Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-26 / 13. szám
Pápa 1893. márczius 26. Negyedik év ffolyam. II. szám. DUNÁNTÚLI A JÜÍIÁÍÍTÓLI EV.RIF. EGTBÁMR. HIVATALOS KÖZLÖSTE.) * 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. Az egyház és iskola köréből.* HIRDETÉSEK DÍJA: TARTALOM: Hát mi mit tegyünk? Rácz István. — A főiskola áthelyezésének kérdéséhez. X. — Az Irodalmi Társaság gyűlései. K. — Egy kis helyreigazitás az „Egy kis ébresztődre. Mozsomyi Sándor. — Az Athenaeum illusztrált magyar irodalomtörténete. — Vegyes közlemények. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Hát mi mit tegyünk? E czim alatt Dr. Tüdős István úr e becses lapjan. 22-iki számában őszinte vélemény alakjában tanácsolja, hogy mi lelkészek világosítsuk fel híveinket a polgári házasság tárgyában. — A tanácsban azonban — bár félreérteni nem akarom — van egy kis neheztelés, hogy ne mondjam, van némi gyöngéd szemrehányás is a prot lelkészekkel szemben. „Hiszen még szó sincs róla — mondja többek között — még csak említés se volt téve, hogy akadt volna prot. lelkész, ki templomi szószékét felhasználta volna az említett czélra; pedig a szemfüles napi sajtó tudósítók bizonyosan tudomást vettek volna, aki ezt megteszi! Ugyan mi lehet oka e tartózkodásunknak, e késedelmezésünknek? Talán mi is ellenségei vagyunk a polgári házasságnak? Talán igazat adunk a róm. kath. elem izgató mozgalmának?“ Ami a tanácsban rejlő helyes intenziót, a felvilágosítást illeti: ki ne helyeselné azt? Ki ne tartaná megengedhetőnek, a templom szentségével összeegyeztethetőnek azt, hogy híveink e nagyhorderejű s immár állandóan felszínen álló kérdésről a templomban tájékozást nyerjenek? Ha régi, nagyhírű papjaink prédikálhattak annak idejében a védhimlőoltásról, az üstökös csillagról és az asztalmozgásról, ha mi prédikálhatunk évenként vetésről, aratásról, böjtről, farsangról (s vele kapcsolatban a házasságról) bizony nem zárkózhatunk el a polgári házasságnak nagy súllyal előtérbe nyomuló kérdése elől sem. De nem is zárkóztunk el előle. — Az, a miből a czikk író dr. Tüdős J. ur kiindul, t. i. hogy a lapok nem tudnak róla: ez még nem elég erős bizonyíték az ellenkezőre, mert ezen a téren nem áll az, hogy „itt nincs személyválogatás.“ Tudom, hogy ha valamely nagyvárosi, vagy exponált gyülekezet lelkésze véleményt nyilvánít, vagy templomában prédikál egyik-másik napirenden levő kérdésről, a szemfüles napi sajtó tudomást vehet és vesz róla; — sőt ha az uralkodó irányzat szája izét eltalálja, félhet, hogy a „saját külön tudósító“ urak meg is interwieválják.— A vidéki lelkészek azonban — kik pedig a nagy többséget teszik — ettől nem félhetnek. — Róluk a legtöbb esetben csak kétszer szól a krónika: mikor megválasztatnak és mikor meghalnak. — A lapok közlései alapján tehát ebben a kérdésben véleményt alkotni s e véleményből kiindulva a prot. lelkészi kar eljárása fölött ítéletet mondani csekély véleményem szerint nem is lehet. De ha a czikkíró úr intenzióját helyeseljük és elfogadjuk is, felmerül az a kérdés, hogy e kérdés tárgyalását milyen alakban vigyük szószékre? Czikkiró úr azt ajánlja, hogy kiindulva ama protestáns elvből, hogy „a házasság nem szentség“, kedveltessük meg híveinkkel a polgári házasságot. Nem írja ugyan ki világosan, de értetni engedi, hogy álláspontja a következő: „a házasság nem szentség“, tehát az az egyház s 13