A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)

1929. – 14. szám: Edvi Illés Károly l. tag emlékezete írta Angyal Pál l. tag

Edvi Illés Károly 1. 1. emlékezete Angyal Pál 1. tagtól. Az emlékezés — Jean Paul szerint — az az egyetlen paradicsom, amelyből senki minket ki nem űzhet. Ébresszen az emlék boldogító avagy lehangoló érzést, okozzon az örömöt vagy fájdalmat, az emlékekben való elmerüléstől nem vagyunk eltilthatók. És ennek a múlt-átélésnek ez a korlátnélkülisége, ez az akadálymentessége nem csekély jelentőségű sem az egyéni, sem a szociális, sem az állami életben. Van-e, ki ne időzne szeretettel gyermekéveinek bohó és gondtalan emlékeinél? Nem vonz-e valamiféle meg­magyarázhatatlan erő valamennyiünket azokhoz a sírhalmok­hoz, amelyek alatt közelállóink örök álmukat alusszák? Nem köt-e le mindnyájunkat időszakonként egyes megrázó avagy felemelő társadalmi események évfordulóin az újra­átélés hangulata? Vagy van-e embercsoport, mely ne térne vissza majd büszkeséggel, majd hálával azoknak a nagy költőknek, íróknak, művészeknek, tudósoknak emlékezetéhez, kiknek alkotásaiban évszázadok, sőt évezredek után is még mindig gyönyörködik s okulást talál, akik felépíteni s meg­erősíteni segítettek annak a szociális és kulturális épületnek alapjait és falait, melyben a jelen nemzedék életét leéli? De van-e állam, mely ne ülné meg öröm- és gyászünnepeit, a mely elmulasztaná megbecsülni vagy megsiratni alapí­tásának, nagy uralkodóinak, szabadsága kivívásának, egyéb sorsdöntő, avagy lélekbemarkoló eseményeinek emlékeit? Az emlékezés a lélek szükséglete, az egyén, a társadalom és az állam éltető ereje. Amint ideálok nélkül nincs az életnek értelme, ép úgy emlékek hiányában elveszti az élet hangulatát, értékét

Next