Dunántúl, 1916. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

4. oldal. De ő, ki tudja, mire gondol? Csak messze el, távolba néz. S meglepődik, hogy egy sarokból Valaki ismerős hangon szól S integet egy bajtársi kéz. Oda siet. Mert ki ott várja, Elébe nehezen jöhet. Most is sajog talán a lába ... Hol átlőtték, Galiciába’ Az volt aztán az ütközet! ! V.­ S a villámfényes kávéházba’ Hol zene szól s a pezsgő járja, Most mindenki csak őket látja. Kezet fognak, A szemük fénylik. Egymást mosolyogva nézik végig: „Bajtárs, te­­is? ... „Bajtárs, biz’ én is!...! Honthy István. Boldog­ul évet! Pécs, december 31. Évről-évre megújítjuk ezt a kívánsá­got, jeléül annak, hogy soha el nem értük. És mégis törekszünk rája. Nem tudunk a jövő boldogságról, legalább a reményéről lemon­dani. Ez a fontos öntudatra jutásunk pil­lanatától szemünk lehunytáig több-kevesebb elevenséggel állandóan a szemünk előtt le­beg. Akármilyen kedvező is a jelenünk, a jö­vőtől többet várunk. Ha ma kétségbeejtő a helyzetünk, a holnaptól enyhülést remélünk. Ez a kiirthatatlan egyetemes boldog­ságvágy szívünk legmélyén tanyáz; olyan lelki szükség, melynek valamikor és valami­képen mégis csak ki kell elégülnie-Mi az oka, hogy még a legszerencsé­sebb sorsúak is csak rövid ideig tudják bol­dogságvágyukat kielégíteni, az emberiség óriási többsége pedig még rövid időközökre sem képes olyan helyzetbe jutni, a­melyben boldognak érezhetné magát? A kérdésre, miután a boldogság feltéte­leiben részleteiben egyénenként változik, egyetemes érvényességű feleletet adni nem lehet. Mindenkinek más és más a boldogság eszménye. Vannak azonban a boldogságnak olyan, minden emberrel közös tényezői, ame­lyek az emberek nagy többségére nézve a mai műveltségi foknak megfelelő boldogsá­got jelentenének. Ezek az egészség (nincs a földön nép, mely az egészséget a legna­gyobb földi jónak ne tartaná), mely a létezés örömével örvendezteti a halandó ember szi­vét, távolra vetíti a halál képét, alapfeltétele minden emberi boldogságnak. Utána következő egyetemes feltétel: az élet biztonsága legalább is annyira, a­mennyire azt az életre leselkedő véletlenek lehetségessé teszik. A harmadik feltétel :a megélhetés biztossága, tehát az egyéni lét biztosí­tása. A negyedik az emberi létezést és a faj fennmaradását biztosító bizonyos mértékű szabadság biztosítása. Ezek az egyetemes boldogság-feltéte­lek csakis egyetemesen, a nemzeti és nem­zetközi szolidaritás elvének érvényesítésé­vel, intézményesen biztosíthatók. S mindad­dig, a­míg kulturális fejlődésünk ezeknek az alapfeltételek biztosítására nem eléggé ha­ladott. a boldogság fantomja nemcsak a nél­külözőkre, „a fáradtakra és megterheltekre“ nézve, hanem az ú. n. kiváltságosokra nézve is fantomok maradnak, mert az emberek egyesek minden látszólagos függetlensége ellenére is a kölcsönös függés látható és lát­hatatlan ezer szálával vannak egymáshoz kötözve társas lényi mivoltuknál és egy­másra utaltságuknál fogva. Egyes csoportok, tömegek szenvedése a fentebb említett feltételek hiánya, vagy fo­gyatékossága miatt érezteti kárhozatos hatá­sát az egészre. Nem biztos az egészségem, ha embertársaim ragályos nyavalyákban síny­lődnek; nem érezhetem magamat biztonság­ban, ha embertársaim életbiztonságát bármi módon is veszélyeztetem (félnem kell az el­lenhatástól) ; nem biztosak megélhetési eszkö­zeim (vagyonom), ha reám szükséget szen­vedők leselkednek; nem élhetek szabadon, ha embertársaim tömegei szolgaságban sínylőd­nek s csörgő láncaikkal engemet fenyeget­nek. Magam sem tudom, mi lett, ideges és nyugtalan vagyok. A lelkiismeret békéje, ez az igazi Isten béke, mely nélkül igazi boldog­ság el sem képzelhető, nem uralkodik a szí­vemen. A „szent önzés“, vagyis az igazi önzet­lenség tehát azt követeli tőlünk, mindannyi­unktól, hogy erőink javát a boldogság ezen egyetemes feltételei biztosításának szenteljük és ezen első állomás elérése eredményeként tegyük paradicsommá a földet, a­mely most a poklok pokla. És ha idáig jutottunk? Vájjon bekö­szönt-e a közboldogságnak csak álomban lá­tott aranykora? Valószínű, hogy nem. Új eszmények, új vágyak támadnak mint az előretörtetés soha sem szünetelő hajtóerői. Ezeket az erőket azonban nem a félelem ne­gatív, hanem cselekvési ösztönünk pozitív alkotó vágya fogja kínáltatni. A természet ellen folyó nagyszerű küzdelemmel párhuza­mosan fog folyni a küzdelem önmagunk el­len. Valósággá lesz az Isten-ember szava: az Isten országa ti bennetek vagyon! De vájjon melyik nemzedék éri meg ezt az arany nélküli aranykort? Ki tudná azt megjövendölni! Hinnünk kell benne, hogy valamelyik csak eléri; a kiirthatatlan vágy, az emberi szív törvénye, beteljesedik. Boldog újévet! . . . Ember János. ________________MINANTÜL ' 1 Szombat, 1916. január 1. Az új év első napján. — A segélybizottság 88. jelentése. — • Pécs, december 31. Levelet kaptunk a harctérről. Az olasz hadszíntérről jött, a­hol legkegyetlenebbül dühöng a háború, szünetlenül ontják gyil­kos golyóikat az ágyuk, gépfegyverek és a puskák. Onnan írja nekünk egy fiatal pécsi polgár: „Még kissé dereng valami halvány visszaemlékezés agyamban, régmúlt kelle­mes időkre, ifjúságra, fekete hajra ... De az­óta egy örökkévalóság, amit átéltünk. Most pihenünk! Két hónapos haláltánc után, kilo­méterekre a borzalmak városától és hulla­domboktól édesen alszik a tábor. Amit ál­modik, ugyanaz, amit keresztül él: a háború! Mert ott balra éjjel-nappal nincs szünet, nincs nyugvás. Az otthonlevőknek sok örö­met és boldogságot hozó új esztendőt!“ Polgártársak! Ti, akik még itthon vagytok vagy maradtatok, képzeljétek ma­'­gatok elé azt a képet, melyet a fenti sorok írója néhány szavával lefestett. A borzalmas óráktól megőszült fiatal harcosokat, a két hónapos rettenetes küzdelem után pihenő tábort, távolban a hulladombokat, előtte a rommá lőtt Görzöt és az álmodók mellett virrasztó fiatal pécsi polgárt, aki mindnyá­juk nevében köszönt benneteket és boldog újévet kíván nektek! És ha magatok elé képzeltétek ezt a szomorú és megható képet, úgy hallgassátok meg továbbra is a régi szeretettel azt a kérésünket, hogy adakoz­zatok a mieink felsegítésére, gondozzuk vak, béna és beteg katonáinkat és ne engedjük nyomorba jutni az elesettek árváit és öz­vegyeit az uj évben sem, mely hozza meg vitéz harcosainknak a győzelmet, a békét és a sors azon kegyét, hogy övéiket mielőbb viszontláthassák! A segélybizottság. Az elmúlt héten érkezett adományok. A pécsi m. kir. állami főreáliskola zászlóalapjából megmaradt s az intézet ve­zetősége által a pécsi katonák visszamara­­dottainak felajánlott és nagyatádi dr. V­i­s­y Lászlóné által hozzánk juttatott összeg és ennek kamatai 863 kor. V­i­s­y László dr., Pécs szab. kir. vá­ros főispánjának ivén: Pozsgay Lajos a rok­kantaknak 2, a vak katonáknak 2. összesen 4 kor. Pécsi A l­­­a­p szerkesztőségének ivén: özv. Vugrencsics Győzőné a vak kato­náknak 2, a rokkantaknak 2, az árváknak 2, összesen 6 kor. Dunántúl szerkesztőségének ivén: Vak katonáknak: Tolljai Gáborné 5. A ba­­ranyabáni r. k. hivek adománya Zádor Ala­jos plébános utján (mivel a katonák kará­csonyfájára indított gyűjtés már lezáratott) 16. A lőcsi r. k. plébánia hívei 3, Drenda Fe­renc 10, Kuhl József 10. Az árváknak: Mül­ler Antal 2, Körmendy Károly vicerektor 10, összesen 56 kor. Pécsi Napló szerkesztőségének ivén: A vak katonáknak: Domber Aladár 20, Steiner Paula 10, T. J. 20, 19. honv. gy.­­ezred gyűjtő százada 60, Névtelen 50, Littke L. pezsgőgyár munkás-személyzete Alpár Ottó halála alkalmából koszorú helyett 25, Singer Pál (Siklós) 38, Daláth Jenő 10, Elek Mórné 3, Elek Albertné 2. Az árváknak: Végh Imre és neje 10, Elek Mórné 3, Elek Albertné 3. A hátramaradottaknak: Somo­gyi Miksa és neje 10. A rokkantaknak: Alpár Ottó emlékezetére édesanyja és testvérei 20, összesen 284 kor. Bolgár Tivadar pénztáros irén: Breuer Jakab a vak katonáknak 10, Arnold János műlakatos a rokkantaknak 20, az ár­váknak 10, a vak katonáknak 10, Sebők Pista, megtakarított pénze a vak katonák­nak 4.47, Kreiszler Ignác a vak katonáknak (Korányi Janka urleány útján) 10, összesen 64.47 kor. A Pécsi Kereskedelmi és Iparbank R. T.-nál folyószámlán elhelyezett gyűjtésünk második félévi kamatai 1337.88 kor. Fenti gyűjtésünk 2615.35 kor. Előző gyűjtésünk 155.685.04 kor. A pécsi segély­alap 1915. dec. 31-én 158.300.39 kor. Támogassuk azon városi mozgalmat, hogy újévi üdvözlések megváltása fejében mindenki egy adománnyal gyarapítsa a pé­csi segélyalapot. Egyéb gyűjtésünk. Kárpáti falvak felépítésére. Du­n­á­n­­t­ú­l szerkesztőségének ivén: Koch Ede (Má­­riafalvára) 5, B.-Szentistváni r. k. hivek 15. Előző gyűjtésünk 82, összesen 102 kor. Gyapjufonálra. Bolgár Tivadar pénz­táros ivén: Breuer Jakab 10. Előző gyűjté­sünk 63.76. összesen 73.26 kor. Más célokra Pécsi Jótékony Nőegy­letnek: Bolgár Tivadar irén: Arnold Já­nos műlakatos 10. A Pécs-belvárosi Kath. Köri kórház sebesültjeinek. A Dunántúl ivén: Körmendy Károly ny. vicerektor 10. Isten áldása a szerencsétlenek jószívű segítőin! Bolgár Tivadar, a segélybizottság pénztárosa.

Next