Dunántúl, 1916. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-28 / 71. szám
2. oldal. DUNÁNTÚL Egyoldali hítszolpMaPatrinate Ejffél Ki a hibás? Vettük az alábbi közleményt: Kérem Tisztelt Szerkesztő úr fogadja el és közölje le az ide mellékelt közleményt b. lapjában. Úgy ollóztam ki a Pécsi Napló március 25-iki számából. Vegyes érzésekkel ollóztam ki. Érdeklődéssel, dicsérettel és boszszankodással sőt megbotránkozással. "A dicséretem és érdeklődésem a közlemény érdemi részére vonatkozik — bosszankodásom és megbotránkozásom az ismeretlen tettes ellen és semmi esetre sem a Tanácsadó és pártfogó iroda ellen. De hogy megértsen ön és megértsen tisztelt olvasóközönsége, ideadom a kiollózott közleményt: * * * Tanácsadó és pártfogó iroda Pécsett A Pécs-baranyai patronage-egylet a hadbavonultak családjai, a hadiözvegyek és árvák részére tanácsadó és pártfogó irodát nyitott Pécsett, amelyben naponként jelentkeznek. Ez az új intézmény eddig 30 családot több mint 120 taggal részesített segélyben. Varga Nagy István nyug. kúriai bíró, a pécsi kir. tábla volt tanácselnöke, a Pécs-baranyai patronage-egylet fáradhatatlan buzgalom elnöke saját lakásán fogadta a jelentkezőket s vette föl panaszaikat. Amint a kezdetből megállapítható, százakra fog menni azoknak a családoknak s ezerekre a gyermekeknek a száma, akik az emberbaráti intézmény gyámolítására lesznek utalva. A legelső családokat, a hadbavonult hivatalszolgák és fogházőrök családjait maguk az igazságügyi hatóságok utalták a patronge-egylet tanácsadó és pártfogó irodájához, másokat a hadsegélyző hivatal, míg néhány ínséggel küzdő családokat a választmány tagjai kutattak föl. Mindegyik csládról a hadsegélyző nyilvántartó hivatalnál kellett meggyőződni, hogy a bemondott családi, személyi és vagyoni adatok megfelelnek-e a valóságnak, sőt több esetben a vagyoni állapotot a telekkönyvből és bíróságoktól kellett megszerezni, tisztázni és a nyomozást a dolog természeténél fogva ki kellett terjeszteni nemcsak a katonák gyermekei, hanem a szülők és a tartásra kötelezettek mindkét ágbeli nagyszülők vagyoni viszonyainak megállapítására is. Hogy a patronage-egylet segélye a legszegényebb néposztályból való katonacsaládoknál mennyire nélkülözhetetlen, az kitűnik abból is, hogy nem ritkán fordultak kérelemmel az irodához bevonult napszámosok, gyári munkások 5—6 tagból álló családjai, akiknek napi hadisegélye csupán két korona, mely összeg most kenyérre sem elég, amennyiben a segély nagyobb nem lehet, mint amennyit a bevonult béke idején keresett. De még rosszabb helyzetbe jut a család, amikor az elhalt, vagy eltűnt apa után a napi segélyezés ideje, a hat hónap lejár és amikor a katonai nyugdíj megállapításáig ideiglenes évi segélyben állapíttatik meg, mert ilyen esetben az özvegy 10, a gyermekek fejenkint 1 koronát kapnak egy hóra. Varga Nagy István pillanatnyi segélyekre 10—15 —20 koronákat utalványozott s gyakran a saját pénzéből is adott. A legnagyobb jótétemény volt a családok számára az állami gyermekmenhely intézménye. A tanácsadó és pártfogó iroda a hadiözvegyeknél elsősorban arra törekedett, hogy valamely foglalkozást biztosítson a számukra. Aki dologra alkalmas volt, azt munkára utasították. A szerencsevadászokat kegyelemben elbocsátották segély nélkül. Az intézmény nemes emberbaráti feladatot teljesít. Kívánatos, hogy mentői többen lépjenek be az egyletbe és erkölcsi és anyagi pártfogásukkal támogassák, örvendetesen állapítható meg, hogy a belépők száma folytonosan szaporodik. Legutóbb Szeifritz István címzetes püspök, nagyprépost 100 koronával, Hanny Gábor prelátus, Döbrössy Alajos, Szilvek Lajos dr. Streicher József kanonokok, továbbá a baranyamegyei gazdasági egyesület, Grosz Imre dr. üsgögi nagybirtokos,Visnya Ernő takarékpénztári igazgató, Siptár Lajos lakptári főkönyvvivő 50—50 koronával léptek az alapító tagok sorába. Ugyancsak 50 koronával egészítették ki a választmány legutóbbi határozata folytán régebbi alapító tagsági díjaikat Szauter Gusztáv és Varga Nagy István. A pártoló tagok sorába léptek: Borbély Gyula, Angiszter Emil, Fischer Béla, Gyimóthy Gyula, Henfner Lajos, Koch Ede Pintér Ferenc Szakál Dénes. örvendetesen szaporodott a pártfogó hölgyek száma is. A patronessek közé beléptek Pécsett Arnhold Nándorné, Fischer Béláné, Kiss Józsefné, Solty Lajosné, Szentlőrincről dr. Dettre Pálné, Sásdról dr. Kerese Györgyné és Egerágról Ciol Emilia úrhölgyek. Viszont a Pécsi Takarékpénztár 100 koronát, Brázay Kálmán pellérdi nagybirtokos pedig 10 koronát adományozott az egylet céljaira. Ebből láthatja mindenki hogy Pécsett a katonák érdekében olyan jelentékeny társadalmi munka kezdődött meg, amit ha kellő eréllyel, lelkesedéssel folytatunk, nem lesz többé, mint most még fájdalom, nagy számban van, kétségbeesett katonaasszony, koplaló, didergő, iskolába nem járó, ruhátlan katonagyermek. * * * Most már jobban megérti Tisztelt Szerkesztő Úr, és b. lapjának közönsége is, amely Pécs intelligenciájának, polgárságának és munkásságának mindinkább széles gyűrűkben terjedő része, miért szólalok fel. Mit ér elismerésem, mit óhajt sújtani nyilvános tiltakozásom. Becsüljük, dicsérjük, szívesen előmozdítjuk a fönt hivatalos stílusban hivatalos helyről, teljes tájékozottsággal ismertetett Patronage-munkát, a tanácsadó és pártfogó irodát is, tiltakozunk is, mert megbotránkozunk azon egyoldalú tapintatlanságon, amellyel a nyilvánosságot informálja ugyanazon iroda. Itt egy társadalmi akcióról van szó, melynek legnagyobb jóltevői elvbarátaink s amelynek pártoló tagjai között ugyancsak ilyeneket találunk. Magunk is mindenkor becsültük az ilyen munkát. És mégis mintha mi, a Dunántúl és a Pécsi Új Lap nem is léteznénk s a nyilvánosságnak, mintha a köztevékenységnek és közjótékonyságnak szolgálatába nem állították volna összeköttetéseinket és hasábjainkat. Az iroda ügyet sem vet rájuk. Ezt kifogásoljuk. A közügyeket szolgáló közös érdeklődés miatt nem szabad engednünk, hogy ilyen esetek akár nemtörődömségből is, megismétlődhessenek. Nem szabad az ilyennek megtörténnie nevezetesen akkor, mikor a közjótékonyság szolgálatába anyagi és személyes szolgálataikkal éppen azok állanak elsősorban, akik állásuk, elveik és társadalmi szereplésük által állandóan kimutatják, mennyire közelállanak azokhoz a társadalmi és közéleti irányzathoz, amelynek szolgálatába elsősorban mi állottunk s akiknek érdeklődése a Patronage ügybe amint eddig bekapcsolódott, ezután is be fog kapcsolódni. Tegye ezeket közzé kedves Szerkesztő Úr felvilágosításul a múltra és figyelmeztetésül a jövőre nézve. Mert gondolom, hogy amint a Patronage ügyet nem akarják a mi és elvbarátaink hozzásegítése nélkül szolgálni, mi sem akarjuk és engedhetjük, hogy az a mi nyilvánosságunk értesítése nélkül történjék. Még egyet! Rovásunk és panaszos szavunk csak erre a hangsúlyozott esetre vonatkozik. Sem a Patronage ügyet sem annak igen érdemes vezető egyéniségét nem akarjuk emberbaráti tevékenységükben bénítani. Sőt elősegítjük, mikor hangsúlyoztatjuk, hogy a kommüniké által okosan előírt „kellő erély és lelkesedés“ mellé harmadik tulajdonságul oda kell igtatni a „kellő tapintatot is“. Azon reményben, hogy fellendülő s kitünően szerkesztett lapjának s ami erősbődő közvéleményünknek szolgálatot tettem, vagyok Tisztelt Szerkesztő Urnak mindig készséges szolgája: Pécs, 1916. március hó 25-én. Megfigyelő. Főhadiszállásunk március 26-iki jelentése: Orosz hadszíntér: Nincs nevezetesebb esemény. Az orosz jelentésekben említett — állítólag a Dnyeszter mellett Laczacznál lefolyt — harcok természetesen csak előőrsi csatározások voltak. A mi részünkről csak felderítő csapatok jártak ott a melyeknek erősebb ellenséges osztagok közeledése esetén természetszerűleg a főállásba kell visszatérniük. A Pflanzer-Baltin hadsereg főállása ellen az oroszok az utóbbi hetekben egyáltalán nem is kíséreltek meg támadást. Olasz hadszíntér: Az olasz tüzérség a Doberdo-fensíkot, a Fella-szakaszt és a tiroli harcvonal egyes hadállásait tűz alatt tartotta. A Plöcken-szakasztól keletre csapataink egy olasz állásba benyomultak. A Luganavölgyben Marternél az ellenségnek egy támadását utasítottuk vissza. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A német nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Vermellestől északkeletre előző éjjel véghezvitt robbantásunk jó eredményét sikerült tegnap megállapítani. A robbantási tölcsérben fekszik egy ellenséges páncélos megfigyelőhely. Több angol fedezék elpusztult. Neuvilletól északkeletre egy kis német osztag sikeres robbantás után az ellenséges állásba felderítő előretörést hajtott végre tervszerűen és foglyokat is hozva magával, tért vissza. A De la Pompelle erőd vidékén (Reimstól délkeletre) megkísérelt francia gáztámadás eredménytelen maradt. Az Argonneokban és a Maas-területen a tüzérségi harc helyenként újra nagyon heves lett. A Caillette-erdőben (Douaumont erődtől délkeletre) lefolyt éjjeli kézitusák csapatainkra nézve jó eredménnyel végződtek. Cellestől északkeletre a Vogézekben egy terjedelmes robbantás által az ellenség magának okozott jelentékeny kárt. Állásunk sértetlen maradt. St. Quentinnél egy angol kétfedelű sértetlenül kezünkbe került. A Caillette-erdőben egy francia repülőgép légi harc után lezuhant és összemorzsolódott. Keleti hadszíntér: Az oroszok sem a jakobstadti hídfőnél, sem Vidsytől északra nem ismételték meg tegnapi támadásaikat. Több a nap folyamán Dünaburgtól délnyugatra és délre megkísérelt előretörés már meszsze akadályunk előtt tüzünkben meghiúsult. „Postavytól északnyugatra fekvő arcvonalunk ellen és a Narocz- és Vysniew-tó között az ellenség éjjel nagy erőkkel, de eredménytelenül és nagy áldozatok mellett újra megkezdte a harcot. Postavytól északnyugatra egy tisz és 135 főnyi legénység fogságunkba jutott. Balkáni hadszíntér: Újabb esemény nem történt. Kedd, március 28. A két ünnepnap eseményei Főhadiszállásunk március 25-iki jelentése: Orosz hadszíntér: A Strupa mentén Burkanovtól északkeletre honvédosztagok egy erős orosz támadás visszaverése után behatoltak az ellenség árkaiba és szétrombolták a védőműveket. Egyébként nincs nevezetesebb esemény. Olasz és délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A német nagy főhadiszállás jelentése: Nyugati hadszíntér: A helyzetben tegnap óta lényeges változás nem állott be. A Maas-területen különösen élénk tüzérségi harc volt, amelynek folyamán Verdun az ágyútűztől lángba borult. Keleti hadszíntér: Jakobstadttól nyugatra az oroszok friss szibériai csapatok harcbavetése és erős tüzérségi előkészítés után ismét támadtak, támadásuk azonban súlyos veszteségeik mellett összeomlott. Kisebb előtöréseket Jakobstadttól délnyugatra és Dünaburgtól délnyugatra könnyűszerrel visszautasítottunk. Az ellenségnek Widsytől északra arcvonalunk ellen éjjel is ismételt összes erőfeszítései szintén teljesen eredménytelenek maradtak. Tovább délre a Narócz-tó vidékén az ellenség tegnap ágyúzásra szorítkozott. Balkáni hadszíntér: Újabb repülőtámadás alkalmával egy ellenséges repülőgép légi harcban a két harcvonal között lezuhant, ahol ágyútüzünk elpusztította.