Dunántúl, 1928. május (18. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-22 / 115. szám
A. oldal. tanuk vallomásával, sem a felolvasott iratokkal az inkriminált röpirat egyetlen kitételének valódiságát sem lehetett bizonyítani. Ezért a vádindítványt az egész terjedelmében fentartja és kéri részére 600 pengő ügyvédi költségnek megtérítését. • Jelen Miklós dr. védő azzal kezdte beszédét, hogy a valódiság bizonyítása teljesen sikerült, a röpiratoknak minden kitétele igazolást nyert és így a vádlott bűnösségét nem lehet megállapítani. Foglalkozott Bolgár Tivadar személyével, pécsi működésével és végül rámutatott a munkásság iránt érzett baráti szeretetére. Kérte védence felmentését és1500 pengő költség megállapítását. Ezután az utolsó szó jogán Bolgár Tivadar hosszabb beszédben reflektált Resz István dr. vádbeszédére. Ismertette a pécsi választásokban vitt szerepét, a röpirat megírásának és kiadásának körülményeit. Végül kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, úgy cselekedett, mint minden becsületes magyar polgárnak kellett és ezért nyugodtanvárja a bíróság ítéletét. Vásárhelyi elnök este 6 órakor a tárgyalást berekesztette és a tanács ítélethozatalra vonult vissza. Háromnegyed 7 órakor került sor a nagy érdeklődéssel várt ítélet kihirdetésére. A bíróság Bolgár Tivadart az ellene emelt vád és következményei alól felmentette és a főmagánvádlókat 1200 pengő bűnügyi költség megfizetésére ítélte. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a röpirat inkriminált kitételei fedik a valóságot. A szociáldemokrata párt külföldi kapcsolatot tart fenn és utasításokat is fogad el a berlini, párisi és a többi szocialista központoktól. A szocialista vezérek valóban dorbézoltak, erre példa a csornai és a Margitszigeti eset. A pártadó valóban nagy és a szegény munkástömegek keserves filléreit szükségtelen pártmozgalmi célokra használni. Ezért a bíróságnak fel kellett menteni a vádlottat. Bolgár Tivadar és védője az ítéletet tudomásul vették, Resz István dr. azonban fellebbezett és a semmiségi okokat is fentartotta. DUNÁNTAL Kedd, 1928. május 22. A szegedi gimnazisták pécsi tanulmányútja Pécs, máj. 21. — Pécs városát újra tömegesen látogatják a vidéki iskolák csoportjai. Az elmúlt évben 76 iskolás csoport volt Pécsett, hogy a déli végek ősikultúrvárosát tanulmányozzák. A tanítási és nevelési szempont mellett reánk nézve pécsiekre előnyösek ezek a látogatások az idegenforgalom előmozdítása szempontjából, de még azért is, mert mind többen lesznek, akik Pécs városát megismerik. A sok iskolai tanulmányozó csoport közül mindenesetre a szegedi piaristák tették eddig a legérdekesebb, legértékesebb és a maikornak legmegfelelőbb tanulmányi utat. Két lelkes fiatal, szegedi piaristatanár Kanszky Márton dr. és Csaba Jenő dr. vezetése mellett 35 piros pozsgás jókedvű diák áldozócsütörtökön reggel fél 7 órakor Szeged várostól átengedett autóbuszon indultak el négy napos tanulmányútra. Útközben először Kalocsa nevezetességeit nézték meg, s hosszabb időt szenteltek a csillagászati obszervatórium megtekintésére. Gerjennél kompon keltek át a Dunán. Szekszárd megtekintése után Mohács volt a következő megállóhely. Itt a gyásztér, Lajos kápolna, az emlékmű, múzeum megismerése volt a program. Mohácsról Pécsre röpítette a szép nagy autóbusz a tanulni vágyó víg társaságot. A síksághoz szokott alföldi gyerekeknek, de különösen a soffőrnek tetszett a mohács-pécsi országút hegyes-völgyes váltakozása. Mire az autóbusz Pécsre ért, már megtanulta a soffőr is a hegyvidékivezetést. Pécsett a Nádor-szállóban szálltak a diákok. Az első pillanatra különösen a patinás kupolájú belvárosi templom ragadta meg figyelmüket. A pénteki program a belvárosi templom, a székesegyház, a dóm, múzeum, a festett katakomba, az őskeresztény kápolna, a Littke pezsgőgyár, a Szent János kápolna, minarett MI városi múzeum megtekintése volt. * Délután autóbuszokon a DGT újhegyi szénmosó telepére és onnan vonaton a pécsbányatelepi gróf Széchenyiaknához rándultak ki. Szombaton május 19-én, délelőtt a bőrgyárat és Zsolnay gyárat látogatták meg. Délután 2 órakor saját autóbuszukon Gyüd, Siklós és Harkány megtekintésére utaztak ki. Siklóson Csaba Jenő dr. tanár tartott értékes előadást a várakról s különösen Siklós váráról, mit helyi történeti vonatkozásokkal e sorok írója egészített ki. A sok fényképezőgép állandóan kattogott Garaék ős fészkében, Zsigmond fogságának helyén. Harkányban uzsonna várta a fiúkat, majd egy Harkányban időző szegedi fürdővendég vezetésével megtekintették az egész fürdőtelepet. Sok tapasztalattal és fényképpel gyönyörű időben este 8 órára újra Pécsett voltak a szegedi diákok. Vasárnapra a vadvirágos erdős szép Mecsek maradt. Ez volt a leghatásosabb az alföldi fiúkra. Alig tudtak megválni a hegytől, erdőtől vígan csörgedező patakoktól. A Tettye szépsége volt utolsó állomásuk és búcsút mondva a Mecseknek lakásukra vonultak, hogy délután újra autójukon üljenek s Pécsvárad, Püspöknádasd, Bonyhád, Tolna stb. után este már szüleiknek mesélhessék el a Pécsett töltött szép napok impresszióit. A tanulmányi kirándulások, újabb közlekedési módját mindenesetre a szegedi piaristák kezdeményezték. Bizonyára akadnak követőik, akik majd autón teszik meg tanulmányi útjukat. Ennek az az előnye is megvolt, hogy rövidebb idő alatt többet és alaposabban láttak. Kidolgozott térképpel és úti programmal jöttek. Pécs mecseki útmutatója 22 fiúnak a kezében volt. A szegedi piarista gimnazisták csoportja volt a századik vidéki iskoláscsoport, amelyet Pécsett e sorok írója kalauzolt. Fejes György dr. Vinkler János pécsi egyetemi tanár akadémiai tagsága Pécs, máj. 21. Vinkler János dr. pécsi egyetemi tanár és a jogi kar dékánját, Pécs város tudományos életének és a pécsi egyetemnek egyik kiválóságát a Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt hét akadémiai nagyhetében levelező tagjává választotta. Vinkler János professzornak méltán jutott ki a legmagasabb tudományos intézetnek mindenkor az igazi tudományos érdemeket megbecsülő elismerése. A magyar polgári jogvédelem tudományszakának számottevő és buzgó művelője Vinkler János, aki a mélyen kutató értelem és az éles elme erejével vizsgálódó szaktudományi munkákkal gazdagította a magyar irodalmat. Tudományos munkái részint jogtörténeti tárgyúak, részint pedig jogi ismereteknek dogmatika-jellegű feldolgozásai. Ez utóbbiak körébe tartozik és belső értékével jellegzetesen kiemelkedik a ,,Peregyezség“ (1915. év, 250 lap) című nagyobb tanulmánya, amelyben ennek az intézménynek eleddig nagyon vitás jogi természetét világította meg mélyreható fejtegetésekkel. Az előbbiek köréből valók ,,A kir. ítélőtábla fejlődése“ (Magyar Jogászegyleti értekezések XV. k., 86. f., 175 1.); ,,Az ítélő mester joghatóság kalakulása" (Klebelsberg emlékkönyv, 322—330 1.), továbbá „A magyar bírósági szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig. (I—II. kötet, 820 1.) Ez utóbbi a magyar jogászegylet Deák Ferenc-irordalmi bizottságának kiadásában jelent meg s ezt a kétkötetes hatalmas munkát a Magyar Tudományos Akadémia a múlt évben pályadíjjal jutalmazta meg, — és így szinte természetesen ez a munka szolgált értékes jogi alapul a jelen évi kitüntető tagválasztásnak. Winkler János dr. több mint tíz év szakadatlan munkáját szentelte fő műve megírására. Ebből a célból mélyreható történelmi tanulmányokat és igen fáradságos levéltári kutatásokat végzett. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis gondoskodni kíván néhai nagynevű tudósunk Hajnik Imre nagy történeti munkájának folytatásáról, hisz régóta éreztük már egy ilyen forrásadatokon nyugvó munkának a hiányát s ezért 1916-ban pályadíjat tűzött ki oly munkára, mely igazságszolgáltatásunk történetét 1848-ig feldolgozza. Ez a régóta várva-várt és kívánt feltételnek mindenben megfelelő munka került ki Vinkler János professzor nagy szorgalommal összegyűjtött adataiból melyeket a szerző fényesen megvilágított rendszerbe foglalva, mely tudományos alapokon dolgozott ki. Vinkler János lelkes fáradozásának és ernyedetlen munkálkodásának köszönheti tehát a magyar jogi irodalom, hogy olyan munkával gyarapodott, mely igazságszolgáltatásunknak arról a korszakáról nyújt megbízható és világos képet, melyről eddig csak töredékes ismereteink voltak. Winkler János munkája magas tudományos színvonalon áll, olyan kvalitásokkal rendelkezik, melyek a legutóbbi évek jogi irodalmának kétségen kívül egyik legértékesebb termékévé avatják. Bármely egyetem nemes önérzettel tisztelhetné tagjai sorában Winkler Jánost, aki a magyar jogi tudomány mélységeinek még bizonytalan, tehát fel nem kutatott útvesztőjére szellemének világosságával vet fényt és a sok helyről összegyűjtött új adatait kristálytiszta szerkezeti egységbe tudja állítani és rendszerezni. Ezért örvendünk oly nagyon, hogy a pécsi Erzsébet tudományegyetem több akadémikus profeszszora mellé legifjabbul a jelen év akadémiai választásának eredményeként most Winkler János sorakozik nagy nevével és ezzel a magyar halhatatlanok sorába lépett. Benes cseh külügyminisztert bűvösen fogadták Németországban Berlin, május 21. – Benes cseh külügyminisztert, aki jelenleg Berlinben időzik, a német sajtó feltűnően hűvösen fogadta. A lapok azt kérdik, mit szándékozik Benes Berlinben cselekedni és miről akar a birodalmi kormánnyal tárgyalni. Általánosságban az a nézet, hogy Benes látogatása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy megvitassa a birodalmi kormánnyal középeurópai terveit. Miután Stresemann nincs abban a helyzetben, hogy személyesen fogadja, ezért csupán kölcsönös tájékozódásról lehet szó, amely azonban nem vezethet semmiféle konkrét eredményre. Míg a baloldali sajtó igen hűvösen viselkedik és Benes látogatását minden állásfoglalás nélkül egyszerűen tudomásul veszi, a jobboldali sajtó nyíltan kifejezi aggályait és bizalmatlanságát a cseh miniszter állítólagos középeurópai tervei tekintetében és okfejtésében világosan kifejezésre juttatja, hogy a jelenlegi cseh kormányzattal szemben nem valami barátságos érzülettel viseltetik A Neue Preussische Zeitung a következőket írja — Benes dr. naiv, ha azt hiszi, hogy itt jóváhagyást talál tervei számára és hogy ismét megerősítheti állását, amely Prágában és Genfben már kezd ingadozni. A Germánia bécsi levelezője többek között a következőket írja: — 1927-ben újabb korszak kezdődött Csehország számára. Bevezetője volt ennek az a látogatás, amelyet Bethlen István gróf miniszterelnök Rómában tett. Magyarország és Olaszország szövetségre lépésével a másik oldalon lazulást mutat. A kisantant, amelynek érdekeit sohasem lehetett egy kalap alá hozni. Bene a kezdetben azt a módszert követte, hogy Rothermere lordot semmibe vette és nevetségessé akarta tenni. Ez a taktika egyenlőtlen harchoz vezetett, amelynek első szakasza Benes súlyos vereségével végződött. Mussolini ugyanis az olasz nagyhatalom nevében Rothermere lord előtt tett, híressé vált nyilatkozatában a trianoni szerződés revíziójának gondolata mellett foglalt állást.