Dunántúl, 1938. július (28. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-03 / 147. szám
Vasárnap, 1938 jújus DUNANTÓL Pécsett tartózkodik az ország egyik legkiválóbb faragóművésze Szalmásy Sándor munkáit Párisban, Londonban, Newyorkban jobban ismerik, mint Magyarországon A „bicsak“ mestere tanfolyamot tartott tanítókollégáinak Pécs, júl. 2. — Nem mindennapi tanfolyam ért véget a mal hét egyik napján a pécsi belvárosi iskolában. Szalmásy Sándor a Fiume utcai iskola tanítója vezette. Tizennégyen vettek rajta részt, főként tanítók. Hivatalos jellege szerint iparművészeti tanfolyam volt, a kultuszminisztérium égisze alatt, abból a célból, hogy ügyeskezű tanítók elsajátítsák a fafaragás elemeit, aztán bevezessék az elemi iskolák VII.—VIII. osztályai kézimunkaóráin, még pedig tovább menve: a népművészet csodálatos forma és motívum kincseit átmentsék új nemzedékek számára, hogy sorvadó ,de ősi kultúrákból táplálkozó lehetőségeit életre galvanizálják. Rideg pásztorok, magános pusztai emberek furcsa tudományából közkinccsé tegyék. S emögött a hivatalos máz mögött rejtőzik is: a tanfolyam vezetőjének, Szalmásy Sándornak érett, az egész országban egyedül való fafaragó művészete, a formáknak, magyar díszítő motívumoknak kimeríthetetlenül gazdag, elmondhatatlanul szép őserdeje, a tudatos válogatás és a született készség által megteremtett faragványok különös világa, aminek vannak csodálói Angliában csakúgy, mint Amerikában, Párisban csakúgy, mint Brüsszelben, nálunk meg éppen csak tudnak róla. Mintha öreg juhászok álomvilága, nagykészségű szövőasszonyok meseszerű ügyessége, az ősi magyar népi kultúra hordozóinak, fenntartóinak és követőinek tiszta, teljes hagyományai ébredtek volna meg Szalmásy tanító úrban, olyan élesen fejezi ki változatos munkáiban a magyar lélek jellegét, olyan készséggel nemesíti meg ,átkultúrálja, egységbe fogja a különféle táji faragó formák káprázatos motívumait a egységes látásban, nyugtalan kigondoló és díszítő fantáziájának alkotásaiban tükrözi vissza a veszendőbe ment pásztorművészet egyéni magaslatra emelt szépségeit. Leckefákat faragnak a tanítók... Ingusra vetkezett emberek szoroskodnak a kis testekre szabott iskolapadokban. Kezükben furcsa szerszámok, előttük deszkalemezek. Köpcös, vastag nyakú, nagy homlokú, álmodó szemű, érdekes, középkorú ember jár-kel közöttük, nézi a munkát, magyaráz, utasítgat. Szalmásy Sándor tanfolyamvezető ez az érdekes ember. A csendben korcognak a faragókéig, a "bicsókok", végtelen türelemmel várják a kemény falemezekbe a tanfolyamisták a formákat. A táblán különböző motívumokból összeállított rajzok mutatják a mintát, amelyek után dolgoznak. Hol ehhez, hol ahhoz a szerszámhoz kapnak, van aki eltartja magától messze a falemezt, úgy gyönyörködik benne, úgy hasonlítja, alakul-e már rajta az elgondolás. Kezembe adják a félig kész, vagy már csak simításra váró faragásokat s nem győzöm csodálni a minta szépségét, a faragás artisztikumát. Pedig ahogy magyarázzák, mindössze egy hét alatt jutottak, tizennégyen tanfolyamisták, ennyire s azt állítják, hogy még csak a faragás csinjával-binjával vannak tisztában, éppen hogy ismerik a szerszámkezelés fortélyait, majd otthon lesz alkalmuk arra, hogy kipróbálják tudományukat, önálló elgondolásaikat. Addig is nagyon büszkék a mesterükre, aki ilyen rövid idő alatt ennyire ment velük. Visszamélyednek munkákba, én meg megfaggatom a tanító urat, hogy az hogyan jutott ehhez a tudományhoz. — Kisgyerek koromban tanultam el a kiesterkedés titkait somogyi juhászoktól, akikkel Alsóboyád pusztán kora gyerekségem szép szabad napjait együtt töltöttem. Eleinte azokat a sótartókat, botokat, gyujtótartókat, „tükrösöket" utánoztam, amiket tőlük lestem el. A készségem meg volt hozzá. Jó rajzoló voltam s később megébredt érdeklődéssel, már mint gamási tanító rávetettem magamat a faragásra s aztán hogyan, hogyan sem, mindinkább egyénibbek lettek a munkáim, s ahogy én most mondanám, lassan megtöltöttem a népi formákat kultúrával. Utóbb tanulmányokat is folytattam és a somogyi, zalai, erdélyi, mátrai tájak motívumait, akár faragáson, akár szőttesen láttam meg, elsajátítottam, ösztönösen kevertem, amíg ki nem alakult a magam egyéni művészete. Ipariskolát vagy hasonlót nem jártam, saját magam mélyültem s minél több munka került ki a kezem alól, annál több lehetőséget fedeztem fel az újabbakban. Rendszeresen dolgoztam, felfigyeltek a munkáimra s az iparművészeti társulat révén sikerült megrendeznem első kiállításomat 1929-ben, meglehetős sikerrel. Kiállítottam egyébként Párisban a világkiállításon is és a pesti Qui Shop (Mi boltunk) révén munkáim eljutottak Amerikába, Angliába is. — Hogy készül a faragvány? — Először megcsinálom a tárgyat, amit mívelés alá veszek, mondjuk egy dobozt. Rárajzoltam ceruzával a mintát, amelyet kigondoltam s már hozzáalakítottam a doboz nagyságához, alakjához, rendeltetéséhez. Aztán előveszem a faragókésemet, a bizsókot (rövid, ékalakú, egyik felén nagyon éles kés ez) s ránagyolom vele a fára, ékvágó vésőmmel megmunkálom a díszítés közeit, aztán a másik öt szerszámommal, a díszítő vésőkkel elvégzem a finomabb vésést. Ha színezni is akarom, akkor spanyolozom, azaz a mélyedéseket különféle színű viasszal kitöltöm, lecsiszolom, mint az intarziát. Körte és diófát használok anyagul, mert kemények s állják a formát. Faragott bútorok, szép mívű dobozok, csikóbőrös kulacsok A tanító urak nem állják, hogy belebele ne szóljanak a beszélgetésbe. — Ez még semmi, itt csak inaskodást láthat. Sándor mutasd meg az othoni holmijaidat is — bíztatják Szalmásyt. Így történik aztán, hogy felkerekedünk, a hallgatók hónuk alá csapják a leckefát, összepakkolják a szerszámokat s megtekintjük a művész tanító otthoni kincseit. Útközben arról vall a tanító úr, hogyan jutott el Pécsre. Hóman Bálint kultuszminiszter helyezte át. Kiderül, hogy a városi foglalkoztatóban is tartott már Három stopos kurzust, aztán a népművészetre terelődik a szó és fellelkesedve magyaráz: — Rendkívül sok emberben megvan a faragáshoz való rejtett készség. Ezek ha ráébrednek képességeikre, nemcsak azért vetik rá magukat majd a további munkára, mert anyagilag is kifizetődik, de mert maguknak is gyönyörűség. Aztán — hitem szerint — először eltanulja egy-kettő, aztán azok megint tovább adják s egyszerre megteremtődik megújulva, gazdagodva, kifejezésben bővülve az új, kultúrált fokon álló népművészet. Hiszek abban, hogy az én munkám, legalább felébreszti az érdeklődésibten NIKOPALL szipkában , Minden dohánytőzsdében kapható! NIKOPflLL bfuézis! dohánlVOZZOÍí, 1 elegáns bakelit szipka és 5 be- mert az egészségre ártalmas nikotin, pyridín, kátrány tát ára , * . . . 1.50 P gyanta stb. származékok ezáltal nem jutnak a szájba bétát, mely 40 cigarettára elég —,16 , és a tüdőbe, nem hagyjuk elaludni a képzést, új tehetségeknek nyitjuk meg a kaput. Az, amit én csinálok, a motívumok keverése, nemcsak közvetítés egyik táj másik táj formái között, de arra is jó, hogy kialakítson egységes stílust, amit majd elhagyhatnak, tovább fejleszthetnek az igazi tehetségek. Észre se vesszük, mikor máris a célnál vagyunk. A Xavér u. 17/1 sz. házban lakik. Aztán mintha a kis ház kapuja kincseskamrát nyitott volna fel, tágult szemekkel adom át magamat a csodálkozásnak. A szoba, ahova vezet, telve saját faragású bútoraival. Ebédlőszekrény masszív teste köti le a figyelmet. Ez a bútordarab egyéniség, mint amilyen a tervezője. Székely stílusú, oldalt felépítménnyel, ezeknek a csúcsán alakos kompozíció, egyiken juhász birkákkal, másikon disznócsorda kanásszal. Két tartó oszlopán ebédet vivő menyecske és templomba menő asszony. A fióksor fogantyúi pitykegomb szerint kiképzettek. S körülfolyia a faragványoknak káprázatosan szép koszorúja. A szoba kecskelábas faragott asztala régi nemesi kastélyok hangulatát idézi, a hat faragott szék szélalakú diszitménye, minden kis vonala, a bivalyfejű karfás karosszék, a sublót harangalakú építménye, az ajtó feletti tálas, befuttatva a dekoratív fantázia leírhatatlanul gazdag díszeivel, az asztal fölé lóggő függő lámpa, egy darab fából faragott láncaival nemcsak a régi magyar otthonok levegőjét leheli, nemcsak igazi „magyar vendégház", de arra is hivatva volna, hogy a típus bútor fantáziátlan, idegen formái helyett új irányt szabjon a magyar bútoriparnak. Ki sem csodálkoztam magamat, áhítattal tapogatva, és simogatva a remek holmikat, amikor Szivásy Sándor művészetének legjellemzőbb, egyéniségét legjobban kifejező apró holmikon mutatja meg, mit tud valójában. Dohányszelencék, dobozok, csutorák, kulacsok, forgatós tükrök, csónakok. — (a pásztor poharat hívják így) — fatányérok, bonbonierek, képrámák simulnak izgatott kezemhez. Leírni őket? A növényi ornamentika kimeríthetetlen motívumai és ezek változatai a legfőbb díszítőelemük. Mindegyiket sűrűn, szinte elburjánozva lepi be a dekoráció, üres felület sehol sincs, fantáziája a legapróbb teret is betölti, úgy azonban, hogy a motívumok nem csupán önmagukért vannak, látszik bennük a felépítés, a zártság, egyik a másikból folyó szinte logikus rend, a fejlesztés, amely a változatos formákat mégis egységbe vonja. Virágkelyhek, rózsák, egymást átfonó indadíszek, tulipánok, levelek, ágak futnak sűrűn egymás mellett, elhelyezésükben csakúgy, mint megmunkálásukban finom, merész és egyre szárnyalóbb művészi rendérzéktől vezetve. Ősi, keleti kultúrák elemei keverednek valahogy átköltve, magyar jelleggel átitatva, dúsan, gazdagon, mint valami őserdő. Megnézek egy ilyen dobozt belülről is. Már az összeállítása is remeklés. Facsapok tartják össze a részeket, nem látszik a csínáltságuk, készek, vannak. Művész fia, művész apának kócos hajú, nyugtalan szemű jogász a fia. Apja művész vére lüktet benne is Édesapja büszkébb a fia munkájára, mint a maga kezének remekeire. Mutatja fiának egyik legszebb művét: faragott veretben egyéni elgondolású szent család ;épet, spanyolozva, az az alakok, a kép levegője különböző színű viasszal színesítve, kiemelve. Mintha a kezdő olasz festészet egy remekműve volna, más alapon, más anyaggal. Tud ez a fiú egyebet,is. A híres csikóbőrös kulacsokat specializálja, van néhány bőrrel bevont dohányszelencéje, szép, mint a mese. Ezenkívül szakértője a külföldiekül különösen keresett csikós ostoroknak, kitűnő esztergályos, együtt dolgozik az apjával s már bontakozik apja nyomdokain haladó munkáiban egyéniségének mondanivalója is. .... A dús magyar föld Szalmásy Sándorban ismét kihajtott. Egyikét hajtotta annak a különös illatú virágnak, amit úgy hívnak: magyar tehetség. Más éghajlat alatt talán színesebb, gazdagabb volna a hajtása ,édesebb az illata, de itt a híres magyar ugaron a tanítósors nehéz kenyerét eszi, örülhet, hogy tehetségének gyökereit nem sorvasztja el az élet. Azért persze dolgozik, farag, 46 éves korral, de mit csináljon, hiszen magyar, aki arra született, hogy álmodjék, alkosson és ne bánja soha, talán minden máskép is lehetett volna. (Zs) REPÜLŐBEMUTATÓT rendezett a budaörsi repülőtéren a Légiforgalmi Vállalatok Nemzetközi Szövetsége Budapest, július 2. A Légiforgalmi Vállalatok Nemzetközi Szövetsége Budapesten ülésező kongresszusa alkalmából a budaörsi repülőtéren szombaton délelőtt jólsikerült repülőgépbemutatót rendeztek. Negyed 11 órakor szólalt meg a budaörsi repülőtér harangja jelezve, hogy feltűnt a láthatáron a bemutatóra érkezett két hatalmas német gép. Az egyik tejesen fémből készült, ezüstszínű, a másik barna színű volt. A gépek a repülőtér felett tisztelgő kört írtak le, majd továbbrepültek a főváros fölé, de néhány perc múlva leszálltak a repülőtéren. Rövid pihenő után először a Preussen nevű négymotoros repülőgép szállt fel és káprázatos műrepülés során pompásabbnál pompásabb mutatványokat végzett a levegőben. Hasonlóan nagyszerű mutatóán voksnállátják végzett a másik német gép, a Westfalen nevű négymotoros utasszállító. A Ju 90. típusú repülőgép a világ egyik legnagyobb utasszállító gépe, 40 utas a legnagyobb kényelemmel nyerhet benne elhelyezést. A gép tisztán fémből készült. A Ju 90. és Fokker Wulff típusú gépek a Lufthansa vonalain 300 kilométer sebességgel közlekednek. A repülőbemutató során a Magyar Légiforgalmi Rt. a mai nap folyamán üzembehelyezi az Olaszországtól rendelt 5 darab óriásgépet. Ezeknek átlagos utazósebessége 320—330 kilométer óránként és 4—5 főnyi személyzeten kívül 24 utast tudnak szállítani. Az új gépek elsősorban Budapest—Varsó és Budapest—Prágai között fognak szolgálatot teljesíteni, míg a Westfalen és Preussen óriási gépet a Berlin—Budapest vonalra. 5