Dunaújvárosi Hírlap, 1973. június (18. évfolyam, 44-52. szám)
1973-06-26 / 51. szám
2. oldal Dunaújvárosi Hírlap Heti világhíradó Hétfő: Washingtonban hivatalosan fogadták Leonyid Brezsnyevet és megkezdődtek a tárgyalásai Nixonnal Gierek vezetésével párt- és kormányküldöttség látogatott az NDK-ba Kedd: Washingtonban négy szovjet—amerikai egyezményt írtak alá Elutazott Klán Bátorból a csehszlovák párt- és kormányküldöttség, amelyet Gustav Husak vezetett Szerda: Bonnban parafálták a csehszlovák—nyugatnémet szerződést A ratifikációs jegyzékek kicserélésével hatályba lépett az NDK—NSZK alapszerződés Az olasz köztársasági elnök Rumort bízta meg kormányalakítással A csehszlovák párt- és kormányküldöttség a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Csütörtök: Brezsnyev és Nixon az atomenergia békés felhasználásáról és a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról egyezményt írt alá Pompidou Brandttal való tárgyalásra Bonnba érkezett Péntek: Szovjet—amerikai egyezmény a nukleáris háború megakadályozásáról A Biztonsági Tanács javasolta a két német állam felvételét az ENSZ-be Chilében megnyílt a Népi Egység Kongresszusa Szombat: Brezsnyev és Nixon Californiában tárgyalt ÍGY LÁTTA A MÚLT HETET KOMMENTÁTORUNK, NEMES JÁNOS: Most aztán valóban a bőség zavarával küzd a kommentátor! Más héten az olyan események, amelyek az elmúlt hét napon a rangsorban a hátsóbb helyekre kerültek, valódi világszenzációknál számítottak volna. De hiába, a múlt héten a világ figyelme, érdeklődése — és sporthasonlatot alkalmazva: drukkolása is! — Washington, a szovjet—amerikai csúcstalálkozó felé fordult. Korai volna Leonyid Brezsnyev amerikai útját átfogóan értékelni, hiszen, amikor e sorokat papírra vetem, még javában tart e találkozó programja. A kézzelfogható eredmény e pillanatig nyolc szerződés, egyezmény aláírása. Az első a tengeri kutatás összehangolásáról szól, a második a mezőgazdasági-tudományos mulka egybehangolásának formáit körvonalazza, a harmadik a tudományos kulturális és művelődési együttműködés bővítését irányozza elő, a negyedik a közlekedés szakértőinek közös munkaprogramját vázolja fel, az ötödik a két országban kölcsönösen működő vállalatok, kirendeltségek és magánszemélyek adóügyeit rendezi kedvezően. Mire azonban ezek a megállapodások, bármilyen nagyjelentőségűek is, inkább kétoldalú hatókörűek, addig az a három egyezmény, amelyet a csúcstalálkozó két főszereplője Brezsnyev és Nixon maga írt alá, valóban világpolitikai hatású és következményű. Hiszen jelképes jellegű, hogy a v vlág két katonailag legerősebb hatalma, amely a hidegháború éveiben ,,a font-farkasszemet" nézett egymással, most egyezményt írt alá a nukleáris háború megakadályozásáról. Ezzel az Egyesült Államok kormánya, amely olyan sokszor alkalmazta a politikájában a nukleáris fenyegetést, elismerte, hogy az ilyen lépés a Szovjetunió ereje miatt hatástalan, s a békés egymás melletti les útján kell haladni. Ha az atomerő nem a háború eszköze, akkor már nincs akadálya, hogy a nukleáris mutatásokban legtapasztaltabb és a világ élén haladó országok, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, az atomtekés felhasználásában együttműködjön — ez az érelme a másik Brezsnyev és Mixon aláírását viselő megállapodásnak. S végül a harmadik a fegyverkezési verseny csillapítását és így a veszélynek, vaamint a dolgozó emberek millióira nehezedő terheknek csökkentését irányozza elő. A SALT—II-ről, tehát a támadó rakétafegyver-rendszerek korlátozásáról folyó tárgyalások továbbvitele alapelveiről aláírt okmány mintegy útmutatóul és időrendül szolgál. Közismert, hogy a hadászati fegyverkorlátozások ügye az egyik legbonyoltabb kérdés, hiszen igen érzékenyen érinti a két ország biztonságát. A most aláírt „«»netrend” a végleges egyezmény aláírását 1974-re irányozza elő. S 1974-ben Nixon újra Moszkvában lesz, hiszen a csúcstalálkozón erről is szó volt. Vagyis a szovjet—amerikai legmagasabb szintű találkozások, amelyek lehetővé teszik a világ minden fontos ügyének számbavételét, és természetesen a kétoldalú viszony fejlesztését is immár folyamatosakká, rendszeresekké válnak. Ez pedig rendkívül kedvező perspektívával kecsegtet a nemzetközi viszonyok fejlődésére, amint arra egyik pohárköszöntőjében Brezsnyev is utalt: „Tavaly májusban egyetértésre jutottunk abban, hogy a nukleáris évszázadban a békés egymás mellett élésen kívül nincs más alap, amelyen fenn lehetne tartani a kapcsolatot országaink között. Most meggyőződéssel mondhatjuk: ez az alapelv mindjobban megtelik konkrét tartalommal”. A heti mozgalmas «Kömények’ másik színtere Bonn volt. Szerdán a külügyminisztérium magasépületének tanácstermében Chnoupek és Scheer nyugatnémet külügyminiszter kézjegyével látta el a Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatait rendező szerződést. Az úgynevezett német kérdést szabályozó egyezmények sorában ez az utolsó megállapodás a második világháború előtti idők legszégyenteljesebb diplomáciai okmányát, a náci rezsim fenyegetésével kikényszerített 1938. szeptember 29-i müncheni szerződést semmisnek nyilvánítja. Ezzel nemcsak a csehszlovák—nyugatnémet’ kapcsolatok fejlődése elől hárították el az akadályt, hanem megnyílt az út, a szocialista szomszédunkkal szolidáris Magyarország is a diplomáciai viszony szintjén befejezze kapcsolatai normalizálásának folyamatát az NSZK-val. A két, hosszú idő óta tartó tárgyaló partner Michael Kohl az NDK államtitkára és Egon Bahr nyugatnémet államminiszter is pontot tett a közös munkára: kicserélték a két német állam kapcsolatainak alapjairól szóló szerződésnek immár kölcsönösen ratifikált okmányait. Meghiúsult tehát a hírhedt Straussvezette nyugatnémet jobboldali ellenzéknek jogi furfangokba álcázott aknamunkája is e szerződés hatálybalépésének megakadályozására. S a nemzetközi reagálás is villámgyors volt: már pénteken a Biztonsági Tanács egyhangú határozatban ajánlotta a közgyűlésnek, hogy vegye fel az ENSZ-be az NDK-t és az NSZK-t. A héten megkezdődött a háború befejezése óta 35. olasz kormány megalakításának előreláthatólag hosszú és kínos procedúrája. A megbízott miniszterelnök, Rumor fel akarja éleszteni a középbal kormányt, miután Andreottinak nem sikerült a jobb felé nyitás kísérlete. A helyzet kulcsa azonban az olasz baloldal, amely előreláthatólag csak megfogható társadalmi reformok biztosítása esetén hajlandó együttműködésre. 1973. június 26., kedd „TALÁLKOZUNK SPREE-ATHÉNBAN... A virágok később nyílnak a Német Demokratikus Köztársaságban, mint nálunk. Június közepén még a fehér illatos akácerdők szegélyezik az országutakat. Ebben az évben azonban a szokásosnál, is korábban, már az év első napjaiban virágok nyíltak az országban. Nem különös csodáról van szó, hanem arról az ötszínű virágról, ami a X. Világifjúsági és Diák Találkozót szimbolizálja. Bármerre megy a látogató az NDK-ban, még a legapróbb kis faluban is hatalmas transzparensekkel, plakátokkal találkozik, s mindegyiken a VIT-embléma, a földgömb, és a köréje rajzolt ötszínű virágszirom. X. Weltfestspiele der Jugend und Studenten Berlin 1973 Hauptstand der DDR — hirdetik a transzparensek. És vendéglátóink is ■ az ország minden részében arról szóltak elsőként, hogyan készülnek a világ fiataljainak fogadására, az üzemek, gyárak egymással versenyezve társadalmi munkaakciókat kezdeményeznek. Nem egy üzem falán láttuk a feliratot: Zum Pestivgl! Az NDK-ban jónéhány üzem ugyanis a VIT előtti hónapokban nyereségének jelentős részét a fesztiválalapra fizeti be. A jubileumi fesztivált minden eddiginél látványosabban, szebben szeretnék megrendezni. Berlin, másodszor ad otthont a világ fiataljainak, 1951-ben is itt rendezték a III. VIT-et. Az azóta eltelt huszonkét évben hatalmas fejlődés következett be az ország életében, Berlin megújhodott és a városközpont magasra törő épületei a műemlék épületekkel együtt egy sajátos hangulatú világváros képét tárják a látogató elé. A német fiatalok ifjúsági szervezete az FDJ, — a Freie Deutsche Jugend, — a fő szervezője a világifjúsági találkozónak. Az FDJ az ifjúság egységes szocialista tömegszervezete, amely az összes réteg fiatalságát tömöríti soraiba. Egymilliónyolcszázezer tagot számlál, és több mint harmincnégyezer alapszervezete van. A VIT-en természetesen csak a legkiválóbb fiatalok vehetnek részt, politikai küldöttként, és például a Berlinhez közeli franfurt-oderi megyéből hétezer fiatal közül ketten lesznek a politikai delegációban. A fesztivál idején július 28 és augusztus 4 között az NDK-ban kis VIT-eket rendeznek. Az „igazi” mintájára, politikai demonstrációk lesznek ezek a találkozók is, számos kulturális, sporteseményt rendeznek országszerte ezekben a napokban. Az NDK-ban nagyon sok magyar fiatal dolgozik, akik részt vesznek ezeken a rendezvényeken. Sweedt-ben, a legnagyobb kőolajipari üzemben dolgozó százhetven magyar fiatal például a munkásvárosban rendezendő ifjúsági ünnepségen ad majd magyar folklór estet. A kékinges, egyenruhás FDJ-s fiatalok a fesztivál előtti hetekben már javában próbálják, sőt közönség előtt is bemutatják fesztiválszámaikat. A magyar fiatalok bizonyára örömmel hallgatják majd azt a dalt, amelyiknek refrénjében magyarul hangzik fel két mondat. A sajátos akcentussal kiejtett szavak valószínű nem zavarják a magyarokat sem és a többi külföldit sem, ugyanis a vendéglátó német fiatalok figyelmességét, kedvességét példázza ez a dalocska, mert valamennyi szocialista országnyelvén énekelnek benne egy-két mondatot Az NDK- ban egyébként rengeteg amatőr együttes működik és számuk a fesztivál előtt egyre gyarapszik. Berlinben szinte minden utcában fellép egyegy együttes, s igen sok gitáros énekkar is alakult. A diákok rendkívül és ezt példázza az ötletesek is, hogy nagyon sok olyan emléktárgyat készítettek, ami saját keze munkájukat A NDK tanulóifjúsága dicséri, nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy a termelésben bizonyított jó munkával segítse a VIT rendezéséhez szükséges anyagiakat, és ezért is szimpatikus ez a vállalkozásuk. A Berlinbe érkező sok ezer fiatal elhelyezése még a több mint egymillió lakosú városnak is okoz némi gondot. A szállásgondok enyhítésére húszezer berlini család ajánlotta fel, hogy otthonába fogadja a VIT-küldötteket- Egy hónap múlva a nemzetközi érdeklődés középpontjába kerül Berlin,ahonnan ezer külföldi újságíró tudósítja a XVIT-ről a világot. A fesztivál idején naponta jelenik meg újság, és a Nemzetközi Előkészítő Bizottság már négy alkalommal jelentetett meg a VIT-előkészületekről tudósító híradót. A korábbi világifjúsági találkozók híres vendégei, neves politikusok, békeharcosok üzeneteit, interjúit közölték ezek az újságok. Természetesen a XVIT jelszavával kezdődnek: „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért, és barátságért!” Berlint az NDK-ban így „becézik” Spree Athén. Egy kedves kis dal is született erről, amely így fejeződik be: találkozunk Spree Athénban öttől—hétig. Most a VIT jegyében másként éneklik és pedig így: találkozunk Spree Athénban július 28-tól augusztus 4-ig. Sütő Enikő Szomszédunk: Perkáta A kunok ivadékai Perkáta község a Mezőföld lösztábla korróziós völgyekkel felszabdalt keleti peremén fekszik. Közigazgatási területe 7452 .ha, lakosainak száma 4733 fő. Kialakulását tekintve Perkáta felé szállásbirtok, állattenyésztő kun szállás volt, s a Hatos széki kunok egyik településének számított. A FELTÁRÁSRA VÁRÓ MÚLT Perkata középkori múltjából annyi bizony, (az eddigi feltárt források alapján), hogy a mateyarok által betelepített kunok és leszármazottaik lakták, akik állattenyésztéssel foglalkoztak. I. Ferdinánd uralkodása idején is (1528-ban) kun helységként tartották számon, ekkor a Fejér megyei Solt székhez tartozott. A XIV. század végén a kunok tömegesen tértek át (nem önszántukból!) a földművelésre. Egy 1417. évi oklevél szerint Pipo temesi főispán Zsigmond király jóváhagyásával a megüresedett hantos széki kun kapitányságot 1417. január 17-én „szolgálati birtokként” Thóbal Jakabnak és fiainak adományozta. A Thóbal család birtokjogát II. Lajos is megerősítette, a „hantos széki kun kapitányságot és az ún. Két Poekár (szállás) birtokjogát ismételten és véglegesen a Thobal család nyerte el”. A középkorban a birtokok esetenként gyorsan gazdát cseréltek. A király 1527-ben, a Hantos szék összes szállásait Sulyok György pécsi püspöknek és testvéreinek adományozta, az adományozás során Perkáta is gazdát cserélt. Az adományozó oklevélen már nem a Két Poekár, hanem a község mai neve: Perkáta olvasható. A Sulyok testvérek 1531- ben átpártoltak János királyhoz, aki (1537-ben) a Fejér megyei községeket (így Perkátát is) nekik adományozta. Az új adományozást a székesfehérvári konvent még ugyanebben az évben jóváhagyta és a Sulyok testvéreket beiktatta az új birtokba. A török háborúk, majd a hódoltság időszaka — mint általában — nagy megpróbáltatást hozott a községre. Kezdetben a községre kivetett török adó 10 725 akcse volt (Solt 5229, Szalkszentmárton 7375 akcse adót fizetett ugyanebben az időben). Mindezt Velics Krummerer, „Magyarországi török defterek” c. alapvető munkájából tudjuk. A hódoltsági területek nehéz életviszonyai elől sokan elmenekültek a községből (vagy áldozatul estek a török mindenesetre nartalócoknak), 1028-ban már csak négy (!) ház után fizettek (240 akcse) adót. A község elnéptelenedett. A török kiűzése után az elhagyott területek betelepítése során rác (szerb) telepesek érkeztek a községbe. A székesfehérvári István király Múzeumban lévő okmány szerint Perkátán az 1720-as összeírásban még (mindig) csak 28 család neve szerepel (7 magyar és 19 rác). A ma is meglévő nevek az összeírtakból (Sztankó, Vukovics, Sibics) a szerb telepes ősöket idézik. A birtokos és az egyház is arra törekedett, hogy rövid idő alatt minél több (katolikus vallású) telepest hozzon, vagy csábítson a községbe, így került néhány szlovák család is a faluba, de az érkező telepesek nagyobbik része a szomszédos hantosi robotosokból került ki A történeti részhez tartozik az is, hogy még ma sem megnyugtatóan tisztázott az, hogy hol volt a falu első helye. A máig fennmaradt dűlő és határnevek (Barátiftkás) stb. és a meglehetősen hiányosan ismert okmányok arra engednek következtetni, hogy a régi (első) falu mostani Vaskapu dűlő (Falua hely dűlő) közelében volt, ahol templom is volt a XII. —XIV. században. A mai ember számára (érthető módon) a jelenlegi helyzet, a mostani településviszonyok kerülnek előtérbe. A lakosságot is (a múlt megismerése mellett) a jelen alakulása és a jövő lehetőségei foglalkoztatják. JÓMÓDÚ KÖZSÉG A község helytörténeti kutatásokkal is foglalkozó tanácstitkára, Mokry Endréné tájékoztatott a község múltbeli és jelenlegi életéről. A beszélgetésből egy szorgalmas lakókkal rendelkező, a környékhez képest jó anyagi helyzetű község sziluettje bontakozott ki. A villany (évek óta) megoldott kérdés a községben. A vízvezeték hossza 1250 méter, öt közkifolyós csappal még fejlesztés alatt van. Figyelemreméltó azonban, hogy a 4733 lélekszámú községben l1 ezer 800 szilárd burkolatú járda méter van. Nemrég épült fel a korszerű orvosi rendelő (most építenek két háromszobás orvosi lakást), építések átadás előtt áll egy új, 12 tantermes iskola is. Perkáta azon kevés helységhez tartozik ahol (jelenleg) nem gond az óvodai, bölcsődei elhelyezés (100 fős óvoda, 20 fős bölcsőde, 100 fős napközi otthon), ami igen szép eredménynek mondható. A tanácstitkár szerint község élelmiszerellátása kiaelégítő. „Az igazsághoz hozzátartozik — mondja Mokry elvtársnő —, hogy ami Dunaújvárosban megvan, az kicsiben itt is megtalálható, ha valakinek mégis olyan árura van szüksége az úgyis beutazik Dunaújvárosba, vagy esetenként a megyeszékhelyre.” A perkátaiak szerint „az áruellátás Dunaújvárosban jobb, választékosabb is lehetne ...” Félreértés ne essék, nem a boltok, üzletek számát kifogásolják, hanem szerintük a „választékkal várt baj!”. Ez utóbbi igencsak megszívlelendő észrevétel. Perkátáról nem szívesen költöznek Dunaújvárosba (az új lakást kapott és beköltözött perkátaiak gyakran felteszik a kérdést: „Dunaújban kaptál lakást? No és bemész?). Természetesen azért sokan beköltöznek. Perkátaiakról köztudott, hogy imádják a földet, —* tájékoztat a tanácstitkár —* jól értenek az állattenyésztéshez, van olyan ház, ahol 30—40 darab sertést tartanak és 15—20 hízik az ólakban. Nem véletlen, hogy Perkáta (lévén a kukorica-övezetben) az egyik legnagyobb állattartó község a Mezőföldön. A községben látható módon nagy az építkezési láz, szebbnél szebb házak (köztük igen sok kétszintes) tucatjai épülnek a fő- és mellékutcákban egyaránt. 1972-ben 82 db építési engedélyt adott ki a tanács, ugyanebben az évben 29 lakás felépült, s 25 lakásba be is költöztek. A község dinamikus fejlődését a rendezési tervben figyelembe vették, s az ötödik ötéves terv elején új vízművet létesítenek Perkátán. TÖBB FIGYELMET A község igen jó közlekedési lehetőségekkel rendelkezik, naponta mintegy 93 autóbuszjárat érinti a falut. Ez megkönnyíti a Dunaújvárosba való bejárást. Városunk üzemeiben (zömmel a vasműbe és a 26. sz. Építőipari Vállalatnál) 1010 perkátai dolgozik. Székesfehérvárra 80 fő, Százhalombattára 76 fő ingázik. Az előbbiekből világosan kimutatható az, hogy Perkáta a dunaújvárosi ipari bázis vonzáskörzetébe tartozik. Perkáta keresőképes lakosságának közel fele Dunaújvárosban dolgozik.