Dunaújvárosi Hírlap, 1988. július (33. évfolyam, 53-61. szám)

1988-07-19 / 58. szám

1988. július 19., kedd 4 IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: Groteszk Art Képzőművészeti csoport kiállítása. (Megtekinthető az MMK—Mező Imre Általános Iskola folyosógalériájában, naponta 8—20 óráig.) Várostörténet képzőművészeti alkotásokon. (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Állandó kiállítások : Domanovszky-képtár. (Megtekinthető a Komócsin liget 11-ben, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Most Fehérváron Kunok a patikában A Kunok a Mezőföldön című régészeti kiállítás Székesfehérváron, a Fekete Sas patikamúzeumban látható. A Perkáta-Szőlőhegyen feltárt középkori faluhely értékes leletanyagát tavasszal az Intercisa Múzeumban állították ki. A csúcsok titkai A csúcsok titkai címmel a napokban kerül a boltokba Oltványi Tamás könyve. A szerző az 1959-es szovjet —amerikai megbeszéléstől kezdve követi végig a két nagyhatalom politikusainak találkozóit, egészen a legutolsóig, a moszkvaiig. könyv az egyes tanácskozás sok rövid, tömör értékelése mellett a hangsúlyt a csúcstalálkozók eddig kevésbé ismert hátterére helyezi. Beszámol többek között a politikusok védőőrizetéről, a biztonsági intézkedésekről, találkozók menüiről, és a politikus feleségek öltözködési szokásairól is. TA'J OLO' A szobor fűrészre vár(?) Sok zsűri között... — Már arra gondoltam, hogy szétfűrészelem — mutat Fodor Sándor szobrász művének a gipszterváze. A több mint két és fél méteres dombormű azonban „nem vesz tudomást” a fenyegetésről. A férfi és nőalak „éppen” kilépni készül a háttérből, a fejük felett Dunapentele 1950 felirat, mögöttük egy japáner — malterszállító „kordé” — stilizált körvonalai. Bizakodó a tekintetük, pedig körülöttük — értük, miattuk — viharosak az események. — Már három éve — legyint lemondással az alkotójuk —, hogy felajánlottam a városnak: megvalósítanám egyik dédelgetett szobortervemet. — De akkor még nem így nézett ki? — Valóban. Nem is igazi szobrot akartam, csak egy környezetlenyomatot. Körplasztikát: két alak az ötvenes évek jellegzetes attribútumai között, mellettük kandeláber, mögöttük japáner. Akár Pompeji emlékei. A mi, Pompejinké, bronzba öntve. Közöttük jártak volna a mai emberek. Azok, akiknek élete szorosan kapcsolódik ezekhez a tárgyakhoz. Azok, akik valaha, 1950-ben, az én figuráimhoz hasonlóak voltak. Dunaújvárosi vagyok. A város múltja, az én múltam, szüleim múltja. Szerettem volna emléket állítani azoknak az időknek, a magam eszközeivel. A terv szép volt. Tetszett mindenkinek. Csak később kezdődtek a bonyodalmak, s ma a kész vázlat fűrészelésre vár (?). — Nem csinálom tovább — fordul el, a művész a szobrától. —Úgy érzem, már senkinek sem fontos, amit akarok, csak nekem. A három évvel ezelőtti állapotok megvátoztak. Időközben háromszorosára ment föl bronz ára. A kompozíció kivitelezése egymillió-kétszázezer forint körül lenne. S kinek van erre pénze? Ekkora szívességet már a vasműtől sem lehet kérni. Megértettem, elfogadtam volna ezt a magyarázatot, ha nyíltan megmondják. De miért áltattak azzal, ha ezt meg ezt kijavítom, akkor már lehet önteni a szobrot. Öt zsűrit küldött le képző- és iparművészeti lokatorátus. A zsűriben művészettörténésztől, szobrászokon keresztül a városi tanács képviselőjéig mindenki részt vett. Volt, aki jónak látta az alkotást, mások javasoltak valami módosítást. Egyszer, hogy előrébb legyen az egyik alak lába, máskor, hogy hátrébb. Aztán lassan megváltozott az egész. Ma már nem is hasonlít az eredetihez. „A tervezés során a művész eltávolodott az eredetileg elfogadott ötlettől. Nem tudta továbbfejleszteni, benne rejlő lehetőségeket kiabontakoztatni, a problémát megoldani.” (Budapest, 1988. Képző- és Iparművészeti Lektorátus ;— idézet a szakértői bizottság utolsó jegyzőkönyvéből.) — Még mindig úgy érzem, hogy nem rossz a szobor. Bár hibás vagyok, mert kritikátlanul megvalósítottam a javaslatot. De hát nekem is fontos volt, hogy elkészüljön, tartoztam vele. — Kinek? És miért? — A szobor fejében kaptam azt a telket, amelyen azóta már áll a házam. Le akartam tudni az adósságomat. A telket 98 ezer forintra értékelték, a szobortervben még így kivitelezés nélkül is százezer forintnyi munkám van, a lektorátus szerint. De szobor az nincs . . . Egyfajta árucsere ez, mert a pénz mint „közvetítő eszköz” lassan kiveszik az állami mecenatúrából. Ki-ki azzal támogatja a művészeket amije van. Lehetne azon is vitatkozni, hogy kell-e most nekünk ez a szobor. Szükségünk van rá? De akkor arra is kellene válaszolni, hogy művészetre és művészekre szükség van-e. Az 1985-ös megállapodás egy mondata így szól: „A szobrász egy bronzból készült szobrot ajánl fel.” A kivitelezés, az anyagköltség eszerint, az ő feladata lett volna (?), amely az akkori árakon is körülbelül 300 ezer forintot tett volna ki. A kivitelezésről azonban soha sem volt szó. — Senki sem azért szurkolt, hogy ne fogadják el a tervet — magyarázza Perenczy Istvánná, közművelődési főelőadó, aki négy zsűrizésnél jelen volt. — Ellenkezőleg, azon voltunk, hogy fogadják el, találunk valamilyen megoldást a megvalósítására ... Az viszont tény, hogy nem lett volna könnyű dolgunk. Erre azonban nem került sor. Hogy mi lesz a szerződés teljesítésének a sorsa, arra Bognár Ferenc tanácselnök-helyettes válaszolt: — Egy Barsi Dénes mellszobor elkészítésére kértük most fel a szobrászt. Már régóta terveztet, hogy emléket állítunk az írónak. Remélhetőleg ennek semmilyen akadálya nem lesz, így a művész is letörlesztve érezheti adósságát. Így hát látszólag megoldódtak a dolgok. Csak a másik szojjer vár fűrészelésre. Azért, mert rossz? Vagy, mert olyan a zsűrizés nálunk, amilyen. Esetleg túl nagyra sikerült? A kérdésekre senki sem tud, senki sem mer egyértelmű választ adni. Fekete Györgyi Sára-siker Nagy siker fogadta szombaton este a Karlovy Varyban rendezett filmfesztiválon Sára Sándor Tüske a köröm alatt című filmjét. A versenyen kívül bemutatott alkotás — noha jellegzetesen hazai gondokról szól —megértésre talált a szakmai közönség előtt, különösen szocialista országok filmeseinek elismerését váltotta ki. A fesztivál ma finiséhez érkezik, este, az ünnepélyes eredményhirdetésen dől el, hogy a versenyfilmek közül melyik műnek ítélik oda a fesztivál fődíját, a Kristályglóbuszt. Interpopfesztivál Siófokon A Napóleon §ld. is... Zoltán Erika, Balogh Ferenc, a Napoleon Boulevard, a Z’Zi Labor, a Dolly Roll és az Omega együttes lép fel a héten kezdődő Interpopfesztivál gálaműsorában. A siófoki szabadtéri színpadon megrendezett versenyre huszonhét magyar és tizennégy külföldi együttes jelezte részvételét. Az elődöntők 19-én kezdődnek, a döntőre 23-án kerül sor. Nem döntötték le, nem is ez az „eredeti” helye a Duna-part felső sétányán hosszú ideje a fűben heverő szobornak. Csak az a daru nem érkezett még meg, amely majd a helyére állítja Fodor Sándor Dunai szél című alkotását 5 Volt, van, lesz bukott diák Já igráju, ti igrájes — Ne lógj anyád nyakán, gyere velünk a strandra! — kiabálok Lacikának, a szomszédék fiának,, aki szomorú szemmel könyököl az ablakban. -. Nem lehet — mondja, nyomatékot adva mindkét szónak, hogy megértsem: oka van, de nem mondhatja meg. . — Na, egy kicsikét! — unszolom, de ‘rögvest abbahagyom, ahogy kimondja: — Meghúztak, tanulni kell. Lacika egy a sok közül, aki bukott tanulóként „feketíti” a statisztikát. Idén 8985 általános iskolás diákból 468 tanuló kapott elégtelent egy vagy több tárgyból. Az élen a matematika áll, 291 diák nem tudott legalább kettesre megbirkózni az anyaggal, a második helyen a nyelvtan szerepel — 163 elégtelennel —, az orosz nyelvből pedig 111-en buktak meg. Ezek a valóban nehezebb tárgyak, de tévedés azt hinni, hogy másból nem lehet egyest haj^ni: az önként választott második idegen nyelven kívül minden tárgyból volt bukás, osztályozhatatlanság miatt még rajzból és testnevelésből is. A legnagyobb erőpróbának az ötödik osztály számít, nehéz a hetedik és a hatodik, ezekből az évfolyamokból kerül ki a bukottaknak több mint fele. Szükséges, ha rossz is Az okokat keresve a tanács művelődési osztályának főelőadója, Imre György pedagógus-tapasztalataival is megerősítve érvel: — Bukott diák mindig volt és mindig lesz. Magasak a követelmények, szigorúak a tanárok, s néhány gyereknek a képességeivel és a szorgalmával is gond van. Ha csökkentenénk a követelményeket, s vajszívűek lennének a pedagógusok, akkor valóban nem lenne bukás, de ezzel megfosztanánk értékétől a tudást. A bukás — amely a diákok számára az élet első szelekciója — léte épp a színvonal megtartása miatt szükségszerű. Még ha rossz is. A tanulás nehézsége tantárgyanként más és más. A matematikához logikai készség, érdeklődés, befogadóképesség kell. A nyelvtanban a szabályok és kivételek megtanulása és gyakorlása lehet csak a siker titka. (Bár leveleket, jegyzőkönyveket, sőt, kéziratokat olvasva, nyugodt szívvel buktathatnánk meg sok felnőttet!) Az orosz nyelv esetében talán béklyózza a tanulási kedvet, a kötelező elleni reakció, hiszen a négy másik nyelvtagozatos osztályban (angolból és németből) egyetlen diák sem bukott meg. A félév: intelem Az elégtelen év végi bizonyítvány nem villámcsapás az égből. A félévi értesítők már időzített intelmek: ha késve is, de év végéig még felzárkózhat, pótolhat a diák. Figyelmeztető (s az elemzéskor figyelemre méltó) a szám: félévkor a diákok 7,92 százaléka, év végén már „csak” 5,73 százaléka bukott meg. — Sokszor elmondtuk, még sokszor kell elmondanunk, hogy van mód év közben segíteni, megelőzni a bajt — mondja Imre György. — Minden iskolában létezik tanulószobai foglalkozás, felkészítő foglalkozás, ahol szaktanárok irányítják a munkát. Ha a diák nem akar vagy nem képes haladni, ott megtanulhat annyit, modhatnám úgy, ragad rá annyi, ami elég a ketteshez. Hihetetlen, de igaz: nagyon kevesen veszik igénybe. Ilyenkor, a tanév befejezése után aztán megszaporodnak a hirdetések: „Korrepetálást vállalok.” „Felkészítő tanárt keresek.” szomszédok Lacikájához hetente háromszor jár óraadó tanár, hogy augusztus végéig megtanítsa az orosz igeragozást a fiúnak. A szülők ezer forintot fizetnek ezért, de a súlyosabb esetek súlyosabb anyagi áldozatot jelentenek. Magolás rohamtempóban A főszereplőket/ a bukott diákokat ez persze csöppet sem érdekli. Szomorúbb, tragikusabb számukra, hogy vakáció idején, nyaralás helyett képleteket, szavakat, szabályokat magolnak, miközben sikeresebb társaik játszanak, fociznak. Lacika is mormol nézelődés közben (vagy nézelődik mormolás közben?): já igráju, ti igrájes, on, áná, áno igrájet... A tanév kezdete előtt javító vizsgán kell beszámolniuk az éves tananyagból. Nem a tanárok, bizottság mérlegeli ismereteiket, s ha a tűzoltómunkában, rohamtempóban tanult anyagból megfelelnek, bizonyítványukba kerül: „Felsőbb osztályba léphet.” De ha nem ... J. K. Együtt még fogyni is könnyebb Nem kell kapkodni — Ki maradt éhes? — hangzott a szokásos kérdés a táborozó gyerekekhez az ebéd után. A válasz azonban szokatlan, heves fejrázás, tiltakozás. Senki nincs, aki repetára áhítozna. Ez annál is meglepőbb, mivel a gyerekek mindegyike kövérebb az átlagosnál. Valamennyien hetven kilónál is többet nyomtak, amikor elkezdődött a tábor, pedig csak hetedik és nyolcadik osztályosok. tos A városban a felső tagozagyerekek közül száznyolcvan túlsúlyos. Közülük csak tizenhatnak volt lehetősége, kórház hogy részt vegyen a által szervezett fogyókúrás táborban. Július 4-től két héten keresztül egy dietetikus és egy védőnő foglalkozott a kis csoporttal, amelynek a napközis tábor adott otthont. — Mit adhat ez a tábor a gyerekeknek — Bíró Lászlóné dietetikus negyedik éve szervezi, vezeti a gyerekfogyókúrát . — A legtöbbjüknek néhány kilogramm súlycsökkenést is, bár nem ez az elsődleges célunk. Szeretnénk megtanítani őket arra, hogyan kell élniük, étkezniük ahhoz, hogy egészségesek legyenek. Nem koplaltatjuk őket, csak megismertetjük velük, mit ehetnek és mennyit, hogy fogyjanak. "Ezek a gyerekek sokat szenvedtek a súlyuk miatt. Csúfolták őket, nem öltözködhettek úgy, mint a többiek. A hiúságuk is sokat segít a diéta megtartásában. A legtöbbjük nemcsak sokat evett, de roppant keveset mozgott is. Sajnos, nem is tudtak arról, hogy ilyen súllyal már harmincöt éves korukra különféle betegségekre vannak „ítélve”. Cukorbetegség, magas vérnyomás, ízületi betegségek — mind-mind az elhízás következménye. — Hogyan lehet a mozgásra rászoktatni őket? — Rendszeresen jártunk uszodába, speciális kondicionáló gyakorlatokat végeztettünk, s természetesen sokat játszottunk. Jó lenne, ha mindennek otthon is folytatása lenne. — A tábor csak két hétig és csak reggeltől estig tartott. Segítséget kapnak a szülőktől a kúra folytatására? — Sajnos nem mindegyiktől — veszi át a szót Fritz Ildikó védőnő. — Van olyan szülő, aki szeretné ugyan, hogy soványabb legyen gyereke, de cukrot, édességet vásárol neki. Mások azonban tisztában vannak azzal, hogy együtt még fogyni is könnyebb, így csemetéjükkel együtt vállalkoztak a diétára. Nem könnyű a dolgunk, évszázados étkezési szokásokkal kell felvennünk a harcot.