Dunántúli Protestáns Lap, 1922 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-14 / 20. szám
Harmincharmadik évfolyam, 20. szám, Pápa, 1922 május 14. DUNÁNTULI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkeszti és kiadja a dunántúli református püspöki hivatal (Balatonkenese), ahova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők. EEJ Megjelenik minden vasárnap. [1) A kiadóhivatal vezetője Faragó János, akihez a reklamációk intézendők. eEj Új énekeskönyvünk.* ... A gyülekezet éneke a mi istenitiszteletünknek egyik fő alkotóeleme. Ha ez hiányzik belőle, isteni tiszteletünk egészben véve csak az értelem, az elmélkedés útján hathatna lelkünkre s az érzelmek végtelen birodalma, a vallásos életnek ez a kimeríthetetlen kincsesbányája, legnagyobbrészt kiaknázatlanul maradna. Kardos Albert A XVI. század magyar lírai költészete című jutalmazott pályamunkájában (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883.) a többek között ezt mondja: „ A magyar reformációnak leghódítóbb fegyverei közé tartozott Istennek nemzeti nyelven való dicsőítése, a magyar egyházi éneklés“. Farkas Lajos Zsoltárköltészetünk Szenczi Molnár Albert előtt című értekezésében (Prot. Szemle, 1898.) ezt írja: „A nemzeti nyelvű énekléssel a reformáció legalább is annyit hódított, mint az ige fegyvereivel“. Az 1674 ben Kassán kiadott Cantus Catholici c. katholikus énekeskönyv előszavában a következőket olvashatjuk: „A hívek nagyobb részét a római szentszéktől az éneklésbeli zengéseknek édesgetése vonta vala el“. Hatás tekintetében tehát a mi énekeskönyvünk csak a bibliával mérhető össze. 100-nál több kiadása is ezt igazolja. Irodalomtörténetünk egyik róm. kath. vallásu előkelő művelője, Négyessy László, egyenesen a legelterjedtebb magyar könyvnek mondja. Illő és szükséges tehát, hogy meglássuk, legalább nagy vonásokban, valóra váltak-e azok a remények, amelyeket hozzáfűztünk: mik benne az értékek, mik a fogyatkozások. Hogy ezekre a kérdésekre megfelelhessünk, arra kell mindenekelőtt gondolnunk, mit vártunk voltak épen az új énekeskönyvtől. Vártuk mindenekelőtt azt, hogy amit az idő nem igazolt, ami a jelenkor lelki szükségleteit nem elégíti ki többé, az maradjon ki belőle. Ilyen pl. a zsoltárok egy jó része. Ez az óhajtásunk — sajnos — nem teljesült. A zsoltárok egytől-egyig az új énekeskönyvben is benn maradtak. A zsidók költészetének e különben örökszép alkotásai tudvalevőleg a zsidó nép történetének különböző mozzanataiból fakadtak s a kizárólagosság elvén épült zsidó vallás eszméinek a kifejezései. A III. zsoltár pl. Dávidnak fia, Absolon elől való futására vonatkozik. A IV. zsoltárban azért könyörög Dávid az Istenhez, hogy Saultól szabadítsa meg. A X. zsoltár Izraelnek szabadulásáért való könyörgés. A XI., XII. és XIV. zsoltár Dávidnak Saul ellen való panaszkodása. Fakadhat-e vájjon e zsoltárok nyomán igaz, őszinte érzelem azoknak a lelkében, akik ezeket a vonatkozásokat nem ismerik? Miért kell a XX. század magyar reformátusainak Dávid és a zsidó nép fájdalmát énekelniök? Miért szükséges énekelnünk, hogy az Isten bosszúálló, hogy — mint a gyarló ember — fel szokott indulni, holott a mi Istenünk végtelen Jóság és végtelen Tökéletesség ? Mire jó e zsoltárok útján ily tévtanokat csepegtetnünk gyermekeink lelkébe? Nem célszerűbb, az egyetemes keresztyén egyház szempontjából is nem bölcsebb, ha csak az általános tartalmuakat, az önmagukban is tökéletesen érthetőket válogatjuk ki közülök? Szügyi József megállapítása szerint (A magyar ref. énekeskönyv múltja, 1910.) az 1904. évi lausennei francia énekeskönyvben csak 4, az 1893. évben kiadott zürichiben pedig csak 3 zsoltár van. Ág. h. ev. testvéreink Szenczi Molnár Albert zsoltárai közül csak kettőt használnak, a VIII.-at és a XLII.-et, a róm. katholikusok pedig csupán a XLII.-et. Mi makacsul ragaszkodunk mind a 150-hez s dicséreteinknek is mintegy 20 része zsoltárdallamra készült. Miért e csodálatos conservativizmus? Lehet ennek az igaz, az őszinte vallásosság ápolására és fokozására jó hatása ? Én nem tudom elhinni. Vártuk továbbá a dicséretek közül is mindazoknak a kihagyását, amelyek voltaképen nem is költői termékek, hanem erkölcsi vagy dogmatikus tételeink versbe foglalt fejtegetései. ♦ Irta és a pápai ref.nőegyesület 1921. évi december 26-iki estélyért felolvasta: Sarudy Ottó állami tanítóképzöntézeti igazgató.