Egyetemi beszédek, 1923-1924. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Szinnyei József rektor székfoglaló és tanévnyitó beszéde
előtti elvonulását, Sajnovicsot vette maga mellé segédnek. Nemcsak azért választotta őt, mert megbízható dolgozótársnak ismerte, hanem magyar voltáért is. Hell Miksának ugyanis tudomása volt arról, hogy a lappok nyelvét egyes külföldi tudósok a magyar nyelv rokonának tartják. A dolog nagyon érdekelte, meg akarta tudni, hogy igaz-e a rokonság, de maga nem győződhetett meg róla, mert nem tudott jól magyarul. Norvégiában és Dániában való hosszú tartózkodásuk alatt, előbb Vardehusban a Jeges-tenger partján, utóbb Mauersundban és Koppenhágában elegendő alkalmuk volt a finmarkeni lapp nyelvvel megismerkedni. Ők ketten voltak az első magyar emberek, akikről tudjuk, hogy a magyarral rokon nyelvet hallottak. Némi hangzásbeli hasonlóság, egyes szavak összecsengése, a lapp miatyánk néhány szavának a magyarral való egyezése meglepte őket, és Hell Miksa egyre erősebben sarkalta Sajnovicsot, hogy vesse rá magát a két nyelv viszonyának tüzetes megvizsgálására. Sajnovics, mikor sikerült segédeszközökre is szert tennie, nagy buzgalommal és folyton fokozódó lelkesedéssel merült bele új tanulmányaiba, amelyek a korábbiaktól annyira távol állottak, és 1770 elején a Királyi Dán Tudóstársaságban fölolvasta Demonstrationt. Ha száz évvel később lát napvilágot ez a munka, amely azt a merésznek tetsző állítást viseli homlokán, hogy a magyarok és a lappok nyelve azonos, szerzője aligha menekszik meg attól a megrovástól, hogy szenzációhajhászó. A XVIII. századbeli munkának egyikmásik kései bírálója csak túlzással vádolta a címe miatt. Pedig ez a cím nem túlzó, csak meglepő. Meglepte a laikus kortársakat és meglepte az utókor