Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-09 / 247. szám

1979. SZEPTEMBER 9. KÉPRIPORT DN HÉTVÉGE 7. Szigetvár hét évszázados történelméből egyet­len és megismételhetetlen eseményként emelke­dik ki a vár 1566-os hősi védelme, szomorú vé­ge. Tiszteletreméltó az, ahogy a Zrínyi-kultusz él ebben a városban. A szeptember­ eleji vasárnap — az évforduló — megmozgatja a szigetieket, akik ilyenkor csinosítják városukat a maguk örö­mére, vendégeik tiszteletére. A VÁR. Immáron 413 esztendeje, hogy a most álló falak elődei annak a gigászi küzdelemnek a tanúi lehettek, ami négy évszázad múltán városi rangot szerzett Szigetvárnak. Zrínyi emlékezete ragyogja be ezeket a napokat. De azért azt se feledjük, hogy a világhódító Szolimán itt vívta utolsó csatáját, s csak holtában diadalmaskodott ellenfelén. A vár ma leglátogatottabb történelmi emlékhelye­ink egyike. A TÉR. Mindig valami megilletődött­­ség kerít a hatalmába a Zrínyi téren. Miért? Hi­szen meglehetősen kopott házak övezik, s a temploma is - hiába ékesíti pompás új sisak­torony - lehangolóan romos. Ezt a teret mindig másnak látom, mint amilyen ma. Ha a templom felújulna, a házak megfiatalodnának (és talán a 6-os út is elkerülné), messzi vidék legszebb tere lehetne. A KOLOSTOR. Szigetvár kevésszá­mú műemlékeinek egyike a volt ferences­ kolos­tor. Szép? Nem tudom. Inkább erősségnek néz­ném a hatalmas pillérekkel erősített falakat. Hol van itt az a könnyedség, ami a másik templom­nál még abban az állapotában is ámulatba ejt. RADOVÁN TÉR. Van egy új tér — a Felsza­badulás tér - ellenpólusa a másiknak. Úgy, ahogy van, a modern Szigetvár jelképe lehetne. És van a Radován tér. Miért is tér? Ne kutassuk most az okát. Viszont itt áll az a két épületsor, amire minden baranyai büszke lehet. Annak ide­jén, amikor éppen elkészültek az izgalmas ta­golású Radován téri házak — így ismeri őket mindenki Szigetvárott, Pécsett és másutt, ahová eljutott a hírük — emlékszem, elmarasztalták miattuk a szigetváriakat. Kétségtelen, kilógtak sok­ mindenféle sorból és nehezen fértek bele azokba a skatulyákba, amelyek mindegyike — egy-egy lakóház. Hanem minél távolabb kerü­lünk időben az építéstől, úgy válik mindinkább köddé az elmarasztalás, hiszen Asbóth Gyula házainak építészeti értéke egyre nyilvánvalóbb. (Hát még ha a kifogástalan minőségű kivitele­zés társult volna a kitűnő tervhez! Sajnos, sok­felé kikandikál a tégla a lehullott vakolat alól.) A KÓRHÁZ. A város északkeleti peremén új vá­rosrész van születőben. Lenin-lakótelep. Új lakó­épületek, óvoda, bölcsőde, iskola, most épül egy kollégium ... Az újonnan épülő házsor dup­lán készül: kettő-kettő a hátsó traktusával for­dul egymásnak, s közös lépcsőhöz köti össze őket. Baranyában ez is újdonság. Előttük hossz­­szán elnyúlik az erdő szegélye mentén az új kór­ház, mellette pedig az új mentőállomás. Új. .. Hányszor írtam le e kétbetűs szavacskát... És hányszor lehetne még leírni! Szigetvárt ma ez a sok új jellemzi. H. I.

Next