Dunántúli Napló, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-15 / 137. szám

1949 JÚNIUS IS. N­A­P­L­Ó r is olyan egyszerű munkásnő volt, mint mi — mondják a dolgozó asszonyok, akik nagyon büszkék az első női miniszterre „A magyar népi demokrácia nem­­sok arra büszke, hogy a dolgozó ép gyermekei előtt minden kaput felesre nyitott, hanem arra is, hogy egyre növekvő mértékben alástja meg a nők egyenjogúsítá­st” mondotta Rákosi elvtárs ápri­­ls 19-én Angyalföldön tartott be­sedében. És ez is, úgy mint min­d én, amit Rákosi elvtárs és a Ma­láj Dolgozók Pártja ígért, valóra tölt, nem is egész két hónap sut­va. Megalakult az új kormány és az iszonyok, akik különös szeretettel, ■agaszkodással várták megalakulá­st, örömmel és büszkeséggel látják benne az első női miniszterünket, az első munkásasszonyt, aki idáig el­ütött, Ratkó Anna elvtársnőt. Szomor Hona hidasi parasztlány törvénye, már az első női minisz­er kezébe kerül. Ilona ápolónő szeretne lenni s most adta be pá­­yázatát a kétéves tanfolyamra. — Olyan nagy öröm mindegyi­­künknek, hogy olyan fontos helyen így asszony van és én is, de min­den falusi lány és asszony bízik az ír miniszterben. Rajczy Sándorné rámosolyog Szomor Ilonára. — Nem csak ti, mi is bízunk lenne nagyon, mi a városiak — mondja jóleső melegséggel a hang­jéban. . Egész nap kalapok fölé hajol Szalay Mária. Formálja, díszíti, vasalja őket. S álmodozik is fölöt­tük. De nem úgy, mint régen, ami­kor a álmodozás volt az egyetlen, ami megszínesítette az életét, ma az álom­­terv. — Mert ma minden asszony, min­den dolgozó nő tudja azt, hogy eb­ben az országban nemcsak papí­ron, de az életben is egyenrangú a férfivel s ezt bebizonyítja a népi demokrácia azzal, hogy feladatokat és méghozzá nem is kis feladato­kat, mint például a miniszterség, bíz az arravaló, hűséges, becsüle­tes asszonyokra. Három gyermeke van Hartmann Lajosné pécsbányatelepi bányász­asszonynak. Rájuk is gondolt, ami­kor boldog örömmel olvasta az újságokban, hogy Ratkó elvtársnő került a népjóléti minisztérium élére. — Tudom én, hogy sok gondja lesz az első női miniszternek min­den kis magyar palántára, törődik majd azzal igaz asszonyi gonddal, hogy minél jobb, egészségesebb le­gyen az életük. A városházán dolgozik már sok éve Ekámp Sarolta. Ott, ahol leg­feljebb irodaigazgató lehetett régen a nőtisztviselőből. — Boldog voltam akkor is, mi­kor itt a városnál kinevezték az első női tanácsnokot és most el sem tudom mondani, milyen örö­met jelent számunkra, hogy női miniszterünk is lehet. És talán legbüszkébbek az üze­miek Ratkó Annára. — Ő is egyszerű gyári munkásnő volt mint mi — mondja Friedl Antalné. — Tudja, milyen a mun­kánk, tudja mire van szükségünk, hogy minél tisztább, napfényesebb, szebb munkahelyen végezzük a munkánkat. Segítségünkre lesz nap­közikkel, bölcsődékkel, szülőottho­nokkal és számtalan más intéz­ménnyel, amit most az ő kezére bízott az egész magyar nép. Sokat beszéltek már erről a gyár­ban is, összedugták a fejüket az asszonyok az újság fölött. Büszkén nézték: .......Ratkó Anna népjóléti miniszter.. — Ez a tárca olyan, hogy igazán női kézbe való, a felmerülő problé­mákat egy asszony itt könnyebben és jobban oldja meg mint esetleg egy férfi — mondták az asszonyok az üzemben. De nemcsak ott tud­ták ezt. Tudja és hirdeti a Magyar Dolgozók Pártja, mely a felszaba­dulás óta szívós harcot és munkát folytat a nők egyenjogúságának megvalósításáért, s azért, hogy mindenki olyan munkahelyen dol­gozzon, ahol képességei szerint a legmegfelelőbb munkát tudja vé­gezni. Tevoszján lett a Szovjetunió minisztertanácsának helyettes elnöke A TASzSz moszkvai jelentése szerint a Szovjetunió legfelső t­­­nácsának elnöksége Tevoszjánt a Szovjetunió minisztertanácsénak helyettes elnökévé nevezte ki és egyidejűleg felmentette kohóipari miniszteri tisztéségétől. A legfelső tanács elnöksége Kuzmint ne­vezte ki kohóipari miniszterré. Egész Malájában fellángolt a partizán­há­ború A malájai nép­felszabadító moz­galom növekvő sikerei komoly riadal­mat okoznak az angol amerikai gyar­matosítók táborában, mert egyre in­kább meggyőződ­hetnek arról, hogy nem lehet véres terrorral és fegy­veres erővel megtörni a szabad­ságszerető maláji nép akaratát. A „nyarokáspárti" vezetők ezért mirt deniféle cselszövéshez folyamodnak, hogy megbontsák Mal­aji népének egységét. Az angol gyarmatosítók nagy igyekezettel alkalmazzák kipró­bálni módszerüket: a nemzetiségek kö­zötli gyűlölet szítását. A brit hatósá­gok azonban nem tudták megakadá­lyozni az elégedetlenség kitörését. Eh­hez a kitöréshez elsősorban a brit rendőrségnek a sztrájkoló szingapúri munkások elleni támadása szolgál, alapul. A népi felkelés hatalmas fel­szabadító mozgalommá fejlődött. Egész Malájában fellángolt a par­­tizánháború a brit gyarmatosítók ellen. Az angol módszer az „Oszd meg és uralkodjj"-polit­­ika komoly vereséget szenvedett Malájában. ,titedi­eczky, ehdót*, iteled elvívt 'NAGYNYÁRÁD FELKÉSZÜLT A CSÉPLÉSRE ÉS A GABONAGYÜJTÉSRE 1 község másik Olyan jó így este hazajönni. A '■ovacska fáradtan poroszkál, de a falu közelében meggyorsítja lépteit, őt is várja otthon a ropogós ablak, az illatos, finom széna. Olyan jó így este haza jönni. * így érzi ezt ifj. Hobor István nagynyárádi újgazda, mikor estefelé hazatér a kukoricakapálásból. El­látja a lovat és a tehenet, meg­mosakszik, aztán leül az asztalhoz, ahol már gőzölög az étel és Hoborék hozzáfognak vacsorázni. részén talán ép ebben a­­pilla­­natban ül le a vacsorához Szeghalmi József is.­­ Is most jött haza a munkából, csakhogy ő nem kukoricát, hanem valami egészen mást kapált Gya­potot Nincs messze a föld a házá­tól, de azért ma mégis, mintha egy kicsit tovább tartott volna az út, adni ahogy azokott Talán ma na­gyon is elgondolkozott a múlton és a jövőn, főleg a gyapoton. Most,” amikor már gyönyörűen hozza a­ lombleveleit a gyapot, és minden* reménye megvan rá, hogy szép tér­f­űtés lesz belőle, sokszor eszébe jut,* földmívelésügyi minisztériumba, ak­kor még csak válaszra sem méltat­ták a levelét, nemhogy vetőmagot küldtek volna. Persze akkor még, az azóta már elítélt hortysta bitangok voltak az urak az FM-ben. A párt­központnak kellett intézkednie, hogy id. Hóbor Istvánnal, Kucsera Lajossal, Virt Józseffel, Szőnyi Jó­zseffel és Hardi Sándorral megkap­ják a magokat. Ma azonban már ajtndnyájuké szépen fejlődik — és az FM-ben is más szelek fujdogál­­nak. közben Még vacsora Nyugodtan Tavaly tennünk a cséplési ellenőrök kije­lölésére — kezdi meg az ülés tárgy­sorozatát ifj. Hóbor elvtárs­ csöndesen beszél, a többiek sem igye­keznek „lezavarni” az ülést. A község becsületéről is szó van. Tehát jól meghányják vetik a kérdést és egymás után írják fel a papírra kicsit nehézkes, fáradt kézzel Békési István, Rajcsányi La­jos és a többiek nevét. Tizenegy óra is elmúlik már, mire ezzel végeznek. Tulajdonképen ez lett volna az ülés tárgya hivatalo­san, most már haza is mehetnének, ha nem vetődne fel a begyűjtés kérdése. De ennek bizony elő kel­lett volna jönnie, mert mindnyájan gondoltak rá és ha az egyik nem jött volna elő vele, előhozta volna a másik. — 106%-ra teljesítettünk tavaly — mondja Bódi elvtárs — és voltak olyanok is, mint Paksi József, aki 150% -ra teljesített. Az idén még többet kell elérnünk. Ebben megegyeznek mindnyájan és mintegy végszóra ekkor lép be Medveczky György elvtárs, több, mint 8 mázsával adtam be többet — kapcsolódik bele rög­tön, amint meghallja, hogy miről van szó. De az idén is ki akarok tenni magamért. És azt hiszem, nem teszek egyedül, mert ma már mindenki megérti a községben, hogy mit köszönhetünk az ipari munkásságnak. A földet, a jó pénzt, az olcsóbb kaszát, kapát, a kis­gépet, a traktort, a műtrágyát így tudjuk meghálálni. Az idő gyorsan rohan, már éjfél is elmúlik, midőn csendesen haza­felé indulnak. Búcsúzásnál Szeghal­mi elvtárs megrázza Medveczky György kezét: Biztos, hogy nem le­szel ,egyedül, veled, velünk lesz az egész falu. Békés József. 5_ A B/Bgatiav Andersen meséire­ beszélnek, a német békéről hallgatnak A külügyminiszterek tanácsának legutóbbi ülésén megvitatták a har­madik napirendi pontot: „A Német­országgal kötendő békeszerződés elő­készítését.” Az ülés elején Visinszkij emlékeztetett arra,, hogy a szovjet küldöttség javasolta, létesítsenek Né­metország keleti és nyugati övezetei­ben jelenleg meglévő német gazdasági szervek alapján egységes német ál­lamtanácsot. A feladat megoldható — jegyezte meg Visinszkij, — a nyu­gati hatalmak azonban a javaslatot ennek ellenére elutasították. A Szov­jetunió küldöttsége javasolta, állít­sák vissza a németországi szövetségi ellenőrző tanács működését a koráb­bi alapon a nemzetközi együttműkö­dés elveinek és a nemzetközi megál­lapodásoknak megfelelően. Állítsák helyre szabad választások útján egész Berlin egységes városi tanácsát. A nyugati hatalmak — folytatta a Szov­jetunió külügyminisztere —, a szov­jet javaslatokat egymásután elutasí­tották. Semmi meggyőzőt sem hallot­tunk tőlük, mi több, egyes miniszte­rek egyszerűbbnek találták nem a békeszerződésről, hanem Andersen meséiről, amerikai vi­déki bírókról vagy éppen a holly­woodi orákulumról beszélni. A szovjet külügyminiszter egymás­után cáfolta meg Acheson, Bevin és Schumannak a tárgyalások meghiusí­tását célzó érveit. Acheson tegnap­előtt a szovjet kormánynak az ellen a javaslata ellen fordult, amely a Né­metországgal kötendő békeszerződés előkészítését kívánja és indítványoz­za, hogy a békeszerződésbe vegyék bele a megszálló csapatok kivonását a békeszerződés aláírása után bizo­nyos megszabott határidőn belül. Az amerikai külügyminiszter ezzel kap­csolatban felkiáltott: „Mit jelentenek ezek a szavak, hogy a békeszerződés megkötése után? Ez talán 50 év múlva lesz!” A nyugati hatalmak — a felkiáltás szerint — nyilvánvalóan, legalábbis még igen hosszú ideig, nem akarnak békeszerződést kötni Németországgal. Elutasítják a Szovjetunió világos, pontos és valóban a béke ügyét szol­gáló javaslatait, amelyek kimondják, hogy a négy hatalom kormánya há­­romhónapos határidőn belül terjessze a külügyminiszterek tanácsa elé a Németországgal kötendő békeszerző­dés terveit, hogy ezekben a terveze­tekben írják elő a Németországban tartott megszálló csapatok kivonását a békeszerződés aláírásától számított egyéves határidőn belül. Ezután Acheson, az Egyesült Álla­mok minisztere szólalt fel és jelenté­keny mértékben megismételte azokat, az érveket, melyeknek tarthatatlan voltát Visinszkij előbb bizonyította be. Acheson ..érveire­ jellemző volt, hogy ahol nem tudott Visinszkij fel­szólalására válaszolni, egyszerűen ki­jelentette: „Ezt a vitát nem folytatom”. Acheson nyomán Bevin is hangoz­tatta, hogy „lehetetlen a csapatok kivonásának kérdését eldönteni.“ Visinszkij válaszolt a nyugati ha­talmak képviselőinek megjegyzéseire. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió küldöttsége továbbra is javasolja a békeszerződés előkészítésének meg­gyorsítását és három hónapos határidőn belül teljesen reálisnak találja a béke­­szerződés tervezetének előter­jesztését. Bevin és Acheson, akik mindket­ten másodízben szólaltak fel, tovább­ra is ellenezték a szovjet küldöttség javaslatait. Felszólalásuk zavart árult el. Hosszas vita után az elnöklő Be­risinszkij javasolta, hogy a követ­kező ü­lésen térjenek vissza az első ► és második napirendi pont bizonyos­­ kérdéseire. Emlékeztetett arra, a­mi­ s EGY Ausztráliába készülő ifjúnak! ÚTRA VALÓ ! XÍgy szeretném leírni, ahogy történt. Moziban ültünk. Mellettem ültél egy társaddal az egyik olda­l­on. A másik oldalon is egy barátod ült, akivel úgy­­látszik, nem egyszerre váltottatok jegyet, de vélet­lenül egy sorba kerültetek és akivel Te rajtam ke­resztül beszélgettél. Ott a moziban arra gondoltam, előbb kellett volna azt, amit később tettem: helyet cserélni ezzel a fiúval. De ha most visszagondolok arra, amit így kénytelen végighallgattam, mégsem fiánom, hogy így történt. — Napokban fent voltam Pesten, keresni akar­jalak, de nem jutottam hozzá, a minisztériumban fut­­­kostam — kezdte barátod, is sokat ’ ffncL°i ^f5Jaap°tJ ^ — Kár, hogy nem jöttél,biztos otthon találtál rá, de nincs sox _ egy csönd _ m van a dospoddal? s ” c f Erre számomra ismeretlen jelet „adtál le" neki kezeddel. — Áh, nem lehet szó róla, azt mondták, ha en­gem egyszer onnan kirúgtak, vissza nem vesznek. De most máshoz kezdek. Beiratkozom a gyógypedagógiai főiskolára, ha kikerülök, kezdő fizetés hatszázhúsz. Elismerően bólintottál. Én pedig egy mecseksza­­bolcsi tanítónőre gondoltam, aki minden követ meg­­elnök­l és tm­ozdított, nyáron a szabadsága ideje alatt tan­lehessen. Tudod _____ ____ _ ______________ Hanem azért, mert bék, csendes beszélgetés folyik. #hivatásának érzi az elveszett emberpalántákat vissza-Természetesen először az idő, a mer e­ladni az életnek. Most pedig abban bízom, hogy nem ütés jön szóba. Aztán az alakulóban foog sikerülni kijátszanod a demokrácia éberségét. Vevő termelőcsoport kérdése vetődik# fel. Beadták a kérelmet, most tizen- ( - M * hh á.ulóriásoddal .* — vett ul hatan várják, hogy megjöjjön az ffordulatot a beszélgetés. Engedély, hogy aztán ősszel együtt ! — Megfőtt a beutazási engedélyem áthassanak neki a munkának, mondtad leplezhetetlen büszkeséggel. Nem sokáig folyik azonban a be- fgógusunk csek­intett.­szélgetés, mert megérkezik Bódi Fe-­­ —Ez igen! No de a kiutazás? — Jene községi bíró is és id. Hobor tmed.be. Nem tudom sajnos leírni azt István, a Défosz irodavezetője & az *pökhendi hangot, ahogy felm­él.­ülést megkezdik.­­ — Ki vár arra? — s miután nagyon szellemes-Mai ülésünkön javaslatot kell­őnek találtad, többször elismételgetted: Ki vár arra? Ideje elgondolkodni, mert képi bizottsági ülésre kell mennie. Gyorsan végez hát a vacsorával, de­­még így is majdnem tíz óra van, amikor a községháza elé érkezik. Az ajtóban találkozik ifj. Hóbor Istvánnal, a párttitkárral, együtt üzennek be a tanácsterembe. Nagy Antal Dérosz __ _______ _______ „ ------------.. Hegyi Gyula Défosz jegyző már var­­­tfotyam­ra ment, hogy gyógypedagógus­sák őket. Míg a többiek megérkez-Nem a hatszázhúszért. Hane Közben elkezdődött a híradó. Magyar filmhíradó.­ „A Diákvilágszövetség kiküldöttei Pesten.” Milyen­ nagyszerű érzés nézni ezeket a fiatalokat, azzal a­ fénnyel az arcukon, hogy tudják, milyen erőt kép­viselnek, tudják, mit jelent szavuk. Várjon Te mire , gondoltál, amikor őket nézted? Mivel vigasztaltad­­ magad, amiért nem válthatod közéjük valónak ma­­­gad. Ausztráliával? Új kép. A Ganz-gyárban a fiatal munkásokat és i[ a gyengébb munkamódszerrel dolgozó munkatársain­­kat tanítják az „öreg” munkások, azok, akik jobb,­ könnyebb munkamódot találtak. Feléd fordultam egy­­ pillanatra. Nyugodtan nézted a képet. Most nem gon­­­­dolsz rá, de egyszer — ha valóban kijutnál — otti kint eszedbe jut majd ez a kép. Mert ott téged senkit sem fog tanítani jobb, könnyebb munkamódszerekre,­ hogy többet keress, jobban élj. Gyűlölni fogjátok egy­'­mást, kenyérharc lesz közöttetek, és aki boldogul, vmn kijelentette: „Nem jutottunk ha­m­a­jd nagynehezen, azt egy kanál vízben megfojta-a­tározott döntésre és úgy tűnik, hogy nak a többiek,­­ kimerítettük ezt a kérdést. Igy hol-Azt gondoltam magamban, ha módomban állna,­ nap áttérhetünk a napirend követke­­sein akadályoznám meg kiszökésedet. Menj, mert 7g pontjára, amely az osztrák szerző* megérdemled. » désről szól­vé ha valamit érzel most, míg elolvasod ezeket* a sorokat, gondolj arra, hogy azért téged nem uta- t ■ sítanak­ innen ki, nem mondjuk azt, hogy nincs szük-\^ ségünk rád. Maradhatsz. Most nem vagy érték. De? m­i ismerünk fiatalokat, akik l!)45-ben még azzal acs . . . ... egyetlen ténnyel mutatták „demokratikus” voltukat,\, l.1!t'ztero­k megegy­eztek, hogy fenni azt­­hogy a Madisz helyiségeiben táncoltak és szóra­koz- (J­ó visszatérés lehetőséget olyan tak és ma SzIT kultúrvezetők, nívós műsorral járják­, kérdésekre, amelyeket megvitattak, a vidéket, van köztük olyan, aki Petőfi A­cadémián.]­de amelyekben nem egyeztek meg, tamil, néphadseregünk büszke katonája. , Bevin kijelentette, hogy amit Visin-Leszaladt a híradó. A Köztársasági Indulónk«* ,P‘n!lí, f,rr,l '•neTM cmJctLszik. A hangjai zárták. Nem mondok semmit már Neked. Tef ''0Isn . feljegyzésekhez kellett fo­ci akarsz menni, szökni akarsz. Egyszer még fü- ’'a'nodni. Ezeknek szövege bebizd­­­edbe fog csengeni ennek a~­indninnnv lelkesítő ('nyitotta Visinszkij állítását, úgyhogy ereje­­it a „rossz endékezőtehetséges" Be­­lmj­­­vin kénytelen volt visszavonulni. Ausztráliába Gyógypeda­nézett a sze­­a nagyképű.

Next