A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)

1924. – 15. szám: Tangl Ferenc r. t. emlékezete írta Preisz Hugó r. tag

Emlékbeszéd Tangl Ferenc r. t. felett. Irta s a M. Tud. Akadémia 1924 február 25-én tartott összes ülésén felolvasta : Preisz Hugó r. t. Az orvostudományoknak a múlt század derekán és második felében tapasztalt föllendülése nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az élet és a betegségek rejtélyeinek meg­közelíthetése érdekében az exakt tudományokat törekedtek értékesíteni. Ebben az irányban, az élettannak a physikai és chemiai ismeretekre támaszkodó mívelésében magaslottak ki akkor Claude Bernard, Dubois-Reymond, Helmholtz, Karl Ludwig, Brücke, Heidenhain, kiknek egyenrangú kortársa volt Jendrassik Jenő, hazánkban az újabbkori élettani tudományok nagyérdemű mívelője és fejlesztője, aki közel negyedfél év­tizedre terjedő tanársága alatt nagyszámú jeles orvost nevelt, úgy hogy utódai a tanári székben is a legújabb időkig tanít­ványai sorából kerültek. A jelen század elején azonban a magyar physiologusok életét különös balvégzet kísérte. Klug Nándornak 1909-ben bekövetkezett halála után rövid időközökben kétszer elárvult a budapesti egyetem élettani tanszéke két kiváló tehetségű és nagytudományú férfiú korai elhunyta következtében. Ezek egyike volt Tangl Ferenc, aki a budapesti egye­temen eltöltött 14 évi tanárkodás után az örökkévalóságba követte elődjét, az ugyancsak java korában elköltözött Udránszky Lászlót. 1917 december 19-én lehelte ki lelkét Tangl Ferenc és 22-én kisérték örök nyugvóhelyükre földi maradványait kor­társai, számos barátai és tanítványai, miután éveken át el­szomorodva látniok kellett, mint rágódik élete gyökerein egy alattomos, de biztosan élő kórság s mint bénítja meg mind­jobban azt a nagy munkaerőt, azt a megtörhetetlennek látszó energiát, amely a kis testben lakozott és amellyel ő még oly

Next