Káplány Géza: Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés I. (Szeged, 1894)
Bizonyára ez a körülmény is lényegesen hozzájárult annak a szomorú eredménynek előidézéséhez, melyről dr. Imling Konrád kir. Ítélőtáblái bírótársam a „Jogtudományi Közlöny“-nek 1889. évi 23-ik számában a többi közt ezeket mondja : „Okiratokban, telekkönyvi beadványokban, telekkönyvi bevezetésekben, bírói határozatokban, felfolyamodásokban és szaklapokban a telekkönyvi rendelet alapfogalmai s főszabályai iránti teljes tájékozatlanságot tanúsító kijelentésekkel és fejtegetésekkel találkozunk. A telekkönyv egyes lapjainak tartalmára, a telekkönyvi jószágtest jogi természetére, a lejegyzésre s hozzájegyzésre, a bekeblezés, előjegyzés és feljegyzés tárgyaira s az azok közötti különbségre, a bejegyzések alapjára s hatályosságára, az előjegyzés igazolására stb. stb.re nézve helytelenebbnél helytelenebb fogalmak uralkodnak és nem ritkán a diploma vagy a kinevezési okirat szerint szakemberek az ebbeli fogalmak teljes hiányában vannak. A telekkönyvi beadványok elintézése s telekkönyvi ügyek ellátása sok helyütt olyan, hogy rosszabb akkor sem lehetne, ha telekkönyvi törvénynyel egyáltalában nem bírnánk ; és a telekkönyvek kezelése s vezetése olyan, hogy a legszerényebb igényeket sem elégíti ki ; a bevezetések nem ritkán oly selejtesek, felületesek, helytelenek s a szabatosságot úgy nélkülözik, mintha az, aki a bevezetéseket eszközölte, sejtelemmel sem bírna arról, hogy minden szavát annak, amit ír, a törvény a közhitelesség jellegével ruházza fel, hogy minden hiba, melyet elkövet, a bonyodalmaknak, a pereknek egész sorát vonhatja maga után, egyeseknek és egész családoknak tönkrejutását okozhatja. Fokozzák még a bajt a telekkönyveknek az úrbéri rendezéshez képest részint megtörtént, részint még folyamatban levő átalakítása alkalmával elkövetett és még folyton felmerülő hibák , mert