Dunántúl, 1923. május (13. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
,Ized 1 3, 1923. május 1. DUNAUTár ájus 1-én reggel akasztják fel Csontos Jenőt A kormányzó a kegyelmi kérvényt elutasította — Ma hirdették ki a veszt életet - Csontos Jenő utolsó órát — Balz Mihály és segédei Pécsett Pécs, ápr. 30. — A földi igazságszolgáltatás • zárópontot tett sokszorosan bűnös ember életére. "A kormányzó Csontos Jenő kegyelmi kérvényét elutasítoja és ebben a pillanatban az ő részére már csak az Istennél van kegyelem. Csontos Jenőt holnap, május 1 -én, reggel 7 órakor végzik ki a kír. ügyészségi fogház felső udvarán. Amilyen megrendítő a halál amellyel ez a bűnös élet most számolni kénytelen, amennyire megrázkódunk a halálos ítélet borzalmával, épugy megnyugtató, hogy az igazságszolgáltatás őrt áll nemcsak a száraz törvények, hanem a tisztességes társadalom tagjai és erkölcse mellett is és ha arra szükség van kérlelhetetlenül sújt le a bűnösre, aki mások életét rabolja meg. Véletlenül épen Pécsett tartózkodik K ü 11 e y Zoltán államrendőrségi felügyelő, a budapesti rendőrtiszti tanfolyam parancsnoka, volt pécsi rendőrtiszt, aki annak idején a demarkációs vonal menti hármas gyilkosság tetteseit kinyomozta. K . 1r ey Zoltán rendőrfelügyelő a következőket mondta el lapunk munkatársának: — Az 1920. január 25-én történt gyilkosságról február 20. táján kaptunk jelentést. Ez a jelentésmég nem tudott gyilkosságról, csupán arról számolt be, hogy SzalayJánosné a demarkációs vonal közelében eltűnt. Pécsről elindult, de a demarkációs vonalon túlra nem érkezett meg. Először felkerestem Szalayné gyermekeit, akik Kispesten a Fő út 119. alatt laktak. Ők elmondták, hogy náluk járt két pécsi elmegyógyintézetbeli ápoló, akik 30.000 dinárt kértek tőlük, hogy kiszabadítsák a demarkációs vonal mentén szerb fogságba került anyjukat. A személyleírástól megtudtam, hogy a két ápoló nem lehet más, mint Csontos és Borhauer. A budapesti államrendőrség segítségével Csontost sikerült 48 óra alatt kézrekeríteni, de az elvetemült ember konokul tagadott mindent. Csak annyit vallott be, hogy Borhauerrral és Polhammerral átszöktek a demarkációs vonalon és Borhauer a Dunántúl valamelyik városában található. — Minthogy a szerb Milossal történt találkozásom után magam is egy darabig az elmegyógyintézetben tartózkodtam, jól ismertem Borhauert és tudtam, hogy most is valamelyik elmegyógyintézetben kell keresni vagy mint szimuláns beteget vagy mint ápolót. Két nap múlva rá is akadtunk a kaposvári elmegyógyintézetben, ahol két hét óta kezelték mint beteget, de a diagnózist nem tudták róla megállapítani. Somogyi József név alatt. Amikor Borhauert felém állították, megüvegesedtem p. szemei és mozdulni sem tudott a rémülettől. Nem tudta eltagadni az igazi nevét. Azzal kezdtem a vallatását, hogy Csontos mindent bevallott, hogyan tették el láb alól Szalaynét. A másik két gyilkosságról akkor még nem tudtunk, már megtört és töredelmesen be is vallotta a gyilkosságot, s akkor erős fedezet mellett Csontost is Dombóvárra szállíttattam és másnap szembesítettem őket. A szembesítésnél mindegyik a másikra tolta a gyilkosságot, lassan azonban kezdtek többet is elárulni. _ Te vágtad fejbe először a leányt — mondta Borhauer. __De te ütötted agyon az aszszonyt, — mondta Csontos. __ Én csak hagytam őket beszélni, aztán mindegyiket újra külön elővettem és így derült ki lassan a hármas gyilkosság. A tett színhelyét is leírták olyan pontosan, hogy egy katonai térképbe pontosan belerajzolták a helyet, ahol az áldozatokat eltemették. Ennek nyomán fel is találta őket az ügyészség. Nagyon szép eredmény volt, hogy csak négy hétte, a gyilkosság elkövetése után kezdhettünk nyomozni és négy nap, alatt már kézre is kerítettünk kettőt a tettesek közül. Csontos Jenő előtt ma reggel 8 órakor hirdették ki a kormányzó elutasító határozatát, amely szerint szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak. A végzést Vásárhelyi István tanácsa zárt tárgyaláson hirdette ki. A végzés kihirdetése után Csontos Jenőt a törvényszékről visszakisérték a fogházba. Délelőtt 9 órakor a cellájában felkereste Dőry László dr. lelkész és 11 óráig volt vele. Csontos Jenő bámulatos lelki nyugalommal fogadta sorsát. Bűnei teljesen megtörték s feléledt benne az elhanyagolt lelkiismeret. Fegyelmezetten, a vallásban való megnyugvással, higgadtan viselkedik. — Teljesen nyugodt vagyok — mondta Csontos — tudom, hogy nagyot vétettem az Istenért a társadalom ellen, csak ezt sajnálom, hogy szégyent hoztam a családomra-Csontos egyébként a fogházban való tartózkodása óta bámulatos átalakulást mutatott. Celláját állandóan ragyogó tisztán tartotta. Fejvánkása alatt két imakönyvet őrzött, amelyekből gyakran imádkozott. Sokszor még éjjel is hallható volt a folyosón, amint félhangosan imádkozik. Ágya fölé rózsafüzért akasztott. Ablaka éjjel-nappal nyitva volt. Sokszor órákig állt a nyitott ablak mellett és kinézett a szabadna. A fogházban soha nem volt kifogás magaviselete ellen. Sejtette a sorsát és ezért mint akinek már nincs kívánsága az élettől, nyugtalan lelkiismerete a vallásban keresett vigasztalást. Kérésére ma délután is felkereste Dőry László dr. lelkész és fél 5-ig volt vele. Csontos Jenő ekkor áhitatosan meggyónt. A kivégzés előtt, reggel 6 órakor megáldozik. Ma a halálra itéltnek kijáró jobb ebédet és vacsorát kapott Csontos Jenő. Délben levest, sült húst, tortát és három deci bort, este sült húst és ismét három deci bort. Megengedték neki a dohányzást is. A délutáni órákban azt a ki- ivánságát fejezte ki, hogy beszélni szeretne Pécsen,lakdaatósáék , akit értesítettek is erről. A pro- ikonok közül más senki nem látogatta meg. Bali Mihály állami ítéletvégrehajtó God Károly és Rác Jánnos segédeivel ma reggel érkezett meg Pécsre. Délelőtt 9 órakor j£lentkezett Dekleva Dénes hírügyészségi elnöknél ezen szavakkal: __ Nagyságos elnök ur, Bal Mihály ítéletvégrehajtó tiszteletre jelentkezem. A délelőtti órákban munkatársunk beszélgetést folytatott Bal Mihállyal és segédjeivel. __ Harminc éve vagyok ezen a pályán — kezdte Báli Mihály. 1894. október 6-án kaptam a kinevezést. Hivatalos ügyben még soha sem jártam Pécsett, csak rokonlátogatóban. A legutóbbi akasztás 29 évvel ezelőtt volt Pécsett, de azt még elődöm, Kozarek végezte. Segédem, God Károly azonban már ennél a kivégzésnél is részt vett. Ebben a hónapban ez már a harmadik kivégzés. Április 4-én Kaposvárott, 24- én Nagykanizsán hajtottunk végre halálos ítéleteket. A holnapi lesz a harmadik. Mint ítéletvégrehajtó 1885. január 11-én Belováron működtem először, amikor Novinics Józsefet végeztük ki. Báli Mihály elővette kis noteszét, amelyben sorrendben fel vannak jegyezve a kivégzések. Forgatja a lapokat, majd igy szól: — A holnapi lesz a 85-ik! God Károly Bali segédje, aki 41 éve van ezen a pályán és váraikor Kozarek segédje volt itt közbeszólt: — Csordos Jenő nálam a 308-ik lesz. , , Rácz János a másiksegéd múlt év március 10-én került Bali mellé, ő egyébként budapesti lakos és ipari pályán működik. Holnap fog harmad ízben szeretteim kivégzésnél. _ _ Munkatársunk megkérdezte, mennyibe kerül az államnak a kivégzés. Báli elgondolkozott, majd igy szólt: — Körülbelül 25.000 koronába. Ebből azonban mi édes keveset kapunk. Az én napidijam mindössze 150 korona. A segedelme ennél is kevesebb. Gold Károly közbeszólt: __ Ötven korona napidijat kapunk. Két skatulya, gyufát se vehetünk rajta. .. Báli Mihály azután elmondta, hogy az állami kiadások legnagyobb része hármójuk útiköltsége, azonkívül a kötél, és a koporsó.^ Munkatársunk azt is megkérdezte, igaz-e az, hogy kivégzés után nagy kelete van az akasztott ember kötelének. Báli Minály elmosolyodott és igy szól: „ __Hát előfordul néha. Ez a kötél azonban nem mindig hoz szerencsét. Emlékszem egy ilyen jellemző esetre. Ha jól emlékszem 1885-ben történt Szatmáron. A kivégzés után a nézők közül hozzámjött egy úriember, és kért egy darabot a kötélből. Adtam is neki egy darabot. Megköszönte azzal, hoggy attólébbatosan szerencsét hoz a számára. Ez az ember Papp Béla volt, akit azután, öt év múlva ugyanazon a helyen a testvérgyilkosságért kivégeztem« Nem sokat bízom hát az akasztott ember kötelének szerencséjében. A kötél, amit most magammal hoztam, még békeidöbeli gyárt.-mány. — Ha kívánja, elmondok még egy érdekes történetet. Szombat«helyen 1901. március 8-án a nagy« erejű Pete Postás Jánost végeztük ki. Ezt az embert a törvényszék először életfogytiglani fegyházra ítélte, de 15 év múlva szabadon engedték. Ekkor halálra ítélték, ő volt az egyedüli, aki ellene szegült az ítélet végrehajtásának. Úgy kellett erővel lefogni. Még a bitófa alatt is gorombáskodott. Mielőtt a hurkot a nyakára tettem volna, cinikusan ígyy szólt: , — Legalább a kalapomat igazítsátok meg, mert félrecsúszott. Báli Mihály még elmondta, hogy látta Csontos Jenőt, aki nagyon nyugodtan viselkedik és úgy gondolja, hogy a kivégzés simán fog lefolyni. Mielőtt munkatársunk távozott volna, Báli még a következőket mondotta: — Azt híresztelték rólam. Hogy már nyugalomba mentem. Ez tévedés, mert csak betegszabadságon voltam körülbelül két évig. Sokáig bélrákban szenvedtem, amely betegségből súlyos operációval szabadultam meg. Most ismét egészséges és aktív állami alkalmazott vagyok. A kivégzés holnap kedden reggel 7 órakor lesz a kir. ügyészségi fogház felső udvarán. A bíróságot Varga József bíró fogjaképviselni, az ügyészség képviseletében Dekeva Dénes ügyészségi elnök lesz jelen. A kivégzésre a kir. ügyészség ötven jegyet adott ki orvosoknak, ügyvédeknek és a sajtó képviselőinek. Mire e sorokat olvassák, a földi igazságszolgáltatás már megtoldolta azt a nagy bűnt, amelyre csak az Istennél lehet kegyelem. Az esti órákban a következőkről értesülünk: Csontos Jenő a délutáni órákban azt a kívánságát fejezte ki, hogy beszélni szeretne feleségével, testvéreivel és többi családtagjával. Bocsánatukat akarta kérni, hogy ilyen szégyent hozott rájuk. A családtagok meg is látogatták Csontos Jenőt. Később azt kérte, hogy beszélni szeretne Báli Mihállyal, aki fel is kereste a cellában. Legvégül__általános meglepetésre két cinkostársával kívánt még találkozni. Mikor megkérdezték tőle, miért* igy válaszolt: — Meg akarom nekik mondani*’ hogy együttesen kezdtük, együttesen fejezzük hát be ezt az ügyet. Hogy ezt a kívánságát teljesítették-e, nem sikerült megtudnunk. (sz. gy ) 'L.' oldal