Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-01 / 51. szám

2 N­A­P­L­Ó 5 1957. MÁRCTUS A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának f­olytatás az 1. oldalról.­ a fokot, amikor az államigaz­gatási szervek működése mel­lett időszerűvé vált az állam­hatalmi szervek rendes, al­kotmányos tevékenységének megkezdése, illetve folytatása. A kormányzati és államha­talmi szervek munkájával kapcsolatban a következő in­tézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell ten­ni a minisztériumok, főható­ságok valamint a budapesti és megyei tanácsok vezetői­nek irányítását, tájékoztatá­sát és feladataik ellátása köz­ben több segítséget kell nyújtani részükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további ja­vítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordíta­ni: a) a közoktatási és kul­turális, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés, c) a belügyi, honvédelmi és igaz-­ ságügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka te­rületén meg kell tenni min­den szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség, amely­nek szervezése ezekben a na­pokban kezdődik az üze­mekben, a bányákban, az ál­lami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben, a munkás-paraszt államunk, szocialista rendünk és né­pünk vagyonának erős vé­delmező erejévé váljon min­den ellenforradalmi támadá­si kísérlettel szemben. 5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása le­hetővé és egyben szükséges­a magyar népnek, a munká­soknak, parasztoknak, értelmi­ségieknek, a párt és a kor­mány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az el­lenforradalmi támadás követ­keztében megbénult termelő­munka megindítása és a gaz­dasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bányász elvtársak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emel­kedése, a napi 60 000 tonnás termelési szint elérése a gazda­sági élet vérkeringése megin­dításának legfőbb előfeltételét teremtette meg. A szénterme­lés emelkedése nyomán megin­dult a normális termelés mind a nehéz-, mind a könnyűipar­ban. A mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgal­mas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szen­vedett. A vasút, valamint a közlekedés és szállítás más te­rületén a személy- és teherfor­galom helyreállt és állandóan fejlődik. A közellátás a rend­kívüli események­ ellenére mind­végig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereske­delem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kis­kereskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának, fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biz­tosításában saját erőfeszítése­ink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép a gazdasági segít­ségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt magára. Február 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió forint értékű segítség szállí­tása indult meg hazánkba. Még a térítés nélküli segítség­­nyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba he­lyezett mintegy 300 millió dol­lár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtod ki-­­­tel segítsége. Népünk munkája és a szocia­lista országoknak a prole­tárin­sé teszi, hogy a Magyar Nép­köztársaság legfőbb állam­­hatalmi szerve, az ország­­gyűlés minél előbb megkezd­je törvényhozó tevékeny­ségét. Ennek elősegítésére az országgyűlés valamennyi szervének haladéktalanul el kell kezdeni munkáját. Az Elnöki Tanácsban és a kor­mányban dolgozó párttagok kezdeményezték azoknak a jelentéseknek és törvényja­vaslatoknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány sze­rint az országgyűlés elé kell terjeszteni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácsok (Bu­dapest és más városok kerü­leti, illetve a községek taná­csai) a törvényben előírt mó­don és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülé­süket. 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon tagjai, akik az országgyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a­­ tanácsi szervekben s a taná­csok végrehajtó bizottságai­ban tagként helyet foglal­nak, a megfelelő pártszervek irányítása mellett az említett államhatalmi szervek mun­kájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka megfelelő politikai előkészí­tésének kérdéseit, a napi­rendre kerülő konkrét kérdé­seket és határozzák meg a pártcsoport tagjaira kötele­ző egységes álláspontot. 8. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei képviselőcsoportjai­nak már megkezdett műkö­dését. A képviselőcsoportok ülései általában igen pozítív IV. A gazdasági munka területén ternacionalizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége, együttesen hozzásegített ben­nünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, s a na­gyobb arányú munkanélkülisé­get elkerüljük. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az Intéző Bi­zottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kormányintézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet igazolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a ko­rábban is súlyos tehernek ér­zett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkeznek. A­z ipar termelési költségei az ellenforradalom előtti időkhöz képest részben, az indokolt béremelések, még inkább azon­ban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indoko­latlan felszámolása, a teljesít­mények csökkenése és a telje­sítőképesség rossz kihasználása következtében nagymértékben emelkedtek, így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem kö­vetkeztében csökkent a lakos­ság adófizetése is. Ezeket a hiányosságokat sürgősen ki kell küszöbölnünk, ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasz­nálva, tartósan biztosítaná tud­juk a vásárlóer­ő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyensúlyát és a külkereskede­lem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népünket egy eset­leges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen fel­v­­étele annak, hogy teljes erő­vel hozzájárulhassunk népgaz­daságunk termelési szerkezeté­nek átalakításához a gazdasági vezetés decentralizálásához, megjavításához, valamint a leghaladottabb ipari országok­kal szemben fennálló technikai elmaradottságunk felszámolá­sához és ezzel biztos alapot te­remtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek további következetes javítása számára.­vel. Hasznos tevékenységet, folytat máris a Magyar Nép- I Köztársaság és választóik ja­vára képviselői munkája so­rán a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselő­csoportok munkáját a Haza­fias Népfront helyi bizottsá­gai továbbra is rendszeresen irányítsák. A Központi Bizottság vélemé­nye szerint szükséges a Haza­fias Népfront Országos Taná­­csa, valamint annak Elnöksé­ge munkájának megindítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő vezetők közül néhányan ma­gatartásukkal méltatlanná vál­tak a dolgozó nép bizalmára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbiek­nél jóval nagyobb azoknak a száma, akik korábban nem voltak ismert politikai vezetők, de az ellenforradalom támadá­sa idején a szocialista forrada­lom hűséges védelmezőinek bi­zonyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmaga­sabb vezetőszerveiben is. Szük­ségessé vált az is, hogy a Ha­zafias Népfront vezetésében, különböző szerveinek személyi összetételében változtatásokat hajtsunk végre és a népfront munkájába nagyobb mérték­ben vonjanak be a néphata­­lomhoz hű különböző pártállá­sú és pártonkívüli személye­ket. A Hazafias Népfrontot a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, mint a kommunista és pártonkívüli hazafiak tömörülését nagyra értékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely meg­illeti. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommunista vezetők fő feladatai ma a kö­vetkezők: 1. A szocialista bérezés el­vének helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül törté­nő bérkifizetések megszün­tetésével, a munkafegyelem megszilárdításával és a ter­melés ésszerű megszervezé­sével biztosítani kell a mun­ka termelékenységének növe­lését és a termelési költsé­gek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adófegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos befizetését. 3. A szocialista tervgazda­ság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentra­lizálását, a vállalatok, állami gazdaságok, a­ termelőszövet­kezetek önálló gazdasági ve­zetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a terme­lőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, fő­­agronómusok, főkönyvelők útján a központi irányítást, másrészről biztosítani ezek­ a munkástanácsoknak ezt ki­egészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes arányok kialakítását bizto­sító új — 1958. január elejé­vel kezdődő — hároméves terv kidolgozásához. Ugyan­akkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fejlesztés érdekében szüksé­ges (energiabiztosítás, város­­fejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati ter­veket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztése s egyben a közellátás zavartalansága cél­jából ki kell dolgozni az ál­lami szabadfelvásárlás és a szerződéses termelés megfe­lelő fejlesztését. A mező­gaz­dasági árrendszernek a köz­érdek figyelembevételével serkenteni kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági terme­lés általános és főleg szocia­lista irányú fejlesztése előse­gítésére párt és állami szer­veink nyújtsanak kellő tá­mogatást az állami gazdasá­gok dolgozóinak, valamint a termelőszövetkezeteknek, hogy gazdaságaikat fejleszt­hessék és gazdaságossá te­hessék. 7. A mezőgazdaság helyes irányú fejlesztését egy mi­előbb elkészítendő mezőgaz­dasági program ki­dolgozásá­­val is biztosítani kell. 8. A Központi Bizottság helyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedéseit, a bá­nyászok és ipari munkások Az új viszonyok között a tö­megszervezetben végzendő munka — a párt töm­egkapcso­­latai szempontjából — vissza­nyerte azt a nagy fontosságát, melyet Lenin tulajdonított ne­ki. A párt taglétszámának a munkásosztály tömegeihez vi­szonyított rendellenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége an­nak, hogy a pártnak az általá­nos célkitűzésekért folytatott harcát — a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül — kiegészítsük a különböző tö­megszervezeteken keresztül a tömegekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal. Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk szakítva a rossz, adminisztratív és bürok­ratikus vezetési módszerekkel — most alakítja ki a tömeg­­szervezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetés­nek azokat az új formáit, ame­lyek a párt befolyásának ér­vényesítése mellett biztosítják a tömegsze­rvezetek működésé­nek önállóságát is. A Központi Bizottság decem­beri ülése óta végzett mun­kánk ezen a téren is eredmé­nyes volt, jóllehet néhány fon­tos feladat megoldása még hát­ra van. Melyek ezek a feladatok ? 1. A munkásosztály politikai erődjeiben, az üzemekben, bá­nyákban és állami gazdaságok­ban az elmúlt két és fél hó­nap alatt a helyzet előnyünk­re gyökeresen megváltozott. Minden fontos helyen megala­kult, működik és fejlődik a pártszervezet. A munkásosz­tály régi, hagyományos érdek­­képviselete, a szakszervezet is újjászerveződött és megkezdte rendes tevékenységét. A mun­kástanácsok többsége is foko­zatosan megtalálja a törvé­nyes rendeletekben előírt hasz­nos tevékenységének körét és formáit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politikai irányításával mindenütt ki­alakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a munkásta­nács egymást szervesen kiegé­szítő, önálló és ugyanakkor összefüggő munkája. 2. A szakszervezetekkel kap­csolatban ma a legfontosabb feladat az, hogy a munkásosz­tály e régi szervezeteit —ren­deltetésszerű feladatuk, a dol­gozók érdekvédelmének jó el­látásán keresztül — a munkás­hatalom szilárd támaszává te­gyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja a munkás­­osztály politikai egysége. En­nek tudatában szembe kell néznünk bizonyos — az ellen­­forradalmi hullám üledékeként visszamaradt — kedvezőtlen jelenségekkel és le kell küz­­denünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjaiban is, több helyi szakszervezeti csoportban is a munkásosztály egységével szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata tö­­rekvések érvényesülnek, me­lyeket külföldi imperialista körök is szítanak. Ezek lelep­lezése és­­ elszigetelése egyik legfontosabb feladatunk. 3. A munkástanácsokkal kapcsolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges politi­kai befolyás maradványait is megszüntessük. Másrészről vi­szont küzdeni kell a munkás­tanácsokkal szemben egyes helyeken még megnyilvánuló szektás elzárkózás helytelen politikája ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok hatásos és erős fegyverré válhatnak, ha bérének emelését és szüksé­gesnek tartja a dolgozók szá­mos további kategóriájának, s elsősorban a műszaki ér­telmiségiek és a pedagógu­sok kereseti viszonyainak rendezését. A bérügyi intéz­kedések mértékének és idő­pontjának megállapításánál azonban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők legfőbb gazdasági ér­dekének, a forint értékállan­dóságának védelmét, működésüket a magyar viszo­nyoknak megfelelően fejleszt­jük rá, segítséget nyújthatnak: az üzemigazgatás bürokratikus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság és a termelés színvonalának javításában, az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében és mindezeken keresztül a dolgo­zók életszínvonalának reális emelésében. A termelés kettős irányítá­sának elkerülése érdekében meg kell találni a módját an­nak, hogy a pártszervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb kérdésé­vel foglalkozzanak, a termelés részkérdéseinek ellen­őrzése pedig közvetve a munkástaná­csokon keresztül valósuljon meg. 4. A nők közötti politikai munka általános követelménye továbbra is az, hogy hazánk öntudatos dolgozó asszonyai és leányai a társadalmi és állami élet minden területén, így a pártban és a szakszervezetek­ben, az állami és más funk­ciókban is megfelelő mérték­ben képviselve legyenek s ak­tív szerepet játsszanak. A nők között külön politi­kai munka ma az újonnan szer­vezett Országos Nőbizottság irányításával folyik. Hetek óta megjelenik a „Nők Lapja" is. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy politikai jellegű, ugyanakkor a dolgozó nők különleges kérdéseit is napirenden tartó nőmozgalmi szervezet alakuljon. E szerve­zet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irányuló elgondolásokat sürgő­sen ki kell dolgozni. 5. A párt politikai munká­jának egyik központi kérdése ma és a jövőben méginkább az ifjúság erkölcsi-politikai ne­velésének és általában az ifjú­ság jelenéről és jövőjéről való gondoskodás kérdése. Az ellenforradalom csak ön­magát ámítja és csapja be, amikor azt állítja, hogy a ma­gyar ifjúság nagy része az ő oldalán áll, vagy állt. Az azon­ban kétségtelen, hogy az ifjú­ság soraiban nagymértékben rombolt az eszmei zavar, a na­cionalizmus és más burzsoá nézetek. A magyar ifjúság ma működő, úgynevezett réteg­szervezetei (Forradalmi Ifjú­munkás Szövetség, EPOSZ, MEFÉSZ, Diákszövetség) élén az ifjúság legjobbjai eredmé­nyes munkát végeztek eddig is Pártunk, kormányunk, mun­kásosztályunk és népünk har­cát a magyar szocialista forra­dalom és a nemzeti független­ség megvédésének ügyéért, tel­jes erővel támogatja a szocia­lista országok a világ kommu­nista és munkáspártjainak in­ternacionalista tábora, amely­nek vezető ereje a Szovjetunió és annak kommunista pártja. Pártunk a proletárinternacio­­nalizmus szellemében sikeresen fejlesztette és erősítette nem­zetközi kapcsolatait a Közpon­ti Bizottság decemberi ülése óta is. Pártunk a közelmúltban fon­tos nemzetközi találkozók rész­vevője volt. Résztvettünk az öt párt­­ (Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, Magyar Szocia­lista­ Munkáspárt, Romár, Munkáspárt, Szovjetunió Kom­munista Pártja) küldötteinek újévi budapesti találkozásán. Január közepén részt vettünk három párt (Kína Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt,­­Szovjetunió Kom­azért, hogy az ifjúság egy ré­­­szénél érvényesült ellenforra­dalmi befolyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fe­jeződött be, ezt még továbbra is folytatni kell. A párt Központi Bizottságá­nak az a nézete, hogy az új marxista-leninista világnéze­tű kommunista nemzedék ne­velése érdekében, továbbá azért, hogyha rétegszervezetek­re tagolódott ifjúsági mozga­lomnak átfogó politikai irányí­tó szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista if­júsági szövetséget. E feladat megoldását a magyar kommu­nista mozgalom nagy kérdése­ként kell tekinteni és megfelelő előkészítés után a Központi Bizottság e­ kérdés megvitatá­sára összehívott ülésén kell megtárgyalni. 6. A Központi Bizottság he­lyeseli és teljes mértékben tá­mogatja az Intéző Bizottság ál­­tal elfoglalt, és a pedagógusok február 13-i országos megbe­szélésén is elfogadott álláspon­tot, hogy a magyar úttörőmoz­galmat újjá kell szervezni. Az ifjúság e szervezeténél a jövő­ben építeni kell az úttörőmoz­galom nemes és kedves hagyo­mányaira, s a múlt gyakorla­tából feltétlenül ki kell küszö­bölni a formális és felesleges, nemegyszer egyenesen káros vonásokat Az úttörőmozgalom a jövő­ben ne legyen sem napi poli­tikával foglalkozó szervezet sem pedig a gyermek szabad­idejét teljesen igénybevevő, második iskolai elfoglaltság. Az úttörőmozgalom segítsen felébreszteni a gyermeki lé­lekben azokat a nemes és szép érzéseket és hajlamokat, ame­lyek a szocialista ember­­esség szellemében formálják­­"létü­ket, s a társadalomhoz való vi­szonyukat. Nyújtson a gyerme­keknek gondolkodásukat és jel­lemüket fejlesztő kultúrált szó­rakozást és játékot, olyan von­zó és megnyerő formában, hogy az úttörőmozgalom a szü­lői és iskolai nevelés szeren­csés kiegészítője és továbbfej­lesztője lehessen. Ehhez termé­szetesen elengedhetetlenül szükség van a pedagógusok és szülők közreműködésére és sze­rető támogatására. 7. A különböző tömegszerve­zetek hivatottak a dolgozók és az egész lakosság sokoldalú­­igényeinek kielégítésére, s így társadalmi funkciójuk a népi demokrácia rendszerében igen jelentős. A kommunisták tár­sadalmi tevékenységének fon­tos része a különböző tömeg­szervezetekben végzendő mun­ka. A Központi Bizottság fel­hívja a párt tagjait, hogy a tömegek bizalmából vállalja­nak munkát és funkciót e szer­vezetekben. A tömegszervezetekben te­vékenykedő komunis­ák munkájának szervezettebbé te­vése, megfelelő fejlesztése és irányítása érdekében az illeté­kes pártvezetőségek irányí­tá­­sával hozzák létre az MSZMP pártcsoportjait.­munista Pártja­ küldötteinek moszkvai találkozásán. Ugyan­ekkor budapesti látogatásba hívtuk meg Csou En-laj elv­társat, Kína Kommunista Párt­ja Elnökségének tagját. A kö­zelmúltban találkoztunk és tár­gyaltunk az Olasz Kommunsta Párt Politikai Bizottsága kép­viselőivel. Mindezeken a találkozásokon a testvéri kommunista és munkáspártok egyenjogúságá­nak elve érvényesült és egyet­értés alakult ki közöttünk a nemzetközi munkásmozgalom összes főbb kérdéseiben. A testvéri pártok támogatást nyújtottak az ellenforradalom ellen vívott harcunkhoz, meg­győződésünk szerint e találko­zók hozzájárultak a szocialista tábor további megerősödésé­hez is. A Központi Bizottság helyes­li az Intéző Bizottság intézke­déseit és döntéseit, amelyeket a nemzetközi találkozások kap­csán tett és jóváhagyja azokat (Folytatás a 3-as oldalon.) V. A tömegszervezeti munka területén VI. A párt nemzetközi kapcsolatai

Next