Dunaújvárosi Hírlap, 1981. november (26. évfolyam, 88-95. szám)

1981-11-03 / 88. szám

1981. november 3., kedd mmŐszi sokadalom /Őszi sokadalmak hajdanán is voltak. A munka és per­sze a vigalom hozta össze a falvak népét. Egyetlen ősz sem köszönt el szüreti mu­latság, kukoricahántás, vá­sározás nélkül. Szerencsére rég eliramlot­­tunk már az akkori paraszti életformától. De kár volna kirostálni múltunkból azt is, ami jó. Elmúlt idők népszo­kásait ugyan nem varázsol­hatjuk vissza, a régi formát azonban megtölthetjük új tartalommal. Ez történt szombaton Munkásművelődési Központ­­­ban. Múltba tekintő, de ízig­­vérig városi rendezvényként mutatkozott be — immár másodszor — az őszi sokada­lom. Nemcsak azért, mert egyebek közt filmvetítés, kozmetikai tanácsadás, di­vatbemutató is színesítette a programot, hanem azért is, mert nekünk, mai városla­kóknak kivételes esemény a népművészeti vásár. Hála az előzetes zsűrizés­nek, nem botlottunk har­sány giccsekbe a több mint hatvan vásáros portékája között. Igaz, láttunk remek­be készült darabokat csak­úgy, mint közepes nívójú vásárfiát. Ám így lehetett ez azokon a hajdani vásárokon is, melyeknek hangulatát mégiscsak sikerült felidézni szombaton az MMK-ban. Felnőttek és gyerekek egyaránt szórakozást az Ősz megtalálták a kedvükre való ! sokadalomban (Arany Gábor felvételei) Az UNESCO születésnapján Harmincöt éve alakult meg az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete. 1946. november 4-én Párizsban húsz állam vállalt együtt­működést azzal a céllal, hogy előmozdítsák a hala­dást, az emberiség békéjét szolgáló tudomány és kultú­ra fejlődését és terjesztését. Fontos volt a feladat ak­kor, másfél évvel a második világháború befejezése után, de épp úgy az nap­jainkban, amikor a szerve­zetnek már 156 tagállama van. A szervezet részt vesz az anafabétizmus elleni harc­ban, a környezet védelmé­ért, a műemlékek megóvá­sáért folyó küzdelemben. Jövőre megrendezik a kul­turális miniszterek második világkonferenciáját. Tájé­koztató irodák, tanfolyamok, összejövetelek, kiállítások, tanulmányutak, ösztöndíjak­a­t hosszan lehetne sorolni kulturális világszervezet munkájának mozaikdarab­jait. E szerteágazó tevékenység­ből hazánk 1948. óta egyre nagyobb mértékben veszi ki részét, jelenleg az UNESCO végrehajtó bizottságának is tagja. UNESCO-támogatás­­sal jött létre nálunk az Or­szágos Oktatástechnikai Központ, más téren viszont mi nyújtunk segítséget a rászorulóknak. Több tanfo­lyamot rendeztünk a fejlődő országok szakemberei részé­re — most például a hidro­­lógusok továbbképzése fo­lyik Magyarországon —, s UNESCO-szakértőként, ta­nácsadóként sok hazánkfia nyújtott személyes segítséget is a fejlődő országokban. Megnyitó BBMK-ban Szovjet hanglemezhetek ’81 A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulója tiszteletére rendezik meg hazánkban a szovjet hanglemezhetek 1981-es programjait. A vidéki országos megnyitó a Bartók Béla Művelődési Központban lesz november 4-én délelőtt 11 órakor. A hanglemezkiállítással egybe­kötött megnyitóünnepség szervezői: a BBMK, a Ma­gyar Hanglemezgyártó Vál­lalat és a Dunaújvárosi Ke­reskedelmi Vállalat. A műsorban fellépnek: Z­u­b­o­r Ágnes színművész, Bordás György operaéne­kes és V­á­r­a­d­y Emőke zon­goraművész. 30 folyóirat Felújította klubját­ a városi tanács, amellyel lehetőséget teremtettek arra, hogy a fia­talok szabad idejük egy ré­szét ott tölthessék el. A test­mozgást segíti a klub mel­lett elhelyezett pingpongasz­tal, a szellemi felfrissülést pedig a mintegy 30 különféle folyóirattal ellátott olvasósa­rok, amelyet a közeljövőben alakítanak ki. Politikai könyvnapok 1981 Idén immár huszadik al­kalommal rendezik meg szerte az országban a poli­tikai könyvnapokat. A jubi­leumot jelentős ünnepli a Kossuth művekkel Könyv­kiadó. A Szövetségi politika — nemzeti egység című könyv Kádár János 1978—81 kö­zötti beszédeit, cikkeit tar­talmazza. Az SZKP XXVI. kongresszusa című kötet több mint háromszáz oldalon fog­lalja össze az idei szovjet pártkongresszus legfontosabb megállapításait. A múlttal szembesít bennünket Berecz János könyve, az Ellenforra­dalom tollal és fegyverrel — 1956, míg Szenes Iván má­sodik kiadásban megjelenő könyve a kommunista párt újjászervezéséről olvasó forgathatja szót. Sok haszon­nal A politikai gazdaságtan kisszótárát, s találnak ked­vükre való olvasmányt azok is, akik például India törté­nelme iránt érdeklődnek. Mindez persze csupán ízelítő a változatos tematikájú kíná­latból. A politikai könyvnapokhoz különböző rendezvények is kapcsolódnak, melyeket a dunaújvárosi járásban az MSZMP dunaújvárosi bizott­sága, a községi MSZMP- és KISZ-bizottságok, a Kossuth Könyvkiadó dunaújvárosi ki­­rendeltsége, valamint a Munkásművelődési Központ és könyvtár szerveznek. megnyitó a központi könyv­­­tárban lesz november 5-én 17 órakor, közreműködik a Ságvári Endre Általános Is­kola irodalmi színpada. további programok nagy ré­­­sze olyan találkozó, ahol a vendég jól ismert személyi­ség, akár mint író, újságíró, akár mint a rádió, illetve a televízió munkatársa. Alaksza Tamás az alábbi helyeken és időpontokban tart előadást Lengyelország­ról: a vasműben, a mechani­kában 9-én 14 órakor, az iváncsai klubkönyvtárban 18 órakor, a vasműben, a szer­számgépjavítóban 24-én 14 órakor, Ercsiben a községi könyvtárban 18 órakor. Há­rom beszélgetést folytat Ké­részig András a közel-keleti helyzetről: Dunaújvárosban, a fésűsfonodában 23-án 14 órától, Mezőfalván a községi könyvtárban 18 órától és a nagykarácsonyi községi könyvtárban 24-én 18 órától. Baló György politikai tájé­koztatóját november 12-én este hat órakor hallgathat­juk meg a dunaújvárosi köz­ponti könyvtárban, a beszél­getést Rózsa György vezeti. Vértes Éva a Szovjetunió és az Egyesült Államok 70-es, 80-as évekbeli viszonyát elemzi majd az adonyi köz­ségi könyvtárban, az időpont 26-án 17 óra. Szerepel a rendezvények sorában egy olyan előadás is — november 11-én 18 ór­a­kor a perkátai községi könyv­tárban — melynek témája az állam és az egyház kapcsolata Magyarországon. Előadó: Lovrek Károly, a Fejér me­gyei Tanács VB egyházügyi hivatalának titkára. S végül november 26-án 17 órakor a dunaújvárosi Munkásműve­lődési Központ helyi szerve­zésű munkás-művész talál­kozónak ad otthont. A rendezvények színhe­lyén a Kossuth Könyvkiadó dunaújvárosi kirendeltségé­nek megbízottai a kiadó gon­dozásában idén megjelent könyveket árusítják. Vietnami antológia Harminchat kötetben je­lenteti meg a hanoi Társa­dalomtudományi Kiadó vietnami irodalom antológiá­­­ját. A nagy terjedelmű mű­ben feldolgozzák a vietnami irodalmat a Li-dinasztia (1010—1225) korától a Trón­­dinasztián (1225—1400) ke­resztül egészen a közelmúl­tig. Igazi irodalmi csemegé­nek ígérkezik a Tran-dinasz­­tia irodalmát ismertető kötet, hiszen ez az időszak a vietnami kultúra nagy jelen­tőségű eseményével függ össze. A kiadói vállalkozás érde­kessége, hogy eddig az első és az utolsó kötet készült fel. Az első kötet a Li-dinasztiá­­val foglalkozik, az utolsó kö­tet pedig Ho Si Minh mun­kásságával. Ennek címe: Ngujen Aj Kouk — Ho,S Si Minh. A kötet utószavában Pham Huu, a Társadalom­­­tudományi Kiadó igazgatója értékeli a szerkesztés mun­káját. t A képernyő elégeti az embert ...a kameramann újságot olvas Játék a betűkkel. Lehet egy kérdéssel több? Újab­ban : a Keresztkérdés és a Vasárnap délután. Kvízjáté­kok és kvízműsorok a tele­vízióban — Egri János ve­zetésével . A „doboz” belső világáról, a játék komolysá­gáról, elleshetetlen pillana­tokról és az életéről kérdezte őt munkatársunk. — Villamosmérnöki diplo­ma, doktori cím, profi jég­­korongozói múlt és könnyed tévés szórakoztatás: különös koktél egy ember múltjából, jelenéből... — Édesapám is mérnök, egyszóval „otthonról elren­deltetett” dologként szerez­tem meg ezt a diplomát. Ma sem bánom, hiszen a műszaki tudományok eleve logikus gondolkozásra, rendszeretet­­re nevelnek. Szintén villa­mosmérnöki előéletemhez tar­tozik: egy évet Franciaor­szágban töltöttem, s akkor hokiztam a Grenoble kana­dai és cseh profikkal meg­erősített csapatában. Itthon, 1968-ban jó állás várt a pos­ta vezérigazgatóságán, csak éppen pont akkoriban dön­tött úgy a televízió: kipró­bálja a szakmabeliek, vagyis a sportolók közvetítői képes­ségeit. Öt-hat jégkorong­világversenyről tudósítottam már, amikor elért a tévében körülbelül félévtizedenként ismétlődő átszervezési hul­lám, s megkértek, legyek a kvízműsorok gazdája. Külön­ben nagyon hálás vagyok a televíziónak, hiszen a mun­kámon keresztül­ tízszer an­­­nyit lágból, megismerhettem a vi­mint embertársaim, s rendkívül sok értékes em­berrel is találkozhattam. — Meddig illik, szabad, lehet valakinek kamerakö­zelben maradnia? — Egy idő után nem baj, ha az ember vált, újat kezd. Nem tervezgetem a magam jövőjét, így az sem kizárt: egy hét múlva homlokegye­nest mással fogok foglalkoz­ni. Nézzen körül, a tévé hős­korának nagyjai megkesere­dettek, fáradtak... és egyál­talán .nem elégedettek. A képernyőn maradás elégeti az embert. — Ön hogyan viseli el a stúdiók légkörét, a lámpák így is, úgy is perzselő fé­nyét? — Szerencsére nem vagyok lámpalázas, de egy-egy monstre élő adás előtt na­pokig átkozottak az éjsza­káim, s utána sem alszom többet két-három óránál. Az ilyen műsorok alatt hallat­lanul nagy a nyüzsgés, ezer dologra kell figyelni. Ügyelni kell minden percre, pillanat­ra, hiszen ha mi „csúszunk”, késik a Hét, késik az esti főműsor. A néző, persze, mindebből szerencsére sem­mit sem érzékel, csak annyit: ül valaki egy steril, látszó­lag barátságos fészekben, s ki gondolná, hogy előtte a vázában a csokor a művirág. Máskor pedig: ülök, s bele­nézek, belebeszélek egy cső­be, miközben a kameramann újságot olvas, egyszóval nincs semmi érzékelhető reakció. Bárki kipróbálhatja, milyen is ez, ha egy kivilágított, üres szobában, egyetlen pontra meredve, elmond egy igazán kacagtató viccet... — Ne haragudjon, a vicc­ről Gálvölgyi János Egri-pa­ródiája jut az eszembe, s az ismétlődő poén: „Nem baj, azért én átadok egy hang­szórót!” . — Nem szeretek vissza­élni az egyenlőtlen feltéte­lek kínálta lehetőségekkel, hiszen például melyik diák mer vagy tud visszavágni a tanárnak! A vetélkedőkben rám, játékvezetőre a tanár szerepét osztják. Tisztesség­telen volna tőlem ezért víz alá nyomni a másikat. Kü­lönben is, a tévé, amúgy „tanárosan”, rengeteg ember­be belegázol... Én inkább segítek, mégha olykor osto­roznak is érte egyesek, mondván: „Biztosan megosz­tozom a nyertessel a nyere­ményen!” Az emberek a já­tékban sem szeretnek veszí­teni. Azonban a vesztesnek is haza, újból emberek közé kell mennie. Hogy megkön­­­nyítsük a távozást, ezért ad­juk azt a hangszórót... Ami a paródiákat illeti, egy jó poén maradt meg bennem: „Asszonyom, ön már a kilen­cedik hónapban jár. Nem terhes ez önnek? Hm. Ipper pipája, Vitray alacsony ter­mete, az én hosszú nya­kam ... Szó mi szó, aki ilyen pályára adja a fejét, az ne legyen se sértődékeny, se ér­zékeny, akár az emberiség . Mindig tisztelettel, már­­már alázatosan beszél part­nereivel, szinte bocsánatké­­rően szól a készülékek előtt ülő százezrekhez, milliók­hoz. Miért? — Az, hogy engem egy­szerre esetleg ötmillió ember hall és lát, az nem azt je­lenti, hogy én, illetve amit én mondok, az ötmilliószor fontosabb is másoknál, mások gondolatainál. Ez a megsok­szorozás egyedül a technika érdeme. Nem jó, ha ettől „fölhízik” valakinek az önbi­zalma, s fejébe száll a gőz. Eördögh Bertalan legősibb mesterségének a gyakorlói...

Next