Dunaújvárosi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-16 / 88. szám
2002. április 16., KEDD TEATRISTA GYŰRŰ | 1. Ráckevei Anna (Rokonok) ____________□ | 2. Suplicz Mihály (Székek fekete fizikája)__□ 3. Polgár Dóra (Székek fekete fizikája)____□ 4. Hacser Józsa (A peleskei nótárius) ____□ 5. Kiss Attila (Rokonok)_________________□ 6. Rátóti Zoltán (A csábítás művészete)___□ Beküldő neve:.................................................... Címe:................................................................... Telefonszám:...................................................... A kivágott szelvényeket a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztőségébe kérjük eljuttatni személyesen, vagy | postai úton. Cím: 2400 Dunaújváros, Vasmű út 39. II. em. | LJc_______________| Íme a szavazólap, amelyen a Teátrista Gyűrű idei lehetséges tulajdonosainak nevét olvashatják. Arra kérjük a dunaújvárosi színházbarátokat, hogy a hat művész közül válasszák ki azt az egyet, akire önök voksolnának, s szavazatukat április 26-ig küldjék vissza szerkesztőségünk címére. A tét: a Teátrista Gyűrű közönségdíja, amit a Dunaújvárosi Hírlap ajánlott fel Túl a nyolcvan előadáson! Biennállé-meghívott a Vitéz Bátor Dunaújváros (p.i.) - Dunaújváros Táncszínháza meghívást kapott a Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennáléra, ahol a szervezők a versenyprogramban szeretnék látni a Vitéz Bátor című gyermek táncszínházi programot. A május 6-11 között megrendezésre kerülő kaposvári találkozón egyébként nyitó előadásként szerepel majd a dunaújvárosiak produkciója, amely túl van a 85. előadáson. Ezúttal közel húsz produkció között kell majd helyt állniuk a kaposvári biennálén. KULTÚRA DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 Igazi show, hálás közönség Minden fellépő vastapsot kapott a megyei diáknapok gáláján Dunaújváros (L. A.) A Tóparti Gimnázium lett a vasárnap befejeződött Fejér Megyei Diáknapok legeredményesebb székesfehérvári és megyei iskolája is. A legsikeresebb dunaújvárosi iskolának járó díj ezúttal a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskolához került. Utoljára úgy tíz éve vettem részt a Diáknapokon, még gimnazistaként. Óhatatlanul eszembe jutottak az akkori produkciók az idei gálát nézve, s bizonyos szempontból megdöbbentőek a különbségek. Ugyanaz a helyszín, és persze mégis más - a Bartók Kamaraszínház azóta megújult. Más ma az alaphangulat: akkoriban nyoma sem volt a jegyszedő néniknek, a biztonsági őröknek. A mostani fellépők több színpadtechnikai lehetőséggel élhetnek, s a gála fellépői ki is használták ezeket: fény és hangeffektek sokasága kötötte le a figyelmünket. A gála tizennégy fellépőjéből négy csoport a modern tánc - jazzbalett kategóriából került ki, s volt még ezen kívül egy musical-csapat is, tánckarral. Mintha egy revüben lennénk. A színvonallal nincs is semmi baj: a bánkis Show Duó lánykái világbajnoki harmadik helyezést mondhatnak magukénak, a diáknapokon kategóriadíjasok lettek. A székesfehérvári Hard Style, s a dunaújvárosi Atomic Crew akrobatikus elemekkel dúsította produkcióját, s kecsesen emelgették a lábukat a Ciszterci Szent István Gimnázium tizenegyedik osztályosai is, pedig ők a Rock-jazz-mai dal kategóriában indultak: Nem vagyunk mi apácák címen adtak elő részletet a Kabaréból... Tehát a műsornak több mint a harmadát főként show-jellegű műsorszámok tették ki. Gáláról lévén szó, indokolt a látványosságra törekvés, mégis automatikusan teszem fel magamnak a kérdést: miért éppen ez a műfaj reprezentálná e korosztály élményvilágát? Az összes produkcióhoz viszonyítva valóban ez a két műfaj volt a legnépszerűbb, összesen százhat indulóval, míg például a népzene-néptánc kategóriában harminchárman versenyeztek. De a szavalók is nyolcvannál többen voltak, őket mégis csak két lány képviselte. Pedig a színvonal ott sem lehetett alacsony. A kategóriagyőztes a hodályos Horváth Krisztina lett, aki egy bukovinai népmesét mondott el szellemesen. Nagyobb fába vágta a fejszéjét a telekis Szigeti Anna. Kosztolányi versét, a Hajnali részegséget szavalta, meglepően jól, érzékenyen. A lány a népzene-néptánc kategóriában fődíjas Guzsalyas együttesnek is tagja. A Rock-jazz-mai dal győztese, a kodályos Szerencsés Piroska Honfoglalás című produkciója ugyanúgy, mint a telekis Les Etoiles négykezese vagy a Széchenyi István Gimnázium Kamarazenekara, akik kortárs komolyzenét játszottak, szintén műfajuk legjobbjaiként. A györgyfalvi legényest járó bánkisok ugyanúgy sikert arattak, mint a Teleki kamarakórusa, vagy a vaskos diákhumorral élő dunaújvárosi Rosti Pál Diákszínkör, akik az Igazmondó juhász történetét modernizálták hatásosan, kategóriadíjjal ,,koronázva”. A képzőművészek legjobbja Tarsó Kata lett a Tóparti Gimnáziumból. Színvonalas diákszínjátszóink mellett nem maradtak alul a modern tánc kategória diákjai sem Amit még emésztgetünk Öt előadás után tart Dunaújváros Táncszínházának legújabb produkciója Dunaújváros (pálinkás) - Három felvonás, három rendező, három megközelítés, három lehetséges értelmezés, „három a magyar igazság...”, és folytathatnánk a premier óta eltelt előadások megközelítési pontjainak sorolását. Ami igazán közös, és ezt a rendező-koreográfus, Rácz Attila (Ciceró) sem tagadja, az a mű, a Székek fekete fizikája címet viselő darab ihletője: Ionescu. Meg az, ha valakik úgy kelnek fel a székből, hogy egy mukkot nem értettek abból, amit láttakhallottak-képzeltek-hihettek három felvonásból. És valljuk a be, az abszurd dráma ismerői pedig hajlamosak végigkuncröhög-vigyorg... az egészet. - 2002 áprilisában, a látottak után mit szólna ahhoz, ha mondjuk én letartóztatnám, de legalábbis igazoltatnám a rendező urat? - A jelenlegi helyzetből, szerintem, minden kitelik. Ám bízom abban, hogy jelenleg olyan helyen élek, ahol ez nem tud megvalósulni. Az igazoltatás az más. Talán az a szerencse, hogy mindenki keveredhet olyan szituációba, amelyben megtapasztalhatja... - Akkor mitől fekete, mitől székek, és mitől lesz ebből fizika, fizikája? , - Miután több alkalommal megérintett, átélhetővé vált számomra Ionescu, eléggé egyértelmű volt, hogy mi az számomra, ami ebből a nagyon sokrétű alkotóból kikristályosodhat. ...Táncszínházban egy nyolcvan oldalas párbeszédet nem lehet végigvinni — ez nyilvánvaló. Szó nélkül meg lehet jeleníteni. Mint a székeket. Juhos István a kopasz énekesnőből építkezett: angol újság, angol papucs, angol tea... Végül az élet perifériájára került fiatalok kommunikációjáról szól az egész. És hozza Ionescu világát. Ez hozta a fizikát, ez az alcímben is szerepel. Végül pedig az, hogy hogyan kommunikálnak a környezetükben. A fekete? Ez nálam kiegészítő elem, az abszurd azon oldalát mutatja meg, ami nem színes: fekete rinocéroszok tavaszi vonulása. Inkább magába szív minden színt. Persze jóval több Ionescu-darab elemeit használva komponáltam, mint gondolnánk: A kötelesség oltárán, Különóra, Rinocérosz... A szüzsékhez nem ragaszkodtam. Inkább a motívumok, a figurák. Öt előadást követően megoszlanak a vélemények. Van aki nevet, más pedig nem is érti mi van, hat, miért...? - Bizonyos, hogy kell valami affinitás az emberekben ahhoz, hogy érezzék az abszurdot. Meg hogy tudják: Ionescu mit csinált, aki megmondta, hogy lesznek akik nem fogják érteni... A mai kommunikáció lehetetlenségéről is szól. - Akkor tehát: lehet-e olyan kommunikációs tényező ma, Dunaújvárosban ez a darab, hogy megtekintése után jobban értsük egymást? - Ezt a közönség adja majd meg. Az alapkérdés: ha nem tudom egyértelműen azt, hogy miről szól a másik, akkor csak tagadni tudom, csak a magam világában tudok gondolkodni. Ha emberek nem kommunikálnak egymással kimerítően, akkor félinformációkra, érzetekre, előítéletekre alapozva hoznak meg döntéseket egymással szemben. Erről szól. Erre próbálja rábírni a nézőt. - De! Három alkotó, három megközelítési mód... Van-e nekünk ma annyi időnk, hogy amit látunk három felvonásban, elgondolkodunk, megértjük? - Egyrészt: kikapcsol. Az első részben egy emberpár visszaemlékezik, hogy mi történt, mi lett volna ha...stb. Szerintem nagyon szép képeket kapunk, érzelmileg pedig a legtáncosabb világ. A másodikban egy totálisan eklektikus zenét kap, amelyek beépülnek a fiatalok kultúrkliséi közé. Ezen már nevet a közönség. Tehát egy pillanatnyi történet után már gondolkodtat. Igaz, nem elsőre fogja megérteni az általunk bemutatni szándékozott mélységeket. Az én részletemben sokkal több verbális elemet használok, mint alkotótársaim, ami arra szolgál, hogy a valóság irracionálisan elnagyolt részeinek a megmutatását segítse. A darab során voksolnak az emberek... Nyilvánvalóan közönségfüggő a történet, de repertoáron kívánjuk tartani, hiszen idő kell ahhoz, hogy valakik észrevegyék: fel kell venni kamerával... „Azt jelenti az asztal, hogy asztal, a szék pedig szék...” Rácz: „Amit a színpadon látunk, az minden az, ami...” Költészetünnep ■ pálinkás A hétvégén, szombaton tartott költészet ünnepi „összetartásban” egyetlen motívum volt, amire érdemes volt odafigyelni a Kortárs Művészeti Intézet falai között városunkban. Motívum tehát, nem eseményről beszélek, abban hiba nem volt. A főfalon József Attila (az ő születésnapja a költészet napja hazánkban) portréja fölött álltak a szavak: „Szocializált műtárgyak”. Persze, tudható, hogy az aktuális kiállítás szövege maradt fent. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a kettős megjelenésnek, mármint: portré és felírás eléggé egyértelmű hatása, üzenete - célja, szerintem, kevésbé -, sármja van. Ugye, tisztelt olvasó, most eltekint attól, hogy a költőtől citáljam az egyébként sokak által ismert kategóriák közül a „fasiszta kommunizmus”-t, vagy hogy kékítőt oldjak az ég vízében, hiszen ezt már egy óvodás megteszi mostanság számítógépről, a vashatás ideje meg már régen a múlté... Ezekkel együtt József Attila még a XX. század remek, sokat vitatott költője. Megjegyzem: se nem fasiszta, se nem szocialista, bár az utóbbi időkben őt is megosztani kívánják a szakavatatlan „szakemberek”. Szocializált műtárgyként viszont még nem találkoztam József Attila portréjával - leszámítva persze néhány író otthonának könyvtárszobáját. (Ha még maradtak írói otthonok könyvtárszobával!) Ebben az esetben tehát a költő portréja „akaratlanul” is beteljesítette a Kortárs Művészeti Intézet érdekes, a felhívásban is közzétett, kísérleti jellegű megközelítését. Nevezetesen, hogy mindenki kiválaszthat egy műtárgyat, amit a saját lakásának valamely részében „elhelyezhet”, örökbe fogadhat. Szombaton este József Attila portréját - köze nincsen a személyi kultuszhoz! - sokan ismét örökbe fogadhatták. Szocializálhatták a kevesek által kisajátítandót. Portrét, életművet, eszméket. Magyar nyelvet, verseket... Telitalálat volt! C A mi világunk 2002 címmel nyílik fotótárlat az MMK Folyosógalériájában április 28- án, hat órakor. A Fotóhónap keretében a Mezőföld Természetfotó Klub tagjainak képeit láthatják Füri András ajánlásával. • Légy jó mindhalálig című darabhoz keresnek gyermekszereplőket a Bartók Iskolaszínházának társulatába. A tegnapi, első felvételi vizsgán kívül még április 18-án és 19-én is lesz felvétel, délután háromtól.