Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-26 / 13. szám

Pápa 1893. márczius 26. Negyedik é­v ff­o­l­y­a­m. II. szám. DUNÁNTÚLI A JÜÍIÁÍÍTÓLI EV.RIF. EGTBÁMR. HIVATALOS KÖZLÖSTE.) *­­ 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdij 30 kr. Az egyház és iskola köréből.* HIRDETÉSEK DÍJA: TARTALOM:­­ Hát mi mit tegyünk? Rácz István. — A főiskola áthelyezésének kérdéséhez. X. — Az Irodalmi Társa­ság gyűlései. K. — Egy kis helyreigazitás az „Egy kis ébresztődre. Mozsomyi Sándor. — Az Athenaeum illusztrált magyar irodalomtörténete. — Vegyes közlemények. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Hát mi mit tegyünk? E czim alatt Dr. Tüdős István úr e becses lap­jan. 22-iki számában őszinte vélemény alak­jában tanácsolja, hogy mi lelkészek világosítsuk fel híveinket a polgári házasság tárgyában. — A tanácsban azonban — bár félreérteni nem akarom — van egy kis neheztelés, hogy ne mond­jam, van némi gyöngéd szemrehányás is a prot lelkészekkel szemben. „Hiszen még szó sincs róla — mondja töb­bek között — még csak említés se volt téve, hogy akadt volna prot. lelkész, ki templomi szószékét felhasználta volna az említett czélra; pedig a szemfüles napi sajtó tudósítók bizonyosan tudo­mást vettek volna, a­ki ezt megteszi! Ugyan mi lehet oka e tartózkodásunknak, e késedelmezé­­sünknek? Talán mi is ellenségei vagyunk a­ pol­gári házasságnak? Talán igazat adunk a róm. kath. elem izgató mozgalmának?“ A­mi a tanácsban rejlő helyes intenziót, a felvilágosítást illeti: ki ne helyeselné azt? Ki ne tartaná megengedhetőnek, a templom szentségé­vel összeegyeztethetőnek azt, hogy híveink e nagyhorderejű s immár állandóan felszínen álló kérdésről a templomban tájékozást nyerjenek? Ha régi, nagyhírű papjaink prédikálhattak annak idejében a védhimlőoltásról, az üstökös csillagról és az asztalmozgásról,­­ ha mi prédikálhatunk évenként vetésről, aratásról, böjtről, farsangról (s vele kapcsolatban a házasságról) bizony nem zárkózhatunk el a polgári házasságnak nagy súllyal előtérbe nyomuló kérdése elől sem. De nem is zárkóztunk el előle. — Az, a miből a czikk író dr. Tüdős J. ur kiindul, t. i. hogy a lapok nem tudnak róla: ez még nem elég erős bizonyíték az ellenkezőre, mert ezen a téren nem áll az, hogy „itt nincs személyválogatás.“ Tudom, hogy ha valamely nagyvárosi, vagy exponált gyülekezet lelkésze véleményt nyilvánít, vagy templomában prédikál egyik-másik napirenden levő kérdésről, a szemfüles napi sajtó tudomást vehet és vesz róla; — sőt ha az uralkodó irány­zat szája izét eltalálja, félhet, hogy a „saját kü­lön tudósító“ urak meg is interwieválják.— A vi­déki lelkészek azonban — kik pedig a nagy több­séget teszik — ettől nem félhetnek. — Róluk a legtöbb esetben csak kétszer szól a krónika: mi­kor megválasztatnak és mikor meghalnak. — A lapok közlései alapján tehát ebben a kérdésben véleményt alkotni s e véleményből kiindulva a prot. lelkészi kar eljárása fölött ítéletet mondani csekély véleményem szerint nem is lehet. De ha a czikkíró úr intenzióját helyeseljük és elfogadjuk is, felmerül az a kérdés, hogy e kérdés tárgyalását milyen alakban vigyük szó­székre? Czikkiró úr azt ajánlja, hogy kiindulva ama protestáns elvből, hogy „a házasság nem szentség“, kedveltessük meg híveinkkel a polgári házasságot. Nem írja ugyan ki világosan, de ér­tetni engedi, hogy álláspontja a következő: „a házasság nem szentség“, tehát az az egyház s 13

Next