Sztálinvárosi Hírlap, 1961. március (6. évfolyam, 18-26. szám)

1961-03-03 / 18. szám

VMAG PROLETÁRJAI, KOVESÖLJDTEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1961. MÁRCIUS 3., PÉNTEK Érdekvédelem Ha a szakszervezeti munkáról esik szó valahol, olyan természetesen hoz­zágondolják már, hogy ott valami érdekvédelmi célok kerülnek napi­rendre. Merthogy a szakszervezet a dolgozók érdekvédelmi szervezete és ez így igaz is. Ám arról valahogy kevesebbet beszélünk, hogy milyen érdekvédelemre gondolunk: a mun­kásoknak, mint egyéneknek érdekei­re, vagy a munkásosztálynak, mint osztálynak érdekeire. Mindkettő fon­tos és elválaszthatatlanul fonódik egymásba az igaz, a gyakorlat mégis azt igazolja, hogy egyes munkahe­lyeken az utóbbi érdekvédelmi szfé­rából mind nagyobb teret hódít el az az érdekvédelem, amely a munkás­nak,­­mint egyének érdekeit szolgál­ja. Egyes üzemekben, műhelyekben a szakszervezeti munka csaknem tel­jesen kimerül abban, hogy elintézik a dolgozók üdülőbeutalását, folyósít­ják a szülési, házassági és temetési segélyeket, a szakszervezet megbí­zottja gondoskodik a dolgozók igaz­ságos lakáselosztásáról, javaslatokat tesz a bérek megállapítása esetén. Rendkívüli segélyeket utal ki, és ha­sonló ügyekkel foglalkozik. És a szakszervezet erről statisztikát ké­szít, amivel bebizonyítja, hogy a dolgozók érdekeit védelmezi. Szép és fontos feladatok ezek. Törődni kell a dolgozók ügyes-bajos dolgai­val, segíteni a bajbajutott társat, de csupán erre korlátozni az érdekvé­delmi feladatokat, nem a legcélra­vezetőbb. Könnyen odavezethet, hogy a szakszervezeti munka egész­ségtelen, bürokratikus, apolitikus irányt vesz, elveszíti tömegbázisát, azt az erejét, amelynek a munkás­­osztály legszélesebb rétegeinek akti­vizálására kéne irányulnia. Egyes szakszervezeti vezetők „hi­vatalból” foglalkoznak ugyan a mun­kaversennyel, de helyenként csak­ az eredmények rögzítésével, és nem tartják magukat „illetékesnek” ar­­ra, hogy mély politikai tartalmat ad­janak a dolgozók által kezdeménye­zett mozgalmaknak, terjesztői, szer­vezői legyenek azoknak. Pedig hát ez is érdekvédelem. Mert ha valami, úgy a többre, jobbra való törekvés a termelő munkát végző dolgozók részéről a legfőbb, az első­rendű érdekvédelmi munka. Igaz, ebből nemcsak egyik vagy másik dolgozónak van haszna, hanem­­ mindegyiknek, sőt mindegyikük gyermekének, családjának is. Hát érdemes ezért dolgozni, kell ezért dolgozni? Igen, érdemes. Néhány helyen esetenként akado­zik a dolgozók anyaggal, szerszám­mal, munkával való ellátása. Hibák csúsznak a­­ munkaszervezésbe. Hát nem érdekvédelmi feladat leküzdeni a szervezés hibáit, eltakarítani a termelés előtt álló torlaszokat, biz­tosítani óráról-órára, percről-percre a munkahely dolgozóinak a munká­hoz való jogot? Igen, erről megfe­ledkezünk néha, a vállalatvezetés „belső ügyének” tekintjük, sőt he­lyenként ezt meg is magyarázzuk a dolgozóknak, ha hasonló ügyben a szakszervezeti aktivistákhoz fordul­nak panasszal. Pedig ezt nem „meg­magyarázni” kell, hanem bátran, ge­rincesen kiállni a dolgozók érdeké­ben, figyelembe venni javaslataikat, és sürgős intézkedést tenni a szer­vezési hibák megszüntetésére. Ez igenis minden dolgozót érintő ér­dekvédelem. Vagy szóljunk-e azokról a huzavo­nákról, amelyek egyes újítások, ész­­szerűsítések körül kialakultak? Sok esetben milliókat hozó újítások ke­verednek el a bürokrácia labirintu­sában. Az egyik a fizikai munkaerőt könnyítené meg, a másikat a dolgo­zók egészségének védelme érdeké­ben dolgozták ki, a harmadik az anyagtakarékosságot tűzte ki céljá­ul, s ezek az értékek néha hónapo­kig várják sorsukat az íróasztal fiókba zárva. S ugyanakkor a szak­­szervezet az üdülőbeutalásokkal fog­lalkozik, tartózkodik, hogy harcba­­szálljon a dolgozók érdekében a bü­rokrácia hétfejű sárkányával. Arról pedig még kevesebb esetben beszél­hetünk, hogy maga a szakszervezet adna feladatokat, irányelveket az újítóknak. Pedig ez is az érdekvéde­lem szférájába tartozna. Egyes munkahelyeken előfordul az is, hogy a dolgozók tanulását nem jó szemmel nézik a gazdasági vezetők. Mert a vállalat pillanatnyi érdeke esetleg úgy kívánja, hogy kényelme­sebb, ha a dolgozó nem veszi igény­be törvényesen biztosított jogait. A szakszervezetnek azonban a dolgozók érdekeiért folyó harcában nemcsak a pillanatnyi érdekekért, hanem a munkásosztály jövőjének érdekeiért is ki kell állnia. Harci feladat ez, ezúttal harc a maradiság ellen. A munkafegyelem? Igen, annak biztosítása a művezetők és csoport­­vezetők dolga. Igaz. De nem csak az övék. Az igazolatlan műszakokat, az ellógott órákat nem csak a műveze­tők és csoportvezetők érzik meg. Sőt, elsősorban nem ők. Hanem a fe­gyelmet, a munka becsületét tisztelő dolgozók. Azok az egyszerű közka­tonái a szakszervezeti munkának, akik fáradságukkal, verejtékükkel vallanak hitet napról-napra osztá­lyuk érdekei mellett. S ők annyit jo­gosan várnak el szakszervezetüktől, hogy kiálljon mellettük, megvédje őket a munkakerülőktől, fegyelme­­zetlenkedőktől. Úgy véljük, ez is ér­dekvédelmi feladat. Ugyanezt el­mondhatjuk a társadalmi tulajdon dézsmálóiról is, akik az egész közös­séget károsítják meg, s akik ellen, sokan úgy vélik, csak a hatósági szervek illetékesek harcolni. A tőke korlátlan jéa a szakszervezet uralmának ide­volt az egyik, sok esetben az egyetlen világító fák­lya, amely megmutatta a dolgozók­nak a harc útját, amely igyekezett korlátot állítani az embertelen ki­zsákmányolásnak. A munkásosztály a sötétség évtizedeiben bízón tekin­tett erre a fáklyára, mert vezette a harcában, amit a munkáért, nyérért, a legelemibb emberi a ke­­i jogo­kért milliók vívtak. Ma munkásosz­tályunk saját hazájában törvénybe iktatta e jogokat! Pártunk megszab­ta a szocializmushoz vezető út irá­nyát. A dolgozók milliói követték és követik a párt szavát. Helyes úton járunk, ezt életünk, fejlődésünk nap­ról-napra igazolja. De fejlődésünk útját néha akadályozza a meg nem­­értés, a kényelmesség, a nemtörő­dömség, a felelőtlenség. Ma ezek el­len kell harcolni, mert ezek akadá­lyozzák a gyorsabb előrehaladást. Ma ez a harc ad tartalmat a szónak: érdekvédelem. S hiába készítünk mi statisztikát a szülési segélyekről, hiá­ba osztjuk el igazságosan az üdülő­jegyeket, ha ebben a harcban nem tudunk keményen, szilárdan, követ­kezetesen a sarkunkra állni, nem mondhatjuk el, hogy mindent elkö­vetünk a dolgozók érdekeiért, m­e­tlen helyen, ahol termelő mo­lyik, az elsődleges és legfőbb a termelés, és csak utána ke­het az elosztás. A legkisebb­ben, vállalatnál sem süllyed­t szakszervezet egy jótékony in­­tézmény színvonalára, amikor a létfontosságú kérdések érdekében dúlnak harcba, amikor áthatja­­ a szocialista építés nagyszerű len­lete. Maradjon a szakszervezet i­denütt világító fáklya, szervez, irányítsa a párt oldalán azt a nagy­szerű mozgalmat, amely üzemeink­nél, vállalatainknál egyre széleseb­ben bontakozik ki. Megnyerni a ter­melés mindennapos csatáit: ez ma a dolgozók érdekvédelmének alfája és * ómegája. (NJ) ^ r MA i Ifjúsági melléklet Új prémiumrendszer a helyi iparban Tallózás az új házirendben Nap­ósorok A Vasmű igazgatóság dolgozói megkezdték az idei társadalmi munkát A Vasmű igazgatóságon még a télen megkezdték szervezni az idei társadalmi munkát. Ennek tudható be, hogy az első igazán tavaszias napon minden fennakadás nélkül megkezdhették a számukra kijelölt területen — az igazgatósági épület mögött — a parkosítást. Az első na­pon 71 dolgozó fogott szerszámot, 9 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze, 10 ezer négyzetméteren műtrágyát terítettek szét és a tarackos, nehéz talajon még 300 négyzetméteres darabot fel is ástak. Azóta naponta az igazgatóság dolgozóinak 10—15 százaléka fogja meg a szerszámot és munka után egy-két órát dolgozik. Úgy tervezték, hogy március végére már a 10 ezer négyzetméteres területen zöld fű, virágok, facsemeték köszöntik a tavaszt. (Cseh Tibor felvétele) A mi parlamentünk a nép, az ország javára tevékenykedik Földes László elvtárs képviselői beszámolója Szerdán este tartotta meg Földes László elvtárs, városunk országgyű­lési képviselője a Bartók Béla Mű­velődésház színháztermében beszá­molóját az országgyűlés legutóbbi üléséről. Ott voltak a beszámolón vá­rosunk vezetői, az üzemek, vállala­tok, intézmények dolgozói, és eljött számos háziasszony is. Inokai János, a Hazafias Népfront fő­városi bizottságának elnöke nyitotta meg a képviselői beszámolót, majd Földes László elvtárs tartotta meg nagy érdeklődéssel kísért beszédét. Elmondotta, hogy az országgyűlés legutóbbi ülése három fontos ese­ményt foglalt magában. Az egyik, Antonin Novotny elvtársnak, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnö­kének országgyűlési látogatása és az ott elmondott beszéde volt. Kifejezője volt a látogatás és a beszéd a jószomszédi viszony­nak, a szocializmust építő két nép megbonthatatlan barátsá­gának. a kapitalista világban — Földes László elvtárs — mondotta : mindent megtettek a tőkések, hogy a népe­ket egymás ellen uszítsák és szét­forgácsolják erejét. Ma ezek a né­pek közös erővel harcolnak a jobb életért, a magasabb életszínvonalért, közösen birkóznak a jövő feladatai­val. Ezt fejezte ki Novotny elvtárs látogatása is. Az 1961. évi költségvetés tárgya­lása volt a második nagy eseménye az országgyűlésnek. Elmondotta Földes elvtárs, hogy az államháztar­tás mérlege jó. Az új költségvetés­ben 1961-ben 21 milliárd forintot for­dít államunk kulturális s­ociális és egészségügyi célokra. Új beruházásokra valamivel keve­sebbet fordít államunk az idén, mint tavaly, mert az építőipar nem tel­jesítette az önköltségi irányszámo­kat, azonban a meglévő gépek és berendezések korszerűbbé tétele, ter­melékenységének emelése fontos sze­repet kap. Az életszínvonal emelésével kap­csolatban kifejezte hogy az idén is lesz némi emelkedés, és ez elsősor­ban a szolgáltatások megjavításá­ban, a kereskedelem áruellátásának 4,6 százalékos emelkedésében fog je­lentkezni. Az országgyűlés harmadik esemé­nye a legfelsőbb ügyész beszámolója volt a törvényesség betartásáról, a közrendről, közbiztonságról. Földes elvtárs ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy 1960-ban kevesebb eljárást kel­lett indítani mint 1959-ben. Van azonban még tennivaló ezen a téren is, különösen a vállalati gaz­dálkodás vonalán, mert számos he­lyen gyenge még a bizonylati fe­gyelem.­­ A fitalkorúak bűnözési aránya — mondotta Földes elvtárs — 4,8 százalék, ami nem mondható rossz­nak, nagyon sok kapitalista ország­ban örülnének, ha csak ennyi lenne, de nekünk ezt még tovább kell csök­­kentenün­k. Az országgyűlés hangulatáról is szólt beszámolójában Földes elvtárs. Elmondotta, hogy 29 képviselő szó­lalt fel és nem egyszer éles kritikák, komoly bírálatok hangzottak el egyes állami szervek bürokratikus ügyin­tézéséről. Bírálat tárgyát képezte az is, hogy mezőgazdasági gépeink nem eléggé sokfaj­tájúa­k, meg hogy a ke­reskedelemi áru elosztása sem mindig egyenletes. Az alkatrészhiányt, az ország úthálózatának javítását, karbantartás jobbátételét is szorgal­a­mazták a képviselők, de ezeken kí­vül még számos más problémára hívták fel a figyelmet. — Érződött a felszólalásokból az ország iránti felelősségérzet — mon­dotta Földes László elvtárs, majd így folytatta: — Gyakran vádolnak minket az imperialisták, hogy nem vagyunk elég demokratikusak, mert nálunk nincsen többpárt-rendszer. Elmondhatom, ennél demokratiku­sabb nem lehet egyetlen rendszer sem, mint a mienk. Nyugaton a tőkés csoportok marakodása és határozzák meg a parlamenti érdekes vitá­kat. Minket pedig a nép az ország, a dolgozók érdekében végzett munka jellemez a parlamentben, és megoldások keresése a közös cél érdekében. Büszke vagyok — mon­dotta befejezésül Földes László elv­társ, — hogy tagja lehetek ennek az országgyűlésnek! A beszámoló Inokai János zár­szavával ért véget. A hallgatóság az előcsarnokban kürölvette még Föl­des László elvtársat, elbeszélgettek vele, számos kérdést intéztek hozzá és jó egészséget kívántak további kép­viselői munkájához. Egy százalékkal teljesítették túl­­ anuár-februári tervüket a Vasmű dolgozói ismű dolgozói a második 5 V első hónapjában egyenlet t­­elje sítették termelési tervei­­lyek lényegesen magas a t­­avalyinál. Általános véle­­mint jó felkészülés eredmé­­ny eleji sikeres indulást. Van azonban a termelés isszaesett, elsősorban az és a nagyolvasztóműben, februárban az országos ól kevés igénylést, ala­­lést kapott. A nagyol­­i­abosító üzemében nagyobb mennyiségben a­­ vörösiszapot, növekte­­dett érc mésztartalma, istermelés is. H hónapját egybevet­ve, januárban és februárban együt­tesen a kohászok körülbelül 1900 tonna vasat, a martinászok 2400 ton­na acélöntecset, a hengerészek pedig 1100 tonna lemezt termeltek terven felül. Legegyenletesebben mindkét hónapban a kokszolómű dolgozói ter­meltek, akik két hónap alatt körül­belül 2700 tonna kohókokszot és 2500 tonna ipari és háztartási kok­szot gyártottak terven felül. Utóbbi különösen azért értékes, mert az ipar és a háztartások várják ezekből a termékekből a többtermelést. Előzetes számítások szerint a feb­ruári átmeneti visszaesés ellenére az év első két hónapjára esedékes ter­melési tervüket a Vasmű dolgozói mintegy 1 százalékkal teljesítették túl. Időjá­rá­sjelen­tés Várható időjárás ma estig: Az enyhe idő tovább tart. Változó mennyiségű felhőzet, néhány helyen kisebb eső. Mérsékelt, helyenként élénkebb északnyugati, nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet plusz 6—10 fok között. (MTI)

Next