztetjük a „Dunántúl“ nyomda és részvénytársaság t. részvényeseit, hogy ha a március 5-én megtartandó közgyűlésen szavazati jogaikat gyakorolni óhajtják, részvényutalványukat elismervény ellenében a nyomdaigazgatóságnál (Pécs, Lyceum utca 4.) f. hó 4-ig letétbe helyezni szíveskedjenek. (Nemesség adományozás.) A király Fleischer Kálmán háromszögelő főmérnöknek és törvényes utódainak a magyar nemességet, „Matóczi“ előnévvel díjmentesen adományozta és megengedte, hogy ezentúl a „Matóóczy-Fleischer“ kettős családnevet viselhessék. (Sub auspicilis regis.) A király legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy a budapesti tudományegyetemen az 1910—11. tanévre szólólag Grosschmid Lajos a bölcsészettudományok, Storpa József és Lutinszky Jenő pedig a jogtudományok doktoraivá sub auspicilis regis felavattassanak. A három királyi kitüntetettek közül Storpa József pár évvel ezelőtt Szekszárdon végezte a gimnáziumot s tanárai már akkor szép sikereket fűztek további tanulmányaihoz. (Felolvasás a pécsi múzeumegyesületben.) A pécs-baranyai múzeumegyesület ma délutáni felolvasó ülését Majorossy Imre nyitotta meg lendületes szavakkal, felkérve Párkányi Norbert főgimnáziumi tanárt előadásának megtartására. Párkányi Norbert a pécsi főgimnázium Faludy önképzőkörének életéből mutatott be 25 esztendőt a tőle már megszokott könnyed és közvetlen előadásban. Bevezetőjében az önképző célját fejtegette, amely nem puszta kiegészítője az iskolának, hanem aranyrűd, mely összeköti az iskolát a nemzeti kultúrával. Pécsett 1861. november 21-én indult meg a mozgalom az önképzőkör megalakítására. A mozgalomból egy esztendei húzódás után valóság lesz, megalakul az önképzőkör Kajdi Imre igazgató vezetésével. Ezután ismerteti a kezdet nehézségeit, majd leírja a körnek mindjobban való erősödését, virágzását. . Az önképzőkör életéből ismerős nevek is bukkannak fel, mint Ujváry Miklós, Krausz Izor, Rézbányay József, Várady Ferenc, Mayer Sándor, Kasza József, Budai Kálmán, Haksch Lajos, Vizneker Antal, Stenge Ferenc, Vajay István, Neumayer Dezső, Késmárky István, Bitter Béla, Szinkovich Károly, Rásky Béla, Wallerstein Bódog, Leh Jenő, Schmidt Antal, Andrics Tivadar, Koller Béla,Kriszt Jenő és még egy csomó ismerős név, aki mind lelkes munkával vette ki részét a köz életéből. A szívesen hallgatott, gondolatoktól színes előadását így fejezi be: Visszatekintve az első negyedszázad történetére még egy pillantással, meg kell állapítanunk, hogy ez a generáció valaha talán a legérdekesebbnek fog találtatni ennek az intézetnek, de Pécs városának is történetében. Ismerjük a fák évgyűrűit, tudjuk, hogy minden évben kettős gyűrű képződik a törzsön: az egyik sötétebb, keményebb, tömörebb, mint egy alaposabb képződés, a másik világosabb, puhább, lazább, gondatlanabb kötésű. Az előbbi a téli képződés, az utóbbi a nyári. Amaz lassabban, emez gyorsabban fejlődik. A törzs keménysége, állékonysága, ereje a téli gyűrűkben van. Ilyesvalamit lát az ember Önképzőkörünk életében is, ha nagy fáját keresztbe fűrészeljük és megnézzük évgyűrűit. Az elsők a téli gyűrűk, erős, kemény generációk, később képződnek intermittens gyengébb kötésű nyári gyűrűk, puhább nemzedékek, egy-egy évben, de ezek is talán csak azért, hogy a növények életében érvényesülő törvény szerint egészséges nedvkeringést, több fejlődési képességet adjanak a következő évgyűrűnek. Tény, hogy az első 25 éves önképzőkör erős, egészséges, viruló törzs volt. A másik 25 év még feldolgozásra vár. Azoknak a keveseknek lelkében, akik Párkányi tanár lebilincselő előadását végighallgatták, a diákévek édes örömei elevenedtek meg. Az előadó, míg egyrészt az értelmet lekötötte és fogva tartotta gondolatainak gazdagságával, másrészt megfogta a szíveket is azokkal az érzésfinomságokkal, amelyeket mondatokba szorított gondolatai közé lelkéből széthintett. 3. oldal.