Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

1770. .júrjus 33. Egyre nehezebb a táska... Postás problémák Nem jönnek a fiatalok — Géptávíró és kerékpár Gyakran megkérdezik a postástól: „postás bácsi mi van a táskájában?” így sen­ki sem kérdez: „mennyi van a táskájában?” Pedig súlyra sem lebecsülendő az a meny­­nyiség, amivel a postás meg­kezdi napi körútját. Pécsett a belvárosi kézbesítők tás­kája 12—17 kilót nyom reg­gelente, és 4—6 kilométer az a távolság, amelyet minden áldott nap megtesznek. A peremkerületi kézbesítők rit­kán vesznek a nyakukba 8— 10 kilónál kevesebbet, és hat —tizenegy kilométert gyalogol­nak, mire kiürül a táska. A távolsági rekordot a külterü­leti postások tartják, gya­korta megvan a harminc ki­lométer is. A csomagkézbesítők napi átlagban hatvan—kilencven alkalommal másznak fel a lépcsőkön súlyos csomaggal a kezükben, a táviratkézbe­sítők megállás nélkül tapos­sák a pedált. Fizetésük: 1400—1800 fo­rint, a szolgálatban töltött évektől és természetesen a munkavégzéstől függően. In­gyenes egyenruha, nyereség­­részesedés. Szabad szombat nincs, kül­területi kézbesítőknél még a szabad vasárnap is elkép­zelhetetlen. Miért kevés a postás? Kevés a postás. A pécsi egyes postahivatal, — ha­sonlóan az ország minden nagyobb postájához — állan­dó munkaerő gondokkal küzd. A jelentkezésnél már szelektálódnak az emberek: nem mindenki alkalmas erre a pályára. A postásnak er­kölcsileg megbízhatónak, jó fizikumúnak kell lennie, — különben egy hétig sem bol­dogul ezen a pályán. A jelentkezőket általában elriasztja az, hogy nincs sza­bad szombat, esetleg vasár­nap is dolgozni kell, — rá­adásul fizikailag is alaposan igénybe veszi őket ez a mun­ka. A perspektíva sem túl­zottan biztató: a kézbesítés mechanizmusát érintetlenül hagyta a technika, a postás pontosan ugyanúgy végzi a munkáját, mint évtizedekkel ezelőtt, s ahogy — jobb híján — végzi még néhány évti­zedig. Néhány helyütt persze elképzelhető a korszerűsítés. Csak egy példa: a távirat géptáviran jön, percek alatt kapcsolatot tudnak teremteni a legtávolabbi országokkal is, — de a távirat-kézbesítő ke­rékpáron jár ma is... Néhány évvel ezelőtt még biztosítva volt a postás után­pótlás, neveltek fiatalokat a nyugdíjba vonuló öregek he­lyébe, — most azonban ag­gasztó a helyzet, öt éven belül húsz idős postás megy nyugdíjba Pécsett, és egyelő­re elképzelni is nehéz, hogy kiket fognak a helyükbe ál­lítani. Nem jönnek a fiatalok. Először is, ez nem szakma, „csak” foglalkozás,­­ és any­­nyi jobban fizető munkale­hetőséget kínál az ipar, hogy szinte számításba sem jöhet a posta. Csak egyetlen szám, amely jól érzékelteti a gon­dokat: 1966-ban a pécsi egyes postahivatalnál tizenöt em­berrel több dolgozott, mint most — tehát tizenöt em­­bernyi pluszt kell vállalniok a jelenlegi alkalmazottak­nak, pedig a munka azóta még több lett. Postás ipari tanulók? A pécsi Komarov Gimná­zium, amely postaforgalmi szakközépiskola, a hivatalno­ki utánpótlást előreláthatólag biztosítani fogja, két év múl­va végez az első osztály. A kézbesítői gondok azonban ezzel nem oldódnak meg, pedig az ő szerepük legalább ilyen jelentős a posta mecha­nizmusában. Gondolkoztak már azon is, hogy megadva a foglalkozás rangját a szak­munkástanulókéhoz hasonló módon oldanák meg a kép­zést, s a nyolcadik osztályos diákok jelentkezhetnének postás tanulónak. Ez lenne a járható út? Er­re még a postás szakembe­rek sem tudnak teljes biz­tonsággal válaszolni, pedig a kérdés egyre sürgetőbben ve­tődik fel. Egy kicsit bizarrnak tűnő ötlet: nagyon megkönnyíte­né a hírlap kézbesítők dol­gát, — ha a napilapok szom­baton kétszeres terjedelem­ben jelennének meg, s va­sárnap nem lenne újság. — Külföldön erre már van pél­da, a szabad szombatok be­vezetésével talán nálunk is meg lehetne valósítani, — ha az ötlet az újságolvasók egyetértésével is találkozna... Ezt még meg kell emész­tenünk, azonban nem árt gondolkozni, hogy az adott helyzetben mivel tudunk se­gíteni a postások munkájá­ban, — annál is inkább, mert ez közös érdek. Hogyan segíthetünk a Postán? Például: nagyon sok a pon­tatlan címzés, rengeteg ide­­j­­ét rabolja el a postásnak a nyomozás, míg megtalálja a címzettet. Olykor előfordul, hogy a vállalatok, intézmé­nyek elfelejtik bejelenteni, hogy más székházba költöz­tek, számos pécsi lakás aj­tajáról hiányzik a névtábla, a­ lépcsőházból a lakójegyzék, jónéhány utcanév és házszám probléma is nehezíti a kéz­besítők munkáját. És még valami, ami a posta és part­ner szempontjából is fontos: a szabad szombatok bejelen­tése. A posta aszerint állítja be dolgozóit, hogy szombaton hány üzemben, vállalatnál dolgoznak, hova lehet, és ho­va nem lehet szombaton kéz­besíteni a küldeményeket. Különösen a „cserélt” ünnep­napok előtt és után van probléma, s előfordult, hogy teljes létszámmal dolgozott a posta hiába, de az is, hogy a felborult „menetrend” mi­att utólag kellett behívni az embereket... Közeleg a nyár, a pos­ták és hírlap kézbesítők minden reménye a diákokban van, ugyanis csak akkor tud­nak szabadságra menni, ha van aki helyettesíti őket ar­ra az egy-két hétre. Hosszú távon azonban nem lehet „helyettesíteni” a pos­tásokat. D. Kónya József A Pécsi Ipari Vásár hírei Tíz nap múlva költöznek az iskolások Harminchárom nap múlva, július 3-án megnyitja ka­puit a Pécsi Ipari Vásár. A nyitás időpontja a látogató­nak egy kissé távolinak tű­nik, a vásár rendezőinek azonban egyáltalán nem. Tíz nap múlva megkezdődik a pécsi Köztársaság téri isko­lák tanulóinak kiköltöztetése és elhelyezése a környező is­kolákban. A költözködés jú­nius 9-én kezdődik és három napig tart. Június 12-től a dekorációsok szállják meg az iskolákat, 10 nappal később, június 22-én pedig a tervek szerint befut az első áru­szállítmány. Július elsején ül össze a szakmai zsűri, hogy döntsön a vásárra benevezett termé­kek díjairól. 15 termékcso­portban 50—50 első, második és harmadik díjat osztanak. Kiosztják még a közönség nagydíját, számszerint hetet, a zsűri 3 és a vásáriroda ugyancsak 3 nagydíját. Nagy­díjat ajánlott fel a Baranya megyei Tanács, a Pécs városi Tanács és a KISZÖV. A nagydíjakat jelentő eozin padlóvázákat a Pécsi Porce­lángyár készíti el, miután a gyár formatervező művészei körében pályázatot írtak ki és a zsűrizés megtörtént. A pályázat nyertesei: 1. Török János, 2. Fürtös György, 3. Gazder Antal. A Pécsi Ipari Vásár termékdíjait (az I., II. és III. díjakat) tanúsító ok­levelek ezúttal nem papír­ból, hanem intarziás farost­ból készülnek, ebbe építik be­le a vásár emblémáját áb­rázoló eozin plakettet. 1 Billioitiitiii napj­a Kitüntetések az építők napja alkalmából Tegnap délelőtt Pécsett az Építők Rákóczi úti klubjá­nak könyvtárában, bensősé­ges ünnepségen kitüntetése­ket adtak át az építők napja alkalmából. Szocialista Építőmunkáért Emlékplakettet kapott: Lewh Gyula, a Téglaipari, Csirke Ferenc, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat és Hidegkúti József, a Porcelán­­gyár dolgozója. Az építésügyi miniszter az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta: Sá­rán Ferencnek, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, és Kürtös György­nek az ÉPFV dolgozójának. A Közlekedés Kiváló Dol­gozója kitüntetést kapta: Duska János, a Közúti Igaz­gatóság munkája. A Faipar Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki, Bitter Jánost és Horváth Istvánt, a Mohácsi Farostlemezgyár dol­gozóit. Huszonnégy személy pénz­jutalomban részesült. A kitüntetéseket és a ju­talmakat Kiss József, az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Baranya megyei Bi­zottságának titkára adta át. Pavilonsorok Harkányban: Lacikonyha, friss zöldség Mézespavilon a strandon — Lángossütő, borkóstoló Harkány várja a közönsé­get. Rég tervbe vették, hogy a Baranya szállóval szem­ben, a fodrászat és a megle­vő élelmiszerüzlet között kő­pavilonokat építenek. Az építkezést megkezdték, mely azonban elhúzódott — állító­lag vasbetongerenda hiánya miatt. A munka viszont már jó ütemben­ halad: optimális esetben két hét múlva befe­jezhetik az építkezést. Itt kap helyet a Drávaszabolcsi Tsz zöldségboltja és lacikonyhája, ahol gondoskodnak a stran­dolók ellátásáról. Már üze­mel a lángossütő és a bor­kóstoló, melyet utcán át és a strand területéről egyaránt megközelíthetnek. A nyári szezonra készül el az a négytraktusos pavilon — a strand területén —, mely tavaly a Baranyai Ipari Vá­sáron nagy sikert aratott. A Baranya megyei Vendéglátó­ipari Vállalat kezeli majd, fagylaltozó, söröző és falatozó várja a strandolókat. Az ér­dekesség: az egyik traktus­ban a harkányi fürdőigazga­tóság saját termesztésű zöld­séget és palackozott harkányi vizet árusít. A Baranyakör labdaszerű pavilonjában levelezőlapokat, kempingcikkeket és napozás­hoz szükséges piperecikkeket árulnak majd. Idővel a vál­lalat korszerű, modern pavi­lont állít ennek a helyére. Mellette a MÉK üzemelteti majd zöldséges­ árudását. Még nem kezdték meg épí­tését, de­­a tervekben szere­pel, hogy a Siklósi FMSZ méhészeti szakcsoportja „mé­zespavilont” létesít a harká­nyi strandon. Mézet, külön­böző mézessüteményeket áru­sítanak majd itt. A Mecseki Üzemi Vendéglátó Vállalat majd külön helyen árulja a dobozolt jégkrémet. „Egyszer csak előbukkant egy lovaskocsi“ Kivilágítatlan járművek Akik veszélyeztetik maguk és mások testi épségét, életét Javaslat országos kezdeményezésre . Motorkekérpárral men­tünk, a pótülésen édesapám ült. A sötétben egyszer csak előbukkant egy lovaskocsi. Nem láttam idejében, mert kivilágítatlan volt. Amikor pedig már észrevettem késő volt — mondja Gera János helesiai lakos, aki az össze­ütközésnél súlyosan megsé­rült, édesapja pedig meghalt. Gépjárművezetők­ jól tud­ják: az esti, az éjszakai veze­tés a nappali vezetéshez ké­pest többszörös figyelmet igé­nyel. Fokozottabban kell ügyelni az úttestre, a szembe­jövő forgalomra, amikor a gépjárművek lámpái is zava­róan hatnak. Különösen ak­kor, amikor szembe haladó jármű a világítást nem veszi le tompítottra! Mindezeket csak tetézi az örökös félelem: mikor bukkan elő egy kivilá­gítatlan, vagy nem kellően kivilágított lovaskocsi, vagy kerékpár? Sajnos sok a nega­tív példa. Az elmúlt negyed­évben a megyében 56 jármű­hajtó ellen kellett a rendőri szerveknek eljárást kezdemé­nyezni az említett okok miatt. ne. Azzal már korántsem számol, hogy más is közleke­dik, aki viszont nem láthatja meg őt kellő időben. „Én nem csináltam semmit” — mondja a kerékpározó fiatal­ember. Az, hogy sörözés után ittasan vesz részt a közúti forgalomban — az semmi! Az, hogy megszegve az előíráso­kat, kivilágítatlan kerékpár­ral közlekedik — az neki semmi! Aztán, amikor meg­kérdezik tőle: nem gondolt-e arra, hogy mind a maga, mind mások testi épségét ve­szélyezteti — egyszerű a vá­lasza: nem gondolt rá. Ehhez hasonló „nem gondoltam rá”­­nak a következménye a sziré­názó mentőautó, nem egyszer egy egész életre kiható rok­kantság. Mert „nem gondol­tam rá”... Sok gépjárművezető tudna történeteket elbeszélni, a ki­világítatlan járművek okozta balesetveszélyről. A gyalogo­sokról is. — Van egy kis Trabantom — mondja Nagy Gyula kom­lói technikus. — A napokban este jöttem Pécsre. A Komló —Pécs közti kanyarokban na­gyon óvatosan kell vezetni. Az egyik kanyarban előttem haladó két részeg gyalogost vettem észre. Az utolsó pil­lanatban, de valóban az utol­sóban, sikerült lefékeznem. Mi van akkor, ha csak tíz, vagy húsz kilométerrel na­gyobb sebességgel hajtok? Rágondolni is rossz. A gyalo­gosok is elfelejtik, hogy a köz­úton, ahol nincs gyalogjáró, a gyalogosnak a menetirány szerinti bal oldalon kell köz­lekednie! De számos példát tudnék említeni kivilágítatlan lovaskocsikról, kerékpárokról. Nagyon szigorúan büntetném őket. Igaz, a gépkocsivezetők­nek is a biztonságos közleke­désre előírt szabályoknak megfelelően kell közleked­niük, hogy elkerülhessék a balesetet, de sajnos sok, az említett körülmények is köz­rejátszanak egy-egy baleset okozásánál. Mit lehet tenni a büntetésen kívül az ilyen bal­esetveszélyek megelőzéséért? Lehet tenni. Az első: a fogatolt jármű­hajtóknak, vagy kerékpár­­tulajdonosoknak be kell tar­tani a járműveik kivilágítá­sára vonatkozó KRESZ elő­írásokat. Igen ám, de éppen ezzel van a baj , sokan előírásokat Ezért a Megyei Rendőr­főkapitányság közlekedés­­rendészeti osztálya rendsze­resen ellenőrzi a közutakon: az említett járművek előírás szerinti világítófelszereléssel ellátottak-e? De az ellenőrzés a már forgalomban résztvevő járművekre vonatkozik. Azt kellene elérni, hogy kivilágí­tatlan, vagy nem az előírá­soknak megfelelően kivilágí­tott járművekkel ne lehes­sen a közutakon hajtani. Ja­vaslat: legtöbb fogatolt jár­mű az állami gazdaságok, tsz-ek birtokában van. Álla­mi gazdaságok, tsz-ek jelölje­nek ki felelőst, akinek fel­adata: a közúti forgalomban résztvevő fogatolt járművek világító-berendezéseinek el­lenőrzése. Gondoskodjanak arról, hogy ezek a berendezé­sek rendelkezésre álljanak, a fogatolt járművekre felszerel­jék és használható állapotban legyenek. Az ellenőrzés le­gyen rendszeres! Ami pedig a kivilágítatlan kerékpárokra vonatkozik, — a Közúti Bal­esetelhárító Tanács kezdemé­nyezhetne. Ennek a tanács­nak járási szintig adottak a szervei, azonban községekig nem terjed ki tevékenységük. Javaslat: legyen megyénk Közúti Balesetelhárító Taná­csa országosan is kezdemé­nyező, önkéntes alapon bíz­zon meg minden községben egy arra alkalmas személyt — lehet pedagógus, tanácstag vagy önkéntes rendőr —, aki vállalja a feladatot: a köz­ségben lévő kerékpártulaj­donosokat időnként rendsze­resen felkeresi, a kerékpáro­kat az említett szempontból megvizsgálja, ellenőrzi, vilá­gító­ berendezései az előírá­soknak megfelelőek-e? Ha nem, figyelmezteti a tulajdo­nost a hiányok mielőbbi pót­lására, felhívja figyelmét a várható következményekre. Ha mindez nem használ , tegyen feljelentést! így lehetne elejét venni: se fogatolt jármű, se kerék­pár, amelyik nincs a KRESZ előírásainak megfelelő felsze­relésekkel ellátva, ne vehes­sen részt a közúti forgalom­ban. Ha ezt elérnénk, sokkal biztonságosabban, kevesebb félelemérzéssel közlekedhet­nének este, vagy éjszaka a gépjárművezetők. Sok balese­tet lehetne elkerülni. Ez pe­dig — úgyszólván — közügy. Garay Ferenc — Otthon felejtettem a lámpát, meg aztán nem is volt még olyan sötét... Én láttam az utat... — mondja ifj. Lakatos József, aki a Cserdi felé vezető országúton hajtott kivilágítatlan lovas­kocsijával. Harkányból Szalánta felé haladunk. Fényszórónk kéré­je előttünk közlekedő kerék­párost világít meg. A kerék­páros keményen tapossa a pedált — de bizonytalanul kormányoz, néha-néha meg­billen. A kerékpárnak sem­miféle világítóberendezése nincs. — Harkányban dolgozom — mondja a fiatalember, amikor megállítjuk. — Mun­ka után még maradtunk egy kicsit. Egyik ismerősöm meg­hívott néhányunkat — szüle­tésnapja volt. Ittunk egy-két pohár sört, nem is gondol­tam, hogy így elmaradok. Mindig haza szoktam érni vi­lágosban, hát ma egy kicsit... De kérem, nem csináltam semmit, meg aztán már majd­nem itthon vagyok... Megdöbbentő az a felelőt­lenség, amellyel számosan a közútra merészkednek jármű­vükkel. „Én láttam az utat” — mondja ifj. Lakatos. Mint­ha ezzel minden rendben lenn­i megszegik t 1 4 Hetven autóbuszt vásárol idén a 12. AKÖV Javítják Pécs, Komló és Mohács helyi forgalmát Négy darab IKARUS C6. típusú farmotoros autóbuszt vett át csütörtökön a 12. sz. AKÖV. Ebben az évben nem ez volt az első, s nem is az utolsó „autóbusz-szállítmány”, amely Baranyába érkezett. Az AKÖV hetven autóbuszt rendelt az idén selejtezendő autóbuszok pótlására, vala­mint a személyszállító gép-­­kocsipark fejlesztésére. Az IKARUS 66., 55., 630., 250. és 311. típusú autóbuszokat egész éven át folyamatosan szállítja a gyár. A 70 autó­buszból tíz csuklós lesz. A csuklós autóbuszok építése is folyamatosan történik. Az idén érkező autóbuszok­kal mindenekelőtt Pécs, Kom­ló és Mohács helyi forgalmát akarják javítani. A csuklós autóbuszokat szinte kivétel nélkül Pécsett állítják forga­lomba. Ezenkívül Mohácson is megjelennek az első, nagy befogadóképességű csuklós autóbuszok. Az autóbuszpark bővülésével mód nyílik Sásd —Meződ—Jágónak bekapcso­lására a távolsági autóbusz­közlekedésbe, valamint Drá­­vasztára—Sellye—Sósvertike —Zaláta vonalon a vasúti forgalom közútra terelésére. Új buszok segítik ebben az évben a Mohács—Harkány­­fürdő és Szigetvár idegenfor­galmi fejlesztését, valamint a Siklós—Beremend között be­állítandó járattal az iparfej­lesztési célok megvalósítását. Várható továbbá, hogy autó-­­ buszjáratok kötik össze Pé­cset Kecskeméttel, Dombó­várral, Székesfehérvárral, Tatabányával, Nagyatáddal, Csurgóval, Nagykanizsával és Zalaegerszeggel. Dán cég műszerbemutatója A dániai DISA A/S el­nevezésű cég tudományos ku­tatási és műszerbemutatót tart június 1­2-én Pécsett a MTESZ rendezésében a Tech­nika Házában, illetve a be­mutató kocsiban. A június 1-én 10 órakor történő meg­nyitás alkalmából a DISA A/S képviselője részletes tá­jékoztatást ad a kiállított műszerekről. Az érdeklődők mindkét nap 10—17 óra kö­zött megtekinthetik a mérés­re szolgáló műszereket.

Next