Irk Albert: A magyar büntető perjog vezérfonala (Pécs, 1931)
I. Bevezető rész
része, amely valamely bűncselekmény megtörténtének, vagy meg nem történtének és a törvényben megállapított jogkövetkezményeknek bírói megállapítását tartalmazza. A büntető törvénykezés, vagy jogszolgáltatás pedig ezeken kívül felöleli még a bűncselekmények megelőzését szolgáló rendészeti igazgatást és kártalanítási eljárást is. A büntető perjog elsősorban is az anyagi büntetőjoggal áll a legszorosabb kapcsolatban. Az alaki büntetőjog nélkül az anyagjogi absztrakt jogszabályok életrekeltése válna lehetetlenné, amint Mommsen találóan fejezi ki: az anyagi büntetőjog alaki jog nélkül késnyél penge nélkül s fordítva az alaki jog az anyagi jog nélkül késpenge nyél nélkül. De kialakulásában az anyagi büntetőjog logikailag mégis a prius, mert amíg anyagi büntetőjog büntető perjog nélkül egy primitív társadalomban még elgondolható (amelyben pl. jogi önsegély alakjában az egyes torolja meg az elkövetett bűncselekményt), addig alaki jog anyagi büntetőjog nélkül logikailag lehetetlen.1 2 Az anyagi és alaki büntetőjog benső jogi természetére nézve bármennyire is egymástól két különböző s ma már törvénytechnikailag is szétkülönülő jogág, még mindig találkozunk olyan intézményekkel, amelyeknek jogi természete vitás (pl. a magánindítványé stb.). De magában az sem dönti el valamely jogszabály természetét, hogy az váljon anyagi vagy alaki büntető törvényben nyert-e létet, mivel sokszor találkozunk anyagi jogszabállyal az alaki büntető törvényekben is és fordítva. S mégis a kérdés eldöntése nemcsak elméletileg fontos, de gyakorlati jelentőségű is (így pl. amikor a hazai bíróság adott körülmények között külföldi anyagi büntető jogszabályt köteles alkalmazni, de már nem alakít). Részünkről a kettő lényeges elhatárolóját abban látjuk, hogy amenynyiben valamely jogszabály az államnak absztrakt büntető jogigényére vonatkozó rendelkezést tartalmaz, úgy anyagi büntető jogszabállyal van dolgunk, míg ha valamely jogszabály az állam absztrakt büntető jogigényének a konkrét esetre szóló életrehívására vonatkozik, úgy az alaki természetű. 1 Mommsen: Römisches Strafrecht. 1849. 2 Beling: Deutsches Reichstrafprozessrecht. 1928. 7 1.