Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-22 / 171. szám
6 Czigle Vázsfrok kicsiny község a Mecsekháton, illetőleg annak nyugati peremén. Sásdtól 2 kilométerre keletre, az öreghegy lábánál, a Baranya-csatorna síkjára nyíló, lomboktól árnyas kis völgykatlanban fekszik. 1900-ban 60 háza volt s 850 holdas határát 333 lakos művelte. Ma még kevesebben élnek itt. Ugyanis a falunak nincs még bekötőútja s így főleg az iparban elhelyezkedett fiatalok hiányoznak, akik többnyire munkahelyeik közelébe költöztek. Persze, munkaalkalom kínálkozna Vázsnok határában is, hisz az öreghegyen, Dióson, Simonszőlőben, Kishegyen magas szőlőkultúrával kitűnő borok termelhetők. A XVII. században még jelentős szerepe volt a falunak. A török hódoltság és a felszabadító háborúk viharos éveit túlélő kis temploma révén 1750- ben plébániai központ lett . 1793-ig, a templom lebontásáig a Budak-hegy alatti temetőben hantolták el nyolc falu (Vázsnok, Sásd, Hörnyék, Meződ, Tarrós, Telkes, Varga és Egerszeg) halottjait. A középkorban is jelentős hely Vázsnok. Nemcsak abból következtethetünk erre, hogy már a XIV. század elején templomos hely, hanem abból is, hogy az Árpádok mecsekalji nyári szállása helyén épülő püspöki városból, Pécsről Fehérvárra vezető Nagyút itt hidalt át a „Széki víz” vizenyős völgyének nyugati oldalára. Természetesen a jobbparti utak is továbbhaladtak. Egy leágazás a révre forduló Nagyút könyökétől a vázsnoki Szentkút helyén álló — Pettyen falu déli határán felkapaszkodott a Kis- majd öreghegy nyergére s mint „Hátút”, végig a dombokon haladva a Kecskehátra, Telkesre (ma Tékes), onnan Vaszarra, Szalatna(k)-ra vezetett. Egy másik út a dombok nyugati lábán haladt. A Budakhegy alatti „horó”-n átbukva a Rogoncsákra, onnan Tarlós- Dombó érintésével Hab, Magócs felé vezetett. S minél távolabb megyünk vissza a múltba, Vázsnok szerepe annál jelentősebb ezen utak és az említett átkelőhely védelmében. Már többször utaltam arra hogy a mecsekháti erdőség jelentős része Árpád és az Árpádok birtokához tartozó tilos, óvott, „Oros" terület, az ebbe vezető utak zárói az ún. Vas-kapuk s más, fontos pontok őrzői a birtokbavevő puszta nevét viselő lakott telep, vagy őrhelyek ,illetve erősségek. A határjelző helyek egyike a „BUDAKEGY” ( Budak-hegy), melynek sajátos nevében népünk a Buda személynév olyanutóhangzós (Budah) alakját őrizte meg, mely csak a honfoglalás századában dívott s így más Budáról szó sem lehet csak Árpádról, kinek — korábbi megállapításom szerint — puszta személyneve Putah Budah volt. De ezen Budah fejedelem voltarói Vázsnak más helyneve is tanúskodik. Ugyanis a „Budahegy" Tarrós felé nyúló lejtőjét Rogoncsának hívja a nép. S ezen Rogoncsa azonos kifejezés, mint a Rokoncsa (egykor fejedelmi udvarhely Hont megyében), Rahóca, Orahovica (egykor városhely a Dráván túli Baranyában), Rohonc (jelentős városhely Vas megyében) stb. Ezek a helynevek pedig — a nevek történeti fejlődésére alapított egyéni vélemény szerint — az Úr szállásvára, fejedelem szállása, vagy nemzetség szállása jelentésű Uruh — ulcsa kifejezésre mennek vissza, melyből Uruhulcs — Ruhulcsa-Rohalcsa-Rohoncsa alakokon át jutunk el a Rogoncsáig. Az az „úr” pedig, kinek szállásvára itt állt, Budah volt. Ne gondoljuk, hogy a Rogoncsa mindig dűlőnév volt, mely a közeltávolban (pl. Tékesen) nagy számban élő Rogoncsa előnevű családok birtokaként kapta nevét. Nem Rogoncsa egykor község volt, mely nemcsak a török defterekben szerepel „Ogoncs” néven (Káldy-Nagy helytelen olvasta ezt Rogoncs helyett, ki az itt lakó Ambrust is tévesen Zagoncs-nak olvassa Ragoncs helyett!), hanem 1542-ben a magyar hadiadó lajstromokból is ismert, melyek Wasnek és Tharros után, Wassaros Dombo és Sárád előtt említi „Rakoncsa” néven. De hol volt az a vár, Budak szállásvára, ez a Rogoncsa? Erre is választ adnak Vazsnok helynevei. A „Tarrósi út” (Györffy szerint Tarrós Tarhos fejedelemi nevét őrzik), mielőtt Rogoncsát érné, a Budahegy oldalán fekvő Czigle dűlőt hasítja. Kézai XIV. századi Gestájában írja, hogy Attila halála után a hunok és alattvalóik vérengző csatákban egymást irtották s a csatákból megmenekülő 3000 hun, akik ezentúl székelyeknek hívták magukat, „in campo Chigle usque Árpád permanserunt”, azaz a Czigle mezőkön maradtak fenn Árpád idejéig. íme: Budák hegyén a Czigle mező.* Most már csak azt a szállásvárat kell megkeresnünk, melyet a név tanúsága alapján itt fel kell lelnünk. Amikor először kerestük, számos váratlan esemény és elem erejű záporok akadályozták meg a felkutatását. Későbbi napon azonban Csizmadia István gazda vezetésével megtaláltuk, amit kerestünk. A Budahegy nyugati lejtőjén bozótos erdő áll. Ebben két hatalmas, vízmosta árok között ma is jól felismerhető a kis terjedelmű, ezeréves földvár, 6—8 méter magas sáncműveivel, őrdombjaival. Czigle, másként Rogoncsa, azaz Budakulcsa, örülnénk, ha a geodéta diákok (Komarov Gimnázium!) nyári gyakorlataik során társadalmi munkában lelkesen felmérnék e történeti kincsünket. Vázsnok! Megdöbbentő erejű szabadtéri múzeum, hol a hun-székely együttélés idejétől a honfoglaló Árpádig, majd tovább napjainkig folytonos a magyar élet. Jó lenne pont itt, e helyen ezt az életet újból felvirágoztatni. Dr. Zsolt Zsigmond Földváraink SZÖVETKEZETEK, VÁLLALATOK, FIGYELEM! A „MEZŐGÉP” tabi gyáregysége bérmunkában vállal RL—2500 tip. lemezollóra és SD —100 tip. 100 tonnás excenterprésre munkákat. LEMEZOLLÓRA: — legnagyobb lemezvastagság max. 16 mm — legnagyobb munkaszélesség: max. 2500 mm ötvözetlen szénacélok esetén. EXCENTERPRÉSRE: Max. Lv. 10-es lemezvastagságig C 50-es lyukasztásig, L 50x50x6-ig szögacélok gyorsdarabolását 0 30-ig koracélok gyorsdarabolását, valamint, ha szerszámot a megrendelő biztosít, úgy 100 t-ás hatásig bármilyen excenterprésmunkát. Hosszútávú kooperációs szerződést is vállalunk. Ügyintéző: Tömpe Károly. Telefon: Tab, 50: 101. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A 146. Anna-bál A hagyományos Anna-bál közeledte tartja lázban Balatonfüred vendégseregét. A szombati — sorrendben 146. — Anna-bál iránt az idén is világszerte nagy az érdeklődés. A bálra az idén is csak korlátozott számban, összesen 600 belépőjegyet adnak ki. Előnyben részesítették a tengerentúli országokból érkező első balos lányok kérelmét. A 146. Anna-bál műsorát ezúttal is díszpalotással nyitják meg, majd az első bálozók lépnek parkettre. Éjfélkor tartják a szépségkirálynő-választást, aki a közönség és a zsűri együttes szavazatai alapján Eris aranyalmáját kapja ajándékul. A Balaton 200 000 főnyi vendégseregéből csak kevesen jutnak el a füredi bálra, ezért közben a tó partján minden reprezentatív étteremben és szórakozóhelyen műsoros Anna-bált rendeznek. Vadászpezsgő A Mecsekvidéki Pincegazdaság pécsi pezsgőgyára, amely a híres Pannonia-pezsgőket készíti, a vadászati világkiállítás alkalmával különlegességgel kedveskedik a hazai és a külföldi vendégeknek. Ízléses műanyag tasakban egy-egy kétdecis palackot helyeznek el, s az egyikben félszáraz, a másikban pedig félédes pezsgő lesz. A „vadászpezsgő" kereskedelmi forgalomba nem kerül, kizárólag Szekszárdon — a világkiállítás gemenci programjának idején — juthatnak hozzá a fogyasztók. Megérett a füge A Mecsekalján olasz és görög tájak képét idézik ezekben a napokban a verőfényben úszó kertek, ahol megérett a füge és megkezdték a szedését. Ha- Izánkban egyedül itt, ezen a mediterrán jellegű vidéken terem nagy mennyiségben a füge a szabad ég alatt. Nem ritka közöttük a nyolc-tíz dekás füge, márpedig ennél nagyobbakat a Földközi-tenger partvidékén sem szüretelnek. A pécsi háziasszonyok befőttet készítenek vagy bort erjesztenek a fügéből, amelyet júliusban és augusztusban, kis mennyiségben, a város piacain és gyümölcsüzeeteiben is árusítanak. Benépesült a Dunai Vasmű új gyopárosi üdülőszállója. Szerdán birtokba vették az első üdülők a Dunai Vasmű gyopárosfürdői üdülőszállóját. A három emeletes, 54 szobás korszerű épület és a szomszédos gyógyfürdő kellemes pihenést nyújt a gyár dolgozóinak. Az új létesítmény — az alsóörsi gyermeküdülő és a balatonszéplaki üdülőszálló mellett a Dunai Vasmű harmadik saját üdülője. Az Orosháza melletti fürdőhelyre autóbusz különjáratokkal viszik a beutaltakat 1971. július 22. A ókori tudomány rejtélyei Mióta mozog? A hagyomány szerint Galilei, midőn tanainak visszavonására kényszerítették, lábával a földre dobbantott, s így kiáltott: „És mégis mozog !” Nos, bizonyosra vehető, hogy ezt gondolta magában, de volt annyi esze, hogy ne mondja ki bírái előtt, nyomban fogadalma letétele után. Ám önkéntelenül fölvetődik a kérdés, csakugyan ő és Kopernikusz tanították-e először a Föld forgását és keringését a Nap körül, a többi bolygóval együtt? Más szóval, mióta tudják „az emberek , hogy mozog a Föld a talpuk alatt, mikor és kiknek volt sejtelmük vagy éppen tudomásuk a napközpontos világrendszerről? Közismert, hogy a csillagászatban az Ó- és középkoron át egészen Kopernikuszig és Keplerig a Ptolemaiosz-féle rendszer uralkodott, a Föld a világ mozdulatlan közepe, körülötte forog a hét bolygó, közéjük értve a Napot és a Holdat is. Mármost a hindu szentkönyvek egyikében, a Visnu Puránában, ahol Parásara mester tanítványának, Maitrejának a világrendszert magyarázza, többek között ezt olvassuk: „A Nap mindenkor délben és átellenben éjfélkor az összes dvipa (földrész) fölött áll. Midőn délben a Föld egyik része fölött ragyog, a másikon, éjfél van. De kelte és lenyugta mindig egymással szemben lévén ... a nép, Maitreja, a Nap keltéről beszél ott, ahol (reggel) látja, és ahol a Nap eltűnik, ott az ő számára nyugta van. A Nap, mely mindig egy és ugyanazon a helyen van, nem nyugszik le és nem kel föl, mert amit a Nap keltének és nyugtának mondanak, csupán a Nap meglátása és nem-látása”. Azaz látszat. Ez — noha gyakorlatlan fogalmazásban — legalább is annyit mond, hogy a Nap a Földhöz viszonyítva mozdulatlanul áll, és hogy a Föld a tengelye körül forog. A Napban „Visnu ereje” (vonzóerő) székel és ez tartja fenn a „hét égi lényt” vagyis bolygót, mint ugyancsak a Visnu Purána írja: „Ily módon történik, Maitreja, hogy a Visnu ereje által fenntartott hét égi lény csoportja foglalja el a Nap pályakörét... E hét személy a Nap szekeréhez van kötve, és ők okozzák a hidegnek és melegnek és az esős időnek eloszlását az évszakok szerint”. Vagyis a Nap körül keringenek. „A Nap — mondja tovább Parasara mester — noha azonos a hét lénnyel, melyek pályakörében vannak (egy rendszert alkot velük), különbözik tőlük, minthogy ő a fejük ... és tevékenységével fenntartja a Mindenséget”. És tovább: „Leírtam tehát a hét bolygó szekerét; ők Dhrouvához (a Sarkcsillaghoz) vannak kötve légnemű kötelekkel (vonzóerővel). Minden planéta és minden csillag pályaköre Dhrouvához kötött, és körülötte keringenek, helyükre kötözve légnemű kötelek által. Annyi ilyen kötél van, ahány csillag, és kerengvén, forgatják a Sarkcsillagot”. Mai fogalmazással ez annyit mond, hogy a vonzóerő tartja fenn az Univerzumot, benne a Naprendszert, mozgatja körben a bolygókat, és okozza a Földön az évszakok váltakozását. Itt tagadhatatlanul heliocentrikus világszemlélettel állunk szemben, s ezt tanította Arjabatha indus bölcs is, személy szerint, az ie. VI. században. A fentieket kiegészíthetjük még az alábbi idézettel Meru hegyéről (Meru szimbolikus világhegy, magát a Földet jelenti): „Meru északi és déli tája olyan alakú, mint a homlok (gömbfelületül) ... és a Föld egyik fele Merunak déli részén van, a másik fele az északin, és ezen túl fekszik Puskára". Puskára eszerint az ellenlábas földrész, azaz Amerika megfelelője. — Vajon milyen időkből származnak ezek a tanok, illetve ismeretek? — nem tudjuk pontosan megmondani. B. G. Tilak és H. Jakobi a „védikus kultúrkorszakot” csillagászati számítások alapján ie. 6000-től 2500-ig terjedő időre teszik; a Védák írott szövegének keletkezése Winternitz szerint ie. 2000 és 800 közé esik. A Puránák szövege ezután alakult ki, de bizonyos, hogy régi eredetű anyagot is belefoglaltak (főként ami a Védákból kimaradt), mint nevük jelentése mutatja: „Régi elbeszélések”. Viszonyuk a Védőkhöz olyannak mondható, mint a Kabbaláé a Bibliához, részint magyarázzák, részint kiegészítik. A Kabbalát említettem, belőle is idézhetünk egy nem kevésbé meglepő helyet. A kabbalista iratokat az i. II. században kezdték szerkeszteni, a hebraista tudós-hagyomány azonban Mószéra viszi vissza a Kabbalát, és senki sem tagadhatja, hogy ősrégi hagyományokat foglaltak össze benne, sőt éppen ezeket akarták megörökíteni. De ha a Zohár (Fény) című részét csakugyan 1280—90 táján gondolta volna ki Rabi Másé ben Semtób de León, akkor is három évszázaddal megelőzte Kopernikuszt s négygyel Galileit és Keplert (a Visnu Purána pedig ezer évekkel). A Zohár ugyanis így szól: „Hannamurah, az öreg könyvében tanuljuk, hogy a Föld saját maga körül forog kör formájában; hogy egyesek a tetőponton vannak, mások alant; hogy a Föld egyes vidékei megvilágíttatnak, míg mások (ugyanakkor) sötétségben állnak; azokon nappal van lemezeken éjszaka; de vannak vidékek, ahol állandó a nappal, vagy legalább is az éjszaka csupán néhány percig tart". (Sarkvidéki nyár.) Ez a leírás nemcsak a Föld gömbalakját és forgását állítja, hanem involválja keringését is a Nap körül, azaz a heliocentrikus felfogást éppúgy, mint a Visnu Purána. Várkonyi Nándor Folytatása jövő csütörtöki számunkban Nagyharsány - beremendi táj Erb János felvétele