A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 11. KÖTET (1901-1903)

1903. – 10. szám: Emlékbeszéd Horvát Árpád l. tag fölött Károlyi Árpád r. tagtól

f HORVÁT ÁRPÁD EMLÉKEZETE. KÁROLYI ÁRPÁD r. tagtól. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1903 okt. 26-án tartott összes ülésén.) Oly férfiú emlékére szítom föl a kegyelet tűzét, a kinek nevét nem nagyszabású alkotások örökítik meg, de a ki tudományos törekvéseink évkönyveiben az őt megillető helyet mindamellett jogosan megkövetelheti. Jogosan és méltán , mert hozzá göröngyös úton, hosszú lelki mártirom­ság kálváriáján keresztül jutott el. Midőn azért az emlé­kezetének szentelt­e rövid órában föllebbentem a fátyolt Horvát Árpád néma tűréséről és bemutatom az ezen tűrés­hez tapadt darabka speciális kultúrtörténetet , ezzel csak tartozásunkat rovom le az elhunyt irányában. Horvát Árpád nemzeti és irodalmi újjáébredésünk hőskorának egyik apostolában, a lánglelkű Horvát István­ban tisztelte édes atyját s nagy szellemi mozgalmak küszö­bén, 1820 februárjában Pesten született. Tanuló éveit atyja oldala mellett s a sz.-fejérvári czisztercziták gimnáziumá­ban tölté ; egyetemi tanulmányait a pesti bölcsészeti s jogi karnál végezte be. Vasszorgalma, erősen kifejlett receptiv tehetsége oly szép eredmény elérésére képesítek, mely ritka­ságszámba ment. Mert alig volt még 17 éves, midőn már a bölcsészettudori, s nem múlt még 20 esztendős, mikor már a jogtudori oklevelet megszerző s két évre rá az ügyvédi cenzúrát is kitűnő sikerrel állotta ki. M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XI. K. 10. SZ. 363 1

Next