Dunaújvárosi Hírlap, 1982. augusztus (27. évfolyam, 62-70. szám)
1982-08-10 / 64. szám
1982. augusztus 10., kedd Mit? Hol? Mikor? Dr. Spissák Lajos fotókiállítása. (MMK-aula. A kiállítást megnyitja augusztus 10-én 18 órakor Pálfalvi János grafikusművész. A kiállítás megtekinthető augusztus 30-ig naponta 10—20 óráig. Állandó képző- és iparművészeti bemutató. (Képcsarnok, Apáczai Csere János utca 4—6) Domanovszky-képtár. (Komócsin Zoltán liget 11. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Múzeumi restaurálás címmel kiállítás Haraszti Gabriella, Szabó Józsefné, Kovács István, Bakó Edit, Lakk Olga restaurátorok munkáiból. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta október 10-ig 10— 18 óráig) Az újkőkor Tolna megyében címmel kiállítás. A kiállítást rendezte dr. Zala-Gaál István, a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételenaponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Római kőtár. (A víztoronynál. Látogatható hétfő kivételével naponta 10— 18 óráig) Országos szemle Országos úttörőgárdaszemle lesz augusztus 14. és 27-e között Zánkán. A balatoni úttörővárosban a megyei úttörőszemléken legjobban szerepelt 3000 pajtás versenyez majd játékos sport- és kulturális vetélkedőkön. Az úttörőgárdaszemlén a fegyveres erők is bemutatót tarának. I-------- Régi találmányok 165 évvel ezelőtt 1817- ben Prága utcáin két, új jármű rajzával ellátott plakát jelent meg a következő szöveggel: „Őfelsége belegyezésével 1817. június 1-én, vasárnap (ha az időjárás megengedi) alulírottnak van szerencséje a magas nemességnek és a tiszteletreméltó publikumnak az Állatkert melletti Molda folyó ágon bemutatni a 7 klafter hosszú és 9 láb széles gőzcsónakját és a Császármalom melletti töltésen a mesterséges gőzkocsiját.” A régi bécsi hosszmértékben feltüntetett méretek egy 13,28 m hosszú és 2,84 m széles járműre vonatkoztak, melynek hátsó részén elhelyezett gőzgép egy 8 lapáttal ellátott, a csónak jobb oldalán elhelyezett kereket hajtott meg. A plakát azt is hírül adta, hogy a feltaláló neve: Jozef Bozsek volt. Diákszínpad, ablak a nagyvilágra Bármilyen kultúra birtokosává válni, csak művelőjeként lehet igazán. Jól működő szervezetet, természetesen csak valamilyen önkifejezési, valahová tartozási igény hozhat létre, így diákszínpadot is. A diákokban ez még adott — korosztályuk sajátja — tanáraikban már közel sem általános. Ezért igaz különösen, hogy: „a csoport életben tartója, lelkesítője ,mindenképpen a színpad vezetője, egyetlen állandó tagja lehet”. Jórészt rajta múlik, sikerül-e kultúrát fogyasztóközvetítő-teremtő közösséggé tenni játszóit. Mindez szükségszerűen feltételezi azt a fajta mester és tanítvány összefonódást, műhelyt, amit az ókori görögöktől századunk atomtudósaiig legtermékenyebbnek találtak: — „a pedagógus legyen tagja annak a közösségnek, amelyet irányít”. Az első feltétel többet jelent személyesnél, jóindulatnál, érdeklődéskíváncsiságnál (ezeket is tartalmazza ugyan), s kizárja az autokráciát éppúgy, mint a teljes spontaneitást (mindkettő a nevelő jelleget ölné meg). A második feltétel, hogy diákszínpadok elé nem szabad darabok megjelenítését (még kevésbé éremgyűjtögető „előadását”) kitűzni. Ez túlzott követelmény, amely maroknyi amatőr, de leginkább félprofik, kőszínházak dolga. Továbbmegyek: az eljátszható, megnézhető előadás létrejötte csak részcél, a távlati koncepció felé haladás mellékterméke csupán, nem több és nem is kevesebb. Ez nem hanyag, hozzá nem értés szülte produkciók, dilettánsok felmentése, nem kizárása egy esetleges színházmegújításnak. Alapvetően azonban nem lehet ennek alárendelni az együtt töltött időt, elhanyagolni az ember- és életformálást, világmegmutatást. A kultúra közvetítésében betöltött legfőbb szerepe a diákszínpadnak a már leírtakból következően az. Cikkünk az Elméleti Konferencia politikai szeminárium záródokumentumának részlete, hogy tagjait megtanítja jobban látni. Részben az előadásra szántakkal ismerkednek meg sokkal mélyebben: általában a próbafolyamat végére minden játszó tudja a többiek szerepét, szövegét is. Részben bekapcsolódhatnak a darabválasztásba: terheti azaz olvasásra készkeresés őket a nyersanyagmotívuma is. Beszélgetések során, felhívhatják egymás figyelmét irodalmi élményeikre; egyes művek, szinte a színpadosok „kötelező olvasmányaivá” lépnek elő. Közös színházlátogatások egészítik ki a fentieket, melyeken valahogy aktívabban ülnek, figyelnek, keményebben kritizálnak a színpadosok, hiszen a látottak egy részét maguk is megpróbálták, nehézségét tapasztalták, fogásait részben ismerik. Tehát értőbb nézői lehetnek a mások létrehozta színháznak. Megtanulhatják megkülönböztetni a darab, a rendezés, a színészek erényeit, hibáit, keresik a koncepciót, a mögöttes tartalmakat, „szótárazzák” az eltérő formanyelvet. Mindezeken túl hatékony kultúra-közvetítők lehetnek szórakozást, élményt nyújthatnak, valamilyen töredékét, kivonatát annak, amit számukra jelent az előadott mű. A közönség természetesen diáktársaikból kerül ki, időnként más iskolák, kollégiumok adnak szereplési lehetőséget, rendszerint hálás, eleve szimpatizáló, baráti nézőket. A szülők is jelentenek efféle pártoló közeget. Eljutnak, eljuthatnak diákszínpadok lakóhelyük, környékük más nézőrétegeihez is: vállalati rendezvényekre, szociális otthonokba, ... stb. Érdemes élni ezekkel a lehetőségekkel, keresni őket, de a szolgáltató jelleg előtérbe helyezése mindenképpen kerülendő. További alkalmakat lehet találni a diákszínpadok közvetítő szerepének erősítésére: rendszeresen megjeleníthetők a kötelező olvasmányok, illetve részleteik — ez jelentené az irodalomórák közvetlen szolgálatát. Irodalmi szakkörök, önképzőkörök, iskolai rádióstúdiók munkája is segíthető. Tájolni lehet, esetleg a falukutatás, életmódvizsgálat egyes módjaival összekapcsolva. A költészet népszerűsítésében serénykedhetnek a színpadosok. Érdemes kísérletezni a dramatikus játék tanításba való bevitelével magyarórán kívül is. Ennél is több lehetőséget látok egy ilyen közösségben, mint kultúraközvetítőben. Gyakorlatilag, az odatartozók bármiféle önkifejezési formáját integrálhatja, színpadit szorosan, a többit a lazábban szervezheti, irányíthatja. A feldolgozott, színpadra állított művek nyomán nem elsősorban tételes erkölcsi tanmeséket, tanulságokat, mondanivalókat kell besulykolni, hanem nyitottabb, többet látó szemet, hatodik, hetedik érzékeket kell kialakítani. Így amilyen távolinak tűnhet egy-egy művészeti ág színpadhoz kapcsolása, oly kézenfekvő lehet a megközelítési elvek, módszerek egyezése alapján. A gyakorlatban általában vers-, próza, képzőművészeti-, fotókezdeményekről, kísérletekről van szó. Ez kiegészülhet lap szerkesztésével (az iskolaújság részeként, esetleg riválisaként), állandó faliújság létrehozásával, a színházi rendezésbe való bevonással, filmezéssel, a lakótér tervezésével, megváltoztatásával, zeneszerzéssel, koreografálással ... A próbák kereteit ennyi minden végképp szétfeszítené. Kiutat bizonyos szelektálás mutathat a kifejezési formák közt, egyrészt globálisan, színpad szinten, másrészt a bennük részt vevő színpadosok szerint. Sokat markoló, nagyratörő e közös munka. Miért a színpadi keret dominál, miért nem valamelyik másik? komplexitása miatt. Hiszen részben-egészében felöleli az előadó- és írásművészeteket, a mozgást, a zenét,a táncot, szcenikája pedig a képző- és iparművészeteknek ad feladatot. Végül az i-re pontot tevő fő érv: minden rezdülése emberközpontú. Szmodics László tanár Új könyvek Rekviem a kacsalábért A Rakéta regényújság egyike legnagyobb példányszámú hetilapjainknak. Az olvasók széles rétegét hódította meg rövid időn belül, állandó olvasóit láthatjuk buszon, villamoson is. Népszerű a Magvető Kiadónak a regényújsághoz kapcsolódó Rakéta Regénytár című zsebkönyv-sorozata is, a Ra-Re. Nemcsak szerkesztési elveit, tartalmát, de formáját tekintve is igazán korszerű zsebkönyv — leginkább a nyugatnémet Ro-ro-ro könyvekhez hasonló. Az utóbbi hetekben öt kötet is napvilágot látott e sorozatban. — jól időzítve a nyáron szokásos utazáshoz, nyaraláshoz, amikor leginkább könnyen kezelhető köteteket a részesítjük előnyben, s az sem tragédia, ha éppen valahol elhagyjuk, hisz átlagos áruk 12 és 18 Ft között mozog. Ami az egyes kötetek témáját, tartalmát illeti, korántsem foghatók rájuk a könnyedség. A most megjelent öt kötet közül csupán egy magyar szerző műve, Lőrincz L. László: Rekviem a kacsalábért. A történet az ötvenes években indul. Bikácsi, a középparaszt apa semmiféle kényszer hatására nem lép be a szövetkezetbe. Az egyik délután felakasztva találják meg. Az anya a temetés másnapján szélütést kap, magatehetetlen lesz. Mi sors várhat egy akkor serdülőben lévő lányra, nyakán 30 holddal? A rokonság segít s egy kőbányában tud elhelyezkedni a Bikácsiról Kovácsra „magyarosított” Jolán. Lőrincz kisregényében nem az ötvenes évek nyomasztó világa az elsődleges vonal, hanem Jolán útja, aki nem tud elszakadni a hozzásodródó Gábortól. A fiú alakjában a gátlástalan karrieristát formálja meg az író, aki apró ügyeskedéseket tanulva jut el a kacsalábon forgó kastélyig. Ügyeskedik, jól mozog azokban a körökben, ahol érdemes, Jolán, későbbi felesége is csak eszköz neki a felfelé kapaszkodás kíméletlen útján. S a tragédia — mégha művészi írói szempontból nem is a legtökéletesebben megoldott — nem maradhat el. Sodró cselekményű regény Lőrincz L. László kisregénye. Bemutatkozás Osváth Miklós akvarellista munkáiból bemutatkozó kiállítás nyílik a Képcsarnokban. A kiállítás augusztus 18-tól egy hétig tekinthető meg. MI AZ A SZOCIALISTA ÉLETMÓD? Vannak fogalmak, amelyeket gyakran használunk, például a politikai propagandában, anélkül, hogy egészen pontosan ismernénk a fogalom tudományos tartalmát. Erre az esetre szokták mondani, hogy az élet nem ér rá megvárni a tudományt. E fogalmaink egyike a szocialista életmód, melyet lépten-nyomon használunk, sőt elvárunk egymástól (jobb esetben magunktól is), de amelyet egyelőre nehezen tudnánk tudományosan, szabatosan megfogalmazni. Legtöbbször úgynevezett negatív megközelítéssel próbálkozunk, tudniillik meghatározzuk, hogy mi nem szocialista jellegű napjaink életmódváltozataiban. Lick József kandidátus, a Politikai Főiskola szociológiai tanszékének vezetője, a Politikai Főiskolai Közlemények 38-39-es számában (A szocialista életmódról) kísérletet tesz a szocialista életmód körül kialakult köd eloszlatására, de végső konklúzióként maga is azt vonja le, hogy „nem célszerű egy bármilyen tudományosnak tűnő elméletileg igazolható életmódismérveket összegző listát’ kidolgozni, hanem azt kell figyelembe venni, hogy a szocialista életmód szerkezetileg a munka, a közösség, a magánélet, a kulturális, politikai és társadalmi nyilvánosság egymáshoz való viszonyában ragadható meg. Ezeknek (és még más) elemeknek a történelmileg alakuló szerves kapcsolatában lehet leírni és elemezni a szocialista életmódot, s nem egyik vagy másik jellegzetesség többé vagy kevésbé mérhető jelenlétében." Azért tartom fontosnak és figyelemre méltónak ezt az írást, mert az életmód úgymond divatos téma, sok sarlatán is kerülgeti, magyarázza, sőt kutatja is. Láttam már olyan kérdőíveket, amelyek egyszerűen a tárgyi feltételeket (van-e hűtőgépe stb.) fetisizálta és ebből kívánta bizonyítani a szocialista életmód jelenlétét. Gyakoribb az a törekvés, hogy valamiféle értékrendet kérnek számon és a megfelelés vagy az eltérés mértékét minősítik szocialistának, vagy éppen kispolgárinak. Mindkét módszer zsákutca, mert mind a tárgyak, mind az életelvek (értékek) általában mindkét nagy, egymásnak ellentmondó társadalmi rendszerben megtalálhatók. Tehát nem nevezhetők ki ilyen vagy olyan életmódnak. Lick szerint a szocialista életmód problémája nem oldható meg bizonyos strukturális szemlélet nélkül. Az életmód (Kulcsár Kálmán szerint: olyan tevékenységi magatartási rendszer, amelyet több-kevesebb tudatossággal életünk fenntartására, különböző szintű, társadalmi helyzetünk szerint eltérő és történelmileg is változó szükségleteink kielégítésére szervezünk, tehát magában foglalja a történelmileg kialakult emberi értékeket, s ezek közül a konkrét társadalmi körülményeknek megfelelően mást-mást helyez előtérbe, de új értékeket is kitermel. A társadalomtudományok egyik legfontosabb feladata, hogy feltárják napjaink életmódelemeit és felfedezzék (minősítsék) a valóságos, új szocialista értékeket. Miskolci Miklós Tv-sorozat Paganini életéről Niccolo Paganini, a XIX. század legnagyobb hegedűvirtuóza, a kalandos életű világjáró előadóművész életét feldolgozó 4 részes olasz filmsorozatot sugároz augusztus 14-től a Magyar Televízió. Az 1782. és 1840. között élt és alkotott művész gyermek- és ifjúkorát, szerelmeit, csalódásait és sikereit ezúttal olasz filmesek dolgozták fel. A sorozatban plasztikusan rajzolódik ki a művész életében jelentős szerepet játszó személyek — többek között Bonaparte Napoleon leánytestvérei, valamint Berlioz és Rossini — egyénisége, akiknek szalonjai a korabeli zenei élet központjai, s így a hegedűvirtuóz koncertjeinek színhelyei is voltak. Paganini műveit a világhírű hegedűművész, Salvatore Accardo tolmácsolja a filmen. A címszerepet Tina Schirinzi formálja meg — magyar hangja Tahi Tóth László. A rendező Dante Guardamagna. Tihanyi álmok-szobrokban Látogatóban Borsos Miklós szobrászművésznél Tihanyban A műteremben, ahol az álmok formát öltenek Részlet a kertből (MTI fotó - Molnár Edit felvételei - KS)