Dunaújvárosi Hírlap, 1973. szeptember (18. évfolyam, 71-78. szám)

1973-09-07 / 72. szám

1973. szeptember 7., péntekDunaújvárosi Hírlap ÍGY IGAZ! Vízszintes: l. Régi, sok igazsá­got magában foglaló mondás; folytatása a függőleges 12. számú sorban. 12. Az argon vegyjele. 13. Becézett Anna. 14. . . Lea’­ Brody Sándor színműve. 15. Rönk fele! 16. Kendőzés. 19. Görbe vé­ge! lü. Egykor. 22. Megye és fo­lyó. ”..i . Az' ostoba. 25. Fizikai rr.e ' kélységek összetételében: mi? r.zoros. 26 A vízszintes 43 sz­ó alatti becézve. 27. Mester­it i­­zetközi nyelv. 28. Msg-­­ i ' * 29. Ruházat. 30 A 12. szám alatti fordí­­t­­;i /ölűt .Unnruing, 34. •' :>Ő A vértanuk Varo­va hindu filozóf’lo egyik í Coordulfig. 39. Ruduikra í ' "■/. unaredelű szénaszín. 4 ti.­léié. 43. Férfinév. 45. L > alakulat. 46. Czuczor Ger­­ge­ly egyik írói álneve. 47. Sze­mélyes névmás. 49. Arra a hely­re. 51. Virág része — névelővel. 32. Személyes névmás. 53 Becé­zett Aranka. 55. Olasz neve Ab­bázia. 59. . . carte”. 60. Világ­hírű filmkomikuspár egyike. 62. Klasszikus görög piactér. 63. Áramforrás 64. ..A” házasságkö­tés. 66. Y. S. A. 67. „A méhek...’* (Maeterlinck). 68. Szóösszetéte­lekben: kettős 69. Ady múzsája. 71. Vajon kiván-e? 73. Latin és. 74. Mutató névnyis. Függőleges. 2. Nagy hajóhad. 3. ..Mens ... in corpore sano". (Ép testben ép lélek.) 4. Zink mássalhangzói. 5. Távolabbi ős. 6. A kőszénkátrány méhe. 7..........regénye” mellékter­(Móricz Zsigmond). 8. Kettős betű. 9. Sze­szes ital. 10. Ment — népiesen (ford.). 11. öregnek látszó 17. Becézett Ilona. 19. Bánat. 21. Irat­kapocs. 23. tíródy Sándor szín­műve*. 24. Személye álé. 27. Bi­zony — a régi magyarok nyel­vén. 31. Jagó áriája az „Otelló” című operában. 32. Önzően ma­­kacs. 33. Sürgős. 35. Angol sör. 37. Római üdvözlés. 40. Tág. 41. Szomszédos betűk. 44. Tokió régi neve. 46. Női becenév. 48. Gúny. 50. Szülő. 31. Kajak közepe. 32. Mint a függől­eges 7. szám alatti. 34. Jegyző. 36. Finom szemcséjű üledékes kőzet, szobrászok dol­goznak vele. 37. Irakban él. 58. Mint a függőleges 33. szám alat­ti. no. Feles­ztelet (olaszból átvett szó). 61 Skandináv főváros. 63. Ősei. 63. Visszanéz! 67. Menet­rendi rövidítés. 70. Napszak rö­vidítése 72. Egyszerű gép. Beküldendő: a vízszintes 1., függőleges 12. számú sorok meg­fejtése. Határidő: szeptember 12. A helyes megfejtők között 3 db 50 forintos könyvutalványt sorso­lunk ki. Ke­­k­ény megfejtés­ ­ Az augusztus 31 -i lapszámunk­ban megjelent rejtvény helyes megféltés«: Az, ki szárnyadra ül, higgyen egy új világban, le­győzhetetlenül. ötvenforintos könyvutalványt nyertek: Aczél Lászlóné, Duna­újváros. Károlyi Mihály sor 7., Baria Ottóné, Dunaújváros. Esze Tamás utca 5/a. Radó Zsuzsa, Dunaújváros, Szórád Márton út 10. A könyvutalványok átvehetők a Dunaújvárosi Hírlap szerkesz­tőségében, Lenin tér 11., III. emelet 302-es szobában, minden nap 9—16 óráig. iiiiiifeiii.itiaiii aiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiii / Töprengés a munkások vetődésről (3.) Egyének a brigádközösségben Nem kétséges, hogy a munkások művelődésének egyik nagy lehetősége a szo­cialista brigádmozgalom. A brigád a termelésben elsősorban munkaközösség, a szabad időben azonban már emberi közösség, amelyben az egyedek képessége, hajla­ma, érdeklődése érvényesül. Egyszóval a brigád sokszínű­sége. Éppen ezért a művelő­désben a brigád nem őrizheti meg azt a szervezeti egységet, melyet a termelés feltételez. Mert ki-ki egyéni adottságai szerint tölti szabad ideét. Így lehet hasznos, így lehet emberformáló. Következés­képpen nem tartom célrave­zetőnek — őszintének — a kollektíven tett kulturális vállalásokat. Arra a kérdés­re, hogy formálisnak tartja-e a kulturális vállalást, egy nagyüzem fiataljainak, 34 százaléka igennel felelt, 49 százaléka pedig részben ér­zi annak. (Kedvezőbb ennél­ az érettebb nemzedék véle­ménye.) Nos, akárhogy van is, elképzelhetetlen, hogy egy brigádban mindenki egyfor­ma érdeklődésű és tehetségű legyen. A szocialista brigádok ön­művelése tehát — egyes ese­tektől eltekintve — nem tör­ténhet kollektíven. A brigád­közösségekből kilépnek az egyének, hogy a művelődési klubok, körök, csoportok kis közösségeiben találkozzanak más — de érdeklődésükben rokon — brigádtagokkal. A brigádközösség felbomlását jelenti ez? Semmi esetre, mert nem csorbítja a ter­melőközösség funkcióját. El­lenkezőleg, az egyén sajátos tudása, kedvtelése inkább jó­tékonyan hat társaira. Hány munkás lett olvasóvá úgy, hogy munkatársa dicsérte a könyvet; hányan léptek énekkarba, színjátszó cso­portba, mert valaki a brigád­ban megkedveltette velük?! Kis csoportos művelődés azonban illuzórikus tervezge­­tés mindaddig, amíg nincs megfelelő kulturális intézmé­nye a vállalatnak, vagy a munkások lakóhelyének. És itt ismét a pénz szól bele az ember dolgába ... Meglepőd­tem, amikor hallottam, hogy egy filmrendező otthagyta az egyik­ gyár művelődési házá­ban szervezett filmankétot, mondván: ilyen helyen nem tud beszélgetni. Munkások is szóvá tették, hogy nem von­zóak sem a művelődési há­zak, sem programjaik. (Felte­hetően üzemi, vállalati kul­túrtermekre céloztak.) A közművelődés lelke ma a klubfoglalkozás. Ez nyújt­hat kellemes helyszínt, tevé­keny részvételt, belefeledke­ző beszélgetést és baráti tár­saságot a művelődőknek. En­nek van emberi arca. Dehát ehhez szakkörök és klubok sorát kell létrehoznunk, még­hozzá egyéni arcéllel (sajátos programmal, elhivatottsággal) rendelkező klubokat. Csakis így születhetnek maguk örömére munkáskollektívák, művelődő maguk kifejezésére összefogott ama­tőr csoportok. Az alkotó klu­bok életképesek és hasznosak. Csakhogy vigyáznunk kell, hogy a „színpadképesség” túlzott igénye ne riassza el a maguk örömére éneklőket, színjátszókat, versmondókat. Vigyáznunk kell, nehogy a díjszerzés versenyében elsik­kadjon a cél: az önművelés öröme...­­ Mellőzzük a formális vál­lalásokat és honosítsuk meg a valóságos önművelő igyeke­zetet. Tapasztalatok, javasla­tok összegyűjtésével, tényekre alapozott töprengéssel, a sze­mélyiség­fejlesztés és szak­képzés ismeretében — érde­mes volna kidolgozni a bri­gádfoglalkozások legjobb „módszertanát”. A vállalati művelődési­ intézmények — az SZMT kulturális szakem­bereinek irányításával — váljanak a brigádok­­ művelő­désének specialistáivá. E sa­játos népművelés gyakorla­tában legyen amolyan „gyűj­­t főlencse”,­­ mely figyelve a brigádélet minden tapaszta­latára, kezdeményezésére — a szocialista brigádok önmű­velésének érzékeny és látó (!) útkeresője leend. o A munkásművelődés nagy lépést tett előre az általános iskolai végzettség megszerzé­sében, s ezzel együtt a szak­mai képzésben. Valóban tár­sadalmi üggyé vált ez a me­gyékben. Cikksorozatunkban ezzel nem foglalkozhatunk, mivel elsősorban a munkás­­művelődés kis csoportos, ön­tevékeny formáit, a személyi­ség kibontakoztatásának le­hetőségeit mérlegeltük. Művelődési szakemberek megyei, országos vizsgálata késztetett e töprengésre. Nem a mindentudás magabiztossá­gával, hanem kizárólag a mérlegelés és továbbgondo­lás, sőt várakozás reményé­ben íródott e cikksorozat. És nagyon örülnénk, ha munká­sok és szakemberek körében ezzel felébresztenők a közös töprengés, az építő vitatkozás vágyát. Balogh Ödön ísam- és illatszeres üvegek) a görög földre és Itáliába, sőt, Kínába és Indiába is. Természetesen nemcsak az üvegáruk, hanem a gyártási eljárás módja is terjedt. Így i. e. 800 körül a föníciaiak is felhasználták partvidékeik kvarchomokját üveggyártás­ra. Az ő közvetítésükkel ju­tott el ez később a görögök­höz, majd a rómaiakhoz is.. Az i. e. ötvenes évekre tehető a fúvópipa feltalálása. Feltalálója Föníciában, Szi­­dónban élő ismeretlen görög mester volt. Az eddig luxus­­árunak számító üvegtárgyak rohamosan közszükségleti cikkek lettek. A fúvópipa segítségével hallatlanul fi­nom, vékonyfalú üvegek ké­szültek, melyeket olykor for­mába fújtak. Megindult harc a színtelen üvegek elő­­ állításáért, a plasztikai ha­tás kidomborítására töreked­tek. Ezen a téren is az ale­xandriai huták érték el a leg­jobb eredményeket. Az i. e. I. század végén már teljesen színtelen üveget állítottak elő, és készítettek dombor­művűkkel ékes és emberfejet ábrázoló formába fújt edé­nyeket is. Itáliában a köztársasági kor végén, Egyiptom meghódítá­sa után, alexandriai meste­rek letelepedésével kezdődött meg az üveggyártás, ami ha­marosan a provinciákban is elterjedt. Tömegesen hasz­náltak üvegedényeket, a ró­mai műhelyek Pompeit is el­látták. A II. század végén a római huták csak a Mons Coeliuson (a hét donit) egyi­kén, melyre Róma­­ épült) működhettek, így védték a várost a füsttől és tűzvész­ből. A császárkorban készült edények rendkívüli forma­­gazdagságot mutattak. For­máikban, díszítéseikben igye­keztek utánozni a nemes­fémből készült edényeket, valamint a kerámiát. Gem­mákat is köszörültek üveg­ből, és az így elsajátított technikát díszedények készí­tésénél is felhasználták, így készült i. e. 30 körül Rómá­ban a híres Portland-váza, sötétkék alapon fehér dom­borművel díszítve. Az Au­­gustus-kori művészet egyik kiemelkedő alkotása. Dom­borműve az egyik értelme­zés szerint Augustus császár Apollón isffitől való nem­zésének legendáját ábrázol­ja. görög más értelmezés szerint mitológiai jelenet a témája. Az ókori iparművészet re­mekei voltak a vas diatre­­tumok, a hálós üvegek. Többnyire tojás alakú poha­rak, kívül hálóval körülfon­va, mely néhány millimé­terre eláll az edénytől, csak vékony rudacskákkal kap­csolódik ahhoz. A legtöbb pereme alatt felirat látható. A feliratok a későrómai kor­ban a keresztények között divatos jókívánságokból, ked­ves megszólításokból állnak, vagy csak az ajándéktárgya­kon annyiszor olvasható jó­kívánság szerepel, például: Bibe vivas multis annis — Igyál! Sokáig élj! Az ilyen üvegedényeket egyetlen vastag üvegharang­­ból készítették.­­A mintát és a feliratot köszörűvel, véső­­vel alakították ki. Készítőit, a nagy ügyességű, művészi munkát végző diatretáriuso­­kat, kivételes megbecsülés­ben részesítették az állami adó alól való felmentéssel. Panno­niában csak néhány darab került elő, melyeket Kölnből, ennek a IV. szá­zadban újra virágzásnak in­duló műhelyeiből importál­tak. A legszebb a szekszárdi ókeresztény szarkofágban ta­lált vas diatretum, melyen a felirat alatt háló helyett levéldísz látható, alul delfi­nekkel, és csigákkal. V. Gémes Katalin (Folytatjuk.) var diatretum Kölnből 5. dleJa! Ma: Újházi Péter festőművész tárlata Újházi Péter festőművész műveiből nyílik tárlat ma, szeptember 7-én, pénteken délután 6 órakor a Vasmű úti Uitz Béla­ Kiállítási Te­remben. Kovács Péter mű­vészettörténész nyitja meg a kiállítást, és méltatja a művész munkásságát A megnyitón részt vesz Újházi Péter festőművész is. Fotókiállítás Szek­­szár­don A Szekszárdi Szüreti Na­pok alkalmából szeptember 15-én fotókiállítás nyílik Szekszárdon. A Dunaújvárosi Rosti Pál Fotóklub tagjai kö­zül Vörös Ottó három, Hor­váth Ákos és Hajdú György egy-egy képpel szerepel. Rénszarvas­koponya a Duna medréből A Duna medrének kotrása közben a rácalmási Duna­­szigetek mentén a kotrógép rendkívül értékes leletet ho­zott napvilágra. Rénszarvas­koponyát és őstulokagyarat találtak a sóderben. A lele­teket átadták a helyi mú­zeumnak. A muzeológusok szerint több tízezer éves ős­állatok maradványairól van szó. Jazz-balett, diaporáma, pantomim-estek Kezdődik az őszi Több mint két hét van még hátra a hivatalos nyárvégét jelentő őszi napfordulóig, de az iskolakezdettel egyidő­­ben az iskolán kívüli nép­művelési évad is megkezdő­dött a város közművelődési intézményeiben. Ezek közül elsősorban a városi művelő­désházban kell körülnéz­nünk: mi az az említésre méltó új, amiről jó tudnunk már az őszi-téli szezon kez­detén, s mi az a jól bevált régi, amit ez idén is kínál látogatóinak a Bartók Béla Művelődési Központ. Kezdjük a régivel A nyolc előadásból álló színházbérletről már a nyá­ron szót ejtettünk, most csak emlékezetfrissítés céljából említjük az évad három leg­sikeresebbnek ígérkező be­mutatóját — Marcel Pagnol: A pék felesége, Sarkadi Im­re: Kőmíves Kelemen és Heinrich von Kleist: Kätchen von Heilbronn (Heilbronni Katica) —, s felhívjuk a fi­gyelmet a szeptember 21 -i évadnyitóra: William Gib­son Libikóka című háromfel­­vonásos színművét a Madách Kamaraszínház mutatja be Gábor Miklós és Vass Éva felléptével, Ádám Ottó ren­dezésében. A bemutató kamaraszín­ház három hétfői napon, szeptember 24-én, október 1-én és 15-én újra bemutat­ja a múlt évad nagysikerű kamaradarabját — Alonso Alegria: Kötélen a Niagara felett — Iglódi István és Bujtor István felléptével; ezt­ még az ősz folyamán Kocsis Zoltán Bolyai estéje című monodrámája követi; az egyetlen szerep alakítója Bessenyei Ferenc. A szokásos zenei rendez­­­vények gerincét Filharmónia-bérlet idén is a teszi; négy hangversenyre kínál bérletet — a program a ta­valyinál súlyosabbnak ígér­kezik. November 15-én Lu­kács Miklós vezényletével a MÁV Szimfonikusok lépnek fel, Weber-, De Falla- és Sá­rai Tibor-művekkel: a mű­sor súlypontját Csajkovszkij hegedűversenye adja, ennek szólistája a szovjet Viktor D­ancsenko Január 31-én hegedűművész. Horváth Esz­ter és Gregor József dalest­jén Schumann-, Muszorg­szkij-, Kodály-, Richard Strauss- és Alban Berg-dalok hangzanak fel február 14-én a Szlovák Kama­razenekar vendégszerepei a tanácsháza dísztermé­ben Händel-, Bach-, Pur­cell-, Respighi- és Janácek­­művekkel. Az együttes kon­certmestere Bohdan Warc­al, Purcell D-dúr trombitaver­senyének szólóját Karol Luspai játssza. A zárókon­cert március 14-én lesz. Vi­valdi A négy évszak című­­ koncertsorozata és Pergole­­si Stabat Mater­e hangzik fel a Dunaújvárosi Szimfo­nikus Zenekar és a Központi Énekkar előadásában, Szé­kely István vezényletével. A Vivaldi-mű szólóit Gyarmati Vera hegedűművésznő adja elő, a Fergolesi-oratórium énekszólistái László Margit és Budai Lívia. A művelődésház szakkörei­ben és öntevékeny művészeti együtteseiben is megkezdő­dött a munka; néhol, például a bélyegszakkörben a nyár sem szakította meg a szoká­sos programot, s a fotósok is egész nyáron át aktívak vol­tak. A balettoktatás a hagyo­mányossal párhuzamosan e művészet legújabb stílushaj­tását, a jazz-balettet két osz­tályban kíséreli megkedvel­­tetni az ifjúsággal. Ezzel ro­kon kezdeményezés a nálunk eddig ismeretlen pantomim­­művészet bemutatása. No­vember folyamán Nagy Zol­tán pantomimművész bemu­tatókat tart a városban, s ha az érdeklődés kellő méretű, mód nyílik arra, hogy a rá­termett fiatalok pantomim­­művészeti együttest alakítsa­nak. A magnós klub — amelynek tevékenysége a le­mezek és szalagok anyagá­­nak kölcsönös cseréjére szo­rítkozott — ebben a szezon­ban tágítja tevékenységi kö­rét: elhatározták, hogy a fo­­tószakkörrel együttműködve bemutatják a város közön­ségének a ,,diaporáma” né­ven ismert komplex, vizuá­lis—auditív, s rendkívül ani­máló hatással bíró művészeti formát: a képpel egyenrangú aláfestő zenét vágnak a ve­tített képek alá: a több dia­vetítővel egymásra és egy­más mellé vetített színes ké­­ szezoit­ efek a kísérőzenével együtt egészen különleges érzelmi hatásokat keltenek. Felajánl­ják a magnósok, hogy — a várostörténeti munka telje­sebbé tétele érdekében — inspekciót tartanak minden jelentős politikai és művé­szeti eseménynél, és a meg­örökítésre szánt anyagot hangszalag formájában a munkásmozgalmi archívum, a múzeum vagy a könyvtár rendelkezésére bocsátják. Tervbe vették még azt is, hogy a családi ünnepeken elhangzó beszédeket, jókíván­ságokat is hangszalagon rög­zítik, és a kedves emléket megőrző hangszalag-kazettát a családok rendelkezésére bo­csátják. Új forma — az óvárosi klub keretében — a szep­tember hónap folyamán meg­születő motoros klub is. Az óvárosi motoros fiatalok nemcsak műszaki és KRESZ- előadásokat kapnak az­ évad folyamán, hanem időről idő­re útvonalismereteket is tar­tanak számukra, hogy tavasz­tól közös kirándulásokra in­dulva figyelemmel kísérhes­sék az útvonal földrajzi, tör­ténelmi és művészettörténeti nevezetességeit. Egy-egy mo­toros túra tehát egyúttal a humán ismeretek bővlésére is alkalmat nyújt. Annál is inkább figyelemreméltó kez­deményezés ez, mert e fiata­lok túlnyomó többsége mun­kás, s a közművelődésük ge­rincét tevő munkásműve­­lődési koncepció megvalósu­lásának egyik eszközévé vál­hat ez az akció. Ugyancsak a munkásmű­velődés ügyét szolgálja no­vembertől kezdve az óvárosi klubban kezdődő osztályozó­­izsgára előkészítő tanfolyam, amelyen a Vörös Csillag Mgtsz-nek mintegy húsz dolgozója vesz részt, a tanév végéig felkészülve a hetedik, nyolcadik osztály anyagából. Dúsabb évad ígérkezik te­hát, mint aminő a tavalyi volt. Bizonyára segítséget fog nyújtani ehhez az az örven­detes tény is, hogy a műszaki főiskolának most már függet­­enített népművelője van, fő­iskolás fiataljaink tehát ak­tívabban és szervezettebben fognak tudni belekapcsolód­ni a város kulturális életébe. 00

Next