A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 9. KÖTET (1897-1899)

1898. – 5. szám: Emlékbeszéd Kronecker Lipót k. tagról Rados Gusztáv I. tagtól

KRONECKER LIPÓT К. Т. EMLÉKEZETE (1823 — 1891.) (Előadta RADOS GUSZTÁV 1. t. a január 31-iki összes ülésen.) Midőn a század elején Németország a mindent letipró és leigázó franczia hatalom ellen nemzeti léteért élet-halál­harczot vívott, a német genius akkor legfényesebb kép­viselője, a nemzet koszorús költője, Goethe, nem törődve a haza veszedelmével, a harczosok lelkesítésével, a letiprás és megaláztatás fájdalmával, elég nyugodtságot talált arra, hogy a színek tanában szereplő néhány optikai jelenség kísérleti tanulmányozásával foglalkozzék. A szerencsétlen kimenetelű jenai ütközet mezején elhullt honfitársak kihűlt tetemeit meglátván, szíve nyugodt maradt ; e látvány sem elégiák, sem ódák írására nem ösztönözte, ez áldozatokban csak dús anyagot talált osteológiai tanulmányainak folyta­tására. Ez epizódok talán aprólékosoknak látszanak , de mi sem mutathatná jobban, hogy mily mély volt az az álom, amelyben a német nemzeti szellem ez időben elmerült. E lethargiából Fichte lángoló beszédei csak pillanatokra rázzák föl és­­lelkesítik tettekre e nemzetet, a­melynek elvont szemlélődései és álmodozásai között a valóság iránti érzéke teljesen eltompult. A napóleoni hadjáratok után a pillanatra felébresztett nemzeti szellemet Metternich messze nyúló keze majdnem teljesen elfojtja. A politikai reactio szolgálatába a vallási és ph­ilosophiai reactio szegődik ; a romantika javában viruló kék virágja bágyasztó, mérges illatával áthatja az egész közszellemet, a mely most a valóság elől még jobban menekül. Ez egészségtelen­ség­»I. T. 1K. EMLÉKBESZÉDEK. TX. K. 5. SZ. 109

Next