Dunántúli Protestáns Lap, 1921 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1921-07-31 / 31. szám
Harminckettedik évfolyam, 31. szám Pápa, 1921 Julius 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és idafija a tunántúli református püspöki hivatal (Komárom), ahova aap szellemi részét érintő közlemények küldendők IS Megjelenik minden vasárnap, is A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. S. Részlet ei Nagy Lajos esperes úrnak a belsősomogyi ref. egyházmegye 1921 július 5-iki közgyűlése elé terjesztett évi jelentéséből. (Folytatás és vége.) Sok küzdelmeken mentünk keresztül, sok megaláztatást szenvedtünk, de ez nekünk ne fájjon. Fájjon azoknak, akik megkövéredtek, akiknek térdök meg hajolt a Baálnak, s azoknak szája megcsókolta azt; fájjon azoknak, akik nem rettegnek felgyújtani egész gyülekezetek békességét; fájjon azoknak a gonosz izgatóknak, bujtogatóknak, megfélemlítőknek, akik megakarják tántorítani azokat, kiknek térde nem hajolt meg a Baálnak, kiknek szája nem csókolta meg azt, s akik nem tagadják meg az Urat egy marok lisztért és egy éla árpáért, hanem hívek akarnak maradni őseiknek istenéhez, s ragaszkodni óhajtanak hitükhöz, egyházukhoz, s kik várva-várják az Úrnak boszuló haragját, hogy elsöpörje a hitetleneket, akik szivük nyugalmát, keblük békességét s lelkük idvességét elrabolni akarják. Mindezektől eltekintve kérem lelkésztársaimat, hogy tegyenek félre minden csüggedést, méltatlan bántalmakat, legyenek buzgó apostolai a Krisztusnak, az Isten akarata által gyógyítgassák a lelki betegeket, mert „az egészségesek nem szűkölködnek orvos nélkül, hanem a betegek“. Keressék fel az eltévelyedetteket, mert hiszen mi Izrael eltévedt juhaihoz küldettünk, azoknak felkeresésére és megmentésére; szeressük azokat, akik minket gyűlölnek ; áldjuk azokat, akik minket átkoznak ; imádkozzunk azokért, akik minket háborgatnak és kergetnek. Nem szabad magunkat vonogatni egy pillanatig sem az apostoli kötelesség elől — mint Jónásnak, ki nem akarta váltani Ninive megtérítését —, mert nemcsak a hitetlenek megmentéséről van szó, hanem a mi saját lelkünk üdvösségéről is; mert nekünk szól az Úrnak eme figyelmeztetése: „Embernek fia! Őnállóul adtalak én tégedet az Izrael házának, hogy, mikor hallod az én számból az én beszédemet, megintsed őket én tőlem. Ha mondandom a hitetlennek: Te hitetlen, halállal halsz meg és nem szólandasz, hogy magát a hitetlen megőrizze az ő istától, az a hitetlen az ő álnokságáért hal meg, de az ő vérét a le kezeidből kívánom meg. Ha pedig meginted a hitetlent az ő utáról, hogy abból kitérjen és ki nem tér az ő utáról, az az ő álnokságáért meghal és a te lelkedet megmentetted“. Ne bántson bennünket az sem, amit sokan megalázónak tartanak, hogy küzdelmeink anyagi érdekből származnak, mert hiszen az élet fenntartásáért folynak. Az örök élet könyvében, a bibliában van a mi ős díjlapunk, melyet maga Pál apostol irt meg a gyülekezeteknek és a Jézus Krisztus szolgáinak: „Avagy nem ezeket mondja-e a törvény. Ha mi néktek lelkeket vetettünk, nagy dolog-e az, ha a ti testi javaitokat akarjuk? Avagy nem tudjátok-e, hogy akik szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek és akik az Ur oltára körül forgolódnak, az oltárról veszik el részüket? Ekképen rendelte az Ur, azoknak, kik az evangyéliomot prédikálják, az evangyéliomból éljenek“. Nem arra megalázó ez a küzdelem, aki hiven munkálkodik, hanem arra, aki az Úrnak rendelete és a törvény ellenére elvonja a munkás jutalmát; mert örök igazság az, hogy „a munkás méltó a maga jutalmára“. S amit egy pogány bölcs is mondott: „Clamitat ad coerum merces retracta laborum“. Ezen az örök igazságon állunk. Szolgáljon megnyugtatásul az, hogy minden felsőbb egyházi és világi hatóság a jog, törvény és igazság alapjára állva megtette a szükséges intézkedéseket a javadalmazás ügyének rendezésére. A főt. egyházkerület múlt évi szept. 20-án tartott gyűlésében kimondotta, hogy a hivatalnokok javadalmazása terményekben, szolgálmányokban és pénzben szolgáltatandó ki, vagy a felsőbb egyházi hatóságok által elfogadott megváltási áron. A főf. zsinat kijelentette a díjlapok teljes érvényességét. Közlöm a nm. kultuszminiszter úrnak 5142/1919. sz. rendeletét is, mely így szól: „Az egyházi alkalmazottak javadalmazásául szolgáló párbér és egyéb szolgáltatások, valamint a kegyúri jogviszonyból folyó, vagy egyéb jogalapon teljesítendő egyházi járulékok kiszolgáltatása körül a tanács-kormány ideje óta sok helyütt bizonytalanság észlelhető. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a tanács-kormány ideje előtti jogrend általában helyreállván, a kegyúri jogviszonyból folyó jogok és kötelességek is fennállóknak tekintendők, úgy az egyházak, mint azok alkalmazottai érdekében szükségesnek tartom kimondani, hogy mi