Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)
1958-03-25 / 23. szám
Időjárásjelentés Még erős éjszakai fagyok Az Európaszerte szokatlanul hideg télies időjárást csak lassan enyhítik a szubtrópusok felöl érkező enyhébb légtömegek. Ma reggel még mindig erős fagyok voltak Közép- és Kelet- Európa nagy részén, sőt a szárazföld nyugati partjain is fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Münchenben, Bécsben és Varsóban ma reggel mínusz 12, Bukarestben mínusz 6, Szófiában mínusz 5 fok volt. Várható időjárás kedden estig: felhős idő, több helyen havazás, havaseső, mérsékelt keleti-délkeleti szél, hideg éjszaka, a nappali hőmérséklet kissé emelkedik. legmagasabb nappali hőmérséklet kedden plusz 2,plusz 5 fok között, helyenként 5 fok felett. (MTI) Az Országos Meteorológiai Intézet hejelentése Budai hegyek: Szabadsághegy 34, Csúcshegy 30 cm. Pilisben: Dobogókő 66, Nagyvillám 50 cm. Börzsönyben: Királyháza 42, Törökmező 67, Királyrét 25 cm. Bakonyban: Gézaháza 21. Blikkben: Bükkszentkereszt 18, Lillafüred 11 cm. Mátrában: Mátraháza 29, Kékes 56, Galyatető 54 cm. Mecsekben: Árpádtető 15, Misinatető 22 cm. (MTI) ///////////ZW///AK/// 48 órás kemény küzdelem a hóval A rendkívüli időjárás rendkívüli körülményeket teremtett, a hófúvás autókat temetett be, utakat zárt el, megszakadt a mindennapi élet lüktetése. Áldozatkész, kemény munkára volt szükség, hogy az akadályokat leküzdjék, kiszabadítsák az elzárt területeket s rendes kerékvágásba terelődjön az élet. A Köztisztasági Vállalat irodájában szinte percenként csengett a telefon. — Halló! Azonnal jöjjenek! Segítsenek! Nyolc TEFU kocsit betemetett a nagyvenyimi útnál a hó! Az autó készen állt, indult menteni. A Köztisztasági Vállalat dolgozói lapátokkal felszerelve ültek rajta, s hiába fújt a szél, hiába verte arcukba a havat, mentek hősiesen. Elakadtak. Kiásták magukat, s mentek tovább. — Az embereket behozni! Ez volt a cél. Reménytelen az autókat is kimenteni, de az embereket feltétlenül be kell hozni. Ezt tükrözték az elszánt tekintetek. A bebugyolált fejek közül csak a szempárok villantak elő s amint akadozva, csúszva, dobálva küzködött az autó a járhatatlan terepen, kutatva keresték, nincs-e valahol ember, aki járművét otthagyva, nekivágott a távoli határnak, hogy ennivalóra és meleg helyre leljen. Késő este értek vissza fáradtan, leverten, átfagyva, s alig pihentek, már megint berregett a telefon. — Halló! Halló! Itt az erősítő állomás beszél! Kérem, a pesti busz utasaival elakadt a laktanyánál, vigyék be őket a városba! Hajnali négy óráig megfeszített iramban dolgoztak, míg kiásták a két autóbuszt. A szovjet elvtársak sztálinyeccel siettek segítségükre, s nemsokára már méltóságteljesen indult a két Ikarus a város felé. A Déli városban fogytán van a kenyér! Az Úrállomás felé szabaddá kell tenni az utat, hogy a környező községek ne maradjanak élelem nélkül! Hóekék berregtek bele az éjszakába, lapátosok karavánjai indultak munkára, úttisztítók, műszakiak, az egész Köztisztasági Vállalat, s mikor egy szusszanásnyi jutott, hogy kifújják magukat, akkor vették csak észre, hogy már 36 órája dolgoznak megállás nélkül. A postahivatal dolgozói ugyancsak megszenvedték az időjárást. Pénteken elzárta a hófúvás az állomáshoz vezető utat. Szánkóval másztak keresztül a nyakig érő hóbuckákon, hogy az állomásról be tudják hozni a postát. A kézbesítők nagy része a környékről jár be, s a hóakadályok miatt otthon kellett maradniok. — A levelet várják! Az újságot várják! Vinni kell! A postán ez volt a kötelesség parancsa, s a nyakig érő hóban, buckákon, hófúváson átment a postás, vitte a leveleket, az újságokat, a nyugdíjat s mikor egyik körzettel végzett, vitte a másikba, kollégája helyett, aki nem tudott munkába jönni. Két műszakot vállaltak rossz időben, de becsülettel ellátták, s hány ember arca derült mosolyra, mikor kezébe vette a régen várt nyugdíjat, vagy a kedvestől kapott levelet?! Köszönet érte. A város képe sivatagra emlékeztetett, a szél úgy hordta a havat, úgy nyargalt végig a városon, hogy betemetett mindent. Aztán, mikor a szél enyhült, előkerültek a lapátok, megjelentek a házmesterek, felnőttek, gyerekek s hozzáfogtak a hótakarításhoz. A munkából sokan kivették a részüket. Kemény munka folyt a déli városi útvonalon, ahol a KISZ fiatalokkal az élen a Vasmű és a város dolgozói takarították az utat. Szorgalmas munkát végeztek az MTH tanulói is. A munka még nem ért véget, soksok szorgalmas kézre van szükség, hogy eltakarítsuk az akadályokat. S azután a többi a tavasz feladata lesz! Helyes — A RENDELŐINTÉZET teljes átfestését, olajlábazattal való ellátását kezdték meg. A különböző épülethibákat is kijavítják. Ezzel egyidejűleg sor kerül a többi körzeti orvosi rendelő helyiségeinek rendbehozatalára is. — A SZTÁLINVÁROSI HÍRLAP Helyes-helytelen.« rovata nemrégen szóvá tette a nyalóka helytelen, csomagolás nélküli árusítását. A cukrászdákban, üzletekben már celofán papírba csomagolva kerül forgalomba a népszerű gyermekcsemege. — KITÜNTETÉS ÉRTE az Arany Csillag szállót. Szentesi Józsefet, az étterem üzletvezetőjét meghívták a brüsszeli világkiállításra, ahol az ottani magyar konyhán fog dolgozni. Szentesi József már el is utazott Sztálinvárosból. — DICSÉRETET ÉRDEMEL a kórházi konyha, melyet ez év januárjában vettek házi kezelésbe. Úgy a kórházi betegek, mint a kórház és rendelőintézet személyzete ízletes, bőséges ellátásban részesül, azonkívül kifogástalan, diétás ételeket is gyártanak. HELYTELEN — A VÍZTORONYRA helyezett, üvegből készült dicsőségtábla, amely a vállalatok és dolgozóik munkateljesítményét dicsérte, több mint egy év óta összetörve hirdeti a nemtörődömséget, felelőtlenséget. Ebben az állapotában a tábla nem a dicsőségnek, hanem a dicstelenségnek szomorú jelképe. • A MEZŐKER vállalat a múltkor szétosztotta a citrom szállítmányt különböző egységei között, csak a déli városi zöldség és gyümölcsüzletet nem látta el citrommal. A déli városi szülők, gyermekek ugyanúgy rá vannak szorulva a vitaminos gyümölcsre, mint a város többi lakói. — MEGDÖBBENTŐ, hogy a vásott gyermekek már a postai levélszekrényeket sem kímélik. Vizet, tintát öntenek a levélszekrényekbe és levél kiszedés óráját jelző táblákat a is kiszerelik. A szülőknek és a pedagógusoknak kell elsősorban fellépni ez ellen és megelőzni a rendőri beavatkozást.A RENDKÍVÜLI időjárás, hóesés idején feltűnő, hogy egyes házfelügyelők nem veszik ki részüket a hóeltakarítási munkálatokból. Hatalmas hómennyiség gyűlt össze egyes házak előtt és bizony jó lenne, ha a házfelügyelők felszólítás nélkül megtisztítanák a járdát. (V. A.) Csak a módszerek változnak? A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopások a Vasműben más formát kezdenek ölteni, mióta bevezették a kapuknál a szigorúbb ellenőrzést. Igaz, akadnak még olyanok, akik a kapuknál kísérleteznek, mint például Szentesi István, a VasMÁV dolgozója, aki március 10-én a kabátja alatt 1 köszörűkövet tengellyel, 1 pipakulcsot, 1 rugót, 1 szűrőt akart kicsempészni, vagy Aranyi János, a bordélyos vállalat dolgozója, aki gumikerekű kocsija ülése alatt fogaskereket, vízvezetékcső-elosztót és egyéb felszerelést vitt volna ki, ha el nem kapják, vagy a Tűzállóanyaggyártói Pergel Jánosné és férje, akik fát és kokszot akartak kivinni, vagy ugyancsak a Tűzállóanyaggyár ipari tanulója, K. I. akkumulátort akart kivinni, de a módszerek megváltoztak már. Most az a nóta járja, hogy a lopott holmit a kerítésen dobják át, s úgy mennek érte az esti órákban. Kevés eredménnyel jár ez a kísérletezés is, mert az üzembiztonsági osztály őrei felfigyeltek erre, s fokozottabban a gondjaik közé vették a kerítések őrzését. Így került horogra Hadsz Péter, a VasMÁV dolgozója, aki a kerítésen keresztül fát és gumivásznat akart kilopni a gyárból. Szávuly István, a száll rak dolgozója március 10-én a kerítésen keresztül félmázsa kokszot akart kilopni, de az őrség elfogta. Fegyelmi eljárás indul ellene. Vannak a Vasműben más visszás dolgok is. Például, hogy a VasMÁV idén már a harmadik többezer forint értékű kaput töri össze mozdonyaival tolatás közben. Legutóbb megint a 11. számú kapu lelte szörnyű pusztulását helytelen tolatás miatt. A beruházási kapu, a 13. számú kapu, a 4. számú kapu már nem egyszer megkóstolta az összetörés keserűségét, de akik összetörték, még nemigen kóstolták meg, hogy milyen kárt is okoztak a Dunai Vasműnek felületes, hanyag munkájukkal. Jó lenne, ha a VasMÁV is bevezetné azt a jó módszert, hogy akik kárt okoznak, azok térítsék is meg! Az 1957/127. igazgatói rendelkezés egységesen szabályozza, hogy a különböző gyárrészlegeknél mikor van a munkaidő kezdete, s a műszak mikor ér véget. Ezt a rendelkezést — mint általában a többi rendelkezést is — azért adták ki, hogy a dolgozók betartsák, és nem azért, mert általában rendelkezéseket szokás kiadni. Hogy elejét vegyük a különböző magyarázkodásoknak, ez a rendelkezés a művezetőkre, sőt az üzemvezetőkre is vonatkozik, akiknek elsőrendű feladata, hogy ezt a rendelkezést betartsák és betartassák. Az alant felsorolt esetek nem arra engednek következtetni, hogy mindenütt szívügyüknek tekintik a ve gy igazgatói rendelkezés nyomán tetők a munkaidő betartását. Egy ellenőrzés során, az energiában este fél 10-kor az öltözőhelyiségben alig lehetett megmozdulni, annyi ember szorongott, tülekedett, igyekezett hazafelé, pedig még kerek fél óra volt hátra a munkaidőből. A gyárkapunál ugyanez volt a helyzet, ott is tíz óra előtt már tetőtől talpig megmosakodva, felöltözve várta a dolgozók egy része, hogy indulhasson hazafelé. A művezetőknek ugyancsak sürgős dolguk lehetett, mert ők is ott ácsorogtak, s jogosan jegyezték meg a kissé szégyenlősebbek: — Ha a művezetőnek szabad lógni, akkor nekem is! Az ellenőrzés során ezúttal bevonták azoktól a kapukártyát, akik munkahelyüket a műszak lejárta előtt otthagyták, de másnap üzemvezetők maguk az köszörülték ki a csorbát, s távolléti jeggyel igazolták az előző napi »lógást». Ráírták azt, hogy az illető műszakja lejárt, vagy azt, hogy öt perccel előbb távozott, de semmi egyéb nem történt. Hiába, így vagyunk ezekkel az igazgatói rendelkezésekkel, csak aláírjuk a távolléti jegy alá, hogy Dobai vagy Reiner, esetleg Tuboly, s a többi már igazán nem érdekes, hiszen így is úgy is csak megkapjuk azt a kis nyereségrészesedést! „Qaf de camuz döLúíj ez a tamuz!” Mikor szerkesztőm átadta a nemes megbízást, hogy írjak egy hírkopfot a tavaszról, agyamban úgy rajzottak a szebbnél szebb gondolatok, mint a méhecskék a virágok között. Nagyon szépeket gondoltam, megmondom őszintén, arra gondoltam, mikor a zsenge kis rügyek fakadni kezdenek, s mikor a lányok szép formás bokáján megjelenik az első könnyű kis szandál, meg egyebek, s a cikk sajnos belekerült a lapba, kinyomtatták, és mire eljutott az olvasóhoz, már jégcsappá fagytak könnyeim, melyekkel elsirattam előbbi alkotásomat. Hát érdemes a tavaszról írni?! Nem bizony. Meg is fogadtam, hogy ezután csakis a tél szépségeit fogom ecsetelni. Milyen szép is a tél! Ragyogó! Öröm az élet télen, mikor az ember kedvére gémberesztheti, sőt kékké, lilává fagyaszthatja végtagjait. A hófúvás? Az a legjobb élvezet a földön. Annál már csak a trigonometria lehet jobb. Hejh, mikor az ember szemébe vágja a havat a szél, úgy facsarja a könnyeket, mint a jó meleg teába a szép sárgahéjjú citrom üdítő levét! Hát nem öröm az élet télen? A fülek olyan ropogóssá fagyhatnak, mint a finom pirítós kenyér, amit a mama szokott készíteni a reggelihez. A tavasz? Az a legcsúnyább időszaka az évnek. Hiú kis virágok hamar öregedő kiváncsi fejüket kidugdossák kelyheikből, és úgy bámulnak a világra, mint borjú az újkapura. A tavaszi szandáloknak leválik a talpa és a kiálló szögek állandóan böködik a lányok sarkát, s úgy sántítanak benne, hogy rossz nézni. A könnyű kis taft szoknyák is olyan hamar gyúródnak, hogy minden nap vasalni kell, s olyankor néha oda is égetik. Tavasszal por van, télen nincs. Tavasszal a legkellemetlenebb pacsuli illatot bűzlik magukból a semmitmondó virágok. Télen férfiasan csikorgó hideg van, mely nem keveredhet mindenféle pacsuli illattal. Tiszta ózondús a levegő, melybe szinte harapni lehet, mint a friss kenyérbe. A tavaszi nap sugarai rontják a szemet. Kénytelen az ember naphosszat cipelni a napszemüveget, mely amellett, hogy csiklandozza az orrot, még össze is törik, ha leesik. Az Ofotértban nem lehet egyforma színes üveget kapni, s kénytelen az ember felemás üveggel beérni. Télen ilyen gondok nincsenek, a határ olyan fehér, mint a tiszta lelkiismeret. Tavasszal izzad az ember, ami roppant kellemetlen. Télen nem izzad, sőt, kedvére fázhat, didereghet, vacoghat. Próbálja ezt az ember rökkenő hőségben! Mint láthatják kedves olvasóink, a tavasz nem is olyan vonzó, s nem is érdemes ragaszkodni hozzá. A tavasz felesleges »flaue» az évszakok között. Csakhogy az emberek szeretnek »flancolni ...» (Sasvári) A város lakossága teljes erővel részt vesz a hő eltakarításában A városi tanács végrehajtó bizottsága köszönetet mond mindazoknak a szerveknek, amelyeknek dolgozói a rendkívüli időjárás okozta hótömegek eltakarítási munkájában már eddig részt vettek. A Vasmű pártszervezete és KISZ bizottsága haladékostalanul mozgósította a dolgozókat úgy, hogy igen nagy területet sikerült a hótömegektől megtisztítani, ezzel a közlekedést és a termelést biztosítani A városi tanács felkéri a város és a barakktáborok lakóit, hogy a hóeltakarítási munkálatokban továbbra is vegyenek részt. Elsősorban a lakóházak és a házak körüli területeket kell megtisztítani, mert számítani lehet a gyors olvadásra és a talaj beázása komoly károkat okozhat az épületekben. A kiskereskedelmi hálózat és a vendéglátóipari üzemek dolgozói ugyancsak járuljanak hozzá a hótömegek eltakarításához, elsősorban az üzletek előtti járda szakaszokon. A sztálinvárosi mentők izgalmas kalandja a pénteki hóviharban a perkátai országúton Az országszerte dúló hóvihar Sztálnváros közlekedését is megbénította majd kétszer 24 órára. Az orkánereű hófúvás a városba vezető műutakat teljesen eltorlaszolta. Igen sokzemély- és tehergépkocsi az országúton rekedt. Péntek este a 25 autóbusz munkájáraiból csak egy érkezett meg Sztáinvárosba. A Pécs—Sztálinváros— Judapest távolsági járat két óra kééssel érkezett és rövid pihenő után tovább indult. Csak a laktanyáig juott el, ott hatalmas hótorlaszok áll ók el az autóbusz útját. Az utasokat ki kellett szállítani, a kocsi ott maradt az országúton és csak szombaton reggel hat óra után folytathata útját Budapest felé. A sztálinvárosi mentőknek izgalmas kalandjuk volt péntekről szombatra virradó éjszaka a perkátai országúton. A mentők a délelőtti órákban két beteget szállítottak fel Sztálinvárosból Budapestre a kórházba. A délutáni órákban indultak el visszafelé és két embert hoztak magukkal. Egy amputált lábút és egy szívbeteget, akiket lakóhelyükre, Perkátára kellett szállítani. Az esti órákban ért a mentőkocsi Perkáta közelébe, de attól mintegy négy kilométernyi távolságra óriási hófúvásba kerültek. A gépkocsi továbbmenni nem tudott. A gépkocsivezető és az ápoló a betegeket a tartaléktakarókkal beburkolták. Járatták a motort, hogy meleg legyen a kocsiban. A mentőautót rövidesen teljesen elborította a hó, úgy, hogy már csak a teteje látszott ki. Közben leállt a motor is és így a kocsiban lévő emberek helyzete, különösen a betegeké, a fagyás veszélyét tekintve, igen válságos volt. Már késő este volt, amikor egy katonaorvos, aki motorkerékpárral indult el Ercsiből, de a gépet le kellett állítani és gyalog folytatta az útját Perkáta felé, felfedezte az eltemetett mentőautót. Utat vágott a kocsihoz, majd amikor megtudta, hogy betegek is vannak a mentőautóban, nyomban elindult a hóviharban Perkátára, hogy segítséget hozzon. Már majdnem hajnali> volt, amikor a katonaorvos 12 emberrel és két hordággyal gyalogosan visszaért a bajbajutott mentőautóhoz. A két beteget nyomban hordágyra emelték és gyalogmenetben elindultak velük Perkátára. Szerencsésen meg is érkeztek velük a faluba. A mentőautó személyzete a gépkocsiban maradt. Perkátai telefonértesítés alapján a kora reggeli órákban a szovjet parancsnokság nyújtott segítséget a mentőautónak olyképpen, hogy egy könnyű tankot kiküldött az országútra, amely az elakadt mentőautót kivontatta a hótömegek alól. Az izgalmas kalandokon keresztülment mentőautó szombat délelőtt megérkezett Sztálinvárosba. A honvédorvosnak a nevét, aki az izgalmas életmentésben ilyen nemes önzetlenséggel részt vett, s aki nemcsak, hogy megszervezte a mentőexpedíciót, hanem maga is visszaindult a bajbajutott gépkocsihoz, hogy mint orvos is, segítségére legyen a betegeknek — nem jegyezték fel és így névtelenül is üdvözöljük, mint bátor életmentőt és példamutató igaz embert. Díszhal, akvárium szaküzlet megnyílt. Május 1. utca ft. I. am. f. Akváriumok, halak, növények, összes felszerelési tárgyak, élő, száraz eleségek, madáreleségek nagy választékban kaphatók. Nagy húsvéti vásár ! rrtr-THÍRLAP 1958. március 25, kedd