Dunántúl, 1942. április (32. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

Pécs országos hírű ének­es zenekultúrája új sikerek útján Négy új énekkar alakult — Rövidesen megvalósul a Kis filharmónia — Az új népiskolai tanterv a magyar népdal alapján áll Pécs, ápr. 4. — Pécs kultúrprogram­­ja következetes szívósággal halad előre a megvalósulás útján. A kitűzött célok szolgálatába megfelelő szakereket állí­tott Esztergár Lajos polgármester. A népdal kultusz és az új énekkarok szer­vezésének körültekintő munkáját a ki­tűnő A­g­ó­c­s­y László, a műkedvelő cso­portok ügyét Hajnal Ernő tanár ve­zeti, míg az ipari és ismeretterjesztő tan­folyamok szervezését Vándor Béla tanár végzi. A Dunántúl munkatársa be­szélgetést folytatott a kultúrprogram három fontos részének megbízott veze­tőivel és nyilatkozatukat sorozatos cik­kekben ismerteti. Elsőnek A­g­ó­c­s­y László karnagyot kérdeztük meg műkö­désének eredményéről. A kiváló és agilis A­g­ó­c­s­y László karnagy az alábbiakban ismertette programjának célját és eddigi eredményét: A jövő magyar dalkultúrája — Pécs város polgármestere által élet­­rehívott Műveltségterjesztő Mozgalom célja a kultúra hathatósabb szolgálata. Különösen kötelező ez Pécsre zenei té­ren, ahol olyan tettes múlttal rendelke­­ző, nagymúltú egyesületek vannak, ame­lyeknek teljesítmé­­ye országos jelentő­­ségő. — Ez az Úgynevezett „Ku­ltúrprogram” erőteljes segítségére akar sietni a pécsi zenei egyesületeknek, dalárdáknak, ének­karoknak. Közreműködőket akar nevelni az énekkaroknak és érdeklődő,­­hallgató közönséget a hangversenyeknek. Mert mind a kettőre nagy szükség van és a kettő együttesen adja a zenei életet. — Máról-holnapra ez a kérdés csak bizonyos megalkuvással hajtható végre, mert a nagyközönség zenei felkészültsége nem­ olyan lökd, amire intenzív zenei éle­tet fel lehetne építeni, fejleszteni kell a közönség zenei ízlését, fel kell kelteni az érdeklődését a pécsi énekkarok min­den dicséretre nai­tó munkája iránt.­­ A legújabb generáció zenei irányí­tása már szebb eredményeket sejtet. A legújabb népiskolai taní­ró lehetővé teszi az elemi iskolákban az énekszakoktatást, így az elemi iskolákból zeneileg helyes irányban megindított kis magyarok sokat tehetnek majd. Ezért kért Pécs város köz­gyűlése öt olyan énektanítót a ktípu­sz­­minisztertől, akik a tanító képesítős u­tán elvégezték a zeneművészeti főiskolán az egy éves elemi iskolai szaktáblakard­ot. Ez az öt értektanistő eredményesen kap­csolódható majd be a pécsi daloséletbe. Nagy eredmény az is, hogy az új nép­iskolai tanterv tökéletesen a magyar nép­dal alapján áll. Az új népiskolai ének­könyv szerkesztésére a legkiválóbb tu­dós, Kodály Zoltán kapott megbízást. Szakképzettség és jól megválasztott tan­anyag biztosítja a reményteljes zenei jövőt. Ez a munka természetesen nem két-három évre szól, hanem sokkal hosz­­szabbra. — Ez az ifjúság lelkes harcosa lesz a magyar dalosügynek. Ezek a magyar k­épdalosi nevelt zsen­ér írástudós gyerme­kek, ha a középiskolába kerülnek, ott folytatják zenei tanulmányaikat, ha pedig az elemi iskola 8. osztályának elvégzése után gyakorlati pályára mennek, az üze­mi vagy egyéb énekkarokban kamatoz­tathatják tudásukat. Nagy nyereség lesz pl. a városi levente-zenekar számára is, ha olyan tagokat kap, akiket nem kell a Zene alapelemeire tanítani. Mennyivel komolyabb feladatokra vállalkozhatik majd az ilyen összetételű énekkar, vagy zenekar? — A jövő magyar dalkultúrája tehát az iskolából fog kinőni! Betegek többnyire székrekedésben Mi szoktak szenvedni. Vigyázzunk ilyenkor a rendes emésztésre Belsőségben Szükségei »Yd»­­''"*■** Az eddigi eredmények — Jelenünkben bizonyos engedménye­ket kell tennünk. Mai énekkari művelt­ségünk nem öntudatos. A karművek meg­tanulásánál nem az érteleid dominál, ha­nem az emlékezet. Maga azonban az a tény, hogy vannak emberek, akik a mai küzdelmes életben érdeklődnek az ének­kari kultúra iránt. Időt, fáradságot, sőt nem egyszer anyagiakat sem kímélve, ál­doznak a dalkultúra oltárán, minden tá­mogatásra méltóak. Értékelje tehát Pécs város zeneszerető közönsége ezt a mun­kát. Lépjen be bármelyik énekkarba, mi­nél előbb, vigye el az énekkari próbákra jó hangú és zeneértő barátait, vagy leg­alább is toborozzon közönséget a hang­versenyekre. — Ezen indítóokok alapján szerveztük meg a­ Városi Közüzemi Férfikart, Szentkereszthy Elemér vezetése alatt és a Zsolnay-gyári Vegyeskart, Nyakas József vezetésével eredménye­sen működik az év eleje óta. Szép remé­nyekre jogosít a Dolgozó Leányok női­­kara és az átszervezés alatt álló Levente Énekkar, mindkettő D­í s k­a y József Ze­nei irányításával. — Azonban nemcsak az a célunk, hogy a társadalom bizonyos feltételezettj­ éi — jó hallású és hangú emberek énekeljenek, hanem az, hogy mindenki kielégíthesse daloló vágyát. Tehát ne csak az ének­karok, hanem a közönség is énekeljen! És természetesen kihangsúlyozva azt, hogy értékes magtár népdalt! A magyar nép zenei anyanyelve a t­agyari népdal, átí­vel igen mostohán bátítunk el. A fülbe­mászó slágerek és egyéb nem magyar dallamok megváltoztatták zenei gonldol­­kodásunkat. Vissza kell térnünk az ősi magyar népdalokhoz, amelyek a leghí­vebben tükrözik vissza faji jellegünket. Az idei évben minden népművelési tan­folyamon ismertettük és tanítottuk a ma­gyar népdalt. Öröm volt látni és hallgat­ói a már eddig lezárult tanfolyamok vizsgáin az igazi népdalokat, de még na­gyobb öröm volt figyelni azt, hogy a tan­folyam hallgatói és a közönség milyen önfeledten dalolta ezeket az üdítő dalla­mokat. — Későbbi terveink között­­szerepel a nyilvános énekóra a nagyközönség szá­mára, ahol csak népdalokat énekelnének és tehetségkutató hangversenyek, különös tekintettel az énekhangra, stb. Megvaló­sulás előtt áll az ifjúság zenei nevelését előmozdítani hitatott Kis Filharmónia. Ezekben ism­ertettük Pécs hagyományos és nagymúltú népdal és énekkultúrájá­nak új törekvéseit. Az eredmény máris igen biztató. Természetesen évek kitartó, odaadó munkájára és mindenki támoga­tására szükség lesz, hogy a célt elérhes­sük. A magyar élet minden megnyilatko­zásában való megújhodást jelenti ez a cél a magyar kultúra olthatatlan szeretetében. (­*­ *■) „így kezdődött“ Ezzel a címmel kezdi közölni ZILAHY LAJOS visszaemlékezéseit az első világháborúra és forradalmakra A HÍD szépirodalmi képes hetilap f. hó 7-én, kedden megjelenő 14-ik számában. Beszélgetés Horváth Gézával, akitől autót akart rabolni a váci revolveres gengszter Pécs, ápr. 4. — A Dunántúl pén­teki számában részletes riport számolt be a Kálvária utcai revolveres me­rényletről. Pécsett, ahol az ilyen eset szerencsére ritka, mint a fehér holló, nagy port vert fel a revolveres autó­­rablási kísérlet és mindenki nagy ér­deklődéssel várja a fejleményeket. A rendőrség, amely a legnagyobb káoszban is azonnal mindenre gondol, a merénylő Kovács Gyula múltját is rövid órák alatt kinyomozta. Ki­derült, hogy a 20 esztendős fiatalembernek máris múltja van és hivatali sikkasztáson kívül tépást is kö­vetett el.­­ Mivel büntetett előéletű, Pécsett vi­selt dolgai is súlyosabb elbírálás alá esnek. Az autótaxi standon felkerestük Horváth K. Jenő soffőrt, aki a véletlen szerencse folytán menekült meg K­o­v­á­c­s Gyula kilenchetven­­étős Stegerétől. Megkértük, mondja el izgalmas éjszakai élményét. — Kérem, pontosan úgy történt, ahogyan a Dunántúl megírta ... — Mikor bérelte ki Kovács Gyula a taxit? — A pesti gyorsot vártuk az állo­máson. Amikor az utasok kifelé tó­dultak az utcára, egy kiskabátos, mozgékony fiatal­ember ugrott be a kocsimba. — Hajtson a zirci rendházhoz! — rendelkezett. — Igen, ezt megírtuk, hogy nem ment be a rendházba, hanem a Tety­­tyére irányíttatta a kocsit... — „Tetyét" mondott — vág közbe Horváth K. Jenő, mint a legtöbb nem idevalód. Tény, hogy lakatlan területre akart feljutni velem, amely sötét céljainak legjobban megfelelt volna. — Nem beszélt útközben Kornél Gyula? — A Kálvária utca elejéig hallga­­tott, itt azonban ragaszkodott, hogy az egyenes irány helyett jobbra forduljak és hajtsak be a György utcába. Nem igen értettem a szavait, ezért újra meg akartam kérni, mondjon végre biztosat. Hátrafordultam. — Akkor már el volt húzva sok utast a soff­őrtől elválasztó üvegre­­kesz? — Igen! Ezen lepődtem meg, s a hangon ahogyan letegezett: — Hát nem tudod, hol a Szent György utca?! Megdöglesz, kutya!... Ebben a pillanatban ütött fejbe. — Azt tudjuk, hogy az ütés sze­rencsére gyenge volt! Nem eresz­tette el a kormányk­ereket? — Nem, kérem! Félkézzel hátra­nyúlva elkaptam a pisztolya csövét. Közben a kocsi csúszni kezdett hátra­felé. Gyorsan kellett cselekednem. Pillártátra elengedtem a volánt és át­véve másik kezembe a pisztolycsö­vet, lestoppoltam. A családomra és három kis gyermekemre gondoltam... — Persze öreg Vezető, hogy ilyen bravúrra képes? — Minden taxisoffőr otthon van a kocsiján — mosolyog szerényen. Kö­zel 15 éve vezetek, ezt az Opelt pe­dig 3 esztendeje kim­­ányözlem ... — No, de mondja csak tovább! — Állt a kocsim és elkezdődött a hadd el hadd. Egymásnak estünk. Kovács görcsösen ragaszkodott a fegyverhez, én főleg az életem­hez. Sajnos nehéz bu­nda, kisbabát, mel­lény volt rajtam, éjszakára öltöztem. Különben egy-kettőre skartba tettem volna!... — Próbáljon visszaemlékezni, iltre gondolt, amikor farkasszemet­ kellett néznie a revolver csövével. — A családomra, a három kis gyer­mekemre! ,... Hogy mi lesz velük, ha ez a gaz­­ember elintéz?!... Újra erőt öntött belém a rájuk gon­dolás és egy örökkévalósági­ak tetsző húsz perces menet után felülkereked­tem, átharaptam a kezét s a Végre segítségemre jövő szomszéd lakók gyűrűjében kiziháltam magam, amíg megérkezett a rendőrség. — Szívből gratu­lálunk a megmene­küléséhez és a nagyszerű lélekjelen­léthez. Vájjon volt-e hasonló eset Pécsett? — Szerkesztő úr akkor még diák lehetett. Ha jól emlékszem, 1927—28- ban egy T­a­d­i­c­s netezetű szerbi kém akart menekülni Pécsről. Revolvert nyomott Kaufmann Mi­hály soffőrtársunk oldalába és úgy akarta kényszeríteni, vigye a taxiján. Robogták is egy darabig, hanem va­lahol le volt eresztve a sorompó és Tadics kiugrott Kaufmann mellől... Megköszönjük az interjút és elin­dulunk szentsír látogatásra ... — Az én kis­gyerekeim is temp­lomban vannak az édesanyjukkal — mondja búcsúzóul a bátor söffőr. Horváth K. Jenő kisgyermekei Bizonyára forró szívvel rebegnek há­lát, hogy számukra már azon a súlyos éjszakán feltámadt Krisztus és egy megtévedt ember kezéből kicsavarta a fegyvert... (HL) -------­­ - ...............­­ mm,­­ Pécs, ápr. 4. — Megjelentek a pécsi u­tcákott a vasutas MANSz művészestjé­­nek plakátjai, melyek valóban a legki­tűnőbb fővárosi művészek szereplését hir­detik. Az ápr. 13. művészest, mely a pécsi Nemzeti Színházban kerül bemutatásra, a rádióból is ráért kiváltsághangverse­­nyek óriási sikerét biztosítja a szerep­lők számára, akik a tudásuk legjavát fogják a pécsi közönségnek nyújtani. Bordy Bella, a m. kir. Operaház szólótáncosnője legnagyobb sikerű szá­maiból káprázatos tudásával, kifinomult tánctechnikájával keringőt és magyar táncot mutat be. Nagy várakozás előzi meg Szilágyi Szabó Eszter szereplését, akit a magyar filmekből a pécsi közönség már jól ismer. A magyar nóta kedvelőinek U­­­r­y Anna fog eláj­thatatlan élvezetet nyújtani. Fo­dor János, a m. kir. Operaház tagja Verdi és Gounod szerzeményeiből a leg­magasabb énekművészetévé­ fog gyönyör­ködtetni. Külön eseményt és művészi él­ményt jelent a klasszikus zene közönsé­gének Albert Ferenc hegedűművész szereplése. Az érdeklődés olyan nagyarányú, hogy a rendezőség a nagyszámú előjegyzés folytán, csak a jegyek egy részét tudta­ a jegyek árusítását vállaló Szent István könyvkereskedésnek átadni. Az est nagynevű szereplőivel Pécs kö­zönsége számára páratlan kultúreseményt ígér, mely alkalmat ad arra, hogy a rádióból már olyan előnyösen ismert és a fővárosnak is kedvenc művészeit lát­hatják és hallhatják a pécsi Nemzeti Színház színpadán. immuni----------------------­Hatalmas érdeklődés nyilvánul meg a pécsi vasutas MMSz művészestje iránt

Next