A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 7. KÖTET (1891-1893)
1893. – 8. szám: Emlékbeszéd Dr Lenhossék József felett Dr Mihálkovics Géza r. tagtól
32 DR. MIHALKOVICS GÉZÁ nél, ez a régi szokott módon »tanár úrnak« szólította. Egy ideig elhallgatta, de azután megsokalta s azt mondotta a műszerésznek: »Nem szokott újságot olvasni?« A műszerész igenlő válaszára azt felelte: »Akkor tudnia kellene, hogy engemet ezután ,nagyságos királyi tanácsos úrnak" kell neveznie.« Lumniczerrel, az egészségügyi tanács elnökével találkozván, elmondotta neki, hogy kiályi tanácsosi czímet kapott, mire az neki gratulált. Arra jóakarólag azt felelte: »Barátom, mi azért a régiek maradunk.« Mikor egyik tanítványa valami ügyben hozzá jött, s röviden tanár úrnak czímezte, azt mondotta neki : »Fejezze ki magát rövidebben, mondja egyszerűen : Kérem alázatos tisztelettel nagyságos királyi tanácsos és tanár úr. « Amíg az egyetemen polgári sebészek és sebészmesterek is képeztettek, ezeknek német nyelven adott elő, s minthogy azok az előadásokat az orvostan-hallgatókkal együtt hallgatták, az óra fele részét magyar, a másik fele részét német előadással töltötte be. De a sebészhallgatóknak nem volt szabad az orvostan-hallgatókkal vegyestülni, azoknak külön volt kijelölve a helyük a hatvani utczai alacsony s szűk tanterem egyik felén. Egyébkép sem szerette a sebész-hallgatókat, azoknak alacsony fokú képzettsége miatt, de azért igazságtalan nem volt irányukban, sőt a kötelező colloquiumokon és vizsgákon nagyon is elnéző volt, s lehetőleg gyenge feleletekkel is megelégedett, de minthogy véleménye szerint valamennyit még sem bocsáthatta át, a tanársegéddel tartott megelőző tanácskozmány alapján a leggyengébb colloquiumokból következtetve előre kijelölte azt az egyet, amelyiknek a vizsgán majd meg kell buknia. Bizony pedig a fele is megérdemelte volna, olyan nézettel kellett mindenkinek lennie, aki a gyenge feleleteket meghallgatta. Egyszer a karácsonyi szünidőkben némely tanítványai, közöttük magam is, akik akkor valamely tanulságos készítményen dolgoztunk késő éjjelig a kis bonczteremben, hogy a komoly munkát némi mulatsággal fűszerezzük, a szolgával hideg vacsorát és több üveg bort hozattunk, magunkat a szünidő és a késő idő miatt biztonságban érezvén a tanári látogatástól. 8 óra körül, mikor megkezdettük a munkát a praeparátumon és a boros poharakon is, megnyílik az ajtós 178