A Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 240-265. szám)
1994-11-24 / 260. szám
2 a hírlap__________________________________VÁROSKÖRNYÉK_______________________1994. november 24., csütörtöl Egy rendszerváltás, négy év — számvetés Perkátán A félutak és végletek faluja Perkáta — vagy ahogy manapság emlegetik „Peru” —, nem tartozik a hátrányos helyzetű községek közé. A város közelségén túl előnyt jelent számára a 62- es főútnak köszönhető forgalom is. Ennek ellenére a faluközpont csak az elmúlt évek során szépült meg. A falu értékei közé tartozik a „művelődési kastély” a melléképületekkel, s talán az a régi malomépület is, amely kitört ablakaival meglehetősen kiábrándító képet mutat a nemrégiben rendbehozott Kossuthszobor mellett. Mi ez a vb-ülésekhez képest? Két szék a pad alatt — Milyen érzésekkel, gondolatokkal zárja ezt a ciklust? — Egy jól együttműködő testületnek köszönhetően eredményes négy esztendőt tudhatunk magunk mögött — mondja Radeczki György polgármester. A telefont leszámítva kitűzött céljainkat maradéktalanul teljesítettük. Ez persze nem jelenti azt, hogy elégedettek vagyunk — van még tennivaló... — A „protokoll” interjúk során a polgármesterek mindig dicsérik a testületet... — Valóban nem tudok rosszat mondani. Az egyetlen dolog, amely megosztotta a véleményeket az a második világháborús emlékmű elhelyezése körüli huzavona volt. Akkor hosszú ideig döntésképtelennek bizonyult a testület. A tanácsrendszer utolsó három évében a vb-ülések nálunk szinte csak intrikákból, veszekedésekből álltak. Ahhoz képest... tényleg azt mondhatom, hogy konfliktusmentesen dolgoztak együtt a képviselők. —Rossz szájíz? Csalódás? — A telefon, és azt kell mondjam: maga az önkormányzatiság, amelyet én inkább magunkrahagyatottságnak neveznék. —A jövő sem valami biztató. Miért vállalja mégis a megmérettetést? — Erre a kérdésre a legnehezebb megfogalmazni a választ. Gondoltam arra, hogy elmegyek igazgatónak egy gazdasági társuláshoz. Aztán amikor a perkátiak — az itt élők soha nem mondják úgy, hogy perkátaiak — megtudták, felelősségre vontak. Azt mondták, ezt nem tehetem meg a községgel. Hiszen bíznak bennem. — Meg sem fordul a fejében, hogy ezúttal nem önt választják? — Ezt kérdezték már tőlem. Akkor is azt mondtam, amit most. Van egy szólás, hogy akkor két szék közül a pad alá esek. Csakhogy én nyugodt vagyok. Ugyanis nekem a pad alatt is van még két székem... A testület tagjai: Radeczki György polgármester (független), Bakos Imre (Agrárszövetség), Honáth Judit (Agrárszövetség), Papp István (Agrárszövetség), Sztanó Anna, Kásler József, Siba Ignác, dr. Szűcs Mihály, Mosonyi György, Vaskó Ferenc, Lehoczki Ádám függetlenek. Ismét emberközelben A falu egyik érdekes és sokak szemében ellentmondásos lakosa Szilasi György, volt MDF-es országgyűlési képviselő, aki mindenképpen hozzátartozik az elmúlt négy évhez. Viharos megnyilvánulásai után ismét nyugodt és megfontolt ember benyomását kelti. Beszélgetésünk során elmondta, kevesen gondolták róla, hogy választási kudarca után visszamegy tanítani. Három diplomája ellenére mindössze 3-4 órát tart a korrekciós csoport számára. Erre is van képesítése, kedve is, de szívesen dolgozna többet. Történelmet tanítani nem engedik... inkább visszahívtak egy nyugdíjast. A helyi politikában nem kíván részt venni. Helyzetét reálisan értékelve úgy gondolja, politikai visszatérésének nincs itt az ideje. A viszonylag ismeretlen Piac Párttal nem voltak illúziói az országgyűlési választásokon. Bár kapott ajánlatot egy népszerűbb párttól, de így akarta vállalni a megmérettetést. Nem vár változást az új önkormányzattól, szerinte sokan otthon maradnak majd december 11-én. Kevesen merik vállalni a megmérettetést — véli —, akik pedig hajlandók erre, nem közösségi, hanem egyéni céljaikért teszik. Mert látták, a jelenlegi testület is megtalálta a számítását... A képviselők a kereskedelemben érdekeltek? Perkát(a)i céhtörvények A perkáti emberek hagyománytiszteletéről mi sem tanúskodik ékesebben, mint hogy ebben a községben még mindig fellelhető Rajk Lászlóról elnevezett utca. Vagy az ifjabbról lenne szó...? No de foglalkozzunk inkább a helybeli politikusokkal. A perkátiak szerint a testület tagjainak az elmúlt ciklusban azonosak voltak az érdekei, egymás köreit nem kellett megzavarniuk. Hogy miért? Azt beszélik, hogy a képviselők, s maga a polgármester is érdekelve van különböző kereskedelmi egységeknél. Ennek köszönhető, hogy egy bizonyos kft., nevezetesen a Percentrál monopolhelyzetre tett szert. Mellettük jelenleg már csak két vállalkozó próbálkozik felszínen maradni, a többiek feladták a harcot. Már csak azért is, mert odáig fajult a dolog, hogy adott esetben a Percentrál üzletében nem szolgálták ki azt a gyereket, akinek máshol vásárolt kenyér volt a kezében. Ez a község sem úszta meg az iskolaigazgató választást bonyodalmak nélkül. Azt mondják, a döntés inkább személyre szólt, mint a szakmai tevékenységnek. A testületet az elmúlt négy esztendő során egyetlen dolog osztotta meg: az istennek se tudták eldönteni, hogy a második világháborús emlékmű hová kerüljön. Illetve döntés volt. Az alkotó elképzelésének megfelelően a templomkertben kapott volna helyet, végül mégis a szovjet hősi emlékmű mögé „dugták”, a temetőbe. Mint a polgármestertől megtudtuk, a községnek van tartaléka , telefonra tették félre. Hogy van pénz, az a kastély üzemeltetésén is látszik. Évente több milliót visz el, mégsincs kihasználva. Másféle hasznosítására még csak próbálkozás sem történt. Csak a könyvtár és az iskola három korrekciós csoportja található itt, a többi szoba lezártan árválkodik, a hatalmas lépcsőházban olyan meleg van, hogy — ha lennének — hajléktalanszállást is berendezhetnének. Még egy gondolat erejéig maradjunk a könyvtárnál. Néhányan úgy vélik, csak azért van főállású státusz erre a munkakörre, hogy az egyik képviselő ne legyen munkanélküli. S végül a közbiztonságról. A polgármester szerint, mióta polgárőrök járják éjszakánként a falut, azóta látványos a javulás. Az itt élők talán nem tudnak erről, mert azt mondták, éjszakánként félve mennek haza. Mini laboratórium maximális gondokkal Jelentős beruházások A perkátai egészségügy változásairól dr. Bányai Ferenc körzeti főorvos beszélt. Az épületben ugyan a felújításon és gázbekötésen kívül nem történt változás, eszközökben viszont sokat gazdagodott a falu. Mindkét rendelőbe kaptak számítógépet és EKG-készüléket. Sőt, van vércukor-vizsgálójuk is. Ám a sok pénzért megvásárolt kis laborral nagy gondok vannak. Nincs megfelelő helyiség és nincs, aki üzemeltesse, mert a rendelésről senkit nem tudnak tartósan nélkülözni. Ennek megoldására egyelőre nincs az önkormányzatnak fedezete, így hiába vették meg a berendezést. Jelentős beruházás volt a fogorvosi rendelő teljes eszközcseréje és oda is vettek számítógépet. Újdonság: a tanácsadóban megoldották a nők rákszűrését. Az önkormányzat — amint a vásárlásokból is látszik — Perkátán maximálisan támogatja az egészségügyet. A telefonra még itt is várni kell Gáz, utak, temető Mint a legtöbb községnél itt is elsőrendű feladat volt a gázvezeték kiépítése. Az önkormányzati pénzen és lakossági összefogással megvalósított közmű 1991. novemberében készült el. Ezt követően az utak rendbetételére fordították a legtöbb energiát. Ma már ők is elmondhatják, hogy a község valamennyi útját, utcáját szilárd burkolattal látták el. A csalódást itt is — a testület önhibáján kívül — a telefonhelyzet megoldatlansága okozza. A lakosság nem kis megelégedésére sikerült viszont rendbe tenni a község temetőjét, ahonnan húsz év felhalmozódott — szomorú, de így van —szemetét hordták el. Hosszú huzavona után itt kapott helyet a második világháborús emlékmű is. Mivel meglehetősen nagy kiterjedésű a község, sok gondot okozott korábban az autóbuszközlekedés is. Megoldották, Perkáta távolabbi pontjain is alakítottak ki buszmegállókat, így a volán járatai eljutnak a község minden részébe. Ha az elnök idelátogatna Öregedő falu A község négyezer lakosábó a munkaképes korúak nagy része Dunaújvárosban, Székesfehérváron, Pakson és Budapesten dolgozik — ingáznak. Sajos a létszámleépítések sora elsősorban tőlük szabadulna meg, így itt is növekszik a munkanélküliek száma, s sokan részesülnek jövedelempótló támogatásban is. Több mit nyolcszázan vannak a nyugdíkorhatárt betöltötték. Hetven nyolcvan család semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik ők kizárólag önkormányzati segélyekből élnek. Perkátán szót kell ejteni a cigányságra Telep már nincs, családi házaiban élnek a faluban, s a polgármester véleménye szerint az e világon semmi gond nincs velük. Azt szokták mondani, ha köztársasági elnök egyszer ide látogatna, az egyik cigány család házát mutatnák meg nek mint legmutatósabbat. Iskolára volt pénz, eszközökre nem Tervre félmilliót A perkátai Hunyadi Mátyás Általános Iskolában 446 diák tanul huszonegy tanulócsoportban. Létszámuk az elmúlt években folyamatosan emelkedett. Posch Lászlóné — idén választott — iskolaigazgató elmondta, az önkormányzat az elmúlt négy évben nagyon sokat költött az iskola épületére. Felújították a tetőszigetelést, a vizesblokkokat. A villamos hálózat korszerűsítése négymillió forintba került. Az iskolában a nyelvtanárok kivételével elegendő szaktanár van, képesítés nélkül senki nem tanít. A zeneoktatásnak már több mint tízéves hagyománya van. Ami viszont elmarad a kívánalmaktól, az a számítógéppark. A jelenlegi Commodor gépekkel nem lehet sem oktatni, sem szakkört szervezni. Ke épületben oktatnak, az osztályok nagyobb része a húsz év épített intézményben, a körrekciós csoportok a műemlékjellegű művelődési ház (kastély épületében kaptak helyet. A művelődni szándékozó helyzete nagyon sanyarú Perkátán. A néptánccsoporton , könyvtáron kívül nincs más kikapcsolódási lehetőség. Ezér készíttettek egy kihasználás tanulmánytervet a művelődés házra — félmillió forintén Hogy mire jutottak — arre még nincs információ... A félutak faluja Perkáta. Persze nem földrajzi helyzetére gondolunk, hanem beruházásaira. Vettek egy labort, de nincs helye. Több milliót költenek az iskolára, de nem oktatási eszközökre. Felavatnak egy szép emlékművet, erre eldugják. Nincs pénz a tanárok fizetésemelésére, mindenki a minimumbért kapja, de töméntelen pénz folyik el a kihasználatlan kastélyra. S szomorú, de találkoztunk a végletekig ellehetetlenült emberekkel, akik már-már rájuk omló kunyhóban laknak, s reményük sincs a boldogulásra. szöveg: Kiss S. Anna, Szalai Attila fotó: Lázár Zsolt