Dunaújvárosi Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 18-26. szám)

1981-03-03 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXI. évfolyam 18. szám ~ 1981. március 3., kedd ~ Ára 1,80*Ft hírlap AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA Huszonhét éves az I. kohó A tízezer-egyedik csapolás Huszonhét esztendővel ez­előtt nagy ünnepség kereté­ben avatták fel az I. számú nagyolvasztót. A műszerház­ba vezető lépcső fokait mász­va — február 27-én délelőtt csak a mindennapi munka képeit láthattam, semmi ké­szülődés ... Por Árpád — akivel a lépcső tövében talál­koztam csak megerősít. — Csendes ünnep lesz, dolgoz­ni fogunk, ugyanúgy, mint máskor... — Mindig nem lehet ün­nepelni, dolgozni kell! — szögezi le Lehoczki József üzemvezető is. (A műszerház viszonylagos csendjében együtt­ a „vezérkar”.) — Hányadik üzemvezetője a kohónak? — Négy évvel ezelőtt let­tem üzemvezető... — Töp­reng, számol. — A tizedik. — A kohóüzem teljesítmé­nyének mindig meghatározó szerepe volt a vállalat egé­szének életében. Ebben az évben 880 ezer tonna nyers­vasat terveznek gyártani. Az első két hónap mit mutat? — Januárban kissé elma­radtunk a tervezettől, most február végén behozva a le­maradást a tervezetthez kö­zel vagyunk. Az éves felada­tot teljesíteni tudjuk, ha a feltételek megvannak. Nem mindegy, hogy mit rakunk a kohóra. — Tavaly kipróbálhatták a svéd pelletet és az indiai ércet! — Igen. Most a hónap kö­zepétől indiai érccel dolgoz­tunk. Ferrumtartalma mint­egy ötven százalékos. Ragyo­gó a svéd pellet is... Nagy feladatunk ebben az évben is a fajlagos kokszfelhaszná­lás tartása, illetve ha lehet csökkentése is ... * Gömbös Ferenc főolvasztár itt volt az első csapoláskor is. — Nagy ünnepség volt — meséli. — Nekem is az volt. Életemben ekkor láttam elő­ször csapolást. Tizennyolc évesen kerültem ide, ötven­háromban. Előtte is itt dol­goztam az építkezésen ... — Mióta főolvasztár? Hányszor csapolt? Hány ton­na vasat? — Ezerkilenszázhatvanhá­­romban lettem főolvasz­tár ... Eztán a számológép segítségével kiszámolja: kö­rülbelül tízezer csapolást tudhat maga mögött. — Az­óta duplájára emelkedett az egyszeri csapolással nyert nyersvas. Akkoriban 80—100 tonna volt, most 160 tonna. — Fejlődött-e, könnyebb lett-e a főolvasztár munká­ja? — Az utóbbi években kü­lönösen. Például a tavalyi átépítést követően lépett üzembe a fúrógép, rendkívül sok fizikai munkát vett le vállunkról. De hasonlóan so­kat könnyít a munkában a nagynyomású dugaszológép is... # Potyondi Károly, főgázke­zelő. — Hányan dolgoznak itt az indulás óta, még ma is? — A műszakunkban Buk­­szár István, Gancsela László, Kelenfi István, Gömbös Fe­renc és én. Általában ez az arány más műszakoknál is. — Mit tartotta itt huszon­hét évig? — Mondjam azt: a hűség? Bár azt hallottam, hogy a gyáva emberek nem mernek elválni, meg munkahelyet változtatni — mondja moso­lyogva. Aztán komolyra for­dítja a szót. — Nézze, hiába csinálja az ember huszonhét évig is, mindig más és más ez a munka. Nem lehet meg­unni. Nincs két egyforma szituáció. És az öröm, hogy az újabb és újabb problémá­kat is sikerül megoldani... * Csapoláshoz készülődnek. Gömbös Ferenc nyugodt kézmozdulatokkal irányítja a fúrógépet, a műszerház mel­letti apró fülkéből. Közben magyarázza: — Nem kell odállni a nyíláshoz, füstben, porban, melegben .. . Még az is előfordult, hogy megég­tünk itt-ott. Most meg távol­ból irányítva végezzük el a munka javarészét. Átpiroslik a csapolónyílás. A fúrógép elfordul. A főol­vasztár kiszalad a fülkéből, bebújik az azbesztruhába, fe­jén kalap, s az oxigénlánd­zsával a szikraesőben két perc alatt utat nyit a vasnak. A csapolás, a vörösen ka­nyargó vascsík még az itt dolgozókat is újra és újra lenyűgözi... — Ezt a dugaszolómasszát vállalatunk szakemberei, köztük Lehoczki elvtárs, fej­lesztették ki. — magyarázza a főolvasztár. Azelőtt Francia­­országból importáltuk tonná­ját 15 000 forintért. Persze dollárban, vagy márkában fizettünk. Most meg 1500 fo­rintba kerül egy tonna. Ér­deklődnek is utána a diós­győriek, de még a bolgárok is. Jobb, mint a francia volt. Amióta ezt a masszát hasz­náljuk, nem „bömböl” a csapolónyílás... Huszonhét évvel ezelőtt nagy ünnep volt az első csa­polás. Ma Gömbös Ferenc fő­olvasztárnak talán ez volt a tízezeregyedik csapolása. S. M. * (Cseh Tibor felvétele) Fejlődésünk — számokban A KSH Fejér megyei igaz­gatósága a napokban össze­gezte a megye V. ötéves terv­időszakban megvalósult fej­lődésének tényeit. Az adatok sorában első helyre kívánkozik a beruhá­zás. A megye szocialista szer­vei 53 milliárd forintot for­dítottak erre. A beruházási szigorítások miatt a tervidő­szak utolsó évében, 1980-ban 2 százalékkal mérséklődött a ráfordítások összege. A beru­házásokra jellemző még, hogy az országos szempontból ki­emeltek közül több a megye területén valósul meg. A me­gye szocialista iparának ter­melése a tervidőszakban ös­­szeségében 24 százalékkal nőtt, ezen belül a növekedés üteme az utolsó két évben mérséklődött, s 1979-ben 1,8 százalékos, 1980-ban pedig 0,9 százalékos volt. A tervidőszak második fe­lében mérséklődtek a belföl­di értékesítési lehetőségek, az export részaránya viszont 28,9-ről 30 százalékra nőtt. A kivitelező építőipar teljesít­ménye — csaknem teljesen a termelékenységnövekedésből eredően— 28 százalékkal nőtt. A termelésnövekedés 1979-ig dinamikusan nőtt, 1980-ban viszont elmaradt az előző évi­től. A megye mezőgazdaságá­nak termelése az V. ötéves tervidőszakban 1976 és 1979. kivételével jelentősen, az or­szágos átlagot minden évben meghaladóan nőtt. Előzetes adatok szerint az öt év ter­melése 15,4 százalékkal múl­ta felül az előző öt évit. A megyében 1980-ban 3439 lakás épült, s ezzel az V. öt­éves tervben előirányzott 19 ezer lakás felépítése 2 száza­lékkal maradt el a tervezettől. Állami erőből a tervezettnél kevesebb, magánerőből vi­­szon több lakás épült fel. Ja­vult a közműellátottság, közüzemi vízhálózatba bekö­­­tött lakások száma 61 ezerről 92 ezerre nőtt. MA: Óvárosi gondok # Szorgalmas itt mindenki * Vigyázat, szélhámosI * Székely Piroska kerámiái Nőnapi ünnepségek Központi ünnepségen kö­szönti a városi és pártbizottság a város a járási és környező falvak üzemeinek, a intézményeinek legjobb nő­­dolgozóit a nemzetközi nőnap alkalmából. A március 6-án, pénteken délután három óra­kor megrendezendő ünnepsé­gen, amelyet a tanácsház „C” szárnyában tartanak, Gada­­necz György, a városi párt­­bizottság első titkára köszönti a megjelenteket. Az­ ünnepi műsor első részében a Mó­ricz Zsigmond általános isko­la tanulói szerepelnek, második részben pedig a be­­a­loianniszi görög néptánc­együttes lép fel. A nőnapi ünnepségsorozat már március 5-én megkezdő­dik az üzemekben és a hiva­talokban, ahol a gazdasági vezetők, a társadalmi szervek képviselői, a munkatársak a helyi hagyományoknak meg­felelően, munkaszünetben, vagy külön ünnepségen, kö­szöntik kolléganőiket. Vasutas újítók A MÁV dunaújvárosi üzemfőnökségéhez, s a duna­újvárosi vonalhoz tartozó mintegy hatszázötven dolgo­zó kétharmada tagja szocialis­ta brigádnak, s vesz részt ily módon a munkaversenymoz­­galomban. A négyszáznál is több brigádtag huszonhat brigádban tevékenykedik, ezek közül kiemelkedően jó munkát végez a Landler Je­nő és a Diesel Rudolf nevét viselő szocialista brigád. Az előbbi a közlekedés és a hír­közlés kiváló brigádja, az utóbbi pedig a MÁV kiváló brigádja címet nyerte el 1980- ban. A tavalyi év az újítások terén is eredményes volt. Kétszeresére nőtt a beadott újítások száma, s ezek közül negyvenhatot értékeltek úgy, mint amelyik alkalmazható, bevezethető. Az elfogadott újítások közül harminckettő már a gyakorlatban bizonyít­ja alkalmasságát. A csaknem 32 ezer forinttal díjazott, ju­talmazott újítások révén évente 93 ezer forintot taka­rítanak meg. A cipőgyárban így szervezik... Hiányozna ez a nap A városunkban megszerve­zett kommunista szombatok résztvevőinek aránya meg­haladja a kilencven százalé­kot. Az elmúlt tervidőszak­ban e műszakok eredménye­ként 24 millió forint többlet­­bevételhez jutott a város, s a tervezettnél jóval több óvoda épülhetett meg. De miként és hogyan szerveződik­­ ez az ön­kéntes társadalmi munka ? Mi a magyarázata annak, hogy az üzemi kollektívák csaknem teljes létszámban részt vesznek ezeken az ak­ciónapokon ? Erre kerestünk választ a cipőgyárban, ahol a legutóbbi két szombat dél­után a kommunista műszak jegyében telt el. Koltai Vilmos gyárigazgató­helyettes mondja: — Nálunk a szervezés elmaradhatatlan része az, hogy a párttitkár­ral, az SZB-titkárral és a KISZ-titkárral elmegyünk minden műhelybe, minden brigádhoz és meghívunk min­denkit a kommunista mű­szakra. — Ezekre a napokra már jóelőre készülnek a brigádok. A brigádvezetőkkel közösen meghatározzuk a dátumot, egyeztetjük a gazdasági ve­zetéssel — egészíti ki az elő­készítésre vonatkozó dolgo­kat Badi Mihály munkaver­­senyfelelős. — Aztán meg­kérdezzük az irodai dolgozó­kat, raktárosokat, műhelyek­ben dolgozókat, melyik szom­bat délután számíthatunk­ a munkájukra, s hogy akkor miben tudnak segíteni. Mert minden szombat délelőtt ren­des műszak van nálunk, kommunista műszakot csak délutánra tudunk szervezni. Megállapodtunk abban, hogy a nem fizikaiak is csak dél­után jöhetnek. Elsősorban azért, mert akkor tudnak a fizető munkában segíteni, de azért is, mert ez így igazsá­gos. Aki ezt nem vállalja, in­kább ne is jöjjön ... A szombat délutáni műszak rendhagyó esemény a cipő­gyárban. Ilyenkor zeneszó mellett dolgoznak még a fű­ződében is. Sok köztük a fiatal, ők sze­retik a tánczenét, az időseb­bek meg elfogadják ilyenkor, hogy szól a rádió — magya­rázza Kovács Gyuláné műve­zető. De nemcsak a zene miatt esemény ez a nap az üzem­ben. Kávéillat terjeng, az autoszifonok sustorognak, szendvicsekkel, pogácsával, parancsintával megpakolt tá­laik kínálják magukat. Hogy melyik brigád kezdte, azt ma már nehéz lehetne ki­deríteni. Mindenesetre ki­a­­lakult az a jó szokás, hogy brigádpénzből odahaza sütnek-főznek az asszonyok­, itt megvendégelik egymást,, s persze a „vendégmunkásokat” is. A vendéglátásba besegít a szakszervezet, pénzt ad ilyen alkalmakkor kávéra, üdítőre. Ilyenkor, még év végén, ha összetorlódik a munka, be­állnak a szalagokhoz az iro­daiak is — magyarázza László Ferencné brigádveze­tő. — Soknak már megszo­kott helye van köztünk ... Gyorsabban halad a gyár­tószalag, ha a kiegészítő mű­veletek egy részét a vendé­gek elvégzik, s nem kell a szakmunkásoknak arra is időt szakítani. — Más dolog a teemkában kipróbálni a gépet, vagy a szalagnál folyamatosan dol­gozni vele. Ilyen alkalmak­kor lehet tapasztalatokat szerezni arról, hogy melyik alkatrész mennyire van igénybevéve — mondja Ba­lázs István. — Több újítás­hoz adott már kiinduló ötle­tet a kommunista műszak. Parcz Lászlóné a közös munka hasznát így fogalmaz­ta meg: — Nagyon jó dolog, hogy ezek a műszakok, a kö­zös feladat közelebb hozzák egymáshoz az irodai és fizi­kai munkásokat. Tovább épülnek és gazdagodnak az emberi kapcsolatok ... A cipőgyárban a kommu­nista műszakok után befize­tett bér 1978-ban 45 ezer, 1979-ben 52 ezer, 1980-ban 62 ezer forintot tett ki. Az 1980- ra eredetileg vállalt­ összeg ötvenezer forint volt, s en­­­nyi az idei évre szóló elő­irányzat is. Várható, hogy az idén a múlt évihez hasonlóan túlteljesítik ezt a tervet a cipőgyáriak, hiszen a dolgo­zók 95 százaléka részt vett a szombat délutáni műszakban. Köztük olyanok is, akik­nek csak hétfőtől kellett volna dolgozniuk. Közülük való Nagy Ferencné is, aki pénte­kig betegállományban volt. Hogy miért jött be mégis, így indokolja: — Tudtam, hogy ezt a műszakot ma dél­utánra szervezték. Bejöttem, máskor is részt szoktam ven­ni a közös munkában. Hiá­nyozna ez a nap az életem­ből, ha otthon maradtam volna. Csongor György Nemcsak a tüzöde dolgozói, hanem irodaiak és szakmunkástanulók is részt vesznek a közös munkában (Arany Gábor felvétele)

Next