Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-12 / 250. szám

Boutsen szakított a Forma-1-gyel -Végig akartam csinálni a szezont, hogy méltóképpen zár­hassam le azt a tíz évet, amelyet a Forma-1-ben töltöttem. De rá kellett döbbennem, hogy egy fi­zikailag áthághatatlan fal előtt ál­lok, és semmi értelme nem lenne tovább erőlködnöm - nyilatkozta Thierry Boutsen, a Forma-1 egyetlen belga pilótája, miután bejelentette, hogy felhagy pálya­futásával, és Nigel Mansellhez hasonlóan az amerikai IndyCar bajnokságban próbál szerencsét. Boutsen már a soron következő, a monzai Forma-1-es versenyen sem vesz részt. A Hungaroring három évvel ezelőtti nyertese - akit Belgium­ban nemzeti hősként tisztelnek - a brüsszeli lapoknak adott nyi­latkozatot. - Sokkal jobban fogom érezni magam abban a mezőnyben, ahol az autók gyakorlatilag ugyanakkora teljesítményre ké­pesek, és a győzelem a vezető­kön múlik. A Forma-1-ben min­den a mechanikai tervezéstől függött. Keményen dolgozni, és mégis hét másodperccel Prost mögött találni magam - ennek számomra nincs sok értelme - mondta. Boutsen csaknem napra pon­tosan 10 évet töltött el a Forma- 1 világában. Ezalatt 162 verse­nyen vett részt, és összesen 36 912 kilométert tett meg. Há­rom futamgyőzelme mellett 15-ször állhatott dobogóra. Ös­­­szesen 132 pontot gyűjtött. Az Arrows, a Benetton, a Williams, a Ligier, majd a Jordan istálló versenyzője volt. Legszebb sike­reit a Williams-nél érte el, azóta lefele haladt a lejtőn ... -A Jordan vezetői tökélete­sen megértették döntésemet - mondta távozásáról. - Barátság­gal váltunk el, pedig őket is oly­annyira készületlenül érte távo­zásom, hogy még most sem tud­ják, ki fog az autómban ülni a monzai versenyen. - Thierry Boutsen szokása szerint egy szerény „Viszontlá­tásra” köszöntéssel búcsúzott a sajtótájékoztatón - írta a Le Soir című napilap.­­ Reméljük azon­ban, hogy ez nem volt egyúttal „Isten veled” is ... Mint a telivéreket? A politikai elemzések oldalán közöl terjedelmes írást a Die Presse című bécsi lap szombati számában a sakkozó csodagye­rekekről, akiket szüleik mint a telivéreket a piacon értékesíte­nek. A riasztó példák közül kie­meli a magyar Polgár-lányok életét. Nem mintha a papa szá­mítása a sakk tekintetében nem vált volna be - írja Andreas Zenker, hiszen a lányok na­­gyon is bizonyítottak. De nem volt gyermekkoruk - állapítja meg és részletesen beszámol ar­ról, milyen módszerekkel hozta ki a papa lányaiból a világra­szóló eredményeket. A cikk ezen kívül is sorol fel példákat, valamennyit rosszallóan, s arra is kitér, hogy vannak Ausztriá­ban is olyanok, akik ambicio­nálják a csodagyerekek nevelé­sét - mindenáron. Népes kínai küldöttség Li Lanqing kínai miniszterel­nök-helyettes vezeti Peking olimpiai pályázati küldöttségét Monte-Carlóba, ahol a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság szep­tember 23-án döntést hoz a 2000. évi nyári olimpia helyszí­néről. A küldöttség tagjai között lesz Wu Shaozu sportminiszter, Chen Xitong, a pekingi olimpiai pályázati bizottság elnöke, Li Qiyan, Peking polgármestere és He Zhenliang, a Kínai Olimpiai Bizottság elnöke is. Helyet kap a küldöttségben a külföldön élő kínaiak számos képviselője és néhány olimpiai aranyérmes kí­nai sportoló is. 10 új VDN „Most kezdődik számomra az élet” Halász Judit 25 évesen visszavonult Visszavonult. Huszonöt évesen. Meglepő, ugye? Lehe­tett volna még néhány szép éve a kosárlabdapályán. Kár, hogy így döntött. A bejelentést nem­csak a csapattársak, a­­ vezetők fájlalják, a szurkolók is. Mert nemcsak egy jó, hanem egy kimondottan csinos játékossal lett kevesebb. Halász Judit, a PVSK kosár­labdázója abbahagyta. Tizen­három évig játszott, ebből 10-et a pécsi vasutasoknál, hármat a Tungsram SC-nél. Próbálták rábeszélni, hogy ma­radjon. Hajhatatlannak bizo­nyult. Pedig a Sopron és a Tungsram is hívta, hogy náluk folytassa. Csak mások számára volt váratlan a döntése, a visszavo­nulás már régebb óta foglal­koztatta. Akkor kezdett rajta morfondírozni, amikor megsé­rült. Egy évet kellett kihagy­nia, ezalatt rájött: mást is lehet és kell csinálni a kosárlabda mellett. Már csak azért is, mert úgy­ érezte: senkivé vált egy esztendő alatt, már ami a sportpályafutásának további folytatását illeti. -A bajnoki aranyérem után valami megváltozott bennem is. Rádöbbentem: a kosárlab­dázásban már nem várhatok előrelépést, nem találok benne célt. Nincs már motiváció a sportágban számomra, hiszen nem lehetek már válogatott, többé valószínűleg bajnokcsa­pat tagja sem. Átéreztem, most érkezett el a megfelelő pillanat arra, hogy ki tudjak szállni az egészből. Megkönnyítette a dolgom, hogy akkor az egy év alatt nem voltam nyakig az egészben, amit kosárlabdázás­nak hívnak - mondja. Tudja, sokak számára furcsa az, hogy így döntött. De ma­gyarázatként hozzáteszi: azt vagy átléli valaki, vagy nem. Azt mások fejével nehéz - ha nem lehetetlen - megérteni. Egyetemre szeretne menni, akár nappali tagozatra, akár le­velezőre. A sportot és a tanu­lást már nem tudja összeegyez­tetni. Az idén is felvételizett, azonban nem vették fel. Min­denesetre nem adja fel, jövőre újra megpróbálja.­­Már most hiányoznak a lányok. A közelükben szeretnék maradni, segíteni nekik. A nyelvtudásommal (az angollal - H. L.), meg mással. De nem leszek sohasem állásban a PVSK-nál. Úgy fogalmaz, most kezdő­dik számára az élet. Ami per­sze nem jelenti azt, hogy innen kezdve teljesen elszakadna a sporttól. Hiszen a jövőben is fut, tornázik, kosarazik - utób­bit azonban már nem közönség előtt, hanem csak baráti kör­ben. Horváth László Még lehetett volna néhány szép éve a kosárlabda-pályán Halász Judit Az első magyar aranyérmes úszó Egy Európa-bajnok bosszús javaslatai Bárány István főjegyzői nyugdíjat kér Most volt a 67. évfordulója annak, hogy Bárány István megszerezte a magyar úszó­sport első Európa-bajnoki aranyérmét. Az idős sportembert - 86. életévét tapossa - erre emlé­kezve hívtam fel, s beszéltem vele az úszás és a póló jelen­kori helyzetéről is. - Köszönés és bemutatkozás után folytatnám, de Bárány doktor közbevág: Mit akar? Gyorsan mondja, mert rádiót hallgatok! - Újságíró vagyok, és ... - Az más! Rádiót később is hallgathatok. Hisz magam is újságíró vagyok. És ráadásul jó! Nem olyanok, mint ezek a maiak. Ezek legfeljebb faliúj­ság­írónak jók. -Magam és kollégáim ne­vében köszönöm a bókot. A pólóval és az úszással is ha­sonlóan elégedett? -Ne is bosszantson! Mert hiába beszélek én mindenki­nek, meg sem hallgatnak. Nem mintha annyira okos lennék, de a tapasztalataim aranyat érnek. Ám hiába mondom akár Schmittnek, akár Gallovnak, Gyarmatinak vagy Horkainak, hogy mit kel­lene tennünk a vízilabda vi­lágelsőségünk visszaszerzése érdekében. Oda sem figyel­nek. - Én hallgatom. - Ki kellene nevelnünk egy olyan szervező egyéniséget, mint amilyen a maga idejében Donáth Leó volt, s azt a nem­zetközi porondon az előtérbe tolni. -Hiszen egyértelmű, hogy az az ország mindig főszere­pet játszott, amelynek volt ilyen sportvezetője. Legutóbb Lambasa jutatta a csúcsra a jugoszlávokat. -Az úszással is ilyen kriti­kus ? : -Igen, mert az egy-két ki­válóságot leszámítva nincse­nek úszóink. És tudja miért? Mert csak edzőink vannak, kapitányunk nincs. Márpedig egy edzőt mindig csak a jelen érdekel, a kapitány viszont a jövőre is odafigyel. Elsősor­ban a váltókat erőltetnünk, meg ahogy régen is volt, a gyorsúszókat pólóztatni kel­lene. - Miért? - Mert egy vízilabda-mér­kőzésnél nincs jobb edzés, ott rengeteg rövid távú sprintet kell kivágni. Amióta nincse­nek pólózó úszóink, nincse­nek igazi sprintereink sem, Hajós, Halmay és Csík Ferenc emlékének szégyenére. - Legalább a magánéletével elégedett? - Mit mondjak? Könyvet nem írok már, mert a jelek szerint nem kiváncsiak rám. Szülővárosommal, Egerrel is meggyűlt a bajom. Díszpol­gárrá választottak, majd a he­lyi múzeum számára el akar­ták venni az érmeimet meg a serlegeimet, de nem adtam oda, mert nem teljesítették a feltételemet. - Miszerint? -Tudni kell, 1949-ig a fő­város főjegyzője voltam, de akkor kidobtak az állásomból, így ma is a létminimum körül mozgó fürdőmesteri nyugdí­jamból élek. Azt kértem, hogy érmeimért cserébe a felesé­gem majd főjegyző özvegyé­nek járó nyugdíjat kapjon. Hi­ába ... - Nagyon morgós kedvében van. Egyáltalán mi az, ami örömet okoz Önnek? -Azt, hogy bár a szemem rossz már, a hallásom sem a régi, s fájnak a lábaim, de - s ezt elfogulatlan ismerősök is állítják - az eszem még a régi. Szekeres Tamás Magic Johnson NBA-szóvivő lesz Újabb tisztséggel gazdago­dik Magic Johnson, az ameri­kai profi kosárlabdasport HIV-vírussal fertőzött csillaga. A Los Angeles Lakers és a barcelonai olimpián nagy si­kerrel bemutatkozott ,„Dream Team” vezéregyénisége a jelek szerint több vasat is tart a tűz­ben. AIDS-veszélyezettségének következtében ugyan bejelen­tette visszavonulását, az utóbbi időben mégis a visszatérés gondolatát dédelgeti. Jelenlegi erőállapotában csak a közelgő NBA-szezon második felvonásában mutat hajlandóságot a fellépésre, de nem zárkózott el attól sem, hogy egy torontói kosárlabda csapat menedzsereként tevé­kenykedjen. Az AIDS­ elleni harcban úgyszintén meghatározó sze­repet tölt be, most pedig szó­vivői feladatokkal egészíti ki bokros teendőit. Magic Johnson legújabb tisztségéről Josh Rosenfeld, az NBA szóvivője tájékoztatta a közvéleményt. A hírek szerint október 7-től az amerikai lab­dazsonglőr nem kevésbé híres társaival európai turnéra indul, hogy személyes jelenlétével népszerűsítse a sportágat. Genfben, Essenben, Berlin­ben, valamint Tel-Avivban bemutató mérkőzésekkel ad­nak ízelítőt a tengerentúli pro­fik tudásából. Magic Johnson felesége társaságában Natasa Turcsin Pécsett folytatja A hír már kora tavasszal fel­röppent Pécsett, hogy az őszi szezontól egy ukrán válogatott játszik majd a PRAC-Babits NB I. B-s női kézilabda-csapatában, de a hír „elhalt”. Igaz, később Ukrajna válogatottja megérke­zett a pécsi diákcsapat által ren­dezett tornára, nagyon jól mu­tatkoztak be, de akkor még a Pécsnek célzott információt senki nem erősítette meg. Most azonban a dolog a megvalósulás „küszöbén” áll. Igor Turcsin­­ a szovjet, majd most az ukrán női kézilabdavá­logatott szövetségi kapitánya, aki egyben a sokszoros BEK- és KEK-győztes Szpartak Kijevet is irányította közel húsz éven át, közben Norvégia nemzeti válo­gatottjánál is dolgozott - ezek szerint beváltotta ígéretét: Pécsre küldte lányát, Natasát, aki már edzésbe is állt. A Szpar­tak Kijev 21 éves irányító átlö­vője máris pályára lépett Pécsett az előkészületi mérkőzéseken, s nem csalódtak benne, azok, akik látták még az ukrán válo­gatott pécsi szereplése alkalmá­val. Natasa igazi vezéregyéniség a pályán, technikája kitűnő. Látja és képes megoldani a pá­lyán mindazt, amit posztja sze­rint ott meg kell oldania. Igaz, édesanyja, Zidina több, mint egy évtizedig volt ezen poszton a férje játéktéren belüli helyet­tese, tehát volt kitől tanulnia. Ugyanis édesanyja csaknem negyven évesen is irányította a szovjet válogatottat, tehát a pá­lya mellett is elleshette a lánya az irányító-átlövői teendőket. Ami pedig még hiányzott, azt pótolták neki a híres kijevi kézi­labda-kollégiumban, vagy on­nan kikerülve a klubcsapatban és a válogatottban, ahol édes­anyja és édesapjai is „nyese­gette” Natasa önálló kezdemé­nyezéseit. Pécsett eddig csak egyet saj­nálnak: az illetékes ukrán szer­vek még mindig vonakodnak megadni Natasa magyar „vál­lalkozásához” a szükséges ok­mányokat. S, mert minden lé­pést előbb Kijevben kell meg­tenni, egyáltalán nem biztos, hogy az átlövő a jövő hét végén pályára léphet Tóth János edző csapatában. Márpedig az NB I. B-ben a harmadik évét kezdő PEAC-Babits az ukrán kézissel és a hazai juniorválogatottakkal kiegészülve, ugyancsak ütőké­pes együttesként vehetné fel a küzdelmet a bajnokságban. K. L. Natasa Turcsin Katarina Witt visszatér A jégkirálynő az amatőrök között folytatja Egyre biztosabbá válik a kétszeres olimpiai bajnok né­met műkorcsolyázónő, Kata­rina Witt (27) visszatérése. Az egykori keletnémet, jégkirálynőnek nevezett spor­toló elhatározta, hogy profi pályafutása után visszatér az amatőrök táborába, s jégre lép a jövő évi téli olimpián. En­nek érdekében már kemény edzéseket folytat. A nézők először szeptember 25-én Berlinben láthatják egykori kedvencüket, amikor is részt vesz a berlini korcso­lyázó klub százéves fennállá­sát köszöntő bemutatón. A még mindig népszerű sporto­lónő a lillehammeri olimpiára tervezett programját kívánja bemutatni. Az ünnepi esemény előtt, szeptember 16. és 18. között azonban még az olimpiai ki­küldetésért harcoló társaival együtt a német szövetség kép­viselői előtt vizsgázik, de ezen az eseményen nem ve­hetnek részt a szurkolók. December 16. és 18. között pedig következik az országos bajnokság, amely válogató az 1994. január 16-22. közötti koppenhágai Európa-bajnok­­ságra. 1993. SZEPTEMBER 12., VASÁRNAP

Next