Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxviii.évfolyam, 171.zám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971 július 22.,csütörtök óra: 80 fillér Tisztelet és nyugalom A hangszóró a közönség értésére adja, hogy szíveskedjenek beljebb lépni a kocsi közepe felé, ne ácsorogjunk az ajtónál, úgy látszik egyeseknek hiába beszélek ... Tehát megkezdődik az „átlagpolgár” egy napja. Tülekedéssel persze és közben zavartan tűnődik, miért oktatják ki már kora reggel, pontosabban a fensőbbséges hang bántja, amely a recsegő, monoton hangszóróból árad a feje fölé. A korholóit aztán megkapja az előtte álló sorstársától is, akinek sarkát kénytelen taposni, ha a szigorú figyelmeztetésnek eleget kíván tenni. Az így felzaklatott kedélyeket aztán betetőzi még az amúgy is zsúfolt busz levegőtlen utastere, mert a jó ég tudja, hogy van ez, de egy-két kivételtől eltekintve a kocsik ablakait nem lehet elmozdítani, vagy ha igen, talán egy-két ujjnyit. Az esztendők váltják egymást visszatarthatatlanul, és minden év nyarán, vagy telén az ablakokkal van probléma. Már-már úgy tűnik, hogy a közlekedési szervek valami érthetetlen dacból nem hajlandók a kocsik megfelelő szellőzését megoldani. Ha nem is hibátlan magyarsággal, de az átlagpolgár azt mondja: „Már reggel el van szúrva az ember napja ...” De mi vár még rá?! Régen ismert tény már, hogy az ember teljesítőképessége a munkaidő első négy órájában intenzíven felfelé ível, a következő két órában még tartja a szintet, de az utolsó negyedben a képzeletbeli grafikon görbéje kétségbeejtően zuhan. Ennek persze az emberi szervezet állóképességének véges volta is oka, de előidézője lehet a kedvezőtlen munkahelyi szellem, a vezetőkbeosztottak közötti — esetenkénti — feszült viszony, és még sok-sok kellemetlen körülmény. És éppen e zavaró tényezők közé tartoznak azok a rendszeresen ismétlődő hétköznapi bosszúságok, amelyeket ezúttal már a gyárkapun kívül kénytelen elviselni az ember. A munkapszichológusok e fenti tapasztalataira utaló kis kitérő ürügyül szolgálhat arra, hogy belássuk végre: meg kell adnunk egymásnak a nyugalmat és tiszteletet. Különben korunk száguldó élettempójában lassan, de biztosan felőrlődünk. Az ezekben a hetekben tapasztalható hőingadozások minden bizonnyal befolyásolják a kedélyállapotot, de azt hiszem, túlzott jelentőséget tulajdonítunk neki, vagy legalábbis a hőmérsékletváltozással, „frontátvonulással” próbáljuk felmenteni magunkat embertársunk kárára elkövetett tetteink alól. Szándékomban volt, hogy harminc percre csupán, leállok a város legforgalmasabb útvonala, a Bem utca mentén, de szinte megzavarodva hagytam el helyemet alig húsz perc elmúltával. A látvány szorongató volt. Nincs annyi autónk egyelőre , hogy egymás hátát érve lépésben haladjanak, de annyi van, hogy két-három másodpercenként szélsebesen vágtázzanak végig a szűk utcán, szinte súrolva a járókelőket. Mert a járókelők viszont leszorulnak a keskeny járdákról és az autók hangos dübörgésétől, a nyomukban felszálló, tüdőt pusztító füstgáztól szédülten imbolyognak. Ugyanezen, vagy ehhez hasonló útvonalon vonul haza délutáni csúcsidőben a tömeg fáradtan, ingerülten, közben az újságok, a rádió, a televízió ontja a szenzációs preventív intézkedéseket, miszerint meggátolható a levegő szenynyeződése, meggátolható a városokban eluralkodó iszonyatos gépzaj. De mikor? És ho? és nálunk mikor? Olvasom, hogy a nagyvárosok lármája évente „egy decibellel erősödik és 29 esztendő alatt eléri azt a határt ,amelynél valaki megsüketülhet..." — állapították meg a Genfben ülésező akusztikai szakértők. Mi nem vagyunk „nagy város”, következésképpen később veszítjük el hallásunkat, de nem is lényeges, mert idegrendszerünk alighanem előbb „kikészül”. Úton-útfélen felhívják figyelmünket: „Töltse kulturáltan a hétvégét...!” Rendben van, de miután némely reklámszöveg irrealitását ismerjük már, jobb ha leszállítjuk igényeinket, ha útrakelünk. De meddig? A közelmúltban Pécsről Budapestre induló vonaton — 30 fokos külső hőmérséklet mellett — egyetlen korty folyadékot sem kaptak az utasok. Sem sört, sem üdítőitalt, sem gyümölcslevet (miért is lenne gyümölcslevünk, amikor minden esztendőben ránk rothad az alma és az őszibarack ...) de még vizet sem. Egyszerűen azért, mert a vonaton nem árusítottak semmit. Szűkebb otthonunkban, Baranyában naponta száz és száz hivatalos személy „száll ki” a megyébe, hogy feladatát elvégezze. De szinte rendszeresen panaszolják, hogy a falusi boltokban — kivéve nagyobb községeket — soha nincs kenyér, nincs töltelékáru, csak a szabvány konzervek, amelyekkel nincs mit kezdeniök. Nem mondom, hogy filléres élelmiszerek ezek, de nem is drágák, legalább is az éttermi, vendéglői árakhoz viszonyítva Márpedig a kiszálló és kisfizetésű hivatalnok „viszonyít" és kenyérrel, felvágottal is megelégedne, de nem kap. A húsz esztendővel ezelőtt megállapított — és azóta változatlan, sőt változtathatatlan! — egész és félnapidíjjal nem ülhet le fehérasztalhoz, de még a Kállai-kettőst sem járhatja el. Ma már a viccrovatok is a nevetséges szódáspatron hiányon nyargalnak, ez már pedig azt jelenti, hogy a kórtünet országos jelleget öltött. De az „átlagpolgárnak” — akit már reggel felbosszantottak — nincs kedve viccelődni és azért nincs, mert ostobának nézik. Ugyanis a patronnal kapcsolatos hivatalos nyilatkozat szerint azért akadozik az ellátás, mert a kedves fogyasztó nem cseréli be az üres patront, tehát nincs mit megtölteni. Az „átlagpolgár” ismét elszomorodik, mert ha emlékezete nem csal, éppen tizennégyszer utasították viszsza egy hét alatt a boltban patron iránti óhaját. Ki érti ezt? Napi kisügyek ezek - mondhatja valaki. Csakhogy a naponta parányi mennyiségben adagolt méreg végül is veszélyessé válhat. Az örökké feszültségben élő ingerült embertől nem lehet teljes munkát elvárni, de azt sem, hogy család körben, vagy nagyobb kollektívában normálisan éljen. És hogy lezárjam a kört: a mikrofont recsegtető kalauz sem eredendően fölényes és haragos. Olyan, amilyenné tették az izgága utasok. Ezért illet meg mindenkit a tisztelet és a nyugalom. Rab Ferenc Hétszáz OTP-lakás épül öt év alatt Mohácson Már eddig is nagy szerepet játszott Mohácson az égető lakásgondok megoldásában az OTP. A városban az elmúlt öt év során több, mint 100 OTP lakás épült fel. A múlt évben pedig újabb 168 lakás építése kezdődött meg az OTP beruházásában, melynek átadása ez évben várható. Az OTP, mint beruházó igen jó kivitelezőt talált, a Mohácsi Építőipari Szövetkezetét. Ezzel együttműködés — melyet a mohácsi párt- és tanácsi szervek is erőteljesen támogatnak — eredményeként kerül sor az újabb 700 OTP lakás építésére. A Pécsi Tervező Vállalat elkészítette a Liszt Ferenc és a Bég-patak utcák közötti tömbök részletes rendezési tervét. Az Eszéki út melletti területen 900 lakást hoznak majd létre. A négy- és ötszintes épületekben kettő-, kettő és fél, valamint háromszobás lakásokat alakítanak ki. Az új lakótelepnek korszerű hőközpontja lesz. Helyet kapnak ebben a városrészben a kereskedelmi és egyéb szolgáltató egységek is. A tegnap megtartott tárgyaláson megállapodtak abban, hogy az OTP a rendezési tervnek megfelelő építési programhoz az anyagi támogatást biztosítja, a szövetkezet pedig a szükséges építőipari kapacitást vállalta. Megállapodtak az érdekeltek abban is, hogy 1972-ben e területen megindulnak az építési munkák és 1975- ig 700 lakást adnak át az építők. A IV. ötéves tervben felépülő 300 állami- és 400 OTP lakással lényegében megoldódnak Mohács város több évtizedes lakásgondjai. A Mohácsi Építőipari Szövetkezet a Perényi utcai tömbbelsőben ez év végéig 76 OTP lakást épít fel Perlitüzem Mázán Mázán betonelemgyártó üzemmé alakította át a volt szénbányás rakodótelepet a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat. Az új üzemben főleg födémelemet és járdalapokat gyártanak. Kísérletként a Mecsek hegységben előforduló riolit-tufakőzetet hasznosítják betonadalékként. A mázai telepen duzzasztott perlit-előállító és feldolgozó részleget is berendeznek. Ott gyártják majd az apc , azbeszt, perlit, cement - hőszigetelő anyagot. A perlit duzzasztóberendezés szerelését megkezdték. Pénteken adják át a Székely Bertalan út folytatásaként készülő új műutat. Jelenleg a második réteget rakják • felszínra Fotó: Rácz József Hazánkba érkezett a Szovjetunió vaskohászati minisztere Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására szerdán Budapestre érkezett J P. Kazanyec, a Szovjetunió vaskohászati minisztere, hogy megbeszéléseket folytasson a magyar—szovjet vaskohászati együttműködés kiszélesítésének lehetőségeiről és feltételeiről. Ismeretes, hogy a magyar kohászat legfontosabb alapanyagainak, többek között a vasércnek 85—90 százalékát, a kohókoksznak 38—40 és a különböző ötvözőanyagoknak 80 százalékát a szovjet bányászati és kohászati ipar szállítja. J. P. Kazanyec dr. Horgos Gyula múlt évi szovjetunióbeli látogatását viszonozza, s a napokban lezajlott tárgyalássorozat további segítséget jelent a magyar vaskohászati ipar legfontosabb feladatainak megoldásában. Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese szerdán hivatalában fogadta J. P. Kazanyecet. Politikai könyvek másfél millióért Minden olvasói réteget megtalálnak a Kossuth Könyvkiadó kiadványai A hazánkban megjelenő politikai irodalom javarésze a Kossuth Könyvkiadó gondozásában lát napvilágot és jut el az olvasók százezreihez. A Baranya megyei kirendeltség 1970-ben 1 millió 430 ezer forintos tervét 123 százalékra teljesítette, idén pedig — az oktatási anyagon kívül — meghaladja a másfélmillió forintot a terv. Mintegy 700 párt-alapszervezettel és pártbizottsággal tart szoros kapcsolatot a kirendeltség, s az irodalom jelentős hányada az ő közreműködésükkel kerül az olvasókhoz. A Hazafias Népfront „Időszerű kérdések” című oktatási anyagaitól az esti egyetem tananyagáig minden politikai oktatási forma anyaga a Kossuth Kiadótól kerül a felnőtt tanulókhoz és javában folyik már az 1971—72-es oktatási évad tankönyveire a megrendelések szervezése is. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak művei állandóan hozzáférhetők, az időszerű politikai kiadványok pedig sokéves tapasztalat szerint mindig a legsikeresebb kiadványok közé tartoznak. Az MSZMP X. kongresszusának teljes anyaga is az utóbbi hónapok legkeresettebb könyve volt, s ugyanígy nagy érdeklődés előzi meg az SZKP XXIV. kongresszusának anyagát, ami rövidesen elhagyja a nyomdát. A Kossuth Könyvkiadó egyéb kiadványaival az olvasók minden rétegét megkeresi és ezek sikere bizonyítja, hogy meg is találja. Mi érdekli az olvasókat? Két könyvem jelzi, hogy a második világháborúval kapcsolatos irodalom — elsősorban a visszaemlékezések — változatlanul vezet a népszerűségben. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb ilyen alkotása Zsukov marsall memoárja volt, ami második kiadásban is teljesen elfogyott. Legújabban pedig Alexander Werth angol szerző — a háborúban haditudósító volt a Szovjetunióban — Oroszország nagy háborúja című művét kapkodták szét az olvasók. A hazai visszaemlékezések közül a közelmúltban elhunyt Nógrádi Sándor Történelmi lecke című könyve bizonyult sikeresnek. Több népszerű sorozat is jelenik meg a kiadó gondozásában. Ezek között is vezet a Népszerű történelem című, ami a közelmúlt évtizedek történelmi eseményeit veszi bonckés alá egy-egy kötetében. Az Univerzum könytárban megjelenő népszerű tudományos művek is széles körben kedveltek és nagyon keresettek a kislexikonok, mint például a filozófiai, az esztétikai, vagy a közgazdasági kislexikon Legutóbb pedig egy új sorozat igen ízléses köntösbe öltöztetett első példányai nyerték meg az olvasók tetszését és váltak igen rövid idő alatt a legnépszerűbb kiadványokká. Az egyik a Politikai kisszótár, a másik pedig a Vallástörténeti kislexikon.