Dunántúl, 1916. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-28 / 71. szám

2. oldal. DUNÁNTÚL Egyoldali hítszolpMaPatrinate Ejffél Ki a hibás? Vettük az alábbi közleményt: Kérem Tisztelt Szerkesztő úr fogadja el és közölje le az ide mellékelt közleményt b. lap­jában. Úgy ollóztam ki a Pécsi Napló már­cius 25-iki számából. Vegyes érzésekkel ol­lóztam ki. Érdeklődéssel, dicsérettel és bosz­­szankodással sőt megbotránkozással. "A dicséretem és érdeklődésem a közle­mény érdemi részére vonatkozik — bosszan­­kodásom és megbotránkozásom az ismeret­len tettes ellen és semmi esetre sem a Ta­nácsadó és pártfogó iroda ellen. De hogy megértsen ön és megértsen tisztelt olvasó­­közönsége, ideadom a kiollózott közleményt: * * * Tanácsadó és pártfogó iroda Pécsett A Pécs-baranyai patronage-egylet a hadbavonultak családjai, a hadiözvegyek és árvák részére tanács­adó és pártfogó irodát nyitott Pécsett, amelyben naponként jelentkeznek. Ez az új intézmény eddig 30 családot több mint 120 taggal részesített segély­ben. Varga Nagy István nyug. kúriai bíró, a pécsi kir. tábla volt tanácselnöke, a Pécs-baranyai pat­ronage-egylet fáradhatatlan buzgalom elnöke saját lakásán fogadta a jelentkezőket s vette föl pana­szaikat. Amint a kezdetből megállapítható, százakra fog menni azoknak a családoknak s ezerekre a gyerme­keknek a száma, akik az emberbaráti intézmény gyámolítására lesznek utalva. A legelső családokat, a hadbavonult hivatalszolgák és fogházőrök család­jait maguk az igazságügyi hatóságok utalták a pat­­ronge-egylet tanácsadó és pártfogó irodájához, má­sokat a hadsegélyző hivatal, míg néhány ínséggel küzdő családokat a választmány tagjai kutattak föl. Mindegyik csládról a hadsegélyző nyilvántartó hivatalnál kellett meggyőződni, hogy a bemondott családi, személyi és vagyoni adatok megfelelnek-e a valóságnak, sőt több esetben a vagyoni állapotot a telekkönyvből és bíróságoktól kellett megszerez­ni, tisztázni és a nyomozást a dolog természeténél fogva ki kellett terjeszteni nemcsak a katonák gyer­mekei, hanem a szülők és a tartásra kötelezettek mindkét ágbeli nagyszülők vagyoni viszonyainak megállapítására is. Hogy a patronage-egylet segélye a legszegényebb néposztályból való katonacsalá­doknál mennyire nélkülözhetetlen, az kitűnik ab­ból is, hogy nem ritkán fordultak kérelemmel az irodához bevonult napszámosok, gyári munkások 5—6 tagból álló családjai, akiknek napi hadisegé­lye csupán két korona, mely összeg most kenyérre sem elég, amennyiben a segély nagyobb nem lehet, mint amennyit a bevonult béke idején keresett. De még rosszabb helyzetbe jut a család, amikor az el­halt, vagy eltűnt apa után a napi segélyezés ideje, a hat hónap lejár és amikor a katonai nyugdíj meg­állapításáig ideiglenes évi segélyben állapíttatik meg, mert ilyen esetben az özvegy 10, a gyerme­kek fejenkint 1 koronát kapnak egy hóra. Varga Nagy István pillanatnyi segélyekre 10—15 —20 koronákat utalványozott s gyakran a saját pénzéből is adott. A legnagyobb jótétemény volt a családok számára az állami gyermekmenhely intéz­ménye. A tanácsadó és pártfogó iroda a hadiözve­gyeknél első­sorban arra törekedett, hogy valamely foglalkozást biztosítson a számukra. Aki dologra alkalmas volt, azt munkára utasították. A szeren­csevadászokat kegyelemben elbocsátották segély nélkül. Az intézmény nemes emberbaráti feladatot teljesít. Kívánatos, hogy mentői többen lépjenek be az egyletbe és erkölcsi és anyagi pártfogásukkal támogassák, örvendetesen állapítható meg, hogy a belépők száma folytonosan szaporodik. Legutóbb S­z­e­i­f­r­i­t­z István címzetes püspök, nagyprépost 100 koronával, H­a­n­n­y Gábor prelátus, D­ö­b­r­ö­s­­s­y Alajos, S­z­i­l­v­e­k Lajos dr. Streicher József kanonokok, továbbá a baranyamegyei gazdasági egyesület, Grosz Imre dr. üsgögi nagybirtokos,­­V­i­s­n­ya Ernő takarékpénztári igazgató, S­i­p­t­á­r Lajos lakptári főkönyvvivő 50—50 koronával lép­tek az alapító tagok sorába. Ugyancsak 50 koroná­val egészítették ki a választmány legutóbbi hatá­rozata folytán régebbi alapító tagsági díjaikat S­z­a­u­t­e­r Gusztáv és Varga Nagy István. A pár­toló tagok sorába léptek: Borbély Gyula, An­gi­s­z­t­e­r Emil, Fischer Béla, G­y­i­m­ó­t­h­y Gyula, Henfner Lajos, Koch Ede Pintér Ferenc Szakál Dé­nes. örvendetesen szaporodott a pártfogó hölgyek száma is. A patronessek közé beléptek Pécsett A­r­n­h­o­l­d Nándorné, Fischer Béláné, Kiss Józsefné, Solty Lajosné, Szentlőrincről dr. D­e­tt­r­e Pálné, Sásdról dr. K­e­r­e­s­e Györgyné és Egerágról Ciol Emilia úrhölgyek. Viszont a Pé­csi Takarékpénztár 100 koronát, Brázay Kálmán pellérdi nagybirtokos pedig 10 koronát adományo­zott az egylet céljaira. Ebből láthatja mindenki hogy Pécsett a katonák érdekében olyan jelenté­keny társadalmi munka kezdődött meg, amit ha kellő eréllyel, lelkesedéssel folytatunk, nem lesz többé, mint most még fájdalom, nagy számban van, kétségbeesett katonaasszony, koplaló, didergő, iskolába nem járó, ruhátlan katonagyermek. * * * Most már jobban megérti Tisztelt Szer­kesztő Úr, és b. lapjának közönsége is, amely Pécs intelligenciájának, polgárságának és munkásságának mindinkább széles gyűrűk­ben terjedő része, miért szólalok fel. Mit ér elismerésem, mit óhajt sújtani nyilván­os tiltakozásom. Becsüljük, dicsérjük, szívesen előmozdít­juk a fönt hivatalos stílusban hivatalos hely­ről, teljes tájékozottsággal ismertetett Pat­­ronage-munkát, a tanácsadó és pártfogó iro­dát is, tiltakozunk is, mert megbotránkozunk azon egyoldalú tapintatlanságon, amellyel a nyilvánosságot informálja ugyanazon iroda. Itt egy társadalmi akcióról van szó, melynek legnagyobb jóltevői elvbarátaink s amelynek pártoló tagjai között ugyancsak ilyeneket találunk. Magunk is mindenkor becsültük az ilyen munkát. És mégis mintha mi, a Dunán­túl és a Pécsi Új Lap nem is léteznénk s a nyilvánosságnak, mintha a köztevékenység­nek és közjótékonyságnak szolgálatába nem állították volna összeköttetéseinket és hasáb­jainkat. Az iroda ügyet sem vet rájuk. Ezt ki­fogásoljuk. A közügyeket szolgáló közös érdeklődés miatt nem szabad engednünk, hogy ilyen esetek akár nemtörődömségből is, megis­métlődhessenek. Nem szabad az ilyennek megtörténnie ne­vezetesen akkor, mikor a közjótékonyság szolgálatába anyagi és személyes szolgála­taikkal éppen azok állanak első­sorban, akik állásuk, elveik és társadalmi szereplésük ál­tal állandóan kimutatják, mennyire közelál­­lanak azokhoz a társadalmi és közéleti irányzathoz, amelynek szolgálatába első­sor­ban mi állottunk s akiknek érdeklődése a Patronage ügybe amint eddig bekapcsoló­dott, ezután is be fog kapcsolódni. Tegye ezeket közzé kedves Szerkesztő Úr felvilágosításul a múltra és figyelmeztetésül a jövőre nézve. Mert gondolom, hogy amint a Patronage ügyet nem akarják a mi és elv­barátaink hozzásegítése nélkül szolgálni, mi sem akarjuk és engedhetjük, hogy az a mi nyilvánosságunk értesítése nélkül történjék. Még egyet! Rovásunk és panaszos sza­vunk csak erre a hangsúlyozott esetre vonat­kozik. Sem a Patronage ügyet sem annak igen érdemes vezető egyéniségét nem akar­juk emberbaráti tevékenységükben bénítani. Sőt elősegítjük, mikor hangsúly­ozta­tjuk, hogy a kommüniké által okosan előírt „kellő erély és lelkesedés“ mellé harmadik tulaj­donságul oda kell igtatni a „kellő tapinta­tot is“. Azon reményben, hogy fellendülő s kitü­nően szerkesztett lapjának s ami erősbődő közvéleményünknek szolgálatot tettem, va­gyok Tisztelt Szerkesztő Urnak mindig készséges szolgája: Pécs, 1916. március hó 25-én. Megfigyelő. Főhadiszállásunk március 26-iki jelentése: Orosz hadszíntér: Nincs nevezetesebb esemény. Az orosz jelentésekben említett — állítólag a Dnyesz­­ter mellett Laczacznál lefolyt — harcok természetesen csak előőrsi csatározások voltak. A mi részünkről csak felderítő csapatok jártak ott a melyeknek erősebb el­lenséges osztagok közeledése esetén természetszerű­leg a főállásba kell visszatérniük. A Pflanzer-Baltin had­sereg főállása ellen az oroszok az utóbbi hetekben egy­általán nem is kíséreltek meg támadást. Olasz hadszíntér: Az olasz tüzérség a Doberdo-fen­­síkot, a Fella-szakaszt és a tiroli harcvonal egyes had­állásait tűz alatt tartotta. A Plöcken-szakasztól keletre csapataink egy olasz állásba benyomultak. A Lugana­­völgyben Marternél az ellenségnek egy támadását uta­sítottuk vissza. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A német nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Vermellestől északkeletre előző éjjel véghezvitt robbantásunk jó eredményét sikerült tegnap megállapítani. A robbantási tölcsérben fekszik egy ellenséges páncélos megfigyelőhely. Több angol fedezék elpusztult. Neuvilletól északkeletre egy kis né­met osztag sikeres robbantás után az ellenséges állás­ba felderítő előretörést hajtott végre tervszerűen és foglyokat is hozva magával, tért vissza. A De la Pom­pelle erőd vidékén (Reimstól délkeletre) megkísérelt francia gáztámadás eredménytelen maradt. Az Argon­­neokban és a Maas-területen a tüzérségi harc helyen­­ként újra nagyon heves lett. A Caillette-erdőben (Dou­­aumont erődtől délkeletre) lefolyt éjjeli kézitusák csa­patainkra nézve jó eredménnyel végződtek. Cellestől északkeletre a Vogézekben egy terjedelmes robbantás által az ellenség magának okozott jelentékeny kárt. Állásunk sértetlen maradt. St. Quentinnél egy angol kétfedelű sértetlenül kezünkbe került. A Caillette-er­­dőben egy francia repülőgép légi harc után lezuhant és összemorzsolódott. Keleti hadszíntér: Az oroszok sem a jakobstadti híd­főnél, sem Vidsytől északra nem ismételték meg teg­napi támadásaikat. Több a nap folyamán Dünaburgtól délnyugatra és délre megkísérelt előretörés már mesz­­sze akadályunk előtt tüzünkben meghiúsult. „Postavy­­tól északnyugatra fekvő arcvonalunk ellen és a Na­­rocz- és Vysniew-tó között az ellenség éjjel nagy erőkkel, de eredménytelenül és nagy áldozatok mel­lett újra megkezdte a harcot. Postavytól északnyugatra egy tisz és 135 főnyi legénység fogságunkba jutott. Balkáni hadszíntér: Újabb esemény nem történt. Kedd, március 28. A két ünnepnap eseményei Főhadiszállásunk március 25-iki jelentése: Orosz hadszíntér: A Strupa mentén Burkanovtól északkeletre honvédosztagok egy erős orosz támadás visszaverése után behatoltak az ellenség árkaiba és szétrombolták a védőműveket. Egyébként nincs neve­zetesebb esemény. Olasz és délkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. A német nagy főhadiszállás jelentése: Nyugati hadszíntér: A helyzetben tegnap óta lénye­ges változás nem állott be. A Maas-területen különö­sen élénk tüzérségi harc volt, a­melynek folyamán Verdun az ágyútűztől lángba borult. Keleti hadszíntér: Jakobstadttól nyugatra az oro­szok friss szibériai csapatok harcbavetése és erős tü­zérségi előkészítés után ismét támadtak, támadásuk azonban súlyos veszteségeik mellett összeomlott. Ki­sebb előtöréseket Jakobstadttól délnyugatra és Düna­­burgtól délnyugatra könnyűszerrel visszautasítottunk. Az ellenségnek Widsytől északra arcvonalunk ellen éj­jel is ismételt összes erőfeszítései szintén teljesen eredménytelenek maradtak. Tovább délre a Narócz-tó vidékén az ellenség tegnap ágyúzásra szorítkozott. Balkáni hadszíntér: Újabb repülőtámadás alkalmával egy ellenséges repülőgép légi harcban a két harcvonal között lezuhant, a­hol ágyútüzünk elpusztította.

Next