Dunántúli Protestáns Lap, 1920 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1920-09-19 / 7-9. szám
28. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1920. háború kezdetekor hirtelen fellendült, bekövetkezett a visszelendülés az ellenkező irányba. A díjlevélperek, az úrvacsorával élők számának csökkenése kell, hogy aggodalommal töltsenek el minden hű egyháztagot. A kicsinyes személyeskedés, önző érdekek tülekedő lármája, melyekről azt hittük, hogy a nagy időkben végkép elhallgattak, újból jelentkeznek. Amikor összefogva, a múltak tévedésein okulva, mindenkinek alkotó munkára kellene idejét, anyagi és szellemi értékeit felhasználni, akadnak, akik szép jelszavak ürügye alatt a békételenséget akarják szítani. Ismét mások, és ezek nagy számmal vannak, elfásultan nézik, hogy forog a világ keserű levében, elcsüggedtek, belefáradtak a küzdelembe, várják, hogy valami történjék, de kisujjukat sem mozdítják, hogy a nagy, várva-várt fordulat bekövetkezzék. Bizony, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy hiányzik e világból, hiányzik belőlünk is az egy szükséges dolog. Hiányzik az Isten ügye iránt való odaadó készség, hiányzik az ő Benne való erős hit, mely szembe néz a lehetetlennel is. Mi, akiket Isten arra rendelt, hogy vezessük emberi lelkek ezreit az üdvösség útján hozzá, nem lehetünk a meghátrálás emberei. Megérthető, hogy az a sok válság, melyen az utóbbi időben keresztül mentünk, sokakat megállított, de a megállás halállá válhat, ha sokáig tart. Mi a hit emberei kell, hogy legyünk, mi áldozatos életet kell, hogy éljünk. Egyházunk és hazánk egyaránt ezt követelik tőlünk. Most, amikor megindul mindenütt a munka, amikor megtelnek az iskolák a vesszőkkel, melyekből nyilakat kell a nevelőknek faragniok, amikor lassanként megkezdhető a falun is a gyülekezeti munka, tartsunk mindnyájan szigorú önvizsgálatot, nézzük meg hibáinkat, hiányainkat, de nézzük meg, ragadjuk meg Isten felséges ígéreteit is. Ma is hangzik a Mester felhívása: legyen hitetek Istenben. Alázkodjunk meg, hogy Isten felemelhessen bennünket. Higgjünk, mert hinnünk lehet és hinnünk kell! A Presbiteri Világszövetség kiküldöttei Budapesten. Arról, hogy a Presbiteri Világszövetség mily meleg rokonszenvvel viseltetik a magyar ügy, de különösen hazai református egyházunk helyzete iránt, már többször örömmel emlékeztünk meg e lap hasábjain. A jövendő történetírója majd meg fogja örökíteni és a maga igazi nagyságában ki fogja domborítani azokat a szolgálatokat, melyeket súlyos terhek alatt görnyedő egyházunknak és ezzel hazánknak a testvér református egyházak teljesítettek és a jelenben is teljesítenek. E széleskörű tevékenység egyik részletének voltunk tanúi e hónap 11, 12 és 13-án, amikor a Presbiteri Világszövetség három tagból álló küldöttsége megjelent Budapesten és érintkezést kezdett az illetékes körökkel, hogy saját szemével győződhessen meg a jelen helyzet szomorú voltáról. A küldöttség tagjai voltak: Fleming J. R., a Presbiteri Világszövetség ideiglenes főtitkára, Curtis, az edinburghi egyetem theológia fakultásának tanára és Webster James Macdonald, a Skót Egyesült Szabadegyház zsidómissziói bizottságának titkára. Webstert nem kell külön bemutatni a magyar református közvéleménynek, 14 évig dolgozott országunkban Budapesten, mint az ottani Skót Zsidómisszió vezetője, de ebben a minőségében bejárta úgyszólván egész Magyarországot. Azon ritka külföldiek közé tartozik, akik erős akarattal leküzdve a nehézségeket, megtanult jól magyarul, úgy, hogy egy kötet prédikációja is megjelent nyelvünkön. Fleming a Magyarországot hőn szerető Matheus és Shaw utóda a világszövetség főtitkárságában, úgy látszik örökölte elődeitől a hazánk iránt érzett rokonszenvet. Curtis az egyháztörténelem tudós kutatója szintén már régebben érdeklődött irántunk. Ittlétük alkalmából szept. U-én a Református Konvent palotájában díszközgyűlés volt, melyet imával egyházkerületünk püspöke, Németh István nyitott meg, beszédet gróf Degenfeld József konventi elnök mondott. Boér Elek erdélyi egyházkerületi főgondnok tájékoztató előadást tartott. Szept. 12-én d. e. két alkalmi istentisztelet volt, mindkettő telve felemelő, megragadó mozzanatokkal. A Kálvin-téri templomban Takaró Géza budapesti lelkész prédikált egymás terhének hordozásáról, könnyekre indítva sokakat egy erdélyi intelligens menekült család tragédiájának elmondásával. A másik istentisztelet angol nyelven a skót misszió nagytermében folyt le, ezen Fleming J. R. prédikált a valódi keresztyén nemzetköziségről, Istennek a szenvedésekben nyilvánuló titkos céljairól, hangsúlyozván, hogy Isten most is halandó áldást küldeni ez országra, csak legyen hivő nemzedék, mely a nehézségekben is kitart. Az istentiszteleten részt vett fényes katonai kísérettel Horthy Miklós kormányzó Öfőméltósága is. Megható volt, amint a skót pap megemlékezve az ország szenvedéseiről, imájába foglalta a kormányzót is. Vasárnap délután a küldöttség teája volt hivatalos Gödöllőre a kormányzóhoz. Szept. 13-án d. e. 10 órakor a Ref. Theologia dísztermében nyilvános gyűlés volt, melyen Petri Elek püspök elnökölt és imádkozott. A budapesti ref. theologia nevében dr. Pruzsinszky Pál igazgató, a New College régi magyar növendékei nevében B. Pap István theol. tanár és Kováts István államtitkár szólaltak fel. Angol nyelven Pongrácz József pápai theol.