A belsősomogyi egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. augusztus 27.
ESPERESI JELENTÉS a belsősomogyi református egyházmegye Kaposváron 1942. évi augusztus hó 27. napján tartandó rendes közgyűlésére. Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Amidőn egyházmegyénk egy évi életéről kötelességszerűleg be kell számolnom, megindult lélekkel érzem a Mindenható Kegyelem előtt a hálát, hogy a rettentő világháborúban egyházmegyénk, intézményeink akadálytalanul szolgálhatták hivatásukat. Sőt a nehezebb próbákban a Mindenható bölcs intézkedése gyanánt áldást is nyertünk azáltal, hogy több és megfelelőbb alkalom nyílt az evangélium erőivel való szolgálatra. A magyarság és keresztyénség élet-halál harcában a nagyobb erőpróba, a súlyosabb áldozatok alatt jobban kitűnik, milyen végtelen nagyságú erőforrás számunkra Isten igéje, milyen áldásos hivatást tölt be ennek az Igének szolgálatában fáradozó evangéliumi egyházunk, s mennyire sürgős az egyház teljes mozgósítható erejének munkába állítása. Ezt várja tőlünk hazánk ezer esztendőt meghaladó történelmének talán legválságosabb napjaiban Ezzel a követeléssel áll elénk a magyarság sorsával leggyökeresebben összenőtt református anyaszentegyházunk olyan nehéz sorsdöntő időkben, amikor sok belső pusztító erő mellett külső ellenfelei is számban és hatalomban megsokasodtak, elszánt tervszerű és összpontosított támadásokkal ostromolják erősségeit. Hogyan vívta meg egyházmegyénk, küzdöttek a kötelékébe tartozó gyülekezeteink, munkásaink az elmúlt évben ezt a mind súlyosabbá váló élet-halál harcot? ... Bármennyire kívánatos volna, szeretnénk is, határozott, pontos beszámolót erről, nem adhatunk. A részletesebb áttekintést gátolja az egyházlátogatások ismételt kényszerű elmaradása. Az akadályok egész sorozata tornyosult össze az egyházlátogatások meghiúsítására. Az egész egyházmegye személyes bejárása végett már december hóban megkezdtem a látogatást. Nemsokára azonban a nagy havazások és forgalmi akadályok miatt szó sem lehetett a továbbfolytatásról egész tavaszig. Március elején segédlelkészemet katonai szolgálatra hívták be. Másikat a segédlelkészhiány miatt nem tudott főtiszteletű és méltó-